Kalotaszeg, 1991 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1991-03-15 / 6. szám

MEGHÍVÓ Ősi szokás Kalotaszegen, hogy az ifjak május elsején elmennek a Körös fő felett nyújtózodó 733 m magas Riszeg tetőre kedveseiknek, szüleiknek, barátaiknak szedni egy csokor riszleg virágot. 1956 május 21-én Asztalos István­nak, a Napsugár akkori főszerkesz­tjének a segítségével sikerült szervezettebbé tenni ezt a kirándulást, s ma már több ilyen Riszeg-hegyi Napsugár találkozó után újra a Riszeg tetőre hívunk mindenkit, ezúttal nem csak Kalota­­szegről. Már a múlt évi találkozón is voltak szép számmal Váradról és Kolozsvárról, s idén felfigyeltek Zilahon és Nagybányán is a találkozóra. Ebben az évben a "Kalotaszeg" szerkesztősége vala­mint a "Kalotaszeg" KFT vállalta magára a találkozó szer­vezését. Örömteli hír, hogy Búzás Pál zongoraművész kezdeményezésére és felajánlására idén a találkozó kere­tén belül Kalotaszegi népdalvetélkedőre is sor kerül a gye­rekek számára (I-VIII.­­oszt.) A találkozó és a népdalvetélkedő tervezett dátuma május 4-e szombat, de ez az időpont az időjárás függvényében változhat. Amennyiben változás történik, ezt legkésőbb egy héttel május 4-e előtt közöljük a napisajtó, rádió, televízió útján. A továbbiakban néhány tájékoztató jellegű tudnivalót adunk közre: - minden érdeklődőt kalotaszegi vendégszeretettel vá­runk; - a találkozó helye a Kőrösfő (Izvoru Cripului) fölötti Riszeg tető (a TV erősző környéke). Kérünk mindenkit, hogy legkésőbb de­ kilenc - fél tíz óra körül érkezzen oda;­­ azok a gyerekek, akik részt szeretnének venni a tömegversenyekben, hozzanak magukkal egy főtt tojást és fakanalat a versenyfutáshoz, valamint egy zsákot a zsák­­banfutáshoz. Minden iskola jelöljön ki egy jó étvágyú gyere­ket a lepényevéshez. Lesz ezenkívül kötélhúzás és labdarúgó bajnokság. ■ minden kalotaszegi faluban és iskolában kezdjék meg a tanítók, tanárok, lelkészek, kántorok, szülők a gyere­kek felkészítését és kiválasztását a népdalvetélkedőre. Azokból a falvakból, ahol csak I-IV. aszályos iskola műkö­dik, egy gyerek jelentkezhet, ahol pedig felső tagozat is működik, onnan kettő. Ahol nem működik magyar nyelvű iskola, onnan is várunk egy-egy jelentkezőt. Rendezzenek helyi vetélkedőket a gyerekek kiválogatására. Amennyiben nincs tanügyi káder, aki vállalkozna a szervezésre, kérjük, hogy az egyházak képviselőihez, vagy az RMDSZ helyi szervezeteihez forduljanak a szülők, vagy azokhoz, akik kulturális tevékenységek szervezésével foglalkoznak a fa­luban. Fontos, hogy MINDEN kalotaszegi faluból legyenek jelentkezők; - jelentkezési feltételek: - az I-IV. osztály részére köte­lező a "Kihajtom a libám a rétre" kezdetű népdal, ezen kívül egy szabadon választott népdal (lehetőleg helyi jellegű); - az V-VIII osztály részére kötelező a "Körösfői Riszeg alatt"kezdetű népdal, ezen kívül egy sza­badon választott népdal (lehetőleg helyi jellegű); - kérünk minden gyereket, hogy egy füzetbe, vagy lapra írja fel az általa ismert népdalok címeit. "A felírt népdalok száma pontozási előnyt jelenthet, de szú­rópróbaszerűen vizsgáljuk, hogy valóban ismeri-e őket: - nagyon fontos, hogy mind az éne­kelt, mind pedig a felírt dalok