A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-02-01 / 1. szám

Napirenden a Matematikai Intézet megalakítása J­anuár 22-én úgy döntött az egyetemi ta­nács, hogy idén július 1-jén a Társada­lom- és Természettudományi Karon be­lül megalakul a Matematikai Intézet, amely a Villamosmérnöki és Informatikai Kar kivé­telével az egész egyetem matematika oktatá­sát ellátja. (A VIK-en az elképzelések szerint egy új számítástudományi és információel­méleti tanszék oktatja majd az informatika szak számítástudományi elméleti alapozó tár­gyait.) Számos nyugat-európai egyetem fel­építését megvizsgáltuk, és azt tapasztaltuk, hogy azok többségében a matematikusok va­lamilyen közös szervezeti egységben dolgoz­nak, és ezen belül csak a matematika egyes szakterületei szerint van tagozódás. A Matematikai Intézet létrehozásának szükségességét az 1995-ben végrehajtott lét­számcsökkentés és az oktatás struktúrájának folyamatos változása is indokolja. A korsze­rűsítés során számos új szak indul. A mosta­ni oktatói létszám mellett elkerülhetetlen az egységesebb oktatási formák megteremtése, amelyek messze túlnyúlnak az egyes karok keretein. A Matematikai Intézet létrehozása jelentősen hozzájárulhat a karok és szakok közötti átjárhatósághoz, a hallgató által vá­lasztható különböző szintű és kreditpontszá­­mú matematika-oktatás megvalósításához, és a keresztfélévekben a matematika-oktatás szélesebb körű biztosításához. Most úgy lát­szik, hogy az egyetem szándéka - a párhuza­mos oktatás csökkentése és az erők koncent­rálása -, továbbá a matematikus­ közösség törekvése egy irányba hat, megteremtve így az intézet létrehozásának feltételeit. Mi a matematikusok célja? A matematikai tanszékek közötti együttmű­ködés az egyetemen az elmúlt években kiszé­lesedett. 1992-ben megkaptuk a doktoran­­dusz-képzés jogát, és megindítottuk a habi­­litációs eljárásokat is. Emellett a számítógé­pes matematika-oktatás beindítása, a külön­féle pályázatokon való részvétel ugyancsak fokozott együttműködésre ösztönözte a ma­tematika tanszékeket. Terveink között szere­pel az is, hogy 1997-ben megindítjuk az alkal­mazott matematikus képzést. Célunk, hogy a kitűnő műszaki háttér birtokában ezen az egyetemen legyen a hazai alkalmazott mate­matikai kutatások együk bázisa. Ehhez a szükséges szellemi potenciál adott és szerve­zeti működését nagymértékben elősegítené a Matematikai Intézet megalakítása. A karokkal való szoros együttműködés A karok vezetői és a matematikus kollégák részéről egyaránt igényként fogalmazódik meg az együttműködés. Jelenleg több karon aránylag kis létszámú matematika tanszék működik, ezek szakmai szempontból a ma­tematikának csak egy kis szeletét fedik le, és így nem képesek a kar valamennyi szakmai igényét kielégíteni. Ez elsősorban több kar felsőéves-, illetve a doktorandusz-képzés keretében folyó matematika­ oktatására vo­natkozik, ahol megítélésem szerint a mérnö­ki szaktanszékek segítségével lényeges vál­toztatásokra van szükség. Ha a matematiku­sok tervéről, az alkalmazott matematikai kutatások egyik központjának kialakításáról beszélünk, akkor ez elképzelhetetlen a mér­nök kollégákkal való szoros és intenzív szak­mai együttműködés nélkül. Amikor az el­múlt évben összeállítottuk az alkalmazott matematikus szak képzésének tematikáját, nagy örömmel tapasztaltuk, hogy milyen so­kan vállalták az aktív közreműködést. Ter­veink szerint szervezeti garanciákkal is se­gítjük az intenzív kapcsolattartást és a karok speciális igényeinek messzemenő figyelem­­bevételét. Bízom abban, hogy az egyetem oktatói bi­zalommal fogadják az új szervezeti átala­kítást, amely az egész egyetem érdekét szol­gálja. dr. Schmidt Tamás tanszékvezető­ egyetemi