Jövő, 1921. október (1. évfolyam, 188-215. szám)

1921-10-27 / 211. szám

­. év Bécs, 1921 október 27, csütörtök szám Megjelenik naponta, hétfő kivételévé Egyes szám­ára Ausztriában ............... lfrkoló­­ Csehszlovákiában. ........... .1*40 c... Jugoszláviában ............. .1 dinár Romániában ............... 2 lei Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. kerület, Rechte Wienzeile 79.:.? Telei oá 30-57 « Távirati dm: Jövő M > Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berli Hirdetéseket Ausztria területéről Schalek H hirdető irodája (Wien, I. kerület, Wollzeile 11. sz. Telefon 809 és 5271) és a kiadóhivatal vesz fel A kisántánt a Horthy-hadsereg lefegyverzését követeli. Csütörtök a csehszlovák mozgósítás első néwja.­­ Károlyt és Zitát elszállították Tihanyba.­­ Az exkirály­t Európán kívül akarják internálni. Andrássyi Rakovszky és Gratz fogsága. — Lehár ezredest megölték? Apponyi lemond a mandátumáról. Bécs, október 26.­­ A J ,5-VD már jelezte, hogy az ex­­fertály meghiúsult kalandja újabb bo­nyodalmak forrása lehet. Ez a prognózis, sajnos, úgy látszik, beválik. A kisántant államai, különösen Csehszlovákország és Jugoszlávia nem tekintik az ügyet Károly volt király elfogatásával elinté­­zett neje.. Az ő fölfogásuk szerint Ma­gyarország rájuk névre állandó v­e­s­zed­e­l­e­m f­o­r­r­á­s­a és most elérkezettnek látják az időt, hogy ennek a veszedelemnek egyszers miinden­­korra elejét,, vegyék." A mái, amellyel ezt a célt el akarjá­k érni, a tria­­n­on­i békeszerződés pontos végrehajtása. Ez a szer­ződés előírja azt, hogy Magyar­­ország hadseregét az előírt létszámra, vagyis 35.000 emberre leszállí­tani köteles és hogy ezt a létszámot, nem sorozás, hanem önkéntesek tobor­zása révén állíthatja ki. A leszerelésr­e a békeszerződés az életbelépéstől szá­mítva három hónapot tűz ki és ez a határidő e napokban jár le. És éppen erre az időre esik a csehszlovák m­ozgó­­sítás, amelynek első napja október 27-ike­ A helyzet rendkívüli komolyságát az jellemzi leginkább, hogy Csehszlovákia, amely Károly exkirály Magyarországban való megjelenésének hírére, rendelte el a mozgósítást, nem vonta vissza ezt a rendelkezést, habár az ex­király kalandja időközben kudarcot vallott és ő maga is fogságba került. Ugyanez a helyzet Jugoszláviában is, az elrendelt katonai intézkedéseken ott sem változtatott semmit sem a Károly­­kaland dolgában bekövetkezett fordulat. Most tűnik ki a Magyarországon két év óta folytatott politikának teljes botorsága és veszedelmessége. Horthyék most már rájöttek arra, hogy a fen­­forgó erőviszonyok között Magyarország nem dacolhat a körülötte lévő államok együttes erejével, hiszen maga Horthy konstatálta hadseregparancsában, hogy a király-kérdésben az ilyen dacolás az ország végrehatását okozná. Mégis az történt, hogy két álló esztendeig az öklüket rázták a kisántánt felé, a döntő pillanatban pedig meghunyászkodtak előtte. Mennyi­vel okosabb, helyesebb politika lett volna, ha mindjárt kezdetben helyesen mérlegelve az erőviszonyokat, meg­értést iparkodtak volna létrehozni a szomszéd or­szágokkal. Akkor nem került volna a sor semmiféle megalázkodásra és nem került volna az ország most abba a válságos helyzetbe, amikor