A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)

1989-03-10 / 6. szám

Az első lépés BME—KFKI kísérleti fizikai tanszék „A Budapesti Műszaki Egyetem (továbbiakban BME) és az MTA Központi Fizikai Kutató Intézete (továbbiakban KFKI) elhatározza, hogy a nevelő-, oktató- és kutató­munka lehetőségeinek kiszé­lesítése céljából a BME TTTK Fizikai Intézetében működő kísérleti fizikai tanszékből és a KFKI Mikroelektronikai Kutató Intézete fizikai osztá­lyából az illetékes főhatósá­gok (Művelődési Miniszté­rium, Magyar Tudományos Akadémia) jóváhagyásával létrehozza a BME—KFKI kí­sérleti fizikai tanszéket.” Így kezdődik az az egyez­mény, amelyet Fodor Lajos, a Mi is ez a közös tanszék, miért jött létre, mit takar az egyezményben megfogalma­zott közös szándék? A KFKI és a BME közötti együttműködés nem új kele­tű. 1972 óta létezik írásban rögzített együttműködési meg­állapodás, melyet legutóbb 1987 februárjában újított meg a két intézmény, megne­vezve 18 olyan konkrét té­mát, amelynek művelésében a KFKI legkülönbözőbb szer­vezeti egységei és a BME tanszékei állapodtak meg. Mindkét intézmény résztvevő­je a Budapesti Anyagtudo­mányi Műszerközpontnak. Az együttműködés eredményei közül a két legnevezetesebb, időben is, a tematikák spekt­rumában is jelezve a közös tevékenység ívét, a tanreak­tor létrehozása és a VEGA- program. Ilyen előzmények után nem véletlen, a közös tanszék gondolatának megszületése. A BME kísérleti fizikai tan­székén, Gyulai Zoltán pro­fesszor egykori tanszékén, ez év , nyarán lejár a jelenlegi vezető. Bíró Gábor egyetemi tanár megbízatása, aki nem kívánta e feladatot tovább ellátni. A fizikai intézet ab­ban)­, a szerencsés helyzetben van, hogy két KFKI-s mun­katárs is félállásban egyete­mi tanár nálunk: Bakos Jó­zsef és Gyulai József, akik mindketten már évek óta ak­tívan bekapcsolódtak az itt folyó oktatási és kutatási fel­adatokba. Alapos mérlegelés után Gyulai József személye került előtérbe. (Nagyon örül­nénk, ha más „kettős jelölé­sekhez” hasonlóan e döntés látva a közös tanszék részt­vevőinek körét, meg lehetett fogalmazni leendő feladatai­kat. Mindenekelőtt persze el kell látnia a közös tanszék­nek is azokat a tennivalókat, amely eddig is a KFKI-s részleg és a BME-s részleg feladatai voltak. Ez az egye­temi oktatás napi feladatai­ból, a mindkét helyen jelen­ BME rektora és Szabó Fe­renc, a KFKI főigazgatója írt alá 1989. január 12-én délután a BME rektori ta­nácstermében. Az aláíráson a KFKI és a BME vezetőin, a leendő közös tanszék több munkatársán kívül, jelen volt és felszólalásával hangsúlyoz­ta az esemény jelentőségét Láng István, az Akadémia főtitkára és Stark Antal, a Művelődési Minisztérium ál­lamtitkára. Ezzel lezárult a közös tanszék létrehozásának első szakasza és kezdetét vet­te egy nem kevésbé nehéz, hatásában még jelentősebb szakasz, az új szervezet mű­köd (tet)­ésének feladatával, nem jelentené a másik sze­mély tőlünk való elpártolá­sát.) Egyben kívánatosnak látszott, hogy Gyulai József egyetemi feladatvállalásával ne szűnjék meg az ő kiterjedt KFKI-s tevékenysége, amire valamivel több biztosítékot szerettünk volna teremteni, mint amit egy egyszerű má­sodállás, vagy valami együtt­működési