A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)
1989-03-10 / 6. szám
Az első lépés BME—KFKI kísérleti fizikai tanszék „A Budapesti Műszaki Egyetem (továbbiakban BME) és az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete (továbbiakban KFKI) elhatározza, hogy a nevelő-, oktató- és kutatómunka lehetőségeinek kiszélesítése céljából a BME TTTK Fizikai Intézetében működő kísérleti fizikai tanszékből és a KFKI Mikroelektronikai Kutató Intézete fizikai osztályából az illetékes főhatóságok (Művelődési Minisztérium, Magyar Tudományos Akadémia) jóváhagyásával létrehozza a BME—KFKI kísérleti fizikai tanszéket.” Így kezdődik az az egyezmény, amelyet Fodor Lajos, a Mi is ez a közös tanszék, miért jött létre, mit takar az egyezményben megfogalmazott közös szándék? A KFKI és a BME közötti együttműködés nem új keletű. 1972 óta létezik írásban rögzített együttműködési megállapodás, melyet legutóbb 1987 februárjában újított meg a két intézmény, megnevezve 18 olyan konkrét témát, amelynek művelésében a KFKI legkülönbözőbb szervezeti egységei és a BME tanszékei állapodtak meg. Mindkét intézmény résztvevője a Budapesti Anyagtudományi Műszerközpontnak. Az együttműködés eredményei közül a két legnevezetesebb, időben is, a tematikák spektrumában is jelezve a közös tevékenység ívét, a tanreaktor létrehozása és a VEGA- program. Ilyen előzmények után nem véletlen, a közös tanszék gondolatának megszületése. A BME kísérleti fizikai tanszékén, Gyulai Zoltán professzor egykori tanszékén, ez év , nyarán lejár a jelenlegi vezető. Bíró Gábor egyetemi tanár megbízatása, aki nem kívánta e feladatot tovább ellátni. A fizikai intézet abban), a szerencsés helyzetben van, hogy két KFKI-s munkatárs is félállásban egyetemi tanár nálunk: Bakos József és Gyulai József, akik mindketten már évek óta aktívan bekapcsolódtak az itt folyó oktatási és kutatási feladatokba. Alapos mérlegelés után Gyulai József személye került előtérbe. (Nagyon örülnénk, ha más „kettős jelölésekhez” hasonlóan e döntés látva a közös tanszék résztvevőinek körét, meg lehetett fogalmazni leendő feladataikat. Mindenekelőtt persze el kell látnia a közös tanszéknek is azokat a tennivalókat, amely eddig is a KFKI-s részleg és a BME-s részleg feladatai voltak. Ez az egyetemi oktatás napi feladataiból, a mindkét helyen jelen BME rektora és Szabó Ferenc, a KFKI főigazgatója írt alá 1989. január 12-én délután a BME rektori tanácstermében. Az aláíráson a KFKI és a BME vezetőin, a leendő közös tanszék több munkatársán kívül, jelen volt és felszólalásával hangsúlyozta az esemény jelentőségét Láng István, az Akadémia főtitkára és Stark Antal, a Művelődési Minisztérium államtitkára. Ezzel lezárult a közös tanszék létrehozásának első szakasza és kezdetét vette egy nem kevésbé nehéz, hatásában még jelentősebb szakasz, az új szervezet működ (tet)ésének feladatával, nem jelentené a másik személy tőlünk való elpártolását.) Egyben kívánatosnak látszott, hogy Gyulai József egyetemi feladatvállalásával ne szűnjék meg az ő kiterjedt KFKI-s tevékenysége, amire valamivel több biztosítékot szerettünk volna teremteni, mint amit egy egyszerű másodállás, vagy valami együttműködési megállapodás jelentene. Így merült fel, hogy próbáljuk az ő KFKI-s munkatársait és az itteni tanszék munkatársait egyetlen közös szervezeti egységnek tekinteni, amelyet mind a KFKI, mind a BME sajátjának tekint és a tanszékvezető személyén keresztül közösen működtet. A felvetődött gondolattal előbb a BME vezetőit, Gyulai Józsefet, a tanszék munkatársait, kerestük fel, majd az ő elvi egyetértésük birtokában fordultunk a KFKI vezetőihez, majd a közös tanszék várható KFKI-s munkatársaihoz. Mindkét intézmény vezetői azonnal átlátták a javaslat tudomány- és felsőoktatás-politikai jelentőségét, és kezdettől