A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)

1973-04-02 / 11. szám

Kürthy Hanna rajza Számítástechnikai oktatás két karon A IV. ötéves terv kiemelt feladatai között szerepel a számítástechnikai módszerek elterjesztése, a számítógép­park felfejlesztése. Ehhez azonban megfelelő szakember­­gárda is szükséges, nem csu­pán gépek. Számítógépes szakemberek képzése azonban nem elég, mert nemcsak ők foglalkoznak ezekkel az esz­közökkel, nemcsak eléjük ke­rülnek megoldandó problé­mák. A számítógép-szakember a gép nyelvén ért, erre kell áttennie más szakterületek, tudományágak problémáit. Felmerült annak a szükséges­sége, hogy egy vegyész-, köz­lekedésmérnök, építőmérnök vagy más szakember is elsajá­títsa az alapismereteket, hogy közös nyelvet tudjon beszélni a számítástechnikai szakem­berrel. A számítástechnikai is­meretek oktatására miniszter­­tanácsi határozat van, az egyetem különböző karain évek óta folyik is már a kép­zés, de az azonos cél elérésé­re a módszerek mindenütt mások.­ ­­ár Az építőmérnöki karon a mechanika tanszékhez tartozó szá­mítástechnikai csoport foglalkozik az oktatás megszervezésével. Ha­vas Iván, a csoport vezetője vála­szolt a karon folyó képzéssel kapcsolatos kérdésekre. — Mi volt a csoport létrehozásá­nak, megalakításának célja, és mennyiben segíti elő megléte az oktatást? — 1970-ben alakultunk az ODRA 1204-es típusú számítógép üzemel­tetésére. Számítástechnikai okta­tás az 1965/66-os tanévben indult nálunk, a kar professzora, Szabó János kezdeményezésére. Heti két óra elmélet, egy óra gyakorlat volt a tantervben, és a NIM szak­emberei, külső oktatók vezették a képzést. 1968-ban a mechanika tanszék vette át ezt a feladatot. Korábban a hallgatók csak táblán láttak programot, később már használhattuk az akadémia Kende utcai MINSZK számítógépét, majd 1970 tavaszán megkapta a kar az ODRA-gépet. Eggyel több gyakor­lati órában oktatunk, és a csoport elsődleges céljának tekinti az ok­tatási programok futtatását. A hallgatók feladatai mindig priori­tást élveznek a gépen. Az egye­temről kikerülő mérnöknek na­gyon fontos szerepe van az új módszerek elterjesztésében, ezért lényeges, hogy alapos képzésben részesüljön. — Nem felejtődik-e a leadott is­meretanyag, milyen igénye, lehe­tősége van a hallgatóknak a gya­korlásra? — A legtöbb tanszék igényli, hogy a hallgatók számítógéppel dolgozzanak, különösen a felsőbb éveseket oktató tanszékek. A víz­gazdálkodási, vízépítési, vasbeton-, útépítési tanszék például, hogy csak néhányat említsek. Sok dip­lomatervező is dolgozik a gépen, a múlt évben kb. 60—70. Így az is­meretek nem avulhatnak el. — A számítógépes módszerek meggyorsítják a diplomatervek készítését? — Nem, csupán más lehetősé­geket, más feladatok megoldását teszi lehetővé a számítógép, itt nem a gyorsaság a döntő. Nagy mennyiségű adat feldolgozását egy folyóvíz vízhozamának kiszámítá­sánál, ugyanezt az áttervezésnél, forgalmi adatok felhasználásánál. Sokkal pontosabb a közelítés, mint manuális munkánál. A lé­nyeg, hogy a műszaki tervezés­ben a mérnök ideje felszabadul a mechanikus feladatok alól, és a valódi szellemi munka számára áll rendelkezésre. — A karon számítástechnikai ágazat is létezik. Hol van szükség az építőmérnöki munkában ilyen képzettségű szakemberekre, mennyire elterjedt a számítógépek használata ezen a területen, és hol helyezkedtek el az ezen az ágazaton végzett hallgatók? — A legjobb hallgatók jelent­keznek erre a szakra, számukra bizonyos többletmunkával jár az itt folyó képzés. Matematikában kell különösen jó alapokkal ren­delkezniük. Az építőiparban na­gyon kevés vállalat rendelkezik számítógéppel. Naprakészen kell számtalan dologban dönteni, ada­tokat rendszerezni, ütemterveket készíteni, sokféle paramétert fi­gyelembe venni. Ahol van számí­tógép, ott az aznapi friss adatok betáplálása lehetőséget ad ésszerű módosításokra, a szervezettség magasabb fokának megvalósításá­ra. Általában