A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-07-13 / 13. szám

Egyetemi fórum a felsőoktatási törvényről Még a portás bácsit is feljebb sorolják A felsőoktatás helyzete, a normatív finanszírozás bevezetése és a béremelések várható mértéke volt a témája annak a fórumnak, amelyet a műszaki egyetemen dolgozó közalkalmazottak szak­­szervezete tartott. A felsőoktatási törvény módosítása kapcsán Kis Papp László elmondta: alapvetően érde­keltek az elfogadásában. Az okok között az FDSZ elnöke az első helyre sorolta a béreme­lés kérdését. Egy korábbi kormányhatározat úgy rendelkezik, hogy a felsőoktatásban dolgo­zó közalkalmazottak minőségi bérrendezését a törvénymódosításokkal meg kell oldani. Az FDSZ öt elemű javaslatot készített. Ebben szerepel a közalkalmazotti bérosztályok növe­lése még legalább két kategóriával, de esetleg egy további is szolgálhatja a minőségi oktatók, kutatók munkájának elismerését. Valamennyi közalkalmazottat (a nem oktatókat is) érinti az az elképzelés, amely a felsőoktatási pótlékra vonatkozik. Ennek alapján egy bérosztállyal feljebb sorolják még a portás bácsit is. Minősé­gi pótlékot kapnak az oktatók, kutatók. Ez dif­ferenciált lesz, a főiskolai tanársegédnek az alapilletmény ötszöröse jár, kiegészítésként. Az SZDSZ javaslatára került be a Széchenyi­­professzúra az elképzelések közé. Eszerint 1997-től 500 oktató négy éves ösz­töndíjat nyerhetne pályázaton. Az összeg való­színűleg az alapilletmény nyolcszorosa lesz. Plusz pénzhez lehet jutni a normatív finanszí­rozásból is, a keret 15 százalékát ugyanis prog­ramok támogatására különítik el. Ennek per­sze bérvonzata is van. A béremelésen kívül a módosítás további pozitívumának nevezte Kis Papp, hogy végre írásba foglalják: a felsőfokú szakképzés is integrált része lesz a felsőokta­tásnak. Ennek köszönhetően a képzés norma­tív támogatást kap. A módosítás előre­lépés az egységes tanárképzés területén, de rendezi az érdek­képviseletek helyzetét is. Minden intéz­ményben kötelező lesz felállítani egy érdek­egyeztető tanácsot, de ágazati szinten is mű­ködnie kell hasonló fórumnak. Az FDSZ és a művelődési tárca együttműködési készséget ki­fejező megállapodást kötött a törvény módosí­tása kapcsán. Kis Papp kitért a normatív finanszírozás kér­désére is. Véleménye szerint az új típusú támo­gatási rendszerre szükség van, a probléma azon­ban az, hogy igencsak szubjektív a nyolc kategó­ria megállapítása, amelyben kemény lobbiér­dekek is közrejátszottak. (A bizottság elnöki tisz­tét például a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem rektora töltötte be.) A BME az új rendszer­nek köszönhetően ugyan 30 millió forinttal töb­bet kap, a baj azonban az, hogy a többletet azok­tól a csődben lévő intézményektől vonják el, amelyek a döntéshozók szerint túlfinanszírozot­­tak. A gondot úgy lehetne megoldani, ha az első lépésben nem vonnák el a támogatást. Erre reá­lis esély van, a privatizációs bevételekből meg­oldható az így kieső 520 millió forint pótlása. Szabó Gábor Tamás, az FDSZ BME titkára elmondta: 1994-95-ben a bérek mindössze 2,6 százalékkal nőttek, miközben az infláció meg­haladta a negyven százalékot. Idén a felsőokta­tásban dolgozók tervezett béremelése 19,5 szá­zalék, a BME-n azonban várhatóan néhány szá­zalékkal ez alatt marad a növekedés. Nem vár­ható ugyanakkor központi kezdeményezésre létszámleépítés, sőt a kormánnyal kötött megál­lapodást három évre meghosszabbították. Szabó megemlítette az egyetemi integrációt is, a törvénymódosítás ugyanis nagyobb intéz­ményi szervezeteket kíván létrehozni. Az FDSZ nem kifogásolja az integrációt, de csak abban az esetben, ha az nem jelent burkolt tá­mogatás-csökkentést vagy létszámleépítést. Je­lenleg létezik egy Budapesti Egyetemi