Kalotaszeg, 1991 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1991-03-15 / 6. szám
MEGHÍVÓ Ősi szokás Kalotaszegen, hogy az ifjak május elsején elmennek a Körös fő felett nyújtózodó 733 m magas Riszeg tetőre kedveseiknek, szüleiknek, barátaiknak szedni egy csokor riszleg virágot. 1956 május 21-én Asztalos Istvánnak, a Napsugár akkori főszerkesztjének a segítségével sikerült szervezettebbé tenni ezt a kirándulást, s ma már több ilyen Riszeg-hegyi Napsugár találkozó után újra a Riszeg tetőre hívunk mindenkit, ezúttal nem csak Kalotaszegről. Már a múlt évi találkozón is voltak szép számmal Váradról és Kolozsvárról, s idén felfigyeltek Zilahon és Nagybányán is a találkozóra. Ebben az évben a "Kalotaszeg" szerkesztősége valamint a "Kalotaszeg" KFT vállalta magára a találkozó szervezését. Örömteli hír, hogy Búzás Pál zongoraművész kezdeményezésére és felajánlására idén a találkozó keretén belül Kalotaszegi népdalvetélkedőre is sor kerül a gyerekek számára (I-VIII.oszt.) A találkozó és a népdalvetélkedő tervezett dátuma május 4-e szombat, de ez az időpont az időjárás függvényében változhat. Amennyiben változás történik, ezt legkésőbb egy héttel május 4-e előtt közöljük a napisajtó, rádió, televízió útján. A továbbiakban néhány tájékoztató jellegű tudnivalót adunk közre: - minden érdeklődőt kalotaszegi vendégszeretettel várunk; - a találkozó helye a Kőrösfő (Izvoru Cripului) fölötti Riszeg tető (a TV erősző környéke). Kérünk mindenkit, hogy legkésőbb de kilenc - fél tíz óra körül érkezzen oda; azok a gyerekek, akik részt szeretnének venni a tömegversenyekben, hozzanak magukkal egy főtt tojást és fakanalat a versenyfutáshoz, valamint egy zsákot a zsákbanfutáshoz. Minden iskola jelöljön ki egy jó étvágyú gyereket a lepényevéshez. Lesz ezenkívül kötélhúzás és labdarúgó bajnokság. ■ minden kalotaszegi faluban és iskolában kezdjék meg a tanítók, tanárok, lelkészek, kántorok, szülők a gyerekek felkészítését és kiválasztását a népdalvetélkedőre. Azokból a falvakból, ahol csak I-IV. aszályos iskola működik, egy gyerek jelentkezhet, ahol pedig felső tagozat is működik, onnan kettő. Ahol nem működik magyar nyelvű iskola, onnan is várunk egy-egy jelentkezőt. Rendezzenek helyi vetélkedőket a gyerekek kiválogatására. Amennyiben nincs tanügyi káder, aki vállalkozna a szervezésre, kérjük, hogy az egyházak képviselőihez, vagy az RMDSZ helyi szervezeteihez forduljanak a szülők, vagy azokhoz, akik kulturális tevékenységek szervezésével foglalkoznak a faluban. Fontos, hogy MINDEN kalotaszegi faluból legyenek jelentkezők; - jelentkezési feltételek: - az I-IV. osztály részére kötelező a "Kihajtom a libám a rétre" kezdetű népdal, ezen kívül egy szabadon választott népdal (lehetőleg helyi jellegű); - az V-VIII osztály részére kötelező a "Körösfői Riszeg alatt"kezdetű népdal, ezen kívül egy szabadon választott népdal (lehetőleg helyi jellegű); - kérünk minden gyereket, hogy egy füzetbe, vagy lapra írja fel az általa ismert népdalok címeit. "A felírt népdalok száma pontozási előnyt jelenthet, de szúrópróbaszerűen vizsgáljuk, hogy valóban ismeri-e őket: - nagyon fontos, hogy mind az énekelt, mind pedig a felírt dalok csak népdalok legyenek, semmiképpen nem fogadunk el műdalokat vagy magyar nótát. Ezek jelenléte kizárást vonhat maga után; - a népviseletben való megjelenés is jelenthet pontozási előnyt, de nem kötelező; - a részeg virág (daphne encorum) ma már védett növény, ezért nyomatékosan kérünk minden gyereket, szülőt, kísérőt, hogy ne lépjen belőle. MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEK Vasúton, Nagyvárad vagy Kolozsvár felől a zsoboki (Halta Jebuc) megállóig, onnan gyalog 2 km a tető. Lehetőleg oda-vissza jegyet kell váltani. Autóbusszal: Körösfő községházáig (Primaria Izv. Crifului), s onnan szintén 2 km gyalog. Gépkocsival: Ugyanúgy mint autóbusszal, de ha az idő száraz, akkor fel lehet hajtani a tető alá is, vagy éppen a tetőre, főleg terepjáróval. A tetőn kapható majd hűsítő, édességek (kürtöskalács), esetleg sör és ennivaló, de egy szalonnasütés sosem árthat. Minden további felvilágosítást a következő telefonszámokon és címeken lehet kapni: "Kalotaszeg" kolozsvári fiókszerkesztőségetel: 951/71836 - este, valamint Fekete Károly nyugalmazott