még nincs számító­gépekkel ellátva az építőipar, ez a jellemző. Világviszonylatban álta­lános a szakemberhiány, nálunk először tavaly végzett 15 fő számí­tástechnikai ágazaton. Bár messze vagyunk attól, hogy minden vál­lalat munkája gépi tervezéssel, szervezéssel folyjon, az új gépek, új módszerek beállításával is azt kell mondani, hogy egyre nőnek az igények. A nálunk végzett hall­gatók általában pesti vállalatok­nál helyezkedtek el, az ÉVM Szá­mítástechnikai és Ügyvitel-gépesí­tési vállalatánál, a Mélyéptervnél és különböző tervezőintézetek szá­mítástechnikai csoportjainál. — Eddig csak az egyik oldalról, a hallgatók oldaláról volt szó. Megítélése szerint, a számítástech­nikai oktatást végzőkön kívül, hány oktató ért a karon a számí­tógépekhez, dolgozik számítógé­pen? — Befejeződtek vagy folyamat­ban vannak az oktatók tovább­képzése céljából szervezett számí­tástechnikai tanfolyamok. 1974 tavaszáig, néhány kivételtől elte­kintve, minden oktató részt­­ vesz ezeken. Megítélésem szerint jelen­leg mintegy 25 százalék használ számítógépet a karon, de például mechanika tanszéken 2—3 oktatót leszámítva, mindenki felhasználja a kutatómunkában ezt az eszközt. Lényeges, hogy minél több ok­tató foglalkozzék számítógépekkel, értsen hozzá, egyrészt az oktatás színvonalának emelése céljából, másrészt azért, mert a hallgatók képzése erősen kényszerítő ténye­ző. A vegyészkari számítástech­nikai oktatásról dr. Vajta László egyetemi tanár, a ké­miai technológia tanszék ok­tatója adott tájékoztatást.­­ A számítástechnika meg­jelenése, mint minden műsza­ki újdonság, az utca embere számára valamiféle misztiku­mot jelent. A sci-fi-olvasmá­­nyok, -filmek alapján a kom­putert azonosítják a robot­emberrel, de mindenképpen valami fetisizált dolognak tartják. A másik helytelen nézet, amely abból indul ki, hogy az USA-nak sok számítógépe van, ezért gazdag ország. A megoldás: nekünk is sok szá­mítógépet kell vásárolnunk, akkor mi is gazdagabbak le­szünk. Ez a helytelen logikai következtetés felcseréli a célt az eszközzel. A számítógép csupán eszköz. — Mi hozta létre a számító­­gépes oktatás igényét? — A magyar vegyipar elju­tott arra a fokra, hogy számí­tógépeket alkalmaz bizonyos ágazatokban, ahol olyan bo­nyolultságú folyamatok van­nak, amelyekhez hiányzik ez az eszköz. A nitrogén- és mű­­trágyaipar, a kőolaj-feldolgozó ipar, a petrokémiai ipar például. Nem számítom ide azokat a területeket, amelye­ken csupán egyszerű progra­mok alapján, nagy tömegű számlák nyilvántartása, mun­kaerő-nyilvántartás történik. — Mi a célja a számítás­­technikai alapképzésnek, mit várnak el a képzés folyamán eredményként? — A számítástechnika ok­tatása a matematika tanszék feladata. Az ötéves képzésbe beépül a számítástechnikai ok­tatás, nem fejeződik be az alapok ismertetésével. Van egy kis számítógépünk, labor­gyakorlatokon kisebb progra­mok elkészítését végezzük, beleépítve a különböző tár­gyak oktatásába a feladatokat, önmagában tehát a számítás­­technika a Bende-féle tárgy, de ezeket a számítástechnikai módszereket folyamatosan al­kalmazzuk a képzés időszaka alatt. A cél az, hogy min­denütt, ahol számítógép van vagy lesz, a végzett vegyész tálalni tudja a problémáit a számítástechnikai szakembe­reknek, a számítástechnikai központnak. Az itt végzett ve­gyészeknek tehát nem kell ennyi idő alatt, nem is lehet számítógépes szakemberekké lenniük, csupán szót kell tud­ni érteniük azokkal. — Első ízben indult be a karon a postgraduális kiber­netikai szakmérnökképzés. Mi tette szükségessé ennek bein­dítását? — A kibernetikai szakmér­nökképzés követelmény­szintje nyilvánvalóan maga­sabb, mint az általános nappali oktatásé. Egy most kialakuló munkaterületre kell a szakem­bereket biztosítanunk. Olya­nok vesznek ezen részt, akik 5—10 éve vezető szakemberek a vegyiparban. A vezető ve­gyészmérnökök kezében van a döntés az iparban, sok helyen pedig már elértek olyan