Jövő, 1922. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1922-07-04 / 154. szám

2 m­eg akarjuk várni a kormány intézkedéseit és azt', ' m­egtartsa-e' ígéretét, Síi' ' Nem akarunk teljes erővel támadásba menni, mert a minis­z­t­ereln­­­k nyilat­k­ozatából bizonyos po­litikai enyhülés tüne­tei mutatkozna­k, amelyek javulást ígérhetnek és ezek talán sze­mé­ly­i v­ált­o­z­á­s­t is hoz­nak majd. Inkább szeretnénk bevárni békésen az ígéretek beváltását, mint élet­halálharccal megbuktatni a kormányt. Azonban, ha a javulás nem következik el, mielőbb, ak­kor a küzdelem meglesz. Köztem és Friedrich­ István között pedig nincs ellentét, legföljebb csak a taktikában. Friedrich egy kicsit impresszionista. Pallavicini­­György őr­gróf is nyilatkozott. Kifejti nyilatko­zatában, hogy a kormánynak az áldat­lan választási harc után kötelessége a belátás politikájával élni. __77^A miniszterelnök — mondta Pa­ll­a­vic­ini — kilátásba is helyezte azt, hogy a kormány ebből a célból nagy áldo­zatokra is hajlandó. Ha ezeket a­­sza­vakat cselekedetek is követik, akkor m­i sem állhat, út­jában anna­k­, hogy Magyarország polgári társadalma, közös nagy célok érdekében egyesül­jön. Az ellenzéknek éppen az a része, amely ezekért a célokért küzdött és küzd ma is s amelyeket a választások alatt a kormány leginkább akart megsemmisíteni, az örömei üdvözölné a kormány­nak azt a szándékát, hogy ugyanarra az, alapra helyez­k­e­d­i­k. " Szóval Pallavicitts már örömmel üd­vözli a Bethlenékkel való ,,egyesülést“.­­Előfutárja ez a nyilatkozat annak a várható erkölcstelenségnek, hogy A­n­­drássy m­ég Horthyval fog ö­l­é­l­k­e­z­n­i. Különösen, ha legalább megígérik neki, hogy r­ajd minisz­ter lesz ! te emigránsok mellett, a kBISnilininger ellen. Peyer &ér&ty Kritikája a kormány?31. A nemzetgyű­lés hétfői ü­lése. 1 .­­ A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, július 3. A nemzetgyűlés mai ülését tizenegy­dal huszonöt­ perckor nyitotta meg S­el­lő­y &s­k­y ...Béla alelnök. A megnyitás után az elnök indítványára, a nemzetgy­ű­­lés elhatározta, hogy idősb. Dessewffy Arisztid emlékét a mai ülés naplójában megörökíti. . J­el­enti továbbá az felhők, hogy a­ Deb­recen II. kerületében megválasztott J­á-­ n­o­s­s­y Zoltán és a Veszprémben, megválasztott Rainpr­óé­h­­" Ah­­­a­r mandátuma ellen panasz érkezett be. Az elnök indítványára a nemzetgyűlés ezeknek a képviselőiek mandátumáv­a­l.',osztályba '..sorozza 'és,, később fogja ki-: osztani a választói "bizottságnak. „A kormány a legnagyobb * árdrágító.“ Napirend előtt R a k o y s ?..k y István sZölel föl és intézkedéseket kér a kormány részéről a napról-napra növekedő és most már türhetetlenné vált drágaság leküzdésére. Föl­említi, hogy a cukor és a sör például hirte­len, egyik napról a másik megdrágult. Pa k pt s J u .55 ser: De mi van emögött?. 7 . •• .( Rako v s z k y:" A kartelek kiuzsoráz- zák a közönséget. Nem terjeszkedik ki arra, hogy m­i­t b­e­s­z­é­l­n­e­k mindezek­ről a külvilágban, hogy mi a­z o­k­a annak, h­gy a kormány oly tétlenül nézi ezt a hallatlan árdrágítást és nem tesz­ semmit a drágítás leküzdésére. Nincsenek bizonyítékaim és így amint mondtam, ezekről nem is szólok. B­a­­­i­c­z G­y­u­l­a (szoc. dem­.): A kor­mány a legnagyobb árdrágító. A kormány tudja kötelességét — a rágalmazókkal szemben! Bethlen István gróf m­inisz­­terelnök: Nem tudom, mit beszélnek a küzönség­ körében dr. Nagy Ernő (közbeszól valamit, amire nagy zaj támad). — Halljuk, halljuk! — kiabálják a kormánypárton és a középen. Bethlen István (Nagy Ernő felé): A képviselő úr nem is tudja, hogy mit akarok mondani. Miért­ szól közbe? Ismétlem, nem tudom­ mit beszélnek a közönség körében, de mindenesetre kiváncsi volnék hallani, mert a kormány nagyon jól tudj­a, hogy mit kell csinálni a rá­galmazókkal szemben. Nagyon jól tudja a kormány,­ hogy milyen nagy méreteket öltött a drágaság, de ennek elsősorban valutánk romlásában keresendő az oka. Propper Sándor (szoc. dem.) : De ki rontja a valutát?