fogva támogatták megvalósulását. A leendő közös tanszék munkatársai körében, akiknek persze a „bőrére megy a dolog”, már nagyon komolyan merült fel a kérdés, mire jó ez nekünk, és miközben ezen gondolkodtunk, vitatkoztunk, számtalan olyan ötlet vetődött fel, amely részben az eddigi egyezmény megfogalmazásában segített részben a jövőbeli működési mód kialakításához járul hozzá. Meg is folyó kutatómunka folytatásából, a már vállalt kötelezettségek teljesítéséből áll. Reményeink szerint azonban a közös tanszék összehangolt munkával többre is képes lesz. Elsősorban a mikroelektronikai technológiák és az anyagtudományok területén a posztgraduális képzésben látszanak olyan lehetőségek, amelyek közösen sokkal hatékonyabban, eredményesebben oldhatók meg. A BME-n már több éve folyik mikroelektronikai témájú doktoranduszképzés vállalati támogatással, a vállalatok munkatársai részére, — ebben Gyulai József eddig is tevékenyen részt vett —, számukra a KFKI-s műszerparkhoz való hozzáférés lehetősége egyértelműen a képzési lehetőségek bővítését jelentheti. A KFKI is több ízben próbálkozott már továbbképzési feladatok vállalásával, amit igen nagy mértékben elősegíthet, ha azt a BME-vel közös tanszék végzi, és így felhasználhatók a műegyetem óriási oktatási tapasztalatai, eszközei, szellemi kapacitása, s nem utolsó sorban az a joga, hogy diplomát, például szakmérnöki diplomát" tud adni az eredményesen befejezett tanulmányok után. A közeljövőben új feladatok várhatók a műegyetemen a nappali képzésben a villamosmérnöki és gépészmérnöki karokon, a fizika, különösen az anyagtudományok oktatása területén. Általános az a törekvés, hogy hallgatóink számára, bővítsük a választás lehetőségét olyan tárgyak A közös tanszék munkatársai, mint említettük, a BME Kísérleti Fizikai Tanszéke és a KFKI—MKI fizikai osztálya munkatársaiból tevődnek össze. A teljes létszám meghaladja az 50 főt, köztük a kutatók, oktatók létszáma, a 40-et, akik között a BME-s—KFKI-s arány 25:15. A feladatok és a szakembergárda összehangolásakor a fizikai osztály korábbi állományához képest kisebb változás is történt. Az így kialakult személyi összetétel némileg szűkebb a KFKI-ban, mint eredetileg gondoltuk, amikor még az RMKI és az SZFKI néhány munkatársával is számoltunk. A szervezőmunka jelenlegi fázisában azonban nem találtunk még olyan megoldást, amely a KFKI különböző intézeteinek munkatársaiból tudta volna a közös tanszék személyi állományát megszervezni, így maradtunk abban az elgondolásban, hogy mindkét környezetben, a BME Fizikai Intézetében, és a KFKI- ban is részt vesznek, áthelyezés nélkül, olyan munkatársak is a közös tanszék munkájában, akik szervezetileg ugyan nem tartoznak hozzá, de szakmai érdekődésük alapján ez indokolt. Ez egy közös tanszék működési szabályainak kialakítása a vártnál lényegesen nehezebb feladatnak bizonyult, és még messze nem befejezett folyamat. A különböző főhatóságokhoz tartozó KFKI és BME meglehetősen eltérő szabályok szerint működik. A különbségekről persze tudtunk, és épp ezért fogalmaztuk meg előre azt az alapelvet, hogy a közös tanszék számára a kétfajta szabályozórendszerből azokat az elemeket válogatjuk össze és tekintjük érvényesnek, amelyek a résztvevők számára előnyösebbek. Hamarosan beláttuk, hogy ezen alapelv kristálytiszta megvalósítása majdnem lehetetlen és következetes keresztülvitele esetén a közös tanszék és mindkét környezete között olyan bürokratikus többletmunkára, esetleges feszültségekre vezetne, ami nem is lenne kívánatos. Világossá vált, hogy itt egy racionális kompromisszumra kényszerülünk: a kimondott elvhez megpróbálunk minél inkább közelíteni, de csak az ésszerű megoldások határáig. Az eddig kialakított és az aláírt egyezményben is rögzített megállapodások szerint a közös