A Jövő Mérnöke, 1983 (30. évfolyam, 1-40. szám)

1983-01-21 / 1. szám

200. Építőkari­­ tudományos ülésszak Az elmúlt év decemberében rendezték meg a kétszázadik évforduló jegyében az építő­kar tudományos ülésszakát. A háromnapos rendezvénysorozaton öt szekcióban több mint százhatvan előadás hangzott el. Az előadások témái felölelték a jelenleg folyó kutatások széles körét, átfogó képet adtak arról, milyen kérdések foglal­koztatják ma a szakembereket. Az ülésszak plenáris üléssel kezdődött, me­lyen dr. Halász Ottó beszélt az építőmérnöki kar oktatási és kutatási feladatairól, majd Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesz­tési miniszter tartott előadást „Építési fel­adataink” címmel. Az építőmérnök-képzés kétszáz évéről dr. Kerkápoly Endre szólt. Az előadások összefoglalóját több nyelvű kiadványban jelentette meg a kar az ülés­szakra. Érdekes olvasmány minden érdeklő­dő számára, azoknak is, akik nem hallgatták végig a színvonalas előadásokat. jog KEVESEBB VAS A KGST-szabványok és a műszaki fejlesztés "Az új vasbetonszerkezeti szabványok segítségével az acél és cement felhasználásá­ban, valamint az élőmunká­ban mintegy tízszázalékos megtakarítás várható.” Ez a sokat sejtető megállapítás az építőkari tudományos ülés­szakon dr. Szalai Kálmán előadásában hangzott el. A nem ezzel foglalkozók is azonnal érzékelhetik, nagy jelentőségű lépésiről van szó. Az előadásban Szalai Kál­mán, a vasbetonszerkezetek tanszék egyetemi tanára, a szabványok és a műszaki fej­lesztés összefüggéseiről be­szélt. A vasbeton tervezési, minőségellenőrzési szabvá­nyainak átdolgozását a KGST-szabványok hatályba lépése, az ipari módszerek térhódítása, mindenekelőtt pedig az energiagondok tet­ték szükségessé. Feszítő el­lentmondás, hogy az anyag­csökkentést eredményező mű­szaki fejlesztés ma egy vál­lalatnak sem érdeke, „csak” a népgazdaságnak. A fejlődő számítástechnika lehetővé te­szi, hogy akár nagyobb szá­mítási munka elvégzése árán is a szerkezetek teljesítmé­nyének szemlélete érvénye­süljön, ne az egyszerűbb, de drágább, nagyobb anyagfel­használást jelentő régi szab- ványfetisizálás. Tíznyelvű szótár A KGST-országokban fo­lyik a vonatkozó szabványok egységesítése. A nálunk meg­levő gondokhoz hasonló több országban is van, így gon­dolhatjuk, nem egyszerű ez a munka. Az előadás nyomán keres­tem fel Szalai Kálmánt, aki hosszabb ideje dolgozik ezen a témán, s az általa elmon­dottak minden, műszaki kér­dések iránt érdeklődő számá­ra érdekesek. — Milyen érdekünk fűző­dik a nemzetközi és ezen be­lül a KGST-szabályozásban való részvételhez? — Közismert, hogy hazánk exportorientált ország. A építőiparra is egyre inkább ez a törekvés jellemző. Ezért tarthatatlan az az állapot, hogy a hazai tervezői és ki­vitelezői gyakorlat a külföld számára nem érthető jelölés és fogalmi rendszerrel dolgo­zik. Ez indokolja aktív rész­vételünket. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a kibocsá­tott KGST-szabványok a leg­korszerűbb nemzetközi ered­mények felhasználásával ké­szüljenek. — Hogyan dolgoznak ki egy-egy KGST-szabványt? — Mintegy ötéves idősza­konként a tagországok javas­latot tesznek, melyik szab­vány kidolgozását, felülvizs­gálatát tartják időszerűnek. A konkrét kidolgozást a KGST szabványosítási állan­dó bizottsága rendeli el. Meg­bízást kap egy olyan ország, ahol a kutatás helyzete és a szakemberek felkészültsége, tapasztalatai várhatóan meg­felelő javaslat megtételét ígé­rik. Az első változat után az országok és a KGST mellett működő szabványosítási inté­zet mond véleményt. Ennek alapján történik az átdolgo­zás, majd az így elkészült második változat után újabb egyeztetés következik. A har­­manadik változat közös értekez­let elé kerül, majd véglegesí­tés, lektorálás következik. Az eredmény