megállapodás jelen­tene. Így merült fel, hogy próbáljuk az ő KFKI-s mun­katársait és az itteni tanszék munkatársait egyetlen közös szervezeti egységnek tekinte­ni, amelyet mind a KFKI, mind a BME sajátjának te­kint és a tanszékvezető sze­mélyén keresztül közösen működtet. A felvetődött gondolattal előbb a BME vezetőit, Gyu­lai Józsefet, a tanszék mun­katársait, kerestük fel, majd az ő elvi egyetértésük birto­kában fordultunk a KFKI ve­zetőihez, majd a közös tan­szék várható KFKI-s munka­társaihoz. Mindkét intézmény vezetői azonnal átlátták a javaslat tudomány- és felső­oktatás-politikai jelentőségét, és kezdettől fogva támogat­ták megvalósulását. A leendő közös tanszék munkatársai körében, akiknek persze a „bőrére megy a dolog”, már nagyon komolyan merült fel a kérdés, mire jó ez nekünk, és miközben ezen gondolkod­tunk, vitatkoztunk, számtalan olyan ötlet vetődött fel, amely részben az eddigi egyezmény megfogalmazásában segített részben a jövőbeli működési mód kialakításához járul hozzá. Meg is folyó kutatómunka folytatásából, a már vállalt kötelezettségek teljesítéséből áll. Reményeink szerint azon­ban a közös tanszék össze­hangolt munkával többre is képes lesz. Elsősorban a mik­roelektronikai technológiák és az anyagtudományok terüle­tén a posztgraduális képzés­ben látszanak olyan lehetősé­gek, amelyek közösen sokkal hatékonyabban, eredménye­sebben oldhatók meg. A BME-n már több éve folyik mikroelektronikai témájú doktoranduszképzés vállalati támogatással, a vállalatok munkatársai részére, — ebben Gyulai József eddig is tevé­kenyen részt vett —, számuk­ra a KFKI-s műszerparkhoz való hozzáférés lehetősége egyértelműen a képzési lehe­tőségek bővítését jelentheti. A KFKI is több ízben pró­bálkozott már továbbképzési feladatok vállalásával, amit igen nagy mértékben előse­gíthet, h­a azt a BME-vel kö­zös tanszék végzi, és így fel­­használhatók a műegyetem óriási oktatási tapasztalatai, eszközei, szellemi kapacitása, s nem utolsó sorban az a jo­ga, hogy diplomát, például szakmérnöki diplomát" tud adni az eredményesen befe­jezett tanulmányok után. A közeljövőben új felada­tok várhatók a műegyetemen a nappali képzésben a villa­mosmérnöki és gépészmérnöki karokon, a fizika, különösen az anyagtudományok oktatása területén. Általános az a tö­rekvés, hogy hallgatóink szá­mára, bővítsük a választás lehetőségét olyan tárgyak A közös tanszék munka­társai, mint említettük, a BME Kísérleti Fizikai Tan­széke és a KFKI—MKI fizikai osztálya munkatársaiból te­vődnek össze. A teljes lét­szám meghaladja az 50 főt, köztük a kutatók, oktatók létszáma, a 40-et, akik között a BME-s—KFKI-s arány 25:15. A feladatok és a szak­embergárda összehangolása­kor a fizikai osztály korábbi állományához képest kisebb változás is történt. Az így kialakult személyi összetétel némileg szűkebb a KFKI-ban, mint eredetileg gondoltuk, amikor még az RMKI és az SZFKI néhány munkatársával is számoltunk. A szervezőmunka jelenlegi fázisában azonban nem talál­tunk még olyan megoldást, amely a KFKI különböző in­tézeteinek munkatársaiból tudta volna a közös tanszék személyi állományát megszer­vezni, így maradtunk abban az elgondolásban, hogy mind­két környezetben, a BME Fi­zikai