tanító - Bánffyhunyad-Huedin, 3525, Luceafárului nr. 7, tel: 952/51370. Szeretettel várunk minden versenyezni és kirándulni vágyó fiatalt, és az idősebbeket is!!! A szerkesztőség A KALOTASZEGI NÉPDALVETÉLKEDŐRE AJÁNLOTT IRODALOM - Kodály Zoltán-Vargyas Lajos: A magyar népzene (Budapest, Zeneműkiadó, többször kiadva); - Olosz Katalin-Almási István: Magyargyerőmonostori népköltészet (Irodalmi könyvkiadó, Bukarest, 1969); - Kallós Zoltán: Balladák könyve (Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1970); - Jagamas János: Romániai magyar népdalok (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974); - Szenik Ilona (Tr. Mirza, Gh. Petrescu, Z. Dejeu, M. Bejinariu); Huedin környéki népzene (Cluj-Napoca, 1978); - kétnyelvű kiadás; - Vasas Samu-Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek (Gondolat, Budapest, 1986). Legfontosabb lehet viszont az egyéni tapasztalat. m *: • 1" 3 Asztalos Miklós és Kalotaszeg Az országhatár nem választ el "...nemzetiség csak a nemzetállam szempontjából van, mert mint kultúrnemzet, minden nemzet egy, bonthatatlan és örökké nemzet. Azaz formailag lehetnek nemzetiségiek, de tényleg soha, mert a nemzetiség is teljes értékű része a kultúrnemzetnek." - írja Asztalos Miklós A korszerű nemzeti eszme című tanulmányában. A közelmúltban szintén Asztalos Miklós szelleme hívott tíz kalotaszentkirályit a Békés megyei Körösladányba, a Kalotaszeg- Körösladány Baráti Kör rendezte Asztalos Miklós-emléknapra. Hogy ki volt Asztalos Miklós? A húszas években a kor szellemi elitjét tömörítő Bartha Miklós Társaságban elnökölt Történészként - lévén, hogy református székely családba született - elsősorban Erdéllyel foglalkozott. Szépirodalmi művei ma már hozzáférhetetlenek. Színdarabjai közül a legszebb sikert 1939-ben, a Nemzeti Színház kamaraszínházában - parádés szereposztással - az Alteregó aratta, ebből Egy éjszaka Erdélyben címmel film is készült, amely 1941-ben a velencei hiénájén emlékserleget kapott. Regényei közül a legszebb az 1940-ben, a Franklin-társulat új magyar regény-sorozatában napvilágot látott Alibi. Munkáinak nagy része kiadatlan. Asztalos Miklóst 52 éves korában - 1951-ben - feleségével, Kócsy Erzsébettel együtt Budapestről Körösladányba telepítették ki. Bár ezt az intézkedést 1953-ban feloldották, ő mégis Körösladányban maradt, a fővárosba még látogatóba sem utazott fel. A helyi művelődési házban amatőr színjátszó csoportot vezetett, a felesége ugyanitt zongoraórákat adott, írásai között az Erdélyi levélben - amely a Protestáns Szemle 1933. augusztusi-szeptemberi számában jelent meg ■ őszinte csodálattal ír a kalotaszegi emberekről: "Én Istenem, milyen pompás magyarok! Mennyi bennek az életerői Rugékonyak, mint a pattanásig feszített is. Milyen ősi szépségben zeng a magyar szó az ajkukon. Igazán nem csodálom, hogy az erdélyi föld legfanatikusabb szerelmese, Kós Károly egy regényesen szép könyvet áldozott Kalotaszegnek, ennek az ősi, szűzen maradt erdélyi magyar földnek." A február huszonharmadig emlékünnepségen a kalotaszentkirályi barátainkkal együtt Asztalos Miklós halálának ötödik évfordulója alkalmából megkoszorúztuk a sírját, majd a művelődési házban levetítettük a róla készült portréfilmet, ezt követően Pomogáts Béla irodalomtörténész szólt életéről és munkásságáról. Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy Asztalos Miklós nevét az elmúlt évtizedekben az erdélyiekkel is elfeledtették, még a szűken vett szakmai körben sem ismerik. Névadó ünnepség keretében, a körösladányi művelődési ház fölvette Asztalos Miklós nevét, végezetül a tizennégy filmje közül a Rákóczi nótáját vetítettük le. A körösladányiak a Kolozsvárról érkező Kántor Lajost és a kalotaszentkirályiakat immár visszatérő vendégként üdvözölhették, és Körösladányból is már többen megfordultak Kalotaszegen. A Kalotaszentkirály-Körösladányi Sárréti Baráti Kör tavaly januárban alakult meg. A főbb eseményeket leltárszerűen végigpörgetve elmondhatjuk, hogy márciusban már több,mint harminc ladányi látogatott el Kalotaszentkirályra, július végén a labdarúgó csapatunk utazott ki. Augusztusban a szentkirályi általános iskolások egy csoportja nyaralt a körösladányi termelőszövetkezet harkányi üdülőjében, illetve a falunkban. Augusztus 