Kalauz, 1859. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)

1859-07-02 / 27. szám

Vezérczik­k. Igazság és ártat­lanság. * *) Ne botránkozzanak­ meg a’ t. ez. olvasók, hogy Vezérczikk'd kezdvén e’ májszá­­tpot a’ szinte elkopott hírlapi divatot mi is u­­tánozni, helyesebben majmolni láttatunk. A’ vnajmolás Valóban lelki szegénység természetes következése­ ’« a* legszebb,a legmagosabb, leg­nemesebb­­tárgy is­, mely eredeti alak­ban lel­künket bámulásral ragadja, a’­, majmoló kezei köztt elsilányul, és nevetségessé, törpül. Ez i­­gasság erejét teljesen érezve se nem majmo­lunk, sem majmolást dicsérni nem fogunk. De a’ deák közmondás szerént ,­ „nulla regula si­ne exceptione“ lehát esety midőn a’ majmolás még is eltűrhető, és tárgy-mitmajmolás által — tőivel ’egyebet hamis érdemel­­—ismertethetünk­­yneg maga valószínüsé’gé,lgen­? ■­­Azért engedje­­nek­ meg a’ t. ez. olvasók­, se’ vezérczikk írásá­ért, a’tárgy-mi arra bikáimat­ adott, érdemes utolt e’ m­egtisztdé­sre.Az „Erdélyi Híradó“ 5.e­d. szántában a’ szerkesztőség, egy nyilatko­­zatot teszén , mely­ben örömét jelenti, hogy a’ szász nemzet érdeke­ körüli’ nézeteit német hier laptársai,­ figyelmükre méltatták,­’s észrevétele­ikkel kísérik. Előleg csak isegy több helyeken elszórt oly borzas­ztó bűnnek gyanúsí­tás ellen“ kivánt azon saflós szerkesztőség til­takozni,­ „melynek meggoridolásárol is m­i­n­d­e­n hit alattvaló ', igaz p­g­l­gár­ ,i­s­z­e­n­t­e d­­it­é­k“ ’s azon’^t. szerkesztőség „azért­ szólja oly tartaléktalan őszinteséggel!.. ., mert ártatlan­­Jn tudatában nem is álmodta,­ hogy valaki elég merész lehessen szavait oly gyalázatos ér­­ték­emre el­facsarni.“ Különösen sajnallja a­­zon tudós szerkesztőség, hogy a’ „Siebenbür­ger Wochenblatt“ melynek szelleméről már i­­ránnyai sorában pártolólag nyilatkozott, elta­nulta azon nemtelen fegyvert collegájától, és 22 számú „Sa­tellit-je 40.és 23 jegyzeteiben igen szembeszökő ezélzásban felhasználta. „Ily rut vád“ így fejezi­ bé azon tudós szerkesztő­­­k­’ czikket szerkesztőség, e’ hírlap egy tisztelt olvasó­jától kapta, ki azt néh­a dolgozásaival sefjitni szivesk­e­­dik. Az adott­­engedelmet szerkesztőség- евдк arra hasz­nálta­ hogy­ az írásmódot a’ hirlapéhoz alkalmazta, egy pár észrevételt kihagyott, a’ tulajdonos szerkesztő sze­mélyéről irt, egyebaránt teljesen megértü sínlett dicséret­tel együtt, az abban különösen leemelt pont a* varos e­­­ibit külömben sem­ leven titok.. Xih,istom*k volna egyéb­­arán­t e’ vezércikkre itt ott némely kés­eket ten­ni : de hogy az a még terjedelmesét/íré vef.valion , in. köz­tük.. csakugyan a,’ tisztelt beküldő uttól bátorkodunk, kérden­, gondolja , hogy minden vezérfrikk­ egyenes u­­ton Vezécel ? S bizony ha mind azt, mit­ mond és állít, hiszi,- ugy hite, ha szinte az csak oly .parányi mint az , Cvángyel­ombari az Idvezitőtől említett mustármag . ehez *teg is hasoziló­­etéjű­ , mely: egy he^vdt'-hekvebő’, kieoz- 4-b­aő (Más)b ХУИ Szerit. »• ség nyilatkozatát, „még igazolásra sem érde-^ m­es, ’s feleletül csak az Approb. Const. Ill IV. i. ez. végszavaira hivatkozik.