már a király kérdésben tanúsított engedel­messég sem oldja meg a súlyos bo­­nyodalmat. Híre érkezett ugyan annak, hogy a nagyántánt a mozgósítási rendszabályok abbahagyására akarja rábírni a kis­­ántánt államait, sőt egyik hír arról számol be, hogy Anglia komoly lépést tett Belgrádban a mozgósítás abbahagyása iránt. Ez a hír azonban m­a nyert megerősítést, sőt annak teljesen ellentmond Benes csehszlovák külügyminiszter mai par­­la­m­e­nt­i tesz­é­re, amelyben­­ a legerélyesebb rendszabály­okat helyezi kilátásba és kijelenti, hogy ez mind a nagy, mind a kisántanttal teljes egyetértésben történik. E jelek szerint, Magyarországra nézve a­ legvégzetesebb, katasztróaszerű­ bonyodalom csak úgy kerülhető el, ha Horthyék teljesen szakítva eddigi politikájukkal, a leggyorsabban és a legteljesebb mér­tékben eleget­ tesznek a tria­noni békeszerződés felté­teleinek, a lefegyverzés, valamint Nyugatmagyarország kérdésében épp­úgy, mint a többi kérdésekben is. Az eddigi kurzuspolitika tö­kéletes csődöt mondott, mert konszolidáció és kibontakozás helyett a legveszedelmesebb válságba sodorta az­­or­szágot. E nagy válság mellett a nyugati államok diplomáciáját az a kérdés fog­lalkoztatja, hogy mi történjék Károly exkirállyal és a Habsburgokkal? Hogy Magyarországnak az összes Habsburgok trónveszté­s­é­t ki kell mondania, ahhoz kétség sem férhet. (Mennyivel méltóbb és oko­sabb lett volna, ha a magyar nemzet­­gyűlés, úgy amint mi sürgettük, ö­n­­k­é­nt" mondja ki a Habsburgok trón­vesztését!) Az exkirály személyén pedig az a szándék, hogy — babái ne­m kívánnak belőle mártírt csinálni—­ olyan helyr­e internálják, ahonnan trón­foglalási kísérletét meg nem ismételheti. Ez a hely alighanem Európán kívül fog esni. Apponyi Albert grófot, aki a magyar politikában teljes félszázad óta vezet szerepet visz, annyira lesújtották az események, hogy lemond mandáturaára és visszavonul a politikai élette Andrássyt, Rakovszkyt és Gratzot pe­dig lázadásért és felégsértésért (!) ál­lítják bíróság elé. Ha véletlenül más­ként esik ki a dolog, akkor ma Hoith­­ és Bethlen állanának, mint lázadói, és felség­s­é­r­t­ő­k a bíróság előtt... szándékáig ha akár a Habsburgok­ról, akár a leszerelésről, akár pedig Nyugatmagyarországról van szó. A csehszlovák kormány a mozgósítás­­sal és diplomáciai lépéseivel a maga részéről is biztosítani akarja Európában a békeszerződésekkel megalkotott ren­det. Ebben a törekvésében a szövet­ségesek támogatásáról biztosítva van. Ez alkalommal végleg el akarják intézni a Habsburg-kérdést, köve­tenni fogják Magyarországtól a le­szerelést, valamint a burgesslaadi konfliktus megoldását, Csehszlovákia a békeszerződések végre­­hajtását akarja, semmit egyebet; ebben pedig Franciaországgal és a többi szö­vetségessel teljes egyetértésben jár el. Jugoszlávia demokratikus magyar k©aamási^sat©f sürgős Srác, szeptember .29. (T. l£. B.) A ,Tagespost“ jelenti Belgrádb­ól. A minisztertanács kedden tartott hosszabb ülésen elhatározta, hogy Károly ügyében három f­ö 11 été­lt szab: 1. Károlynak örök időkre való eltávolítását Magyarországból. 2. Garanciákat a béke tekintetében a jugoszláv határokon. 