A Jövő Mérnöke, 1979 (26. évfolyam, 1-38. szám)
1979-01-20 / 1. szám
t11 Az egyetem hivatalos közleményei Az egyetemi tanács december 11-én megtartott harmadik ülésén első napirendi pontként a BME 1979. évi költségvetési, beruházási és KK alapjainak tervét vitatta meg. Megállapította, hogy az 1979. évi költségvetési javaslat biztosítja az oktató, nevelő és tudományos feladatok személyi, tárgyi feltételeinek szintentartását és mérsékelt minőségi fejlesztését. Az 1979. évre vonatkozó költségvetési előterjesztést a tanács az alábbi határozatokkal kiegészítve fogadta el: Az 1979. év gazdálkodási hatékonyságát fokozott tervszerűséggel, ésszerű takarékosságal, a készletek racionális csökkentésével növelni kell. Az egyetem anyagi ellátásának biztosításában kiemelt jelentősége van saját forrásainak, így a gép- és műszerpótlási díjaknak. E keret felhasználásának tervszerűségét növelni kell További erőfeszítéseket kell tenni arra vonatkozóan, hogy a beruházások a tervezett határidőre megvalósuljanak. A dékánok és a gazdasági főigazgató vizsgálják meg az előterjesztésben szereplő tartalékok legjobb hasznosítási lehetőségeit. Meg kell vizsgálni, hogy a most épülő tanulmányi épületben a közlekedésmérnöki kar tanszékein kívül milyen oktatási szervezeti egységeket lehet elhelyezni. Az eredeti elképzelés szerint ebben az épületben az építőmérnöki kar kapott volna szükségleteinek megfelelő helyet. Ezért a közlekedésmérnöki kar itteni elhelyezése mellett elsősorban az építőmérnöki kar igényeire kell tekintettel lenni. Az egyetem működésével kapcsolatos nélkülözhetetlen szociális munka- és tűzvédelmi intézkedésekhez az előterjesztésben foglaltaknál nagyobb anyagi fedezetet kell biztosítani. Meg kell vizsgálni, hogyan lehetne növelni az egyetem többszintes épületeiben a felvonók számát, továbbá, hogyan lehetne fokozni a fénymásoló és a sokszorosító kapacitását. Végezetül a tanács köszönetet mondott az előterjesztés gondos előkészítéséért és megkérte a gazdasági és műszaki főigazgatót, hogy a költségvetési keretről a dékánokat, valamint az egyéb gazdálkodó egységek vezetőit értesítse. Második napirendi pontként a tanács az 1979 februárjában induló új szakmérnöki szakok tanterveire tett javaslatot tárgyalta meg. Figyelembe véve az oktatási-nevelési bizottságnak a tanácsülés elé terjesztett véleményét is, a beinduló szakmérnöki szakok nagyobbik részének tantervét a tanács változtatás nélkül jóváhagyta. Néhány esetben a szak elnevezését módosította. A matematikus-mérnök szak új tantervére vonatkozó javaslat azzal a megegyezéssel nyert jóváhagyást, hogy a tantervet ki kell egészíteni a tanács oktatási és nevelési bizottsága észrevételei szerint, valamint bele kell venni a Honvédelmi ismeretek című tárgyat is. Az építőmérnöki kar munkájáról készített beszámolót a tanács elfogadta és felkérte a kar dékánját, hogy gondoskodjék az előterjesztésben megjelölt kari fő feladatok végrehajtásáról. Utolsó napirendi pontként a tanács a villamosmérnök kar Felsőoktatási Tanulmányi Érdeméremmel való kitüntetésre tett javaslatát vizsgálja meg. Egyhangúlag támogatta mindkét jelölt kitüntetését Vita Intézkedni 43 órán belül is lehet Bruck András „Ambrus Gizella azóta már jól van” című december 9-i cikkére két válasz érkezett írásban, s többen hozzászóltak telefonon, személyesen is. A vélemények kis része ellentmondó, nagyobb része újabb és újabb