bo­nyolultságú, olyan nagysági fokú folyamatokhoz, olyan kü­szöbértékhez, ahol klasszikus módszerekkel nem tudnak idő­ben végezni. A számítógép csak olyan kérdésekre tud vá­laszt adni, amelyeket feltettek neki, és a lehetséges alterna­tívák közül mindig az ember­nek kell választania. Olyan feladatok elvégzése is szüksé­ges, mint termelési programok készítése, termelési feladatok optimalizálása. Ugyanazoknak a mérnököknek, akik eddig hagyományos módszerekkel, legfeljebb számológépek segít­ségével végezték a munkát, ugyanehhez számítógépeket kell felhasználniuk. — Mennyien jelentkeztek az új szakmérnöki képzésre, és mekkora a szükséglet? — 34—36 jelentkező volt, az előzetes igények felmérése után sem lehet még megmon­dani, hogy szükség lesz-e meg­ismételni ezt a képzést újabb csoporttal. Nehéz volt a taná­ri kart is összeállítani, de si­került olyan tekintélyes szak­embereket megnyernünk, mint Polinszky akadémikus, Földes és Benedek professzor. Azt gon­dolni, hogy mindenütt számí­tógép kell, mindenütt számí­tógépet fognak alkalmazni a vegyiparban, helytelen lenne. Néhány milliárdos materiális bázissal dolgozó vegyi kombi­nátokban viszont feltétlenül szükséges a gép. Sokkal szigo­rúbb fegyelem, magasabb színvonalú munkaszervezés van ott, ahol számítógép van. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a számí­tástechnika nem öncél. Esz­köz csupán, amely megkövetel egy bizonyos műszaki kultú­rát, bizonyos szervezettséget, hogy egyáltalán alkalmazni le­hessen. És nyilvánvaló, hogy nem csupán a termelésben szükséges, csak itt kézzelfog­hatóbbak a példák. A tudomá­nyos kutatásban, a műszaki tervezésben, technikai fejlesz­tésben egyaránt alkalmazható. Tóth Ildikó bármi gépet kell előállítani (repülőt, autót, turbinát stb.), akkor legyen olyan ismerete egy gépészmérnöknek, hogy az ezzel kapcsolatos szakmai feladatokat meg tudja oldani. Igaz, még sok gyártmányt, a legmodernebb berendezések­ből még nagyon sokat nem tudunk hazánkban előállítani, de ezeket az eljárásokat is ok­tatnunk kell, hiszen a ma és a jövő technikáját ismernie kell egy végzett fiatal szakember­nek.­­ Sok oktatással kapcsola­tos reformról hallottunk a közelmúltban a gépészkaron. Mi erről a véleménye? — Utaltam már rá, hogy napjainkban, csaknem állan­dó jelleggel, születnek új eredmények, új igények je­lentkeznek népgazdaságunk­ban, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül mi sem, hi­szen éppen ez tette szükséges­sé az új szak indítását is. De nem hirtelen változás kell, ami egy csapásra mindent át­alakít, hanem fokozatos átál­lás kell annak érdekében, hogy az oktatás tartalma vál­tozzék meg, hogy az objektum­centrikus oktatásról áttérjünk a tevékenységcentrikus okta­tásra. Ezért indítjuk a közet­ (Folytatás a 4. oldalon) Mérnök matematikus Jelentős lépés a műszaki felsőoktatás terén — mint ismeretes — mutatott rá beszélgetésünk során a kar dékánja —, az okleveles gé­pészmérnökképzés célja olyan szakemberek kibocsátása, akik ismerik és képesek meg­tervezni a gépészeti berende­zésekben végbemenő folyama­tokat, képesek a korszerű technológiának megfelelő gé­pek tervezésére és üzemelte­tésére, továbbá összetett, az emberi tevékenységet is fi­gyelembe vevő gépészeti rendszerek kutatására, fej­lesztésére és irányítására, va­lamint üzemeltetési feladatok ellátására. Fejlődő iparunk nem nélkülözheti az olyan mérnököket, akik biztos ma­tematikai és átfogó természet­tudományi ismeretekkel ren­delkeznek, és képesek mun­kájukban a legmodernebb matematikai apparátus önálló alkalmazására. Ezért vált sürgetővé a matematikus mérnökképzés indítása. A szak indítását sok vita, javas­lat előzte meg. Ez a képzési mód külföldön is bevált, és a magyar ipar is élénk érdeklő­dést tanúsít az ilyen képzett­ségű szakemberek iránt.