16. és 22. között a Kalotaszentkirály-Zentelke Műkedvelő Művészegyüttesnek magyarországi turnét szerveztünk. Lakodalmas műsorukat községünkön kívül bemutatták a Gyulai Várszínházban, Budapesten egy katonai akadémián, valamint augusztus 20-án, a Szent István-napi országos ünnepség keretében a Hősök terén és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Augusztus végén a kalotaszentkirályi labdarúgó csapatot láttuk vendégül. Október végén több, mint nyolcvanan vettünk részt a szentkirályi szüreti mulatságon, és ismerkedtünk Kolozsvárral. A szervezett programokon túl gyakoriak a kölcsönös családi, baráti látogatások. Baráti körünk politikai pártoktól függetlenül működik. Alakulásától kezdve védnökünk dr. Für Lajos, a történettudományok doktora. Tagjaink közé olyan közismert személyek tartoznak, mint például Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Lezsák Sándor és Tollas Tibor. Úgy vélem, a körösladányiak nevében elmondhatom, hogy csodálatos élményben volt részünk, mikor megismerhettük a nyílt szívű és szeretetteljes kalotaszegi embereket és ezt az Isten őrizte tájat Méltóbb a kalotaszegiekhez, ha üdvözlésként saját szavaim helyett ismét Asztalos Miklós már említett tanulmányából idézek: ‘Kalotaszegen töretlen a magyarság, ősi földön, ősi jussal ma is békével és boldogan birtokol. Az idő megnehezedett felettük az évezred súlyos folyama alatt, de ők csak szívósabbak lettek. Az élet alkalmazkodást követelt, hát alkalmazkodtak. De megmaradtak és maradnak mindig, annak, aminek harminckét emberöltővel ezelőtt kijelöltettek, a magyarság védőinek." Úgy legyen, Molnár Lajos, a Kalotaszeg-Körösladány Baráti Kör elnöke .EngyELyila. Volt egyszer egy... "minek is szólítsalak" tájegység, amelyben sűrűn előfordultak selymes legelők, bővizű folyók, sőt még őserdők is. Egy Hérodotosz című úriember társadalomtudományi eszmefuttatásaiban említést tesz egy agathirz gyűjtőnévre hallgató és az aranyat nagyon kedvelő, korlátozott felelősségű társaságáról, akik a nap nagyobb részét a Möris nevű bővizű folyó partján guggolva töltik, és nemre való megosztásban végzik dolgaikat. A férfiak aranyat mosnak, a nők jégeralsót. Ennek a sok költői képet szülő, békés együttélésnek egy fenegyerekekből álló, mindig harcra kész néptörzs, amely már akkor több ezer éves volt, vetett véget, akik később katonai kisvállalkozásban állandóan fenyegették a római birodalom expanszionista politikáját. Ebből kifolyólag Traianus császár hidat ver a folyóra, nevezetesen a Duna folyóra, és összekülönbözik Decebal dák király hadaival. Ebből a különbözetből született egy képeslap, illetve oszlop, ami ma is áll Rómában, és amit a személyi kultusz akkori művelői Traianus oszlopának neveztek. Aztán úgy is maradt. A mintegy másfél százados római uralomnak még hírmondói sem maradtak, csak hírkövei, amit vagy az idő rombolt le, vagy a föld temetett el, vagy a múzeum lajstromozott. Egypár száz évig semmi, aztán lett nagy koslatás ezen a földön. Tülekedtek itt a keleti gótok, aztán estefelé a naplementiek, azaz a nyugati gótok. Persze, nem ezek építették szép gótikus templomainkat, mert ezek pogánykák voltak. Aztán jöttek a gepidák, a longobardok, a hunok, az avarok, majd mint a rovarok, különböző szláv népecskék, akire viszont hosszabb ideig érezték itt jól magukat. Úgy hírlik, hogy a székelyek ittlétében vagy a hunok vagy az avarok a ludasok, mert azok sodorták magukkal ezeket az egyébként nagyon jókötésű és igen jeles embereket, akik csak úgy mellékesen nagyon szerettek harcolgatni. Aztán amikor a magyarokkal befutott az első szekér, ezek az őstelepesek várták őket székelygulyással, amire a magyarok azt mondták, hogy jól van, ti lesztek a mi határőreink. Ezzel aztán sikerült úgy szétszórni a maroknyi székelyt, hogy még a népdal is megemlékezik erről. Summa summárum úgy megszerették egymást, hogy még ma is együtt szidják őket. A székelyeken kívül a magyarok, itt ezen a földön, pontosabban Gyalu mellett a bolgár cár csapataival találkoztak, akikkel udvariatlankodtak egy keveset, és máris mehettek tovább. A Szamos- Aranyos-Almás vidéket Kündü bürte, akarom mondani bírta, a Maros-völgyet meg Gyula. Szóval ezek is kavicsok, letagadott és olykor fájóan bizonygatott kavicsocskák. T. Gulyás László