pedig már a KGST-szabvány. — A KGST-szabványok kö­telező jellegűek? — A szabvány kidolgozásá­ban részt vevő országok dele­gációinak a tárgyalás során gyakorlatilag vétójoga van. Egy szabvány csak olyan tar­talommal, szövegezéssel ad­ható ki, amelyet mindenki jegyzőkönyvben elfogadott. Ezért gyakran ezek a szabvá­nyok az általános előírások szintjén maradnak. Például a KGST Szt 1406—78. a beton­és vasbetonszerkezetek terve­zési alapelveit tartalmazza. A betonosztályok jelölésében sikerült megegyezni, ez Sze­réna é­in benne, de a beton­acélokéban nem, így az ki­maradt a szövegből. — Az előadásban elhang­zott, hogy a KGST-szabvá­nyok alapján át kell dolgozni a hazaiakat. Miért van erre szükség? — A KGST-szabvány átvé­tele nemzeti érdekünk. Ugyanakkor nem mindenben a mi javaslatunkat fogadták el. A mindenki által elfoga­dott KGST-szabványt minden ország kiadja szó és értelem szerinti fordításban, saját szabványrendszerében. Így nálunk ezek MSZ KGST megnevezésűek. Ahol nem eléggé konkrét a közös elő­írás a gyakorlati munka szá­mára, ott a csatlakozó hazai szabványt értelemszerűen át­dolgozzuk, erre a kiegészítés­re a megállapodások szerint van lehetőség. Az átdolgozás a folyamatos korszerűsítés érdekében is szükséges. — Milyen eredmények szü­lettek eddig? — Sikerült a tervezés elvi alapjaiban megállapodni. Ez nagy eredmény, mert eddig mindenki másképp csinál­ta... Alapvető kérdés volt, hogy az előírások az egyet­len, vagy az osztott biztonsá­gi tényezős rendszerre épül­jenek-e, továbbá az, hogy a szereplő képletek empirikus, vagy elméleti felépítésűek legyenek. Az első kérdésben­ egyértelműen az osztott biz­tonsági tényezőket felhaszná­ló fél valószínűségi eljárás mellett döntöttünk. A máso­dik kérdésben nem sikerült megállapodnunk, ezért ilyen képletek a jelenlegi KGST- szabványokban nem szeletel­nek, az országok érdekeit nem sikerült egyeztetni. Fontos eredmény az egysé­ges betűjelek szabvány, így a tudományos művek képle­­tei, szimbólumai érthetőek és egységesek orosz­, japán, vagy magyar szövegben is. — Ez jelentős lépés. Mi­lyen egyéb teendők voltak a megértés érdekében? — A kölcsönös megértés érdekében egész szabványsor készül. Ennek része az emlí­tett betűjelszabvány, és az elkészült tíznyelvű fogalmi szótár. Most készítik elő a jelölések egységesítésének szabványát. — Az eddig elkészült szab­ványokat melyik országok dolgozták ki? — Egy-egy szabvány kol­lektív munka, vita eredmé­nye. Helyesebb volna úgy kérdezni, melyik ország ter­jesztette elő az első változa­tot. A tervezés alapelveivel és a terhekkel foglalkozókat szovjet, a vasbetonszabvá­nyokat szovjet, magyar és lengyel, a betűjeleket cseh­szlovák, a beton minőségel­lenőrzését magyar szakembe­­­rek gondozták. — Kérem, térjünk át a ha­zai viszonyokra. Ki dolgozik nálunk vasbetonszabványo­kon? 63% acélmegtakarítás — A munkát a Magyar Szabványügyi Hivatal meg­bízásából a Szabványosítási Munkabizottság végzi az én irányításommal. Hatvanöt szakember dolgozik a felada­ton. A műegyetemről a vas­betonszerkezetek tanszékének munkatársain kívül a szilárd­ságtani és tartószerkezeti, az acélszerkezetek és az építő­anyagok tanszék vesz részt, a külső szakemberek közül az ÉTI, ÉMI, VIZITERV, ÁÉTV, TTI, továbbá a 31-es és 43-as ÁÉV dolgozói.