Szövet­ség, amely egyelőre igen laza szervezet. Való­színűleg ez szorosabb lesz. A BME főbb part­nere a Közgazdaság-tudományi Egyetem és az Állatorvos-tudományi Egyetem lehet. Az in­tézmények vezetői pártfogolják ezeket az el­képzeléseket, a műszaki egyetemen dolgozók számára azonban biztosan csak előnnyel jár­hat, jelentős hátránnyal nem. H. Z. Együttműködési megállapodást kötött a BME és a Garancia Biztosító Rt. Ginsztler János nemzetközi rektorhelyettes március 26-án a BME képviseletében együttmű­ködési megállapodást írt alá a Garancia Biztosító Rt. vezetőivel. A megállapodás az eddigi­eknél jelentősen kedvezőbb feltételeket nyújt az oktatók, kutatók és hallgatók hivatalos kül­földi utazásainak betegség-, baleset- és poggyászbiztosításához. A BME közismerten nagy ügyfélforgalmára való tekintettel a tárgyalások során sikerült azt is elérni, hogy a Garancia Rt. a jelenlegi átlagos piaci árfolyamnál mintegy 50 százalékkal olcsóbb utasbiztosítást nemcsak az egyetemi alkalmazottak hivatalos útjaihoz, hanem a ma­gánjellegű utazások esetén a családtagok részére is biztosítja. További részletes információkkal a nemzetközi kapcsolatok osztályának munkatársai készséggel állnak rendelkezésre. Vigyázz! Becsapnak! A Jövő Mérnöke 1996. május 30-i számá­ban Udvardi Judit írt „Béremelés - de mi­lyen áron?” címmel egy cikket Kis Papp Lászlóval folytatott beszélgetése alapján. Ebből idézek: „Amelyik intézmény - elsősorban elő­nyugdíjazással, s nem létszámleépítéssel - még ezen túl bért tud megtakarítani, to­vább növelheti alkalmazottainak fizetését. ...Az ily módon felszabaduló pénzt 4,5 szá­zalékos béremelésre fordítanánk, s így az intézményben megvalósulna a KIÉT-meg­­állapodásban rögzített idei 19,5 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztés.” A KIÉT-megállapodásban és ebben a cikkben is szándékosan félrevezetésnek lá­tom a 4,5 százalékos béremelés lehetőségé­nek emlegetését, ugyanis: 1. A most végrehajtott, átlag 10 százalé­kosnak mondott béremelés is kevesebb a mondottnál, hiszen a bértáblában rögzített minimumok emelkednek átlag 10 százalék­kal, s így, ha valakinek az eddigi minimum­nál nagyobb volt a bére, a számoltnál keve­sebb - esetleg nulla - béremelést kap. 2. Ha most azonnal megemelnénk a megmaradó dolgozóink fizetését a mosta­ni bértáblában megadott minimumok fölé 4,5 százalékkal, akkor egészen szeptembe­rig élvezhetnék ezen extra fizetésemelés előnyeit (és közalkalmazotti munkaviszo­nyuknak végéig „élvezhetnék” a létszám­­csökkenésből eredő többletmunka hátrá­nyait), hiszen szeptemberre már megvan az a táblázat, melyre felemelik az akár megnövelt, akár meg nem növelt fizetést. Ha megnövelték, akkor csak fél százalékot kell emelni (és ráadásul azt sem mindenki­nek, hanem a megmaradt 95,5 százaléknyi alkalmazottnak), így az ígért 19,5 százalék kevesebb mint 15 százalék. 3. Javasolhatják természetesen, hogy csak a szeptemberi fizetésemelés után le­gyen az extra 4,5 százalékos emelés, így már majdnem 4 hónapig lenne előny, hi­szen a következő új bértábla januárra vár­ható, és majd akkor adjuk át az önkéntes 4,5 százalékos felajánlásunkat a felsőokta­tás támogatásának csökkentéséhez. Egyébként is teljesen felesleges megálla­podást kötni ilyen extra emelésekre, hiszen minden oktatási intézménynek joga lenne ennél nagyobb „bérmegtakarításokat” is fel­osztani a dolgozói között. Ez a 4,5 százalék csak arra jó, hogy egyrészt az emberek fülé­ben a 19,5 százalék maradjon meg, ami sok­kal jobban hangzik, mint a 15 százalék, más­részt ha észreveszik, hogy nem kapták meg, akkor az egyetem vezetőségét hibáztassák és ne feljebb, harmadrészt pedig, ha mégis megkapták, akkor ennyivel is csökken ja­nuárban a szükséges emelés. Gáspár Zsolt egyetemi tanár 1996. JÚNIUS 13.

Next