A Jövő Mérnöke, 1995 (42. évfolyam, 1-32. szám)

1995-01-19 / 1. szám

H mempt PSZICHOLOQIA Szerkeszti: dr. Gazdag Miklós pszichológus, docens Mi a védekező mechanizmus? Elsőként Sigmund Freud, a pszichoanalízis tudósa foglalkozott ezzel a jelenséggel. Sze­rinte a személyiségnek három strukturális al­kotóeleme van: a felettes-én, az én, és az ösz­tön-én. A felettes-én a társadalom és a szőkébb környezet szabályait, erkölcsi normáit, érté­keit és tilalmait képviseli. Az ettől való eltéré­sünk belső feszültséget („lelkiismeretfurda­­lást”) okoz. Az én az egyén önmagával kap­csolatos ismereteit, érzéseit, akaratát foglalja magában. Az ösztön­ én az ösztönös vágyakat, érzelmeket, indulatokat, a többnyire rejtett, kevésbé tudatos cselekvési motívumokat tar­talmazza. E három szféra dinamikájával függnek össze a pszichoanalízis egyik központi kate­góriájaként szereplő elhárító mechanizmu­sok. Az ember folytonosan újra jelentkező - az ösztön-én késztetései és a felettes-én tilal­mai közötti - konfliktusokat él át. A védeke­ző (elhárító) mechanizmusok célja a belső konfliktusokkal együttjáró feszültségek, szo­rongások megelőzése, illetve megszüntetése vagy csökkentése. Ezen keresztül pedig a sze­mélyiség épségének, integritásának, egyen­súlyának, nyugalmának, alkalmazkodóké­pességének megőrzése. A különböző elhárító mechanizmusok a teljesen tudattalan és önkéntelen, valamint a teljesen tudatos és szándékos közötti széles skála más-más pontján helyezkednek el. A tudatosság nagymértékben függ az egyén ön­ismeretétől, pszichológiai kultúrájától. A na­gyobb önismerettel rendelkező ember job­ban tisztában van saját védekező mechaniz­musaival, így némiképpen­­ természetesen nem lehet mindent teljesen tudatossá tenni - befolyásolni is tudja ezeket. Az önismeret mi­nél nagyobb foka ezért igen hasznos lehet. Freud még csak hét védekező mechanizmust írt le, újabban e viselkedések 40 tényezős lis­tájával is találkozunk. A következőkben a néhány leggyakoribb védekező mechanizmust mutatjuk be. Az elfojtás Az énben számos olyan ösztönös vágy kelet­kezik folyamatosan, amelynek kielégítését - Akadályok az önismeret útján: a védekező, elhárító mechanizmusok Az önismeretszerzés ambivalens, ellentétes, vonzó vagy taszító hatású az emberek számára. Vonzó azoknak, akik készek vállalni a gyengeségeikkel, fogyatékosságaikkal való szembenézést, és ennek alapján hajlandók a legnehezebbre, önmaguk változásán, változtatásán munkálkodni. Sokan még csak nem is szívesen hallanak az önismeretszerzésről, hiszen meg vannak róla győződve: ők kiválóan ismerik önmagukat. Itt valami sajátos fékről van szó, ami elvezet a védekező, elhárító mechanizmusok problémájához, vagy legalábbis azonnali kielégítését­­a civili­zációs fejlődés során kialakult és az egyén ál­tal a felettes­ énben élő szabályok tiltják, lelki cenzorként megakadályozzák. (Például nem lehet az enyém bármilyen nekem tetsző kocsi, fogyasztási cikk, nem mehetek oda bármely pillanatban, ahova szeretnék, nem torolha­tom meg a rajtam esett sérelmet stb.) Az el­fojtást úgy élik meg az emberek, mintha ezek a vágyak nem is léteznének bennük.