összefüggésekre világít rá. A vegyészmérnöki kar dékánjának, dr. Pungor Ernőnek és dr. Szántay Csaba tanszékvezető egyetemi tanárnak (szerveskémia tanszék) levelét az alábbiakban szó szerint közöljük, s elöljáróban néhány beszélgetés megjegyzéseit és tanulságát is közreadjuk. A CH-épületben, főleg a szerveskémia tanszék laboratóriumában folytatott beszélgetésekből derült ki az a figyelemreméltó tény, hogy a laborok gázpalackkal való ellátása igen nehézkes. A zegzugos lépcsőkön, átjárókon vállon szállított hatalmas palackokból esetenként azért tartanak szabályellenesen egyszerre többet a helyiségekben, mert az ellátás nem folyamatos. Decemberben például egész hónapon keresztül nincs szállítás, adminisztrációs okok miatt olyan gázfajtából, amelyből az egyik kicsi labor például maga heti két palackot fogyaszt. A vegyianyagok, eszközök beszerzése nehézkes és lassú. Mindenki igyekszik ,,bespejzolni”, amit lehet, s ez is növeli a zsúfoltságot. A JM cikkével szembeni ellenvélemények — a Pungor és Szántay elvtársak levelében foglaltakon kívül — a következőkben foglalhatók össze: a rekonstrukció több problémát megoldatlanul hagy, ha végre sor is kerül rá. Ilyenek: az alagsorban levő hallgatói laboratórium nem maradhat jelenlegi helyén, mert a ma érvényben levő munkavédelmi előírások nem engednek labort alagsorban elhelyezni. Egyes laboratóriumokban nincs hová vészkijáratot építeni. Nincs hely anyagraktár építésére. A jelenlegi zsúfoltságot csökkenteni kell, többek között a szükséges és megfelelő szélességű közlekedési utak létrehozása céljából, de ehhez új helyiségekre is szükség volna. Bizonyos anyagfajták — benzol, éter — veszélytelenebb, szabályos kezelésére szintén nincs megfelelő hely a laborok egy részében. A rekonstrukcióra valóban óriási szükség van, hiszen attól kezdve, hogy a falakról nagy darabokban pereg, válik a régi olajfestés, s hullik a munkaasztalokra, s azon végezve, hogy rengeteg munkát fognak adni az elöregedett elszívófülkék, villamos kapcsolótáblák, stb., rengeteg probléma vár megoldásra. De a rekonstrukciótól független tennivalók is vannak, s valóban, nemcsak a CH-épületben. A cikk hangvételével kapcsolatban a hozzászólók szintén hangsúlyozták: a vegyészek megszokták, hogy veszélyes munkát végeznek és nagyon vigyáznak. Bátorságra, de fegyelmezett magabiztosságra valóban nagy szükség van a vegyészek világában. A külső szemlélőben viszont az a benyomás marad és erősödik, hogy sokukban nincs túl nagy tisztelete az értelmes óvatosságnak, a szükséges szabálynak sem. Az elszívófülkék betörött üvegablakainak javítására néhol ugyanolyan nyugalommal várnak (tovább használva a hatástalan fülkét), mint egy lakótelepi házigazgató az ajtó üvegezésére, pedig nálunk van munkavédelmiőr-napló. A munkavédelmiőr kötelezett az észlelt rendellenességet bejegyezni. Ha a helyzet veszélyes, az egyetem munkavédelmi csoportvezetője intézkedik. Meg vagyunk győződve róla, hogy sokkal határozottabban kellene védeniük a saját érdekeiket. A vitát kiváltó cikk sem állított többet, a szerző nem közölt olyan információt, hogy a karon nyugtalankodnának, épp ellenkezőleg. A munkavédelmi szakemberek nyugtalankodnak. Dr. Szántay Csaba leveléhez az alábbi kiegészítéseket kaptuk az egyetem központi biztonsági megbízottjától: „Az évtizedekkel előtti halálos baleset” pontos dátuma: 1965. július 22. A veszélyességi pótlék egészségi