tanszék mindenesetre nagyfokú önállósággal rendelkezik, az alapítók által részükre biztosított költségvetési eszközöket együttesen, forrásuktól függetlenül használják fel. A közös tanszék önállóan pályázhat további anyagi támogatásokat mindkét főhatóság csatornáin keresztül, és itt nem kismérmeghirdetésével, amelyek elősegíthetik természettudományos felkészülésüket leendő kutatási-fejlesztési feladataikra. E tekintetben a mikroelektronika és a metallurgia anyagtudományi háttere jöhet elsősorban számításba. Kezdeti körvonalai már kialakultak egy mérnök-fizikus képzés alapjainak anyagtudományi, illetve reaktor-fizikai specializálódási lehetőségekkel. A fizikai intézet intenzíven részt vesz az egyetemen folyó idegen nyelvű képzésben. E területeken is komoly segítségre számítunk a KFKI-s kollégák részéről. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha a KFKI-ban úgy tekintenék, a közös tanszék egyetemi munkatársaira is számíthatnak kutatási-fejlesztési feladataik megoldásában. Az egyetemi munkatársak számára természetesen adódna az a lehetőség, hogy egy-egy, akár hosszabb lélegzetű feladat megoldására, mint például valamilyen tudományos fokozat megszerzése érdekében egy disszertáció elkészítése, tartósan a KFKI eszközein végezhessék kutatómunkájukat, mentesülve ez idő alatt oktatási feladataiktól. den elősegíti azt a célkitűzést is, hogy a közös tanszék ne váljék idegen testté sem a KFKI-s sem a BME-s környezetében, ellenkezőleg, legyen mindkét intézmény részeként egy ezeket összekötő egység. A tanszékvezető kinevezése a BME szabályai szerint, pályázat kiírásával történik. Ez most már a BME rektorának a hatásköre, amit viszont, az egyezményben rögzített megállapodás szerint csak a KFKI főigazgatójának egyetértésével gyakorolhat. A pályázat kiírása megtörtént, elbírálására, a tanszékvezető kinevezésére 1989 nyarán kerül sor. Addig is a BME rektora Gyulai Józsefet bízta meg a közös tanszék vezetői feladatainak az ellátásával. A BME és a KFKI közösen biztosítja a tanszékvezető státusát és bérét. A tanszék munkatársai megtartják jelenlegi munkaviszonyukat. A BME-n folyamatban van azon lehetőség megteremtése, hogy a KFKI-s munkatársak, a BME-n megfogalmazott követelmények teljesítésének megfelelően egyetemi oktatói, — tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár —, címeket kaphassanak. Ezékben számítunk olyan forrásokra, mint pl. az OTKA, vagy a felsőoktatási alap. A tanszék jogosult szerződéses munkák vállalására, is, és — ez egy lényeges pont —, akár a BME, akár a KFKI szabályai szerint. Így a szerződést a tanszékvezető javaslata alapján vagy a BME vagy a KFKI köti meg. A szerződés teljesítéséhez mindkét részleg anyagi és szellemi kapacitása közösen felhasználhatók azon intézmény szabályozói szerint, amely a szerződést kötötte. Akár a pályázatokból, akár a szerződéses munkákból megszerzett anyagok és eszközök a tanszék közös tulajdonát képezik, a keletkezett maradványból a pályázatokat vagy szerződéses munkákat teljesítők részvételük arányában a tanszékvezető javaslata alapján részesülnek. Ha a tanszék, feladatainak teljesítéséhez a BME vagy a KFKI más szervezeti egységeinek munkáját vagy eszközeit is igénybe kívánja venni, akkor rá ugyanazok a szabályok érvényesek, mint részlegeire eddig voltak érvényesek. Ez természetesen egyszerűbb és előnyösebb feltételeket jelent közvetlen környezetükre vonatkoztatva, azaz a BME Fizikai Intézetén, illetve a KFKI—MKI-n lévő szellemi, anyagi kapacitás esetében ennél távolabbi kapacitások esetében az érvényes szabályok szerint megbízóként, megállapodás szerinti ellenérték fizetését vállalja. Még ez is jelenthet azonban előnyt, ha nem mást, a választás le étrejöttének előzményei A célkitűzések A személyi összetétel A működés Szakszervezeti