Kakas Márton, 1909 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-16 / 20. szám

ír­ti JKc­k-Csa Márton Milyen idő van? — Jelenetek. — I. A férj: Megyünk valahova? Az asszony: Hogyne. A férj: Hova ? Az asszony : Sétálni. Milyen idő van ? A férj: Rögtön megnézem. (Kinéz.) Az asszony: Nos? A férj: Süt a nap. A fehér ruhádba öltözz. Az asszony: Jő. (Kimegy.) II. A férj : Nos, készen vagy ? Az asszony: Igen. (Megjelen fehérben) A férj: Akkor indulhatunk. Szobaleány (beszól) : Nagysága, tessék ernyőt vinni, mert már csöpög és egészen be van borulva. Az asszony: Hallod?! Nem értem, az előbb még sütött a nap, most meg már esik ! ? Át kell öltöznöm sötétben. A férj: Jó, örözz. Az asszony (kimegy). III. A férj: Jer már drágám, késő van. Az asszony (megjelen sötét ruhában, ernyővel és kalocsnival). A férj: No, induljunk már egyszer. A nevelőnő (belép): Pfü! Pfü . . . fü . . . ha . . . de meleg van ! Pfü ! Mi az, a nagysága kékbe és kalocsniba akar elmenni?! (Kacag.) Ugyan nagysága, hisz’ úgy süt a nap, hogy majd megveszekszik az ember. Pfa ! Az asszony (dühösen): Nézdd meg már, milyen idő van. Ez mégis csak abszurdum, már másodszor öltöz­ködöm. A férj (kinéz): Én úgy látom, hogy szépen kiderült. Fölveheted a nagy tollas kalapodat. Az asszony (kimegy). IV. (Egy negyed óra múlva.) A férj: Na, hála Isten, hogy már készen vagy. Az asszony (ismét fehérben van a nagy ka­lappal). (Hirtelen az egyik ablak becsapódik és két üveg­tábla összetört. Nagy szél kerekedik) A férj: Mi az ? Az asszony : Mi az ?! Semmi! Egyszerűen belebolon­dulok ! (Elájul.) Szokás. — Bocsánatot kért legalább Miklós, ha már meg­csókolt ? — Óh ennyit mindig megtesz ! Kapóra jött. Markó úr: Milyen páratlan leány maga Józsa kis­asszony . . . Józsa k. a . Páratlan ? Azon könnyen lehetne segí­teni . . . Bizalmatlanság. — Kérem Uzsok­ úr, bátran adhatja azt az ezer koro­nát. Lesz fedezet bőven. Több mint bizonyos, hogy elveszem a gazdag Schwarz leányát. — Nem adok pénzt. Azzal a kisasszonnyal másik két úr is biztat. Leánynézőben. — Jaj apám, attól félek, hogy Lujza kisasszony nem nagyon rajong értem. — Légy nyugodt, épp az elébb hallottam, mikor pofont ígért neki az anya, ha nem rajong érted ! Tévedés. — Ejnye, de megdagadt ez a lámpa! Megnyugtatás. A nagysága: Maga Terka nagyon könnyen bánik azzal a finom porcellánnal. Terka: Ne tessen félni, mert olyan könnyű, hogyha a lábamra esnék, se fájna! Különbség. Apa: Látod Lacika, a­mikor jó vagy, akkor szeretlek. Lacika: Én akkor is szeretlek a puska, ha nem vagy jó !

Next