3. Demokratikus rezsim inaugurálását Magyar­országon, amely garantálja a tartós békét. A minisztertanács arról is ta­nácskozott, minő kártalanítást követeljen Jugoszlávia Magyarországtól. A radikális „Samonprava“ című lap ugyanolyan szankciókat követel Magyarországgal szemben, mint aram­őket a, nagy ántant Németországgal szemben, keresztülvitt a béke és a nyugalom föntartása érdekében. Cse S­ Szlovákia folytatja a mozgósítást. Végleg el akarják intézni Szagyapország löggö­ngyeit. Benes­ külügyminiszter ny­attkozata, Páris, október 26. D­r. B­e­n­e­s csehszlovák minisz­terelnök a „M­at­i­n“ prágai levelező­jének a következőket mondotta: Károly új restaurációs kísérlete a kisántantot a szükséges intézkedések megtételére kényszeríti, hogy a jövőben minden oly akciót lehetetlenné tegyen, amely Középeurópa konszolidációját hátráltathatná vagy veszélybe dönt­hetné. Habár újabban Magyarországból kedvezőbb h­rek érkeznek, Csehszlovákia folytatja a szorgo­ Sitárt. A magyar kormány úgy látszik, be akar­,a bizonyítani lojalitását a békeszerződé­sekkel szemben. A mostani helyzetre való tekintettel azonban követelni kell, hogy a magyar kormány is csak félig, Jcancsa teljesen bizsnyínsa be jó­ A mai Magyarország nem garanciája a békének. Prága, .október 23. ,■ (Csehszlovák Sajtóiroda.) A ,,C S slovenska Republika“ Írja Tavoly elfogadásáról: Miként meg­anulta most Magyarország, hogy Habs­­urg Káróly’ visszatéréséről szó sem ehet, úgy­­ meg kell tanulnia azt is, hogy minden reményt adjon föl a tria­noni béke megváltoztathatóságát illet­­őleg. Ránk és a kisántantra nézve — írja a nevezett lap — legfontosabb, a békének és a nyugalomnak a bizto­sítéka, ezt azonban a mai M­agyarország sem a Habs­­burggal, sema a Habsburg nélkül nem nyújtja. Magyar­­ország ille­jalitása következtében minden igényét elvesztette arra nézve, hogy vele szemben elnézést tanúsítsanak, oőt elvesztette azt is, azait a velencei szerződés hozhatott volna neki. A »é­s a s­za­k­jai Habsburg Ká­­olyt ugyan elfogták, de gonosz ka­nnája ezzel még nincs befejezve. A gökerét, a veszedelem állandó forrását ,kell megsemmisíteni. Lehetetlenné kell enni, hogy Középeurópában ismét olyan helyzet keletkezzék, hogy kalandorok. — amilyen most a Habsburg volt, de -'.milyen holnap egy másik lehet, *— bátorságot vehessenek olyan gonosz és v­eszedelmes kísérletekhez, amilyen Habs­burg Károly legutóbbi vállalkozása volt. Veszélyben a velencei megegyezés. Prága, október 28. A Casp . jelenti: Ama mértékadó mag­­yar körökben uralkodó fölfogás, hogy a velencei szerződést teljes egészében ke­resztül fogják vinni, csupán a magyar krmánynak lehet az álláspontja, amely, úgy látszik, egy alapvető szempontot fi­gyelmen kívül hagy. Tudvalevő, hogy a nyugatmagyarországi helyzet, amely alapja volt"" a velencei megegyezésnek, egyben Károly pucskísérletét is okozta. A fölkelő bandákat — amelyek Nyugatmagyarorszá­­gon folytatták üzelmteiket és azután Osz­­tenburg vezetése alatt reguláris csapa­tokká alakultak — a m­agyar kormány látta el fegyverrel és munícióval. A ve­lencei szerződés a lojalitás bizonyos mért­­ékének föltételezésére volt fölépítve és, így legalább is kétséges, hogy továbbra is érvényben maradhat, minthogy a f­ö­l-,­tételezett lojalitásban csak, jó cíjak.

Next