Információs Fórum Érdekesnek tűnő kezdeményezéssel fordult szerkesztőségünkhöz FARKAS HENRIK docens, a Fizikai Intézet munkatársa. Elképzelése szerint, hasznos lenne egy egyetemi szakszervezeti információs fórumot létrehozni, ami a megújhodó érdekvédelmi munkában közvetlen demokratikus eszköz lehetni. FARKAS HENRIK úgy gondolja, hogy bár a SZOT a ’70-es évek közepén kiadott egy olyan határozatot, ami alapján a szakszervezeti bizottságoknak a többség véleménye szerint kell eljárniuk az ügyek intézésében, mégis ez az elv a gyakorlatban nem gyökerezett meg, mégpedig azért, mert egyszerűen nem voltak olyan csatornák, ahol ez többségi vélemény „fésületlenül” megjelenhetett volna. Ez a hiányosság a műegyetem szakszervezeti munkájában úgy jelent meg, hogy hiába jelentek meg különböző javaslatok, felvetések az „információs füzetekben” az nem derült ki, hogy velük hányan értenek egyet, elszigetelt, avagy többségi véleményről van-e szó. Az előzetes elképzelések szerint havonta egy alkalommal megrendezett fórum ezt a hiányt pótolná, lehetőséget nyújtana az érdeklődő tagság „szondázására”, természetesen önkéntes alapon. Amit Farkas Henrik kihangsúlyozott, hogy a fórum nem az éppen most kibontakozó FDSZ ellen vagy helyett, hanem amellett működne, és az is természetes, hogy ha az FDSZ a jövőben úgy működik, ahogy az előzetes elvárásokban rögzítették, akkor a fórum is feleslegessé válik. Jelen pillanatban az FDSZ műegyetemi tisztségviselői is jónak találják az ötletet, és támogatják a fórum létrejöttét. Most már csak a tagság érdeklődésén múlik, hogy a fórum elméleti felvetés marad-e vagy a gyakorlatban is megvalósul. — h — hetőségét a BME-től vagy a KFKI-tól érkező előnyösebb feltételek között. Felmerült az az aggály hogyha a közös tanszék valamelyik intézmény szabályai szerint számolja el árbevételeit, akkor a másik intézmény számára ez anyagi veszteség Csak a A közös tanszék alapításának deklarált ténye természetesen csak az első lépés volt Az igazi munka ezután következik. Induláskor élni szeretnénk azzal az előnnyel, amelyet ezen új szervezeti forma létrehozásakor kinyilvánított szándékaik szerint főhatóságaink megígért támogatása jelent. Kérjük és várjuk közvetlen környezetünk a BME és a KFKI segítségét, nem utolsósorban működésünk feltételeinek biztosításában. A legalapvetőbb azonban a közös tanszék munkatársainak jelenlegi egyetértése a vázolt gét, illetve a bevétel egy hányadának legalább is a kiesését fogja jelenteni Ez igaz. Reméljük azonban, hogy a megnövekvő vállalási esélyek miatt megnövekszik a vállalások volumene is, és ez kompenzálja a másik félnél is az esetleges hiányt. kezdet feladatok új körülmények közötti végrehajtásban. Végül is az ő munkájukon áll vagy bukik ez a kezdeményezés. Szűkebb és tágabb környezetük feladata annak biztosítása, hogy ez számukra erkölcsi és anyagi szempontból egyaránt előnyös legyen, és közben e környezet is gyarapodjék. Ne falak épüljenek e közös tanszék köré, hanem összekötő, szálak sűrű hálója a két intézmény és munkatársaik között. Dr. Vasvári Béla Magyarország a Spiegel tükrében A nyugatnémet hírmagazin 1989. február 20-ai számában másfél oldalas értékelést ad Magyarország és Lengyelország gazdasági, illetve politikai helyzetéről. A Rakowski és Grósz fényképével ellátott cikknek Olvadás a címe, a hangneme pedig objektív-elismerő. A szokás szerint a nomin szerző bevezetőjében megemlíti, hogy mindkét országban kidobták az ideológiai ballasztokat, új pártok alakulnak, „Magyarország és Lengyelország a kommunizmus reformjának az élcsapata lett”. A tanulmány írója már az első mondatban elköveti a legnagyobb hibáját: rosszat fordít le egy közismert magyar viccet. Szerinte a magyarok azon nevetnek, hogy „a szocializmus egy fáradságos kerülő a kapitalizmus