A Jövő Mérnöke, 1995 (42. évfolyam, 1-32. szám)
1995-01-19 / 1. szám
H mempt PSZICHOLOQIA Szerkeszti: dr. Gazdag Miklós pszichológus, docens Mi a védekező mechanizmus? Elsőként Sigmund Freud, a pszichoanalízis tudósa foglalkozott ezzel a jelenséggel. Szerinte a személyiségnek három strukturális alkotóeleme van: a felettes-én, az én, és az ösztön-én. A felettes-én a társadalom és a szőkébb környezet szabályait, erkölcsi normáit, értékeit és tilalmait képviseli. Az ettől való eltérésünk belső feszültséget („lelkiismeretfurdalást”) okoz. Az én az egyén önmagával kapcsolatos ismereteit, érzéseit, akaratát foglalja magában. Az ösztön én az ösztönös vágyakat, érzelmeket, indulatokat, a többnyire rejtett, kevésbé tudatos cselekvési motívumokat tartalmazza. E három szféra dinamikájával függnek össze a pszichoanalízis egyik központi kategóriájaként szereplő elhárító mechanizmusok. Az ember folytonosan újra jelentkező - az ösztön-én késztetései és a felettes-én tilalmai közötti - konfliktusokat él át. A védekező (elhárító) mechanizmusok célja a belső konfliktusokkal együttjáró feszültségek, szorongások megelőzése, illetve megszüntetése vagy csökkentése. Ezen keresztül pedig a személyiség épségének, integritásának, egyensúlyának, nyugalmának, alkalmazkodóképességének megőrzése. A különböző elhárító mechanizmusok a teljesen tudattalan és önkéntelen, valamint a teljesen tudatos és szándékos közötti széles skála más-más pontján helyezkednek el. A tudatosság nagymértékben függ az egyén önismeretétől, pszichológiai kultúrájától. A nagyobb önismerettel rendelkező ember jobban tisztában van saját védekező mechanizmusaival, így némiképpen természetesen nem lehet mindent teljesen tudatossá tenni - befolyásolni is tudja ezeket. Az önismeret minél nagyobb foka ezért igen hasznos lehet. Freud még csak hét védekező mechanizmust írt le, újabban e viselkedések 40 tényezős listájával is találkozunk. A következőkben a néhány leggyakoribb védekező mechanizmust mutatjuk be. Az elfojtás Az énben számos olyan ösztönös vágy keletkezik folyamatosan, amelynek kielégítését - Akadályok az önismeret útján: a védekező, elhárító mechanizmusok Az önismeretszerzés ambivalens, ellentétes, vonzó vagy taszító hatású az emberek számára. Vonzó azoknak, akik készek vállalni a gyengeségeikkel, fogyatékosságaikkal való szembenézést, és ennek alapján hajlandók a legnehezebbre, önmaguk változásán, változtatásán munkálkodni. Sokan még csak nem is szívesen hallanak az önismeretszerzésről, hiszen meg vannak róla győződve: ők kiválóan ismerik önmagukat. Itt valami sajátos fékről van szó, ami elvezet a védekező, elhárító mechanizmusok problémájához, vagy legalábbis azonnali kielégítéséta civilizációs fejlődés során kialakult és az egyén által a felettes énben élő szabályok tiltják, lelki cenzorként megakadályozzák. (Például nem lehet az enyém bármilyen nekem tetsző kocsi, fogyasztási cikk, nem mehetek oda bármely pillanatban, ahova szeretnék, nem torolhatom meg a rajtam esett sérelmet stb.) Az elfojtást úgy élik meg az emberek, mintha ezek a vágyak nem is léteznének bennük.„Nekem nem fontos az autó.” „Engem nem érdekelnek az ellenségeim.” „Valójában én nem is szeretek utazni.”) Az elfojtást viselkedési szinten elsősorban a tagadás jellemzi. A nem teljesen sikeres elfojtás neurotikus tünetekbe torkollhat, védésére különösen sok racionalizáló magyarázattal lehet találkozni. Projekció (kivetítés) Az egyén úgy is elháríthatja szorongásait, belső feszültségeit, hogy konfliktusainak gyökereit másnak, másoknak, általában a külvilágnak tulajdonítja. (Ezzel kivetíti magából.) Ez a külvilágot mindenesetre eltorzítja. („Nem én tanultam keveset, hanem a tanár kötözködött velem.” „Nem én vagyok lusta, hanem az előadó nem tudja az érdeklődésemet felkelteni.” A projekció a babonás hiedelmek, az előítéletes gondolkodás, a másokra irányuló agresszió ideologikus alapja. Racionalizálás Itt az egyén valamilyen ésszerű vagy ésszerűnek látszó magyarázatot teremt viselkedésének, beállítódásának alátámasztására, mintegy megteremtve a cselekvés vagy a cselekvés elmaradásának ideológiáját. A személy ésszerűsítő magyarázatokba, indoklásokba merül a konfliktusok és ezek tényleges indítékai előtt. (,A sok mosástól elkopna a kocsim festése.” „Nem érdemes nagyon hajtani a tanulásban, úgysem lehet elhelyezkedni.” „Nem érdemes leszokni a dohányzásról, mert utána elhízom.”) A racionalizálás a saját feszültségek enyhítését szolgálja, így alkalmazója teljesen meg van győződve magyarázatának ésszerű voltáról. Az önismeretszerzés ki 1995. JANUÁR 19. Átvitel (indulatáttétel) Itt nem logikai szintű helyettesítésről van szó, hanem pozitív vagy negatív indulatok átviteléről másik személyre, akivel kapcsolatban sem akadály, sem veszély nem fenyeget. (Például munkahelyi sérelmeinket szeretnénk megtorolni, de félünk a következményektől. Ezért mérgünket hozzátartozónkkal, utcai járókelőkkel, más autósokkal, üzleti eladókkal szemben adjuk ki.) Az átvitel tudattalan folyamat, de megfelelő önismerettel elég könnyen tudatosítható. Külső menekülési típusú elhárítások A menekülés a külvilággal összefüggésben külső cselekvés formájában fejezdődik ki. Az egyén a szó szoros értelmében elhagyja a konfliktus színhelyét, a feszültségkeltő helyzetet. (Például kimenekül egy számára kínos vitából, nem vesz részt egy kellemetlennek érzett összejövetelen, személyközi konfliktusok miatt otthagyja a munkahelyét stb.) Menekülés típusú viselkedés az alkoholizálás, mivel az alkohol biokémiai úton a központi idegrendszerre hatva csökkenti a szorongást. A különféle hagyományos és újabb narkotikumok (morfium, marihuána, LSD stb.) szintén feszültségcsillapító hatással vannak az egyénre. Ezeken túl még sok más fajtája létezik az elhárító mechanizmusoknak. Ezek természetesen nemcsak fékeket jelentenek, hanem egész személyiségműködésünket uralják. Mindenkinek vannak kiemelt, kitüntetett és háttérbe szorított, sőt egyáltalán nem alkalmazott mechanizmusai. Az egyén szempontjából ezek fontosak, hisz’ ezekre épül a kváziegyensúly is. Gyakran e kvázi-egyensúlyhoz való ragaszkodás áll szemben az önismeretszerzéssel. Mintha csak létezne - a védekező mechanizmusok támogatásával - olyan maxima is, hogy „Ne ismerd meg önmagad!” dr. Gazdag Miklós