­­ B e t­h­­­e n: Ha egyes élelmicikkek árát ok nélkül emelik, ennek orvoslását a kormány a közélelmezési miniszterre és a közélelmezési tanácsra bízta. Pöl is hívta ezeket a szerve­ket, hoogt foglalkozzanak a drágaság meg­oldásának kérdésével. A gogrezsd helyre van állova 77 mondja egy kormány­párti ,/ . szónok. A napirend szerint következik az, indom­­-Oltási vita folytatása. Az első szónok Nagy Emil­ (kormánypárti, Jász­­ladány), aki különvéleményt nyúj­tott­ be a pénzügyi bizottság javaslatával szebben. Kijelenti, hogy félve szól a plénum előtt. A pénzügyminiszter úr fölfogá-' SáVál -, úgymond —­sak tekintetheti el'.Ön­­kezűi fölfogásom v­o­lt. A főtanár úr, a mi­­nisz­terelnök úr azt mondja, hogy nem szabad fedezetlen bankjegyinflációt megengedni. Ezzel­­szemben az én­ javaslatom szerint produktív­­ befe­kt­etések vagy­ beruházások­­céljaira meg­felelő. .összeget kell a szakminisztériumok ren­­delkezésére bocsátani. Vannak kiadások, amikre nem volna, szükség. “ R­­ ”p­­est R e i­s­ő : Intern­áló táborral Horváth Zoltán: Nagykövetekre. Nagy Emil: Teljes bizalommal va­gyok a kormány iránt, nem is azt akarom, hogy a többség az én indítványomat fogadja el, csak azt szeretném, ha országos nagy vita indulna meg, amely­­végül rávinné a pénzügy­miniszter urat is arra, hogy nekem adjon igazat._ — Szükségesnek tartja a nyomorú­ságos állami utak kiépítését. Van-e szebb aranyfedezet, mint az az ország, amelynek útjain járni lehet? Egy hang a szociáldemo­krata párton. És kijárni nem lehet. A szociáldemokraták kereszttüzében. Nagy Emil Ausztria leromlásáról hő­ssél, pedig — mondja — ott az uralom a szociáldemokraták kezében van. Peyer Károly (szoc­dem): És a keresztényszocialisták ? Szabó József (kor. ellenzék buda­pesti): Vörös hadsereg! F­a­r­k­a­s I­s­t­v­án (szoc. dem): és a fehér hadsereg. Peyer Károly: És britániás társai. Haller I­s­t­v­á­n valamit közbeszól. Peyer Károl­y (Haller felé): És a propaganda-minisztérium. (Nagy zaj az egész Házban.) Haller István: Tudja hogy mennyibe került ? Felkiáltások a szocialista csoportban: Sokba ! H­a­ll­e­r I­s­t­v­á­n: Akkor ne be­széljen ! György Imre (szoc. dem.): Meg­nézzük a zárszámadásokat! Haller István: Azt megnézheti! ( Nagy zaj, az elnök csönget., majd Hal­ler Istvánt rendreutasítja.) Nagy Emil: Szép, ha valahol de­mokrácia van és ha korlátok között marad. Farkas­­István: Nálunk nincs demokrácia! Napról-napra emelkedik a drá­­gaság. S­c­h­a­n­d­l Károly: Diktatúra kel­lene ! Nagy Emil: Mezőgazdaságunkat talán fokozni lehetne és a németországi nívóra emelni, ha ezeket a kérdéseket elintéznék. jMitfdmn. töry£iiy.t úgy­­csináltuk, „hogy az erő­sebb legyőzte a gyöngét. Wolff Károly: Ezért akarunk faj­védelmet ! ■N agy E ni i 1: Én voltam az, aki ett már a koalíció alatt, kifejtettem­ és akkor a függetlenségi pártból eleinte ki akartak dobni. Igaz, hogy később többségem volt. L­é­t­a­y Ernő: Nem tudok róla.