­­ Milyen nálunk az új előírások fogadtatása? — A szakemberek lelkesen és kedvezően fogadták. A lel­kes emberek azonban, mint vállalati képviselők már nem érdekeltek, sőt gyakran ellen­­érdekeltek. A tervutasításos rendszerben kialakult jogi és pénzügyi szabályozás köti a vállalatokat, gátolja az ered­mények bevezetését. A gondok megoldására már számos próbálkozás van, ilyen például az ÉVM által bevezetett, kétmillió forint feletti beruházásokra vonat­kozó versenytárgyalási rend­szer, így a vállalat a ver­senyképesség, a kedvező ár­ajánlat érdekében takarékos­kodik, az új műszaki megol­dásokkal, újításokkal pedig az egyéni érdekeltség is meg­oldható. Jó példa erre a DÉLÉP házgyári paneleinek esete. A vállalattal közösen beadott újításunk és szabadalmunk az acélbetétek 60 százaléká­nak megtakarítását teszi le­hetővé, ez évi tízmillió forin­tot felen­t. Az olcsóbb ter­mekkel csökkenhet a lakások költs is. Az ÉVM műsza­ki előírása szerint 1982. ok­tóber 1-től a­ felülvizsgált el­­­­járást kell alkalmazni a ház­gyári elemeknél. Új ,szelek fújdosgálnak tehát az építőipari szabványok há­za táján. Új szemléletre van szükség, amikor a­­szerkezet megfelelősége a cél, nem pe­dig az, hogy feleden meg va­lamilyen túlszabályozá­i nagy an­yagf­elhasználásra ösztönző előírásnak, kerül amibe, ke­rül, ami belekerül alapon. A műszakiak törekvései jók. Ahhoz azonban, hogy valamit megtakarítsunk­­az építkezéseken.... még kell va­lami k érdém­ei ezt szol­gáló jogi­ szabályozás. Lovas György A kari ünnepségek másik eseménye a kollégiumi fogadás volt, egy kis beszélgetés, barátságos találkozó. Képünkön dr. Erdélyi Attila és dr. Megyeri Jenő . JajpEry É~ f ií*|| \ áS* . .›? ■ ------a« , Dr. Halász Ottó dékán és sokan mások a fogadáson Bodorics Istvánnak, a KISZ egyetemi bizottsága nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó fele­lősének még kezében volt a bőrönd, amikor elmondta, mi­lyen megállapodást kötöttek a nyári építőtáborról Novoszi­­birszkben.­­ Már a konferencia után látszott, hogy jelentősen csök­kentek a nyári építőtábori le­hetőségeink — mondja Bodo­rics István. — így felmerült, hogy az eredetileg csak 1984- re tervezett megállapodás a novoszibirszki elektrotechnikai egyetemmel már idén létrejöj­jön. — Mit tudtok a novoszibirsz­ki táborról? — Évek óta van nemzetközi táborunk egy új kerület építé­sén. Jó programokat szervez­tek. — Kikkel tárgyaltatok? — Komszomol vezetőkkel tisztáztuk a szerződés kérdése­it. Az egyetem rektora is foga­dott bennünket. — Mit tartalmaz a szerző­dés? — Tizenöten utazhatnak tő­lünk. Három hét munka és tíz nap üdülés a program, mint a többi táborban. A turnus 1983. július 17-én kezdődik. Az üdü­lés idején Alma Atában és Tas­­kentben 4-4, Szamarkandban és Buharában 1-1 napot tölt majd a csoport. Minden jelent­kezőnek 3500 forint hozzájá­rulást kell befizetnie. — És végül: hogyan lehet je­lentkezni? — Február elején megkap­ják a tankörök a jelentkezési lapokat, így lehet jelentkezni bármelyik táborra, a novoszi­­birszkire is. — Köszönöm a gyors tájé­koztatást. jog I A határidő esete a vilmoskörtével A fogadás tavaly tavasszal köttetett. Méghozzá úgy, hogy a főigazgató a kétkedő diákok­nak akart bizonyságot nyújta­ni az építőipari határidők ritka természetéről , arról, hogy elvétve még ezek is betartha­tók, betartathatók. Történt ez a rekonstrukció névre hallgató általános felfordulás közepette a Landlerben, márciusban. A tét: tíz üveg zamatos vilmos­körte-pálinka. (Amennyiben a diákok veszítenének, csak ket­tő.) Telt-múlt az idő, s a foga­dás tárgyát képező vizesblok­kok ugyan nem blokkoltak le, de igen lassan készültek. Oly­annyira, hogy a Köz­hír decem­ber idusán óvatos diadalünne­pet ült, amolyan „ide a buty­­kosokat” hangulatban. Kétség­telennek tűnt, hogy a Land­­ler-lakók megnyerik az alkut. Tán már szervezték is a foga­dás fogadását, hol s miként fo­gyasztják majd el a nyere­ményt. Aztán egyszercsak ne­gyedik sebeségre kapcsoltak az építők (a hernádkéricsi tsz és a DÉLÉP munkásai mellé erő­sítésként az egyetemi karban­tartó szolgálat dolgozói­­is meg­­érkeztek),­s láss csodát: de­cember 22-én az átvételi jegy­zőkönyv tanúsága szerint a hallgatók használatba vehették az összes vizesblokkot. Igaz, a hiánypótlásként elvégzendő munkák tetemes listája