“— Collegánk e nyilatkozata, vagy ha tetszik apológiája — a’ mezítelen i­g­a­z­s­á­g, és h­z­t­a ártatlanság tüköre — vélekedésünk szerént közelebbi figyelemre és bonczolásra érd­emes, annak­­főbb pontjait-azért e’ vezériziitjjfipjtik.-e kiemelni -talá­n nem lesz rá érdektelen.­ Nekünk úgy „látszik , mintha a’ nevezett szerkesztőség­, e’ nyilatkozatával, midőn ok, mi mentségét­ hir vánja, nem létez, ön magís­elten nagy igasságo­­talanságot követett volna el. Első kérdés, mi itt, szemünkbe ötlik, mi lehet az a’ borzasztó bűn, melynek meggondolásától is minden hit. alattvaló ’s igaz polgár iszonyodnék, ’s a’ mi­ é vei több­ helyeken elszórt gyanúsítása -ellenke­zőn­­. szerkesztőség oly hatalmasan tiltakozik Azt­ mond­ja a” példabeszéd-jts-zél furat­on nem. indul“ '& mivel a világon úgy is sok roszsz ember­ van, kik felébarátjaikat rágalmazni, 's a’ roszszat rólok terjesztni készek: ne adjíjo­k erre alkalmat védelmezvén magunkat, hol *—* legalább á­r­t­a­tl­a­n ö­n­t­u­d­a­t­u­á­l dreprént —, arra 'alapos ok nincs s kerüljük valóban gyanús­­sá tenni magúnkat a’ gyanúsítás ellen igen hir­­teleni ovakodásuni­kall’s ne felejtsük­ el a’ f­ani­czia mondást: „il­l aért mieux se taire, стае di­re“— Mi lehet hát azon borzasztó bűn m­ely­­lyel azon t. szerkesztőség tagjait terhelik? Kik és micsoda helyeken hintegették azon bűnnel gyanúsítást? E’ kérdésekre tiszta, és kielégítő feleletet nem találunk az ’ érdeklett nyilatkozatá­ban, azt tehát csak hozzávetés által lehet ki­találni. Hogy azon borzasztó küdv, szoros érte­lemben véve erkölcs­­ elleni, — cri­sion. morale —tehát egyik is a’ Verbőczi szármaskönyve. I R. g­ d. czimjében elöszántlált főbenjáró vérfívela „készül, melyek „ homicidium deliberatum, vil­larum combustio, furtum et rapina seu latro­cinium, atque violens adulterium, nem le­het­*-erről kezeskedik azon egyének pédlán erényes élete ’s fedhetetlen tiszta erkölcsi — Természetes azért ho­gy politikai bűnnek kell lennii a’ szóban forgónak ,­a­ felhozott kritéri­umok is csak ilyenre láttatnak illeni. #­ A’­ ­ hnterlumorra V9®y ismertd­djepychre аз • Híradó“ a’ ,,Salellit“-bol idézett 19 és 33 s*. jegy­­srioit, valamint az ugyan­akkor felhozott approbata­­árvényben találunk rá. Az Erdélyi Iliradó 18 d.­ezá-­r f­el van b­uttó szász nemzet érdel­e „cziv­ü értekezés stísban­­kortöltetvén a' „Satellit** 23 d. számában , az 5Ы, jegyzékek tetetnek. Hol az iró azt mondja:“ teöjóg nélkül szabad haza nem létezhet „erre a* * “ —»t«wr«n­** A‘ ,szabad haea*'

Next