Intézetében, és a KFKI- ban is részt vesznek, áthe­lyezés nélkül, olyan munka­társak is a közös tanszék munkájában, akik szervezeti­leg ugyan nem tartoznak hoz­zá, de szakmai érdekődésük alapján ez indokolt. Ez egy­­ közös tanszék működési szabályainak kialakítása a vártnál lényegesen nehezebb feladatnak bizonyult, és még messze nem befejezett folya­mat. A különböző főhatósá­gokhoz tartozó KFKI és BME meglehetősen eltérő szabályok szerint működik. A különbsé­gekről persze tudtunk, és épp ezért fogalmaztuk meg előre azt az alapelvet, hogy a kö­zös tanszék számára a kétfaj­ta szabályozórendszerből azo­kat az elemeket válogatjuk össze és tekintjük érvényes­nek, amelyek a résztvevők számára előnyösebbek. Hama­rosan beláttuk, hogy ezen alapelv kristálytiszta megva­lósítása majdnem lehetetlen és következetes keresztülvite­le esetén a közös tanszék és mindkét környezete között olyan bürokratikus többlet­­munkára, esetleges feszültsé­gekre vezetne, ami nem is lenne kívánatos. Világossá vált, hogy itt egy racionális kompromisszumra kényszerü­lünk: a kimondott elvhez megpróbálunk minél inkább közelíteni, de csak az ésszerű megoldások határáig. Az eddig kialakított és az aláírt egyezményben is rög­zített megállapodások szerint a közös tanszék mindenesetre nagyfokú önállósággal rendel­kezik, az alapítók által ré­szükre biztosított költségveté­si eszközöket együttesen, for­rásuktól függetlenül használ­ják fel. A közös tanszék ön­állóan pályázhat további anyagi támogatásokat mind­két főhatóság csatornáin ke­resztül, és itt nem kismér­meghirdetésével, amelyek elő­segíthetik természettudomá­nyos felkészülésüket leendő kutatási-fejlesztési felada­taikra. E tekintetben a mik­roelektronika és a metallurgia anyagtudományi háttere jöhet elsősorban számításba. Kez­deti körvonalai már kialakul­tak egy mérnök-fizikus kép­zés alapjainak anyagtudomá­nyi, illetve reaktor-fizikai specializálódási lehetőségek­kel. A fizikai intézet inten­zíven részt vesz az egyete­men folyó idegen nyelvű kép­zésben. E területeken is ko­moly segítségre számítunk a KFKI-s kollégák részéről. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha a KFKI-ban úgy tekinte­nék, a közös tanszék egyetemi munkatársaira is számíthat­nak kutatási-fejlesztési fel­adataik megoldásában. Az egyetemi munkatársak szá­mára természetesen adódna az a lehetőség, hogy egy-egy, akár hosszabb lélegzetű fel­adat megoldására, mint pél­dául valamilyen tudományos fokozat megszerzése érdeké­ben egy disszertáció elkészí­tése, tartósan a KFKI eszkö­zein végezhessék kutatómun­kájukat, mentesülve ez idő alatt oktatási feladataiktól. den elősegíti azt a célkitűzést is, hogy a közös tanszék ne váljék idegen testté sem a KFKI-s sem a BME-s környe­zetében, ellenkezőleg, legyen mindkét intézmény részeként egy ezeket összekötő­ egység. A tanszékvezető kinevezése a BME szabályai szerint, pá­lyázat kiírásával történik. Ez most már a BME rektorának a hatásköre, amit viszont, az egyezményben rögzített meg­állapodás szerint csak a KFKI főigazgatójának egyetértésé­vel gyakorolhat. A pályázat kiírása megtörtént, elbírálásá­­­ra, a tanszékvezető kinevezé­sére 1989 nyarán kerül sor. Addig is a BME rektora Gyu­lai