tanár, a matematikai tanszékcsoport vezetője R­eménykedjünk abban, hogy a Hidroló­gia Társaság lapjának 1994/5. száma színvonalasabb volt, mint a vitaindító cikk szakmainak alig nevezhető véleménye, melyben több volt a keserédes düh, mint a tisz­tán szakmai vélemény. Kíváncsi lennék azok arcára, akiknek az or­vosa azt mondja egy kockázatos műtét előtt: minden a természetbe való beavatkozásnak ter­mészetesen varnnak kedvező és kedvezőtlen ha­tásai, melyek aránya szerintem lényegesen pozi­tív, a betegek (ellenzők) szerint viszont negatív. Ismét sikerült kifogni egy gyöngyszemet a bősi vita tengeréből, amely a jól bevált szakér­tő versus nem szakértő dimenzióban látja a probléma megoldását. Természetesen minden elismerésem a tanár úr munkásságának, azonban ő sem tagadhatja, hogy ha a kezelőorvosa felállítana egy végzet­szerű diagnózist, természetesnek venné, hogy ő, a laikus, a test tulajdonosa döntsön a kocká­zatos beavatkozásról és ne a szakértő orvos. A szakértő feladata az esélyek és kilátások lehető legpontosabb felvázolása és nem a dön­tés. El kellene már felejteni az elmúlt évtizede­ket, és rendszerváltozást csinálni a fejekben, amikor is szakértői álarc mögé bújtattak ki­sebbséget képviselő érdekcsoportok olyan problémákat, melyek nem szakmai, hanem po­litikai kérdések. Itt természetesen nem pártpo­litikai, hanem környezetpolitikai, társadalmi, közéleti döntésekről beszélek. Igenis, a tervezett építmény helyén élő lai­kus embereknek vagy a legtöbb közük ahhoz, hogy épül-e a kertszomszédságba több emelet magas betonszerkezet irdatlan mennyiségű vízzel, vagy sem. Az ő bőrükre is megy a játék, mert a szakember nem ott él, legfeljebb ha té­ved, aznap egy kicsit rosszabbul alszik, nyugal­mas, vízlépcsőmentes házában. Nagyon sok vízlépcső épült Európában, ez igaz, és az is, hogy sok szennyező autópálya, forgalomnövelő körgyűrű, és savas esőt okozó gyárak és erőművek. Ez is Európa, de ott ők nem annyira büszkék erre. Ismerni illik tenden­ciákat, melyek azt jelzik, hogy a forgalmas be­tontengerekből menekül a nyugati városi pol­gár, legyen az üdülő-nyaralóhely vagy lakóterü­let. Számszerűleg kimutatható, hogyan csök­kennek az idegenforgalmi bevételek az autópá­lyák közelében lévő nyaralóhelyeknél, hogy tűnnek el a pihenni vágyók a vízlépcsős folyók­ról. A Szigetköz Európában egyedülálló értéke nem mérhető néhány száz megawatt energia­­többlettel, amikor is az oly sokszor idézett Eu­rópában az energiatakarékos műszaki megol­dások és a takarékos életmód terjed. Ott már felismerték a semmivel sem pótolható, helyet­tesíthető természeti adottságok valódi értékét, azt, hogy valóban csak kölcsönkaptuk gyerme­keinktől a kék bolygót, és nem azért, hogy szak­értők néhány évre kiterjedő előre nem látásá­nak eredményeképpen tönkretegyük azt. Tévedni emberi dolog. Aki téved, tanul is. Az okos a saját kárán, a bölcs a más kárán is okul, mielőtt még ő is elkövetné a hibát. Az os­toba a másén se. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de sok mindenben előnyt élvezünk Európával szem­ben. Például abban, hogy sokévtizedes tapasz­talataikból, tévedéseikből tanulhatunk, mert már megfizették a tanulópénzt helyettünk. Biztos vagyok benne, hogy — mint ezt már most is sok ökoekonomista teszi — a jövőben egyre több szervezet, kormány fogja beleszá­mítani a GDP-be az embert körülvevő termé­szet értékeit, melyeket effektíve nem lehet pénzben kifejezni. Hiszen ezek többsége nem áru, nem szolgál közvetlen anyagi jószágként, viszont nélkülük az élet sivár lenne vagy elle­hetetlenülne. Gregosits József gépészmérnök Ismét Bős-Nagymarosról Kinek a bőrére megy a játék? Hozzászólás egy tavalyi vitához ó­ - J­AA 1996. FEBRUÁR 1.

Next