­­„Nekem nem fontos az autó.” „Engem nem érdekel­nek az ellenségeim.” „Valójában én nem is szeretek utazni.”) Az elfojtást viselkedési szinten elsősorban a tagadás jellemzi. A nem teljesen sikeres elfojtás neurotikus tünetekbe torkollhat, védésére különösen sok racionalizáló magya­rázattal lehet találkozni. Projekció (kivetítés) Az egyén úgy is elháríthatja szorongásait, bel­ső feszültségeit, hogy konfliktusainak gyöke­reit másnak, másoknak, általában a külvilág­nak tulajdonítja. (Ezzel kivetíti magából.) Ez a külvilágot mindenesetre eltorzítja. („Nem én tanultam keveset, hanem a tanár kötözkö­­dött velem.” „Nem én vagyok lusta, hanem az előadó nem tudja az érdeklődésemet felkel­teni.”­ A projekció a babonás hiedelmek, az előítéletes gondolkodás, a másokra irányuló agresszió ideologikus alapja. Racionalizálás Itt az egyén valamilyen ésszerű vagy ésszerű­nek látszó magyarázatot teremt viselkedésé­nek, beállítódásának alátámasztására, mint­egy megteremtve a cselekvés vagy a cselekvés elmaradásának ideológiáját. A személy ésszerűsítő magyarázatokba, indoklásokba merül a konfliktusok és ezek tényleges indíté­kai előtt. (,A sok mosástól elkopna a kocsim festése.” „Nem érdemes nagyon hajtani a ta­nulásban, úgysem lehet elhelyezkedni.” „Nem érdemes leszokni a dohányzásról, mert utána elhízom.”) A racionalizálás a saját fe­szültségek enyhítését szolgálja, így alkalma­zója teljesen meg van győződve magyarázatá­nak ésszerű voltáról. Az önismeretszerzés ki­ 1995. JANUÁR 19. Átvitel (indulatáttétel) Itt nem logikai szintű helyettesítésről van szó, hanem pozitív vagy negatív indulatok átvite­léről másik személyre, akivel kapcsolatban sem akadály, sem veszély nem fenyeget. (Pél­dául munkahelyi sérelmeinket szeretnénk megtorolni, de félünk a következményektől. Ezért mérgünket hozzátartozónkkal, utcai járókelőkkel, más autósokkal, üzleti eladók­kal szemben adjuk ki.) Az átvitel tudattalan folyamat, de megfelelő önismerettel elég könnyen tudatosítható. Külső menekülési típusú elhárítások A menekülés a külvilággal összefüggésben külső cselekvés formájában fejezdődik ki. Az egyén a szó szoros értelmében elhagyja a konfliktus színhelyét, a feszültségkeltő hely­zetet. (Például kimenekül egy számára kínos vitából, nem vesz részt egy kellemetlennek érzett összejövetelen, személyközi konfliktu­sok miatt otthagyja a munkahelyét stb.) Me­nekülés típusú viselkedés az alkoholizálás, mivel az alkohol biokémiai úton a központi idegrendszerre hatva csökkenti a szorongást. A különféle hagyományos és újabb narkoti­kumok (morfium, marihuána, LSD stb.) szin­tén feszültségcsillapító hatással vannak az egyénre. Ezeken túl még sok más fajtája létezik az elhárító mechanizmusoknak. Ezek természe­tesen nemcsak fékeket jelentenek, hanem egész személyiségműködésünket uralják. Mindenkinek vannak kiemelt, kitüntetett és háttérbe szorított, sőt egyáltalán nem alkal­mazott mechanizmusai. Az egyén szempont­jából ezek fontosak, hisz’ ezekre épül a kvázi­­egyensúly is. Gyakran e kvázi-egyensúlyhoz való ragaszkodás áll szemben az önismeret­szerzéssel. Mintha csak létezne - a védekező mechanizmusok támogatásával - olyan maxi­ma is, hogy „Ne ismerd meg önmagad!” dr. Gazdag Miklós

Next