Józsefet bízta meg a kö­zös tanszék vezetői feladatai­nak az ellátásával. A BME és a KFKI közösen biztosítja a tanszékvezető státusát és bé­rét. A tanszék munkatársai megtartják jelenlegi munka­­viszonyukat. A BME-n folya­matban van azon lehetőség megteremtése, hogy a KFKI-s munkatársak, a BME-n meg­fogalmazott követelmények teljesítésének megfelelően egyetemi oktatói, — tanárse­géd, adjunktus, docens, egye­temi tanár —, címeket kap­hassanak. E­zékben számítunk olyan for­rásokra, mint pl. az OTKA, vagy a felsőoktatási alap. A tanszék jogosult szerződéses munkák vállalására, is, és — ez egy lényeges pont —, akár a BME, akár a KFKI szabá­lyai szerint. Így a szerződést a tanszékvezető javaslata alapján vagy a BME vagy a KFKI köti meg. A szerződés teljesítéséhez mindkét részleg anyagi és szellemi kapacitása közösen felhasználhatók azon intézmény szabályozói szerint, amely a szerződést kötötte. Akár a pályázatokból, akár a szerződéses munkákból meg­szerzett anyagok és eszközök a tanszék közös tulajdonát képezik, a keletkezett marad­ványból a pályázatokat vagy szerződéses munkákat teljesí­tők részvételük arányában a tanszékvezető javaslata alap­ján részesülnek. Ha a tanszék, feladatainak teljesítéséhez a BME vagy a KFKI más szervezeti egysé­geinek munkáját vagy eszkö­zeit is igénybe kívánja venni, akkor rá ugyanazok a szabá­lyok érvényesek, mint részle­geire eddig voltak érvénye­sek. Ez természetesen egysze­rűbb és előnyösebb feltétele­ket jelent közvetlen környe­zetükre vonatkoztatva, azaz a BME Fizikai Intézetén, il­letve a KFKI—MKI-n lévő szellemi, anyagi kapacitás esetében ennél távolabbi kapa­citások esetében az érvényes szabályok szerint megbízóként, megállapodás szerinti ellenér­ték fizetését vállalja. Még ez is jelenthet azonban előnyt, ha nem mást, a választás le­­ ­étrejöttének előzményei A célkitűzések A személyi összetétel A működés Szakszervezeti Információs Fórum Érdekesnek tűnő kezde­ményezéssel fordult szer­kesztőségünkhöz FARKAS HENRIK docens, a Fizikai Intézet munkatársa. Elkép­zelése szerint, hasznos len­ne egy egyetemi szakszerve­zeti információs fórumot létrehozni, ami a megújho­­dó érdekvédelmi munkában közvetlen demokratikus esz­köz lehetni. FARKAS HENRIK úgy gondolja, hogy bár a SZOT a ’70-es évek közepén ki­adott egy olyan határoza­tot, ami alapján a szakszer­vezeti bizottságoknak a többség véleménye szerint kell eljárniuk az ügyek in­tézésében, mégis ez az elv a gyakorlatban nem gyökere­zett meg, mégpedig azért, mert egyszerűen nem vol­tak olyan csatornák, ahol ez többségi vélemény „fésület­lenül” megjelenhetett vol­na. Ez a hiányosság a mű­egyetem szakszervezeti munkájában úgy jelent meg, hogy hiába jelentek meg különböző javaslatok, felvetések az „információs füzetekben” az nem derült ki, hogy velük hányan érte­nek egyet, elszigetelt, avagy többségi véleményről van-e szó. Az előzetes elképzelések szerint havonta egy alka­lommal megrendezett fó­rum ezt a hiányt pótolná, lehetőséget nyújtana az ér­deklődő tagság „szondázá­sára”, természetesen önkén­tes alapon. Amit Farkas Henrik ki­hangsúlyozott, hogy a fó­rum nem az éppen most ki­bontakozó FDSZ ellen vagy helyett, hanem amellett működne, és az is