ártalom esetén jár a következő feltételek mellett: „A 12/1972. (VII. 11.) Ezt a rendelet a fokozott egészségi ártalom veszélyével járó munkakörökben az orvosi vizsgálat alapján a KÖJÁL javaslatára veszélyességi pótlékot állapít meg.” A Munka Törvénykönyvéből: „Egészségre ártalmas az a munka, amelynek huzamosabb végzése a dolgozó egészségét fokozott mértékben veszélyezteti. Az egészségi ártalom csak orvosi igazolás alapján vehető figyelembe.” Ez a pótlék tehát nem a balesetveszélyért „kárpótol” — a balesetveszélyt megelőzni, elhárítani kell, ahol csak lehet. A munkaasztalokra vonatkkozóan: a Magyar Népköztársasági Országos Szabvány — MSZ 6600—98 —, melynek hatálybalépési időpontja 1969. július 1., előírja a kármenta tálcás laboratóriumi állvány használatát. Az asztallapra vonatkozóan csurgásgátlót és peremmel készíthető asztallapot is előírnak. s. r* -t Lévai Katalin rajza Informálás — , hangulatkeltés A „Jövő Mérnöke” 1978. december 9-i számában Bruck András tollából újságcikket jelentetett meg „Ambrus Gizella azóta már jól van...” címmel. Az újságcikk nyilvánvalóan jószándékkal íródott. Segíteni kívánta a Ch. épület rekonstrukciójának meggyorsítását. Ugyanakkor azonban éppen a cikk írójának a vegyészeti tématerületen való hiányos szakmai ismeretei a vegyészmérnöki és vegyészeti munka általánosan veszélyes jellegének ismerethiánya részben pánikhangulatot igyekezett lefesteni — ami a Karon nincs —, részben olyan példákat ragasztott a közvéleményhez, amelyeknek a Ch. épülethez nem volt semmi köze. Ilyen például a halálos égési baleset, mely gondolatilag a Ch. épülethez csatolódik a cikk alapján, ilyen a Boráros téri közlekedési baleset mely csak nagyon sántító analógiaként engedhető meg, stb. Úgy érezzük, hogy a kar vezetősége a veszélyes üzentnek minősülő vegyészmérnöki oktatást és kutatást igyekszik a legnagyobb elérhető biztonságig megszervezni, aminek számos következményét láthatjuk a kari munkában. Kárt okoz munkánkban, ha ilyen — ugyan jószándékból induló de rosszul összeállított közlemények információ helyett rossz hangulatkeltést szülnek. Ez nemhogy nem viszi előre az ügyeket, hanem azok számára, akik nincsenek teljes mértékig informálva, helytelen tájékoztatást ad és információ helyett rossz irányú hangulatkeltést eredményez. Budapest, 1978. december 20. DR. PUNGOR ERNŐ dékán Megjegyzések Bruck András: „Ambrus Gizella azóta már jól van...” című, a Jövő Mérnöke 1978. XII. 9-i számában megjelent írásához A problémák megoldására irányuló törekvések akkor a legeredményesebbek, ha a nehézségeket tárgyilagos szemmel, higgadtan, az emóciók felkorbácsolása nélkül vizsgáljuk. Bennünket, mérnököket a fenti igazságról a sok éves és évtizedes gyakorlat is meggyőz. Soha nem szabad elkövetnie egy újságírónak azt a hibát, hogy a hatás kedvéért félrevezető információikat közöljön írásában. Bruck András cikkének első vastagbetűs kiemelése a következő: „HALÁLOS BALESETEK” (így, többes számban), amely cím alatt félreérthetetlenül azt sejteti, hogy a CH épületben halálos balesetek történtek. A valóság ezzel szemben az, hogy a CH épületben fennállása óta még — legjobb tudomásom szerint —, semmiféle halálos baleset sem következett be. A cikkben idézett, 1976. III. 29-én bekövetkezett baleset a H épületben történt. Évtizedekkel ezelőtt történt az egyetemen egy másik halálos baleset (az áldozat oktató volt), de szintén