Jövő, 1923. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1923-02-01 / 26. szám
Hazaárulók vagyunk az otthoni szabadalmazott hazaiak öblös száján, mi, száműzött emigránsok, mert amióta itt vagyunk és szóhoz jutottunk, folyton-folyvást azt hangoztattuk, hogy Magyarországot ki kell szabadítani abból a szerencsétlen külpolitikai elszigeteltségből, amelybe jutott. Valahányszor azt hirdettük, hogy Magyarországnak szakítani kell azzal a reménységgel, hogy a fegyverek erejével javítson a maga helyzetén, mindannyiszor vad üvöltözés volt reá a válasz a kurzus „hazafias“ táborából. Valahányszor azt mondottuk, hogy Magyarország talpraállításának nincs más módja, mint olyan külső és belső politika folytatása, amely az utódálamokhoz való viszonyunkat barátságosabbá teszi, mindannyiszor ránksütötték a hazaáruló bélyegét. Valahányszor kimutattuk, hogy a kardcsörtetés és a fegyveres fenyegetődzés politikája szükségszerűen véres katasztrófába sodorja az országot, mert ellenünk ingerli ezerszeresen erősebb szomszédainkat, mindannyiszor a magyarság árulóinak, a magyar nemzet megkústelenítőjének hirdettek minket. Szavunk soha más visszhangra nem talált, csak arra, hogy az utódállamok zsoldjában állunk s ezért hirdetünk lemondást az erőszakról és törekvést a békés megértésre. És nemcsak a felelőt!«*! jelölnek, nemcsak a handabandázó ébredők, nemcsak a kis és nagy Héjjas Ivánok zúgták felénk ezeket a vádakat, hanem maga a hivatalos hatalom is. Hiszen csak néhány napja, hogy maga a miniszterelnök jelentette ki a nemzetgyűlés színe előtt, hogy a szociáldemokratákkal való „megértés“ már azért sem lehetséges, mert azok az utódállamokkal szövetkezett emigráció hazatérését követelik ! És ime most mi, lehazaárulózott emigránsok csodálkozással olvasgathatjuk, hogy hazaáruló eszméinknek milyen sok gazdája akad egyszerre Magyarországon. Paupera Ferenc pártonkívüli képviselő legutóbb már egyenesen a kifi vő hangján beszélt erről a kérdésről anélkül, hogy egyetlen egyszer lehazaárulózták volna. Nem szabad ,,kalandos, fantazmagóriák“ után szaladnunk, mondotta. Gúnyosan beszélt ama „kifogástalan hazafiakról“, akik inkább a „nagyszerű halált“ óhajtják, semmint az önfentartás politikáját. Kijelentette, hogy józan politika, most, amikor „a lét vagy nemlét problémájáról“ van szó, csak „a szomszédainkhoz való közeledés“ lehet!j. Paupera urat nem hazaárulózták le, sőt külön dicséretet kapott a magyar parlament legnagyobb külpolitikai tekintélyétől, Apponyi Alberttel, aki kijelentette, hogy egyetért Pauperával. S hogy még teljesebb legyen az összhang, a kurzus egyik volt külügyminisztere is nyilatkozott s kijelentette, hogy olyan külpolitikára van szükség. ..amely keresi a közös érdekeket minden irányban és nem kiszélesíteni, de áthidalni törekszik a létező ellentéteket.“ Csupa „kifogástalanul, otthon élő magyar hazafi mondja tehát itt egyszerre ugyanazt, amit mi mondtunk mindig és amiért Bethlen úr szerint az utódállamok zsoldjában álló hazaárulók vagyunk. Ha valaha csak egy másodpercig is kitüntetésnél egyébnek vettük volna az ilyen lehazaárulóztatást, akkor ezt a mostani otthoni nyilatkozgatást elégtételnek érezhetnők, De mert erre semmi szükségünk, vállvonogatásnál Árváthnnk sincs a dolognak erre a részére. Ami pedig a politikai jelentőségét illeti: sajnos, e tekintetben sem tudunk fontosságot tulajdonítani ezeknek a mi szájunkból kivett, értelmes beszédeknek, mert, sajnos, kétségtelen, hogy értelmetlen cselekedetek fogják nyomon követni, hiszen ennek máris mutatkoznak a jelei. Benes csehszlovák külügyminiszter abban a tegnapi beszédében, amelyben a Magyarországgal való „feszült helyzetről“ beszélt, rámutatott a magyar belpolitikai helyzet legbelsőbb lényegére, legjellemzőbb vonására. Arra, hogy ez a kormány „nem rendelkezik kellő hatalommal arra nézve, hogy a különböző nyilvános és titkos szervezetek akcióit megakadályozza“, amivel világosan juttatta kifejezésre azt a véleményét, hogy a békülékenység szellemében való külpolitika szerinte is olyan belpolitikát követel, amely nem áll ezeknek a „nyilvános és titkos“ szervezeteknek a diktandiája alatt,s erre Daruváry külügyminiszter úr nem azt mondotta, hogy a közeledés szellemének megfelelő belpolitikát fog a magyar kormány ezentúl követni — hiszen ezt valóban csak akkor mondhatta volna, ha a kurzus öngyilkosságát akarta volna bejelenteni! —, hanem egy kézlegyintéssel intézte el a csehszlovák külügyminisztert, mondván, hogy mindaz, amit az Magyarországról mondott , téves. Vagyis: a belpolitika marad olyan, amilyen. Ami pedig azt jelenti: marad a külpolitikában is minden a régiben. (abc) ![ Eegyes szám ásra: Ausztriában .... 