termé­szetes, hogy ha az FDSZ a jövőben úgy működik, ahogy az előzetes elvárások­ban rögzítették, akkor a fó­rum is feleslegessé válik. Jelen pillanatban az FDSZ műegyetemi tisztségviselői is­ jónak találják az ötletet, és támogatják a fórum lét­rejöttét. Most már csak a tagság érdeklődésén múlik, hogy a fórum elméleti felvetés ma­rad-e vagy a gyakorlatban is megvalósul. — h — hetőségét a BME-től vagy a KFKI-tól érkező előnyösebb feltételek között. Felmerült az az aggály hogyha a közös tanszék va­lamelyik intézmény szabályai szerint számolja el árbevéte­leit, akkor a másik intézmény számára ez anyagi veszteség Csak a A közös tanszék alapításá­nak deklarált ténye természe­tesen csak az első lépés volt Az igazi munka ezután követ­kezik. Induláskor élni szeret­nénk azzal az előnnyel, ame­lyet ezen új szervezeti forma létrehozásakor kinyilvánított szándékaik szerin­t főhatósá­gaink megígért támogatása jelent. Kérjük és várjuk köz­vetlen környezetünk a BME és a KFKI segítségét, nem utolsósorban működésünk feltételeinek­­ biztosításában. A legalapvetőbb azonban a közös tanszék munkatársainak jelenlegi egyetértése a vázolt gét, illetve a bevétel egy há­nyadának legalább is a kiesé­sét fogja jelenteni Ez igaz. Reméljük azonban, hogy a megnövekvő vállalási esélyek miatt megnövekszik a válla­lások volumene is, és ez kom­penzálja a másik félnél is az esetleges hiányt. kezdet feladatok új körülmények közötti végrehajtásban. Végül is az ő munkájukon áll vagy bukik ez a kezdeményezés. Szűkebb és tágabb környeze­tük feladata annak biztosítá­sa, hogy ez számukra erköl­csi és anyagi szempontból egyaránt előnyös legyen, és közben e környezet is gyara­podjék. Ne falak épüljenek e közös tanszék köré, hanem összekötő, szálak sűrű hálója a két intézmény és munka­társaik között. Dr. Vasvári Béla Magyarország a Spiegel tükrében A nyugatnémet hírmaga­zin 1989. február 20-ai szá­mában másfél oldalas érté­kelést ad Magyarország és Lengyelország gazdasági, il­letve politikai helyzetéről. A Rakowski és Grósz fény­képével ellátott cikknek Olvadás a címe, a hangne­me pedig objektív-elismerő. A szokás szerint a nomin szerző bevezetőjében meg­említi, hogy mindkét or­szágban kidobták az ideoló­giai ballasztokat, új pártok alakulnak, „Magyarország és Lengyelország a kommu­nizmus reformjának az él­csapata lett”. A tanulmány írója már az első mondatban elköveti a legnagyobb hibáját: rosszat fordít le egy közismert ma­gyar viccet. Szerinte a ma­gyarok azon nevetnek, hogy „a szocializmus egy fárad­ságos kerülő a kapitalizmus felé” — pedig hát az erede­ti néhány nagyságrenddel mulatságosabb ennél. Kevésbé volt vicces a szerző szerint az a kétnapos KB-ülés, amelyen maratoni viták és a pártszakadás ve­szélyének a felbukkanása után két olyan dologban is döntöttek, amely a párton belül szenzációnak, azon kí­vül viszont i magától értető­dő dolognak bizonyult: a többpártrendszerről és 1956. megítéléséről van szó. „A Magyar Szocialista Munkás­párt egy kommünikében ünnepélyesen bejelentette, hogy fokozatosan lemond hatalmi monopóliumáról, hogy lehetőséget adjon más — akár ellenzéki — pártok­nak is a társadalom formá­lására. A legmagasabb párt­­plénum ezenkívül éles viták után