­­Nagy Emil: A manchesteri libera­lizmus volt fajunk forrása, most pedig meg­mentésünk attól­ függ, hogy rá­tuntunk­-e sem az igazi keresztény szabadelvűségre. Nem­ lehet itt­ mellőzni senkit vallásáért, felekeze­téért,, aki. .becsületes magyar ember és becsü­letesen részt akar­­venni az ország újjáépíté­sében. Félre kell tenni végre a felekezet sze­­rint való osztályozást, és a felekezeti gyűlöle­tet, hogy mindenki részt vehessen a produk­tív munkában. Fölkiáltások a szociáldemokra­ták­n­ál. L e an um e r u s i k l.a u­­z u 8 s z a t. Nagy Emil: A kommunizmus kilen­gései és a bolsevisták kegyetlenségei után nem lehet azt kívánni, hogy máról holnapra teljesen b­écssz­injenek a kilengések. Nehéz dolog volt a nemzetet, rávinni a rendes középútra. Azt nem lehet mondani, hogy a miniszterelnök úrnak a jogrend helyre­állítása körül óriási érdemei nem lennének.­ (Rapott képviselő felé fordulva.) A képviselő úr, aki állandóan emlegeti a jogrendet, leg­többet használna ennek, ha mellőzné azokat a beszédeket, amelyeket itt elmondott, mert a jogrend első föltétele . . . Közbekiáltások a szociáldemo­kratáknál: Hogy hallgassanak! Farkas István: Vagy mindenki fogja be a száját! N­a­g­y Emil: . . -. hogy legyen erős centrális kormány, amelynek kezében annyi erő van, hogy a rendet minden körülmények között fönn tudja­­ tartani. (Nagy zaj az­­egész fia/.K.a.) •­­......- -Giesswern Sándor: Es non k­e 1-1 mellékké­r­ra. á.’n­y ! Nagy Emil: Nem­­ vonja kétségbe hogy érdemei vannak Jrupertnek, hogy a múlt nemzetgyűlésen a kilengései e­g­y­i­k f­a­j­t­á­j­á­t f­ő­r,f­i­a­s­a­n, f­ö­l­­tárta, mert akkor ezz­el hasznos szolgála­tot tett az országnak. De ha ma is ezt a ténykedést folytatja, akkor föltétlenül árt az országnak, mert a­ jogrend Magyarté zsi­­gen helyre van állítva. (Nagy zaj.) Pafeots József: Úgy van! A bombamerénylet tettesei is meg vannak már! Nagy Emil: Van olyan kérdés is, amire az ellenzék nem fog helyeselni. És pedig az, hogy önök szóvá teszik a válasz­tási atrocitásokat. Fölkiáltások a baloldalon: Nem is hoztuk fel ! Nagy Emil: Olyan demokráciát tar­tok szükségesnek, amely a tömeg szevedélyeit mérsékelni tudja. Meggyőződésem, hogy a szociáldemokrata képviselőkre a gazdasági kérdések megoldásánál igen jelentős szerep vár. Revízió alá kell venni az ú­r­i­­­e­m­­ber fogalmát. Szerintem mindenki úri em­ber, aki becsületes tényező a nemzeti termelés szempontjából, ellenben nem­­ úri ember a gróf sem, ha nem felel m­eg­ ezek­nek a föltételeknek. Ha­­más kérdésekben nem is vagyok egy véleményen a szociálde­mokratákkal, elismerem, hogy az ő érdemük, hogy megmentették a pesti munkást a lesorvad­ás­tól. Grieger Miklós (keresztény ellen­zék): Ez a kereszténység érdeme, nem a szociáldemokratáké. " Nagy Emil: Azt el kell­­ ismerni, hogy a m­u­n­­k­a megszervezése terén, a szociáldemokraták érd­em­racket szereztek. Az indemnitást elfogadom. »"T­Ö­V­Ő Kedd, 1922 július 4 Pei­er Károly beszéd®. Szünet után Peyer­­ Károly szociál­demokrata képviselő szólal föl, aki a követ­kezőket mondja..­­ . . • A­ fogyasztási adó behozatala elsősor­ban­ szegény néposztályt sújtja­,­­a munká­sokat, a tisztviselőket, általában a városi lakosságot. Míg a termelők lényegesen keve­sebb fogyasztási­ adót fizetnek, addig a fővá­­rosi lakosság fogyasztási adója nincs arány­ban jövedelmükkel. A kisemberek megadóz­­atásával szemben a földbirtokosok holdanként 40 korona adót fizetnek, ami körülbelül megfelel egy fél­ ki­ló cseresznye árának. Minden újabb­ adó a drágaság fokozását je­lenti , ha a kormány ezt az adópolitikát­ foly­tatja, megtörténik az, ami Ausztriában­­.Meg­­történt, hogy nem lehet előre megállapítani még egy hónapra sem a munkabéreket. Nagy hibának tartom, hogy annak idején a kormány azt az­­utasítást adta a megszállott területen lévő magyar tisztviselőknek, hogy ne tegyék le a hivatalos esküt. