A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-10-24 / 17. szám
Modor és számítógépes kapcsolat A Jövő Mérnöke szerkesztőségébe a közelmúltban számos olyan jelzés érkezett egyetemi oktatóktól, hogy „nincs számukra biztosítva a terminálszerű modemes hozzáférés". Ez annyit jelent, hogy az egyetem munkatársainak egy része hétvégenként és az esti órákban nem tudja (telefonon történő) számítógépes kapcsolattartás útján lebonyolítani - esetenként rendkívül sürgős - munkáját. A helyzetet súlyosbítja, hogy az érdekelt felek - miként azt a téma után eredő JM tapasztalta - eltérő módon ítélik meg a kommunikáció és a jómodor mikéntjét. Az Egyetemi Információs Központ hosszabb ideje üzemeltet egy adott telefonszámon olyan modemcsoportot, amely lehetővé teszi a számítógépekkel való telefonos kapcsolattartást. Vagyis, ha valaki hétköznap vacsora után, vagy a hétvégén még el akarja érni a „mailjét”, dolgozni, ügyet intézni szeretne, mindezt otthonról is megteheti. A JM által megkeresett egyetemi munkatárs, aki egyébként nem járult hozzá nevének közléséhez, elmondta, hogy számos oktató kapcsolatot tart fent külföldi, akár tengerentúli tanárokkal, tudósokkal, így az időeltolódásokat figyelembe véve - ez például Kalifornia és Magyarország esetében kilenc óra - teljesen természetes hogy sokan még éjjel is átnézik a postájukat, pontosabban azt, hogy érkezett-e számukra elektronikus mail. Az ominózus modemcsoportot mindezidáig kétfajta üzemmódban lehetett használni: volt az egyszerű, terminálszerű modemes hozzáférés és az úgynevezett PPP programokon keresztül történő hozzáférés. Ez utóbbi mind a mai napig létezik, az egyszerű kapcsolat azonban pár hónapja megszűnt. Aki modemezni akar, annak a továbbiakban be kell szereznie PPP programot, amely egyébként modernebb az egyszerű terminálos hozzáférésnél, ám a beszerzésre nincs mindenkinek lehetősége. (Természetesen itt elsősorban a nyavalyás anyagiakról van szó.) Egészen pontosan a felhasználók 20 százaléka az egyszerű kapcsolattal, 80 százalékuk PPP-programmal dolgozik. Megkeresett oktatónk szerint ennek ellenére nem kellene vízbefojtani a „20 százalék macskát”, és az is tény, hogy bár a PPP programos hozzáférés modernebb, az egyszerű terminálkapcsolatot még a jóval fejlettebb amerikai és nyugateurópai egyetemeken is biztosítják. Megkeresett oktatónk szerint a történetben szerepet játszanak még illembéli hiányosságok is, elsősorban az EIK operátorai részéről. Az operátorok, a rendszermenedzserek ugyanis nem törődnek a bajba jutott kollégákkal, nem segítenek nekik abban, hogy újra tudjanak az egyszerű terminálkapcsolattal modemezni. A PPP program használatának részükről történő többszöri udvarias felajánlásán túl semmit sem tesznek az ügy érdekében. Sőt, arra is volt példa, hogy erőteljes kifejezésekkel illették a hiányosságot feltáró egyszerű terminnálkapcsolatosokat. Ez minden, csak nem szolgáltatás - mondja a magát megnevezni nem akaró oktató. Az Egyetemi Információs Központ új vezetője, Kelemen Gáspár szívélyesen áll a rendelkezésünkre. - Megpróbálunk mindent, hogy biztosítsuk az egyszerű terminálos hozzáférést és pár héten belül reményeink szerint erre újból lesz is mód. Problémát csak az jelenthet, hogy óriási az érdeklődés, így elképzelhető: nem mindig tudnak belépni a felhasználók. A jó és rossz modorról pedig így vélekedik az EIK vezetője: - Egyes kollégák szemében csak az minősül embernek, aki „elöl is és hátul is doktor”. A mi operátoraink elsősorban huszonéves fiatalemberek, akiknek nincs semmi „tudományos cafrangja.” Valószínűleg itt lehet a kutya elásva, és még valamit ne felejtsen el: a mai generáció kicsit másképp vélekedik a kommunikációról, mint a korábbiak, talán ez is okot adhat félreértésekre, érzékenykedésre. Egyelőre ennyit az egyszerű és a PPP programos hozzáférés körül kialakult mizériához, a problémára szükség esetén még visszatérünk. D. P. (A modortalanságot akkor sem lehet megbocsátani és eltűrni, erre nincs mentség! - a szerk.) TEW: új kutatás-fejlesztési program Transport Economy Workshop elnevezést kapta az a rendezvény, amely a Közlekedésmérnöki Kar középtávú kutatás-fejlesztési programjának kidolgozását és plusz finanszírozási lehetőségek feltárását tűzte zászlajára. A rendezvény a CIPE (Center of International Private Enterprise) és több multinacionális cég vezetőinek támogatásával indított kiemelt projekt része. A „Technology Commercialization” program célja, hogy segítse a felsőoktatási intézmények igazodását napjaink gyors politikai és gazdasági változásaihoz. Az átálláshoz szükséges például módosítani a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységek szervezési, támogatási, piaci értékesítési és vezetési rendszerein. A fejlett ipari államokban már jóval korábban, a hatvanas években kezdődött az egyetemek finanszírozásában, szervezési és vezetési rendszerében egy jelentős változás. Módosult az intézmények szerepvállalása a kutatás-fejlesztésben. A költségvetési forrás csökkenését alapítványi támogatások megszerzésével, ipari kapcsolatok bővítésével, illetve a kutatás-fejlesztési tevékenység diverzifikálásával ellensúlyozták. A workshop szervezésével a szervezők a vállalati, állami és egyetemi vezetők közötti kapcsolatok felvételét, munkakapcsolattá alakítását kívánták elérni, a „felhasználási oldal” képviselői megismerkedhettek a Közlekedésmérnöki Kar másfél száz magasan képzett oktatója, kutatója kapacitásával és a tervezett középtávú kutatási-fejlesztési programmal. A program három fő irányt jelöl ki. Az elsőbe tartozik a közlekedési rendszerek tervezése, irányítása, ide értve a kombinált szállítást, a közép-európai rendszerekhez való csatlakozást, az EU-harmonizációs folyamatot és a közlekedési rendszerek teljes irányítását, rendszerelemek mikroprocesszoros vezérlését. A másodikban a hangsúly a járművek hagyományos üzemeltetési tartományának bővítésére, biztonsági határokra esik. A témakörben a nagyobb méretű, sebességű, új rendszerű járművek mozgásdinamikája, szimulációja, környezetkímélő, gazdaságos üzemeltetése, illetve a balesetet megelőző mozgások tanulmányozása a cél. A harmadik fő irány az állapotfigyelő és -diagnosztizáló rendszer elemeinek vizsgálata, elsősorban a jármű-fedélzeti, tipizált elemekből felépíthető, rugalmas állapotmonitoring és diagnosztikai rendszerekben szükséges elemek szoftver- és hardver-szintű fejlesztése. A workshop természetesen lehetőséget nyújtott arra, hogy a tanszéki javaslatokból összeállított programot az állami és vállalati vezetők az egyetemi oktatókkal, kutatókkal közösen pontosítsák, illetve egyedi kutatásfejlesztési témajavaslatot vitassanak meg. A rendezvényen természetesen az elképzelések megvalósíthatóságát segítő támogatási lehetőségek is szóba kerültek. Haszán Zoltán 1996. OKTÓBER 24.