nem a CH épületben. A kémiai laboratóriumi munka mindig is járt bizonyos veszélyekkel, hiszen ezért is kapják az ott dolgozók a „veszélyességi pótlék”-ot és a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhatnak apróbb balesetek. Veszélyes munka még akad nagyon sok az országban. De senkinek sem jut eszébe például a szénbányászatot „leállítani”, csak azért, mert a leggondosabb munkavédelmi szabályok betartása mellett sincs olyan év, amelyben valamilyen baleset be ne következne. A mi kötelességünk természetesen az, hogy az adott körülmények és lehetőségek mellett maximálisan elkövessünk mindent az optimális biztonsági feltételek megteremtésére. Véleményem szerint a megoldás felé vezető út, konkrétan a CH épület esetében, úgy járható végig, ha az egyetem saját műszaki gárdájával, valamint kisebb külső vállalatok (pl. a Fővárosi Javító Szerelő Vállalat stb.) segítségével az egyes laboratóriumokban meglévő hiányosságokat fokozatosan, laborról-laborra haladva megszünteti. Erre minden bizonnyal mód és pénz is van. Igen jó példa volt erre a cikkben is említett gázcsőjavítás. A vegyifülkék gázelszívó berendezésének igen nagy részét is az egyetem igen ügyes és hatékony műszaki osztálya már átszerelte motoros elszívásra. Nyilvánvalóan a csekély hátralévő átalakítást is meg tudják házon belül oldani. Ugyancsak ők alakították át a gázbojlereket villamosüzeműre. Nem kell kétségbeesetten vészharangot kongatnunk és nem szabad irreális követelésekkel fellépnünk. Viszonylag egyszerűen lehet pl. segíteni az egyik legnagyobb baleseti forráson, a „nylon”-fehérnamű viselésén. (Az-épületi balesetek szomorú kimenetelének is ez volt a fő oka). A Vegyészmérnöki Kar dékánja már évekkel ezelőtt szigorúan megtiltotta az ilyen típusú fehérneműnek a laboratóriumokban történő viselését. Jómagam az ország és a világ igen sok kémiai laboratóriumát ismerem, de pl. peremezett laborasztalokkal csak kevés helyen találkoztam. Az esetleges savlecsurgásokkal szemben jól bevált módon és egyszerűen lehet védekezni az üveglombikok alá helyezett fazékkal vagy tepsivel. Sok minden megoldható alapvető átépítések nékül is. Higgadt, a tényeknek megfelelő tárgyalást és ésszerű, az ország és az egyetem lehetőségeinek megfelelő közelítést kell hangsúlyoznia a „Jövő Mérnöké”-nek is írásaiban. Lássunk tehát hozzá az „aprómunká”-hoz. Dr. Szántay Csaba, a szerves kémia tanszék vezetője Kidobjuk az ablakon? Olvasóink emlékeznek még talán azokra az időkre (immár harmadik éve), mikor e lapok hasábjain úgymond heves érzelmekkel fogadtuk az akkori legmodernebb, legújabb műszakis kollégium — a Kruspér utcai — átadását Vegyes érzelmeink elsősorban azzal a 72 oldalas hibajegyzékkel voltak kapcsolatban, melyben az átadáskor talált hiányosságokat sorolták fel. Akkor mi is felvetettünk néhány hibát — nem mindenki legnagyobb örömére. Az illetékes szakemberek véleménye szerint: ez a világon mindenütt így van, egy épületet használni kell, mert csak úgy vehetők észre a különben csip-csup, aprócska (vagy nagyobb) hibák. Az épületet „be kell lakni” — mondták, s akkor a hibák fokozatosam felszámolhatók. Nos, nem egészen így lett. Mert igaz, hogy azóta az ott lakók már sok mindent megszoktak. Ha úgy tetszik, „belakták” az épületet. Nem zavarja őket egy-két ferde cső, az, hogy az alagsor olyan alacsony, hogy egy nem túl magas ember is könnyen beütheti a fejét. Megbékéltek