csak népdalok legyenek, semmiképpen nem fogadunk el műdalokat vagy magyar nótát. Ezek jelenléte kizárást vonhat maga után; - a népviseletben való megjelenés is jelenthet pontozási előnyt, de nem kötelező; - a részeg virág (daphne encorum) ma már védett nö­vény, ezért nyomatékosan kérünk minden gyereket, szülőt, kísérőt, hogy ne lépjen belőle. MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEK Vasúton, Nagyvárad vagy Kolozsvár felől a zsoboki (Halta Jebuc) megállóig, onnan gyalog 2 km a tető. Lehető­leg oda-vissza jegyet kell váltani. Autóbusszal: Körösfő községházáig (Primaria Izv. Crifului), s onnan szintén 2 km gyalog. Gépkocsival: Ugyanúgy mint autóbusszal, de ha az idő száraz, akkor fel lehet hajtani a tető alá is, vagy éppen a tetőre, főleg terepjáróval. A tetőn kapható majd hűsítő, édességek (kürtöska­lács), esetleg sör és ennivaló, de egy szalonnasütés sosem árthat. Minden további felvilágosítást a következő telefonszá­mokon és címeken lehet kapni: "Kalotaszeg" kolozsvári fiókszerkesztősége­­­tel: 951/71836 - este, valamint Fekete Károly nyugalmazott tanító - Bánffyhunyad-Huedin, 3525, Luceafárului nr. 7, tel: 952/51370. Szeretettel várunk minden versenyezni és kirán­dulni vágyó fiatalt, és az idősebbeket is!!! A szerkesztőség A KALOTASZEGI NÉPDALVETÉLKEDŐRE AJÁNLOTT IRODALOM - Kodály Zoltán-Vargyas Lajos: A magyar népzene (Budapest, Zeneműkiadó, többször ki­adva); - Olosz Katalin-Almási István: Magyargyerő­­monostori népköltészet (Irodalmi könyvkiadó, Bukarest, 1969); - Kallós Zoltán: Balladák könyve (Kriterion Könykiadó, Bukarest, 1970); - Jagamas János: Romániai magyar népda­lok (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974); - Szenik Ilona (Tr. Mirza, Gh. Petrescu, Z. Dejeu, M. Bejinariu); Huedin környéki népzene (Cluj-Napoca, 1978); - kétnyelvű kiadás­­; - Vasas Samu-Salamon Anikó: Kalotaszegi ünnepek (Gondolat, Budapest, 1986). Legfontosabb lehet viszont az egyéni tapasz­talat. m *: • 1" 3 Asztalos Miklós és Kalotaszeg Az országhatár nem választ el "...nemzetiség csak a nemzetállam szempontjából van, mert mint kultúrnemzet, minden nemzet egy, bonthatatlan és örökké nemzet. Azaz formailag lehetnek nemzetiségiek, de tényleg soha, mert a nemzetiség is teljes értékű része a kultúrnemzetnek." - írja Asztalos Miklós A korszerű nemzeti eszme című tanulmányában. A közelmúltban szintén Asztalos Miklós szelleme hívott tíz kalotaszentkirályit a Békés megyei Körösladányba, a Kalotaszeg- Körösladány Baráti Kör rendezte Asztalos Miklós-emléknapra. Hogy ki volt Asztalos Miklós? A húszas években a kor szellemi elitjét tömörítő Bartha Miklós Társaságban elnökölt Történészként - lévén, hogy református székely családba született - elsősorban Erdéllyel foglalkozott. Szépirodalmi művei ma már hozzáférhetetlenek. Színdarabjai közül a legszebb sikert 1939-ben, a Nemzeti Színház kamaraszínházában - parádés szereposztással - az Alteregó aratta, ebből Egy éjszaka Erdélyben címmel film is készült, amely 1941-ben a velencei hiénájén emlékserleget kapott. Regényei közül a leg­szebb az 1940-ben, a Franklin-társulat új magyar regény-sorozatában napvilágot látott Alibi. Munkáinak nagy része kiadatlan. Asztalos Miklóst 52 