felé” — pedig hát az eredeti néhány nagyságrenddel mulatságosabb ennél. Kevésbé volt vicces a szerző szerint az a kétnapos KB-ülés, amelyen maratoni viták és a pártszakadás veszélyének a felbukkanása után két olyan dologban is döntöttek, amely a párton belül szenzációnak, azon kívül viszont i magától értetődő dolognak bizonyult: a többpártrendszerről és 1956. megítéléséről van szó. „A Magyar Szocialista Munkáspárt egy kommünikében ünnepélyesen bejelentette, hogy fokozatosan lemond hatalmi monopóliumáról, hogy lehetőséget adjon más — akár ellenzéki — pártoknak is a társadalom formálására. A legmagasabb pártplénum ezenkívül éles viták után megszavazta az 1956-os magyar felkelés újraértékelését. A kommunisták a már elveszített hatalmat abban az időben csak a szovjet intervenciós csapatok támogatásával tudták viszszaszerezni — egy véres polgárháborúban, amelynek mérlege: több mint harmincezer halott, kétszázezer menekül . A felkelés, amely a magyar történelem- és iskolai könyvekben csak mint „ellenforradalom” szerepel, és amelyet az utóbbi időkben az „56-os tragikus eseményeknek” írnak körül, a párt szótárában ezentúl differenciáltabban jelenik meg. A felkelés ezek szerint népfelkelésnek indult, de aztán az ellenforradalmárok a saját céljaikra használták föl — történelmi kompromisszumot iparkodtak létrehozni a még élő hóhérok és áldozatok között .. A cikk ezek után a lengyel helyzetet elemzi, majd rámutat két ország közös vonásaira, amely elválasztja őket a reformellenes Romániától, Bulgáriától, NDK-tól és Csehszlovákiától. Hogy milyen helyzetben is van a lengyel és a magyar szocializmus, ennek megvilágítására két jó kiválasztott idézet szolgál. Rakowski azt nyilatkozta egy nyugatnémet tévécsatornának: „Bennünket azzal támadnak, hogy a szocializmus kiárusítására törekszünk. Csak azt felejtik el, hogy erre az árura sehol nem találnánk vevőt...” Grósz Károly pedig azt mondta a magyar rádióban, hogy „nincs dogma a jövőbeli fejlődésre, mint ahogy nincs érvényes definíciója a szocializmusnak sem”. „Mind a két testvérországban a katasztrofálisgazdasági helyzet szabja meg a politika kereteit, és az a tény, hogy a tartós válságot a korábban semmibe vett alattvalók segítségével igyekeznek átvészelni.” Lengyelország Európa legeladósodottabb állama a maga 39 milliárd dollárjával, de Magyarország 11 milliárd dollárja egy főre átszámítva még több mint Lengyelországban. A többpártrendszer engedélyezésének okairól a szerző megállapítja, hogy egyrészt a lakosság elkeseredettségét akarják feloldani, másrészt pedig szeretnék bevonni a népszerűtlen döntésekbe és a felelősségvállalásba az ellenzéket is. Hogy aztán a párt meg tud-e birkózni egy ilyesfajta konkurenciával, arra vonatkozóan csak homályos reményei vannak a funkcionáriusoknak, garancia erre már nincs. Idézi Németh Miklós Ausztriában elmondott beszédét is, amely szerint, ha a párt elveszti a küzdelmet, azt tudomásul kell venni, mert ezért csak önmaga lehet a felelős. Grósz Károly ezzel ellentétes nyilatkozatát — miszerint a pluralizmus csak a „szocialista” jelzővel együtt képzelhető el — a radikális reformkoncepció, tisztázatlanságának tudja be a szerző. Azzal az elgondolással együtt, hogy a majdani választásokon majd csak olyan pártok indulhassanak el, akik elfogadják a szocialista alkotmányt — ilyen viszont elég kevés van a 60 potenciális pártból, amelyek közül megemlíti az MDF-et, a Kisgazdapártot és a Szabad Demokraták Szövetségét. A cikk slusszpoénjaként a szerző megosztja velünk azt az értesülését, miszerint a napokban Budapestre várják a 16 éves Habsburg Ottót, aki részt vesz a magyar kereszténydemokraták alakuló gyűlésén, sőt, a hírek szerint az utolsó osztrák császár és magyar király fiát az újsütetű párt tiszteletbeli tagjává is fogadja ... — bz —