­­ Egyik előző lapunkban már hírt adtunk arról, hogy az új szak 1973. szeptember 1-én in­dul. Hogy mi tette ezt szüksé­gessé, miben látja ennek je­lentőségét dr. Béda Gyula dé­kán, arról a továbbiakban így nyilatkozott: — Röviden összefoglalva ta­lán mindezt így jellemezhet­ném : az üzemekben, kutató­­intézetekben felmerült sok új műszaki és gazdasági problé­ma egyre sürgetőbben vetette fel a kar oktatásának fejlesz­tését bizonyos reformok for­májában. Szükségessé vált az oktatás tartalmi és módszer­tani korszerűsítése. Az új szak összekötő kapocs lesz a mű­szakiak és matematikusok közt, és olyan szakembereket fog adni az országnak, akik képesek a műszaki problémát a matematika nyelvére „lefor­dítani” és megoldani, továbbá elméletileg megalapozott ter­vezési, gyártmányfejlesztési, gazdasági stb. munkába be­kapcsolódni. — Hány hallgató kezdi meg munkáját szeptemberben az új szakon? — összesen mintegy 25 hallgató felvételét tervezzük. Olyan fiatalokét, akik mate­matika tagozatos középisko­lákban végeznek, akik mate­matikusként tanultak volna tovább a TTK-n, de érdek­lődnek a mérnöki pálya iránt is. A kar oktatói dr. Farkas Miklós professzor irányításá­val ez ideig mintegy 30 közép­iskolát kerestek fel, ismertették az egyetem, a kar munkáját, tájékoztatót tartottak az ér­deklődőknek a követelmé­nyekről. — Más szakokról nem lehe­tett volna ide átirányítani a hallgatókat? — A kar más szakjait nem gyengíthettük azzal, hogy on­nan válogatjuk ki az érdek­lődőket, ezért kell új tanuló­kat bekapcsolni. — És mi az eredmény? — Azt tapasztaljuk, hogy sok hallgatót érdekelnek a modern gépek, de a matema­tika is. Ez ideig nálunk hiá­nyoztak azok a szakemberek, akik komoly képzettségű ma­tematikusok, de jártasak a technikai ismeretekben is. Ez az erőfeszítés természetesen arra irányul, hogy a TTK-t közelebb vigye az üzemekhez, a műszakiakat a matematiká­hoz, és reméljük, hogy a két törekvés szerencsésen találko­zik. Ez a tendencia nemcsak nálunk, hanem külföldön is megtalálható egyre több he­lyen. Örömmel vesszük tudo­másul, hogy az új szak indí­tása az érdeklődés középpont­jába kerül. Eddig az üzemel­dést, hogy az eddigi gyakor­lattal szemben nem egy-egy objektum megvalósítására kell a gépészmérnököt képez­ni, hanem a gépészmérnöki tevékenységre! — Hallhatnánk erre egy pél­dát? — Eddig például a repülő­gép gyártásához és üzemelte­téséhez képeztek repülőszakos gépészmérnököt, így csaknem minden géptípushoz szak­embert kellett képezni. Ter­mészetesen egy ilyen modern gép köré csoportosult az ösz­­szes elméleti, gyakorlati, tu­dományos műszaki ismeret, ami akkor a legkorszerűbb ismeretet jelentette, vagyis: egy gyártmány köré csoporto­sult az oktatási tevékenység. Az irányelvekben meghatá­rozzák, hogy ne az objektum álljon a középpontban. Ha Beszélgetés dr. Béda Gyula gépészmérnökkari dékánnal ben nem volt túl nagy esélye egy végzett matematikusnak, hiába volt a munka megszál­lottja, nemigen volt perspek­tívája, az üzemek nem fogad­ták be, így elmehettek közép­iskolába matematikatanár­nak, esetleg néhányan dolgoz­hattak kutatóintézetekben, de ez nem elégítette ki az igényeket. Többen szeretné­nek tényleges műszaki tevé­kenységet is folytatni. Ehhez ad lehetőséget az új szak: megszerzik a gépészmérnöki ismereteket, de ezzel együtt széles körű matematikai tu­dásra is szert tesznek. — Mi lesz a „hivatalos” el­nevezésük? — Matematikus mérnök szakos gépészmérnökök, aki­ket diplomamunkájuk elké­szítése egyes gépészeti szakte­rületekhez kapcsol. — Milyen irányelvek van­nak az új oktatási formával kapcsolatban? — A gépészmérnökképző intézmények munkáját össze­foglaló tantervi irányelvek is felhívják a figyelmet arra, hogy a jövő gépészmérnök­képzésében a mérnöki tevé­kenység álljon a középpont­ban. Nagyon helyesen elem­zik az irányelvek ezt a kér­ KISZ-összejövetel Az építészmérnökkar oktatói A találkozó során az alap- és nem oktató dolgozói KISZ- szervezet munkaprogramját alapszervezete március 22-én beszélték meg a megjelent ta­­tartotta első ősze­jövetelét. gok. Méhes Balázs rajza

Next