éves korában - 1951-ben - feleségével, Kócsy Erzsébettel együtt Budapestről Körösladányba telepítették ki. Bár ezt az intézkedést 1953-ban feloldották, ő mégis Körösladányban maradt, a fővárosba még látogatóba sem utazott fel. A helyi művelő­dési házban amatőr színjátszó csoportot vezetett, a felesége ugyanitt zongoraórákat adott, írásai között az Erdélyi levélben - amely a Protestáns Szemle 1933. augusztusi-szeptem­beri számában jelent meg ■ őszinte csodálattal ír a kalotaszegi emberekről: "Én Istenem, milyen pompás magyarok! Mennyi bennek az életerői Rugékonyak, mint a pattanásig feszített is. Milyen ősi szépségben zeng a magyar szó az ajkukon. Igazán nem csodálom, hogy az erdélyi föld legfanatikusabb szerelmese, Kós Károly egy regényesen szép könyvet áldozott Kalotaszegnek, ennek az ősi, szűzen maradt erdélyi magyar földnek." A február huszonharmadig emlékünnepségen a kalotaszentkirályi barátainkkal együtt Asztalos Miklós halálának ötödik évfordulója alkalmából megkoszorúztuk a sírját, majd a művelődési házban levetítettük a róla készült portréfilmet, ezt követően Pomogáts Béla irodalomtörténész szólt életéről és munkásságáról. Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy Asztalos Miklós nevét az elmúlt évtizedekben az erdélyiekkel is elfeledtették, még a szűken vett szakmai körben sem ismerik. Névadó ünnepség keretében, a körösladányi művelődési ház fölvette Asztalos Miklós nevét, végezetül a tizennégy filmje közül a Rákóczi nótáját vetítettük le. A körösladányiak a Kolozsvárról érkező Kántor Lajost és a kalotaszentkirályiakat immár visszatérő vendégként üdvözölhették, és Körösladányból is már többen megfordultak Kalota­­szegen. A Kalotaszentkirály-Körösladány­i Sárréti Baráti Kör tavaly januárban alakult meg. A főbb eseményeket leltárszerűen végigpörgetve elmondhatjuk, hogy márciusban már töb­b,mint harminc ladányi látogatott el Kalotaszentkirályra, július végén a labdarúgó csapatunk utazott ki. Augusztusban a szentkirályi általános iskolások egy csoportja nyaralt a körösladányi termelőszövetkezet harkányi üdülőjében, illetve a falunkban. Augusztus 16. és 22. között a Kalotaszentkirály-Zentelke Műkedvelő Művészegyüttesnek magyarországi turnét szervez­tünk. Lakodalmas műsorukat községünkön kívül bemutatták a Gyulai Várszínházban, Buda­pesten egy katonai akadémián, valamint augusztus 20-án, a Szent István-napi országos ünnepség keretében a Hősök terén és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Augusztus végén a kalotaszentkirályi labdarúgó csapatot láttuk vendégül. Október végén több, mint nyolcvanan vettünk részt a szentkirályi szüreti mulatságon, és ismerkedtünk Kolozsvárral. A szervezett programokon túl gyakoriak a kölcsönös családi, baráti látogatások. Baráti körünk politikai pártoktól függetlenül működik. Alakulásától kezdve védnökünk dr. Für Lajos, a történettudományok doktora. Tagjaink közé olyan közismert személyek tartoz­nak, m­int például Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Lezsák Sándor és Tollas Tibor. Úgy vélem, a körösladányiak nevében elmondhatom, hogy csodálatos élményben volt részünk, mikor megismerhettük a nyílt szívű és szeretetteljes kalotaszegi embereket és