azzal a szenzációs építész-„trükkel”, mely szerint az esővíz egy része az egyik nyolcadik emeleti szobám átvezetett csatornán keresztül „távozik”, ha éppen működik a csatorna. Teljesen hétköznapinak tartják, ha egy szerda délelőtt a kollégium igazgatója csizmát húz magára és személyesen meregeti ki a vizet a liftaknából (a víz most a hetedik emeleti csőtörés révén került oda.) Nem bosszankodnak nap mint nap, ha az egymás feletti zuhanyzók egyidőbeni használatától beázik a fal — legalábbis nem hagyják, hogy ez legyen a fő gondjuk. Emlékeznek talán még a kerekített fürdőtálcákra, melyeket négyszögletes alapra tettek a zuhanyzók alatt? A fürdőszobákban viszont a lefolyónyílás igen sok helyen a padló közel legmagasabb pontján van. A tálcák alatt felgyűlt víz előbb megbüdösödött, majd megtalálva a maga útját, átáztatta a falat. S nem csoda, ha a lakók ezen sem lepődtek meg. A garancia — a hibákra való tekintettel — még tart, hát jött néhány munkás és rendbe hozta (amennyire lehet) a szétázott fürdőszobákat. S ha úgy tetszik, különös esemény nem történt. Mindössze néhány ezer (tízezer, százezer stb.) forintot megint kidobtunk az ablakon. (A garancia miatt persze konkrétan az építők — de hát végül is ők szintén a „mi zsebünkre dolgoznak”.) Régen az urak mulatták magukat úgy, hogy elverték a pénzüket. Ma — úgy gondolom — nincsenek urak. Az a pénz, amit így elvernek, a miénk, mindannyiunké. Ki okozza ezt? Ki engedi? S meddig még? S visszatérve a kollégiumokra: épül az új, a legnagyobb, a szuper kollégium. Vajon tanultak-e az illetékesek a Kruspér utcai tervezési-építési hibáiból. Van-e módjuk azoknak, akik „belakták-lakják” a Kruspért arra, hogy tanácsaikkal, észrevételeikkel segíthessék az építőket? Vagy most is megvárjuk, míg létrehozzák a hibát, s majd bízva a garanciában, korrigálunk? Válaszaikat postafordultával szívesen várja Teöke Gábor Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pályázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző 18 — 35 év közötti — nem újságírói munkakörben dolgozó — fiatalok számára. pályázni lehet nyomtatásban még nem közölt, az újságműfajok (riport, cikk, interjú stb.) sajátosságainak megfelelő írásokkal, amelyek aktuális társadalmi, ifjúságpolitikai, gazdasági és kulturális témákkal foglalkoznak. A pályázók három-négy — egyenként 3—1 gépelt oldalnál nem hosszabb — írással jelentkezhetnek. A pályamunkákat gépelve, három példányban kell beküldeni. Ugyancsak három példányban részletes önéletrajzot is mellékelni kell. Pályadíjak: 2 db I. díj 3000-3000 Ft a KISZ Központi Bizottságának különdíja 3000 Ft a MUOSZ elnökségének különdíja 3000 Ft 4 db nn. díj 2000 — 2000 Ft 6 db nn. díj 1000—1000 Ft A pályadíjakon kívül 1. kiemelkedő pályamunkákat a bíráló bizottság elismerő oklevéllel jutalmazza. A pályázat két első helyezettje, valamint a két különdíjas mentesül az Újságíró Iskola felvételi vizsgái alól. A további díjazottak előnyben részesülnek az újságíró gyakornokok alkalmazásakor. Ezenkívül a díjnyertes és oklevéllel jutalmazott pályázók felvételt nyernek az 1979 szeptemberében induló újságíró stúdióra. A pályamunkák beküldési határideje: 1979. február 15. Eredményhirdetés: 1979. április 20. Cím: MUOSZ Oktatási Igazgatóság, Budapest, Népköztársaság útja 101. 1368. (Hiányos pályamunka nem kerül elbírálásra. Pályamunkát nem küldünk vissza.) MUOSZ Oktatási Igazgatóság