1100 osztr. Kg Csühszlovákiában. ...... I ch | Jugoszláviában .■.■■•■2 dinár | Romániában . .........3 lei | Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien.V. ker. Rechte Wienzeile 79. szánt .: Telefon 30-57 Távirati cím: Jövő Wien PostatakarékosSnzt£risjc£mainSc: Ausztriában 149.570, Csehszlovákiában 69.340, Jugoszláviában 40. 05. — Németországi polyá-srámlértk: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal és minden bel- és külföldi hirdetőirode III. év Bécs, 1923 február 1, csütörtök 26.596. szám Stinnes is szabotálja a jóvátételt. Semmisnek tekinti a Lubersac-szerződést. — A reakció mozgolódik a Ruhrvidéken. Önálló Stahr tartomány, önálló Ruhr-valuta. — A 18 v 6 munkatársától. — Beece, január 31. A francia kormány a félhivatalos Havas-ügynökség útján bejelenti, hogy a Ruhrvidéken most már az erélyes rendszabályoknak új fázisa kezdődik majd. A jelentés szerint a francia hatóságok a német tisztviselők passzív reszisztenciájára és ellenállására való tekintettel elhatározták, hogy a megszállt területen valamennyi magasabb rangú tisztviselőt letartóztatnak és azonnal kiutasítanak. Ezeket a drákói rendszabályokat a megszálló hatóságok elsősorban a legmagasabb fizetésű tisztviselőkkel szemben fogják alkalmazni, mert ezek szerintük a német, propaganda állami ügy nikor. A többi tisztviselőre csak akkor alkalmazzák ezt a szigorúságot, ha ez elkerülhetetlenné válnék. Az Havasi Ügynökség tudósítója ennek a bejelentésnek kapcsán hivatkozik arra, hogy a németek annak idején az általuk megszállt területeken legföljebb huszonnégy óráig tűrték a passzív ellenállást és azontúl a legszigorúbb szankciókat alkalmazták. Ezzel a bejelentéssel szemben a német kormány arra hivatkozik, hogy ,most" nincsen habott. De még h ha ezt figyelmen kívül is hagynák, akkor is tekintettel kellene lenni a Franciaország és Belgium által is aláírt hágai egyezményekre, amelyek szerint megszállott területen tilos a lakosságot arra kényszeríteni, hogy a saját országa ellen vezetett háborús vállalkozásokban részt vegyen. A megszálló seregekre ez a német argue,náció, természetesen, aligha lesz hatással. Degoutte tábornok tegnap Düsseldorfban a külföldi sajtó képviselőit fogadta és ott kijelentette, hogy a szövetségesek Németországra rákényszerítik majd akaratukat és az ellenfél akaratát igenis megtörik majd. Egyébként —■ mondotta Degoutto tábornok — mi csak a nagyipar mágnásait akarjuk kényszeríteni, hogy az elpusztított területeinken okozott károkat tegyék jóvá. Ebben a törekvésünkben minden szükséges eszközt igénybe veszünk és, semmi nem tud bennünket feladatunk teljesítésénél megakadályozni. A német tisztviselők és munkások ellenállása azonban e fenti kijelenté- sek ellenére is folyik tovább. Tegnap Burenbreitsteinben a vasutasok kezdték meg a sztrájkot. .Ennek következtében már az egész wE9MSl8S4fHr. való vasutforgalomtól teljesen el van vágva. Délután 3 órakor a megszálló hatóság zár alá vette az esseni vasutigazgatóság épületét, az ott talált tisztviselőket pedig letartóztatta. Ugyancsak sztrájkba léptek tegnap délután a mainzi vasutasok is, mert a pályaudvart a francia katonaság szállta meg. Egyszer a megszálló sereg vissza is vonult a pályaudvarról, minthogy azonban szerdán délben a pályaudvart a katonaság újból megszállta, a vasutasok újból megtagadták a munkát, úgy hogy most a vasúti forgalom Mainzban is szünetel. A német passzív rezisztencia további fejlődéséről és élesedésérőltanúskodik az a jelentés is, amely szerint Stinnes a Lubersac francia szenátorral megkötött megállapodást most már semmisnek tekinti. Stinnes kijelentette, hogy a Ruhrvidék megszállása következtében a francia újjáépítő vállalatoknak való mindennemű Szállítást