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ezek a tisztviselők sokkal jobb szolgálatot tettek volna Magyarország­nak,­­ ha ott maradtak volna. Általában a menekült tisztviselőket két kategóriába­ osztom. Az elsőbe azokat, akik kénytelenek voltak saját hibájukon kívül menekülni, a másodikba azokat, akik a nép dühe elől menekültek. Azok a jegyzők, akik a háború előtt a hadisegély- asszonyokat legelni küldték ... Az elnök: Ne tessék ilyeneket állí­tani a jegyzői kanál bizonyíték nélkül. P­ey­e­r K­á­r­o­l­y : Eze­r­s­z­á­m­r­a s­zo­l­g­á­l­h­a­t­ok bizonyítékkal. Ezek az igazságtalanságok, amelyeket egyes közigazgatási közegek elkövettek, szülték meg a magyar állam elleni gyűlöletet. (Nagy zaj.) A lakáskérdés megoldására ott vannak a kaszárnyák, amelyek ma nincsenek kihasználva, minthogy a békeszerződés értel­mében nem szabad annyi katonát tartani, m­int amennyi hely van a kaszárnyákban. (Nagy zaj a jobboldalon.) Bogyó János (keresztény ellenzék): Gyalázat erre hivatkozni a magyar parla­mentben ! Peyer''Károly: Több kaszárnya van, mint amennyire szükség van! Homonnay Tivadar (keresztény ellenzék): Bár volna annyi katona! Peyer Károly: Bár volna több kórház és iskola! — Ezután a tiszt­­viselő kérdéssel foglalkozik. Oak azért tartani sok tisztviselőt, mert nincs rájuk szükség, igazán furcsa fölfogás. Ha nincs rájuk szük­ség, tessék a tisztviselők létszámát apasztani és csak annyit megtartani, amennyire az or­szágnak a közigazgatásnál és­­a­­ minisztériu­mok­ban okvetlenül szüksége van. A fölös­leges hivatalokat alakítsák­ át lakás­oknak és adják át az ínségesek­nek. A fölösleges embereket tessék elbocsá­­tani, akiket megtartanak,, azoknak adjanak tisztességes, fizetést. Ha ezt, nepi -­tépik, korumpálják a tisztviselőket és ebből lesz­­ panama. (Nagy zaj a jobboldalon.) .'­ B­a­rtos'Ando­r: Hogy mer ilyen könnyelműen vádaskodni ? Kijelentésekkel nem lehet jogrendet teremteni. P­é­ter Kárty: A magam részéről kijelentem, hogy s­e­m­­m­i­f­é­l­e aka­dályt nem fogok a kormány működése elé gördíteni, ha a kormány ebben az ország­ban a rend é­s a törvény uralmát b­i­z­t­o­s­í-t­j­a­ A miniszter­­elnök úr azt mondja, hogy minden körülmé­nyek közt,helyre kell állítani a felekezeti bé­két. Hogy gondolja a miniszterelnök úr ebben az országban a felekezeti békét ezzel a kije­lentéssel helyreállítani, ha egyébként ma­rad minden a r­é­g­i­b­e­n ? Hol van a miniszterelnök úr kijelentése arról, hogy igyekszik a tanszabadságot biztosítani? •H­a­ff­e­r Ist­v­á­n : Ez a legsürgő­sebb munkáskövetelés? P­e­y­e­r K­á­r­o­l­y: Miért­ nem csi­nálnak az ipari munkásoknak is­ numerusz klauzuszt? Ezeket a gyászos törvényeket egytől­­egyig ki kell küszöbölni. A külföldön M­a­g­y­a­r­­o­r­s­z­á­gg­al, most is az a fölfogás, h­o­g­y­­ 11 o­­l­y­a­n á­l­­l­a­p­o­tok vannak, mint Albá­­niában. Ezeket az állapotokat az itteni események folytán . «.* ■ . - Óriási vihar tör ki Peyernek e kijelentésére a jobboldalon és a jobbközépen. Zsitvay Tibor (kormánypárti) magából kikelve kiáltja: Rágalmazó! Farkas István (szoc. dem.) : padot verve kiáltja vissza Zsitvaynak: A Somogyi-gyilkosság meg van torolva? Klárik Ferenc : (szoc. dem.) És Orgovány? Ireskó Zoltán: A parlament pincéje fölött beszélnek igy! Peyer Károly: Ezek az események alátámasztják azokat a híreket, amelyeket a külföldön Magyarországról táplálnak. He­gedüs György (ébredő): Majd a nyugati zsidókhoz megyünk kultúráért! (Folytatás az 5­ oldalon.)

Next