megszavazta az 1956-os magyar felkelés újraérté­kelését. A kommunisták a már elveszített hatalmat ab­ban az időben csak a szov­jet intervenciós csapatok támogatásával tudták visz­­szaszerezni — egy véres polgárháborúban, amelynek mérlege: több mint har­mincezer halott, kétszáz­ezer menekül . A felkelés, amely a magyar történelem- és iskolai könyvekben csak mint „ellenforradalom” sze­repel, és amelyet az utóbbi időkben az „56-os tragikus eseményeknek” írnak kö­rül, a párt szótárában ezen­túl differenciáltabban jele­nik meg. A felkelés ezek szerint népfelkelésnek in­dult, de aztán az ellenforra­dalmárok a saját céljaikra használták föl — történel­mi kompromisszumot ipar­kodtak létrehozni a még élő hóhérok és áldozatok kö­zött .. A cikk ezek után a len­gyel helyzetet elemzi, majd rámutat két ország közös vonásaira, amely elválaszt­ja őket a reformell­enes Ro­mániától, Bulgáriától, NDK-tól és Csehszlovákiá­tól. Hogy milyen helyzet­ben is van a lengyel és a magyar szocializmus, ennek megvilágítására két jó ki­választott idézet szolgál. Rakowski azt nyilatkozta egy nyugatnémet tévécsa­tornának: „Bennünket az­zal támadnak, hogy a szo­cializmus kiárusítására tö­rekszünk. Csak azt felejtik el, hogy erre az árura sehol nem találnánk vevőt...” Grósz Károly pedig azt mondta a magyar rádióban, hogy „nincs dogma a jövőbeli fejlődésre, mint ahogy nincs érvényes de­finíciója a szocializmusnak sem”. „Mind a két testvéror­szágban a katasztrofális­­gazdasági helyzet szabja meg a politika kereteit, és az a tény, hogy a tartós vál­ságot a korábban semmibe vett alattvalók segítségével igyekeznek átvészelni.” Lengyelország Európa leg­­eladósodottabb állama a maga 39 milliárd dollárjá­val, de Magyarország 11 milliárd dollárja egy főre átszámítva még több mint Lengyelországban. A többpártrendszer en­gedélyezésének okairól a szerző megállapítja, hogy egyrészt a lakosság elkese­redettségét akarják felolda­ni, másrészt pedig szeret­nék bevonni a népszerűtlen döntésekbe és a felelősség­vállalásba az ellenzéket is. Hogy aztán a párt meg tud-e birkózni egy ilyes­fajta konkurenciával, arra vonatkozóan csak homályos reményei vannak a funk­cionáriusoknak, garancia erre már nincs. Idézi Né­meth Miklós Ausztriában elmondott beszédét is, amely szerint, ha a párt el­veszti a küzdelmet, azt tu­domásul kell venni, mert ezért csak önmaga lehet a felelős. Grósz Károly ezzel ellentétes nyilatkozatát — miszerint a pluralizmus csak a „szocialista” jelzővel együtt képzelhető el — a radikális reformkoncepció, tisztázatlanságának tudja be a szerző. Azzal az el­gondolással együtt, hogy a majdani választásokon majd csak olyan pártok indulhassanak el, akik el­fogadják a szocialista al­kotmányt — ilyen viszont elég kevés van a 60 po­tenciális pártból, amelyek közül megemlíti az MDF-et, a Kisgazdapártot és a Sza­bad Demokraták Szövetsé­gét. A cikk slusszpoénjaként a szerző megosztja velünk azt az értesülését, misze­rint a napokban Budapest­re várják a 16 éves Habs­burg Ottót, aki részt vesz a magyar kereszténydemokra­ták alakuló gyűlésén, sőt, a hírek szerint az utolsó oszt­rák császár és magyar ki­rály fiát az újsütetű párt tiszteletbeli tagjává is fo­gadja ... — bz —

Next