b e szü n t e tett. A német ellenállásnak ilyen valóban imponáló megnyilvánulásai mellett csak kijózanító, sőt lesújtó hatású lehet, ha arról is tudomást kell vennünk, hogy Németországban a reakciós rétegek a birodalom katasztrófáját sötét terveik céljaira akarják kihasználni. A Hittier-féle bandák fészkelődéseiről szóló hírek arról tanúskodnak, hogy a reakció az ő külön pecsenyéjét akarja a német nép lelkesedésének tüzének megsütni.Alighogy kissé enyhült Bajorországban a reakciósok részéről fölidézett feszültség, a „Vorwärts“ most azt kénytelen jelenteni, hogy aRuhrvidéken a Hittler-féle mozgalom ügynökei toboroznak „hadseregük” számára. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottságában Müller szocialista képviselő kérdést is intézett a kormányhoz és a kormány kénytelen is volt beismerni, hogy a „Vorwärts“ értesülései megfelelnek a valóságnak. ,A kormány megígérte, hogy a Hittler-féle , ügynökök üzelmeit meg fogja akadályozni és szükség esetére a legnagyobb szigortól sem riad majd vissza. Végül még megemlítendő, hogy Havas párisi jelentése szerint a jóvátételi bizottság megállapította, hogy február havában a német kormány 1.876.000 tonna szenet tartozik szállítani. Pillanatnyilag azonban, amint tudjuk, a helyzet az, hogy Németország nem hajlandó — de most nem is tudnak egyetlen tonna szenet sem szállítani.. Elszakítják a Ruhrvidéket a birodalomtól. Paris, január 31. („V. Z.“) A „Petit Párisien“ részleteket közöl a megállapodásokról, amelyek arra irányulnak, hogy a Ruhr-terület közigazgatása és a bányák kiaknázása simán menjen. Mindazokat a szövetséges gazdasági, pénzügyi és műszaki hatóságokat, amelyeket a megszállott területre kirendeltek, Degoutte tábornok közvetlen hatáskörébe utalták, aki legfelsőbb fokon fog dönteni. Tervbe van véve, hogy mihelyt az egységes igazgatás berendezkedik, külön francia és külön belga igazgatóságot létesítenek a Ruhrterületen, állandó jelleggel. A megalakítandó francia-belga igazgatóság egyenrangú lesz a szövetségközi Rajna-bizottsággal. Ennek lesz a hivatása, hogy végrehajtsa a legradikálisabb rendszabályokat, amilyen többek között a Ruhr-terület teljes különválasztása a német birodalomtól. Az „Echo de Paris“ tudni véli, hogy a m Volt .r megszállott terület számára behozandó a pénznemről. Több megoldási mód merült föl, de nem döntötték el a kérdést, hogy a megszálló hatóságok a helyszínen bocsássanak-e ki csak a Ruhr területén érvényes német papírpénzt, rajnai- és Ruhr-márkát, vagy Ruhr-tallért. A főszempont mindenesetre az lesz, hogy ez a gapírpénzkibocsátás se közvetve, se közvetetlenül ne növelje a francia inflációt. Kedvezően haladnak a párisi tárgyalások• Paris, január 31. A garantáló hatalmak ellenőrző bizottsága szerdán délelőtt tartott ülésén hozott határozatait rögtön továbbította a Népszövetség osztrák bizottságához. Az ellenőrző bizottság a relikvák kérdésében az osztrák szempontot tette magáévá. Szerda délben Millerand, a köztársaság elnöke vendégül látta Seipel kancellárt és Grünberger külügyminisztert, délutánt az osztrák államférfiak a francia külügyminisztérium osztályfőnökével, Pere 11 -vel és a gazdasági osztály vezetőjével, Saideaux -val folytattak tanácskozásokat. Az osztrák komitokén résztvevő államok szakelőadói a kereskedelempolitika tárgyalások anyagát készítették elő. A népszövetségi tanács osztrák bizottságának legközelebbi ülése csütörtök délelőtt lesz. A londoni „The Europeen Commercial“ kiküldött tudósítója a párisi ülések lefolyásáról igen kedvező jelentést ad. Hollandiának és az északi államok részéről még függőben lévő 9%-os garanciáról folyó tárgyalások is biztatóan haladnak. Zimmermann népszövetségi főmegbízott kijelentette, hogy optimizmusa mindenképen jogosult. A londoni pénzügyi körökből érkezett legutolsó jelentések is arról számolnak be, hogy az osztrák kölcsön folyósítása úgyszólván biztosra vehető. A Népszövetség hiteltervezetet készíttet. Paks, január 31. (Havas.) A Népszövetség osztrák bizottsága mai ülésén elhatározta, hogy javaslatot dolgoztat ki egy rövid- és egy hosszúlejáratú kölcsönre vonatkozóan. A javaslatot elkészülte után a Népszövetség tanácsa elé terjesztik elfogadás végett.