Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lőrincz Csaba - Németh Zsolt - Orbán Viktor - Rockenbauer Zoltán: Nemzetpolitika, 1988-1998

Könyvekről in is (elméleti és gyakorlati leírásukat lásd: Ruth Lapidoth: Autonomy Flexible Solutions to Ethnic Conflicts. Washington D. C. 1996.). A nemzeti szuverenitás korlátozását az emberi és kisebbségi jogok területén a nemzetközi jog is szentesíti. A politikának feladata pedig nem­csak az adott időszak már rögzített állapotához való alkalmazkodás, hanem a jövő ütőeré­nek kitapintása is. Miként Orbán Viktor megállapítja, azok a jogok, amelyeket a nemzetkö­zi dokumentumok megfogalmaznak, nem fedik azt a gyakorlatot, amelyet az élenjáró orszá­gok kialakítottak kisebbségeik számára. Az úgynevezett „európai normák" a legkisebb kö­zös nevező elvének érvényesítésével jöttek létre, miközben bizonyos országokban az ezt már meghaladó gyakorlat érzékelteti a fejlődés irányát, amelyhez a nemzetközi jogi normáknak a jövőben kell igazodniuk. Ezt teszik a szerzők és a Fidesz is, amikor a korlátozott szuve­renitás, a belső önrendelkezés és az autonómia fogalmát elfogadják. Nézeteiket igazolja a Németh Zsolt által elemzett Bindig-jelentés is, amely arra a következtetésre jut, hogy a nem­zetközi dokumentumokat és azok alkalmazását tovább kell fejleszteni. Orbán Viktor szerint a kisebbségi kérdés rendezésének feltételei a következők: 1. Magya­rországnak tudomásul kell vennie, hogy a kisebbségi társadalmak céljait nem az anyaország, hanem a kisebbségi szervezetek határozzák meg. 2. Azoknak az országoknak, amelyeknek a területén ezek a kisebbségek élnek, el kell fogadniuk azt, hogy a kisebbségi szervezeteknek joguk van részt venni azokon a tárgyalásokon, amelyek kihatnak az ő sorsukra. A minden­kori magyar kormánynak pedig a határon túli magyarságot érintő bármely nemzetközi szer­ződés megkötéséhez meg kell szereznie a határon túli magyar közösségek legitim szerveze­teinek támogatását. 3. A térség országainak el kell fogadniuk a kisebbségek önrendelkezési jogát azzal a megszorítással, hogy az önrendelkezés nem ad lehetőséget a határok megvál­toztatására. 4. Az országok közötti megállapodás nemzetközi ellenőrzésen nyugodjon. A szerzők ugyanakkor megállapítják, hogy a magyar külpolitika stabilitása nem képzel­hető el a magyar állam és a magyar kisebbségek egyfajta integrációja nélkül. Természetesen oly módon, hogy a magyar kisebbségek egy másik értelemben azokba az államokba is integ­rálódnak, amelyben élnek. E kétirányú határmódosítás nélküli integráció a jövő útja. Véle­ményünk szerint az RMDSZ politikája is ezt bizonyítja: a romániai magyar kisebbség saját identitástudata szerint a magyar nemzet része, de ugyanakkor integrálódhat állama politi­kai életébe. A nemzeti kisebbségek kétirányú integrációja tehát lehetséges, abban az esetben, ha az állam alapja a demokratikus legitimitás. A szerzők felfogása szerint a magyar külpolitikának a határon túli magyarokat illetően kettős feladata van: az egyéni kisebbségi jogok biztosítása és a kisebbségi közösségek szülő­földjükön való fennmaradásának lehetővé tétele, amely véleményünk szerint a kollektív jo­gok és az autonómia, azaz a kisebbségi önkormányzat szavatolása által lehetséges. Az ez­zel kapcsolatos kérdések összehangolása a Fidesz által is szorgalmazott Autonómia Tanács lenne. A kisebbségpolitikai célok elérése érdekében a magyar kormány a szomszédos álla­mok, maguk a kisebbségek és a nemzetközi tényezők irányába tehet lépéseket. Nemzetközi fórumokon európai kisebbségvédelmi rendszer kialakítására kell törekedni, amelynek a kó­ 1998. nyár

Next