is sze­repelt ebben a jegyzőkönyv­ben. Meg is jelent két diák a fő­igazgató kabinetjében, s sze­rényen letették a két üveget, beismervén vereségüket. A meglepetés ezután következett; szilveszterkor egy tartalmas csomag érkezett a kollégium­ba, újévi jókívánságokkal. A fent említett gyógyvizet tartal­mazta, öt üveggel. A feladó,pe­dig­ maga a főigazgató, akinek pedig nem voltak­ restanciái. A hiánypótlási munkákért kap­ták a küldeményt a vállalko­zásban alulmaradt fiúk Vagy­is: a nyertes fél elismerte, hogy — bár kész a mű — nem tökéletes az eredmény. Becsületes fogadás, tökéletes fair play. Az is örvendetes, hogy nem az indulatos szópár­­bajok színtere lett a hosszadal­mas felújítást elviselő kollégi­um; az apróbb-nagyobb kelle­metlen­ségeket okozó rekon­strukciót játékos kedvvel is el lehet tűrni, nemcsak zsámbe­­lődve. Még rokonszenvesebb, hogy néha a vezetők sem ve­szítik el humorérzéküket. Azon töprengek, mi lenne, ■ha -valaki' gSftfflkózha' Hasonló fogadások megkötésére például az új oktatási épület vagy a fiatal oktatók háza ügyé­ben ... Talán vidámabb lenne az élet, s biztonságosabbak a határidők. M­ts , BUB a szefon, avagy gondok az Universitasban Nincs még egyéves. Nagy lelkesedés, felismerés, az idők szava hozta létre. A kö­zös érdekek közös megfogal­mazását tűzte zászlajára, az egyetemek, főiskolák közötti kapcsolatok, az együttműkö­dés segítését. A BUB, a Bu­dapesti Universitas Bizottság tagjai, az egyetemek, főisko­lák képviselői. Terv szerint ülésezik, be­számoltat, de ... A „törzskö­zösségen” kívül lassan eltűn­tek a tagok, előbb a főisko­lások, néhány kivételtől elte­kintve, azután az egyetemi képviselők száma is meg­csappant. A végeláthatatlan ülések hervasztották le a ked­vet? Vagy a témákkal van baj? Amikor a sokat emlegetett rétegérdekekről kérdezek va­lakit, mi is a közös, néhány általános ügy említése után isfakad. Biztosan sok a közös témánk, csakhogy túl erős még az inkább egymás ciki­zésére épülő hagyomány, ne­héz megpróbálni a közös munkát, és a hol itt, hol ott kedvezőbb adottságok, lehe­tőségek inkább a „saját vár” védelmére ösztönöznek. Még szembetűnőbb ez a másság a főiskolákkal. „Mi még más problémákkal küz­dünk’” — mondják magukról. Fia igaz is ez, nem biztos, hogy nem okulhatnának egy rpás intézmény már koráb­ban szerzett tapasztalataiból. És íme a kórkép: a bizott­­sá megjelent töredéke ülé­se­­k arról, hogy miért nem tud érdemben ülésezni ez a bizottság. Legalábbis a leg­utóbbi, műegyetemen tartott ülés (?) témája ez lett. Ehhez kínálkozik a kér­dés: ha ennyire bonyolult ma ez a rétegérdekhelyzet, mi lenne egy éppen a BÚB által támogatott réteglappal? Pe­dig szükség lenne rá. Már­mint egy jóra. Nem szabad feladni az egyetemek, főiskolák szoro­sabb kapcsolatának eszméjét A felsőoktatás korszerűsítése idején­­különösen nem. A jövő évi tervek készítés­­énél azonban gyökeres vál­­toztatás kell. Tapasztalatcse­re, közös nagy rendezvények, beszámolók, testületi munka.­­Sok ez egy olyan bizottság­nak, melynek tagjai emellett saját, szervezetükben vezetők, elfoglaltak. Olyanok kapta­nak megbízást, akik ezt „fő­állásban” végezhetik. Ez csak akkor sikerülhet jól, megfe­lelő emberekkel, ha egyik in­tézménynek sem kell azt éreznie, hogy elvitték a ká­derét, hanem azt, hogy megt­éri, ha valaki ott dolgozik tőlünk. Az sem járható a ta­pasztalat szerint, hogy a BTZB hatáskör és kapcsola­tok nélkül működő, csak ta­nácsadó, véleményező szere­pű. Ha ezekben sikerül ten­­ni valamit, megközelíthető lesz az eredeti jó cél. Amíg nem lesz a bizottság tagjainak saját feladatuk, amiről be kell számolniuk, amiért felelnek, s ami min­­denkinek hasznos — egyén­nek és intézményeknek —, ad­­­dig változatlanul csak azt ér­’­zik, hogy ez a BÚB csak púp a hátukon. JOR

Next