ezt az Isten őrizte tájat Méltóbb a kalotaszegiekhez, ha üdvözlésként saját szavaim helyett ismét Asztalos Miklós már említett tanulmányából idézek: ‘Kalotaszegen töretlen a magyarság, ősi földön, ősi jussal ma is békével és boldogan birtokol. Az idő megnehezedett felettük az évezred súlyos folyama alatt, de ők csak szívósab­­bak lettek. Az élet alkalmazkodást követelt, hát alkalmazkodtak. De megmaradtak és marad­nak mindig, annak, aminek harminckét emberöltővel ezelőtt kijelöltettek, a magyarság védőinek." Úgy legyen, Molnár Lajos, a Kalotaszeg-Körösladány Baráti Kör elnöke .EngyELyi­la. Volt egyszer egy... "minek is szólítsalak" tájegy­ség, amelyben sűrűn előfordultak selymes legelők, bővizű folyók, sőt még őserdők is. Egy Hérodotosz című úriember társadalomtudományi eszmefuttatá­saiban említést tesz egy agathirz gyűjtőnévre hallgató és az aranyat nagyon kedvelő, korlátozott felelősségű társaságáról, akik a nap nagyobb részét a Möris nevű bővizű folyó partján guggolva töltik, és nemre való megosztásban végzik dolgaikat. A férfiak aranyat mosnak, a nők jégeralsót. Ennek a sok költői képet szülő, békés együttélésnek egy fenegyerekekből álló, mindig harcra kész néptörzs, amely már akkor több ezer éves volt, vetett véget, akik később katonai kisvállalkozásban állandóan fenyegették a római bi­rodalom expanszionista politikáját. Ebből kifolyólag Traianus császár hidat ver a folyóra, nevezetesen a Duna folyóra, és összekülönbözik Decebal dák király hadaival. Ebből a különbözetből született egy képes­lap, illetve oszlop, ami ma is áll Rómában, és amit a személyi kultusz akkori művelői Traianus oszlopának neveztek. Aztán úgy is maradt. A mintegy másfél százados római uralomnak még hírmondói sem ma­radtak, csak hírkövei, amit vagy az idő rombolt le, vagy a föld temetett el, vagy a múzeum lajstromozott. Egypár száz évig semmi, aztán lett nagy koslatás ezen a földön. Tülekedtek itt a keleti gótok, aztán estefelé a naplementiek, azaz a nyugati gótok. Per­sze, nem ezek építették szép gótikus templomainkat, mert ezek pogánykák voltak. Aztán jöttek a gepidák, a longobardok, a hunok, az avarok, majd mint a rovarok, különböző szláv népecskék, akire viszont hosszabb ideig érezték itt jól magukat. Úgy hírlik, hogy a székelyek ittlétében vagy a hunok vagy az avarok a ludasok, mert azok sodorták magukkal eze­ket az egyébként nagyon jókötésű és igen jeles em­bereket, akik csak úgy mellékesen nagyon szerettek harcolgatni. Aztán amikor a magyarokkal befutott az első szekér, ezek az ős­telepesek várták őket székely­­gulyással, amire a magyarok azt mondták, hogy jól van, ti lesztek a mi határőreink. Ezzel aztán sikerült úgy szétszórni a maroknyi székelyt, hogy még a népdal is megemlékezik erről. Summa­ summárum úgy megszerették egymást, hogy még ma is együtt szidják őket. A székelyeken kívül a magyarok, itt ezen a földön, pontosabban Gyalu mellett a bolgár cár csapataival találkoztak, akikkel udvariatlankodtak egy keveset, és máris mehettek tovább. A Szamos- Aranyos-Almás vidéket Kündü bürte, akarom monda­ni bírta, a Maros-völgyet meg Gyula. Szóval ezek is kavicsok, letagadott és olykor fájóan bizonygatott kavicsocskák. T. Gulyás László

Next