Kanadai Magyar Munkás, 1935. április (6. évfolyam, 71-79. szám)

1935-04-02 / 71. szám

2-iK OLDAL. A torontoi m.-szervezetek emlékünnepe az Első Magyar Tanácsköztársaságért A torontoi magyar munkásszerveze­tek az elmúlt vasárnap este, f. hó 24- én a 450 Spadina alatt lévő Concert Hallban tartották meg az Első Tanács­­magyarország kikiáltásának és egész szereplésének emlékünnepét. Dacára annak, hogy ugyanazon este úgy a nemzeti, mint nemzetközi vo­natkozású nagy népgyűlések sikerrel folytak le, az ünnepélyünkön részve­vők megtöltötték az egész hall­t. Az ünnepélyt az ukori munkásze­nekar az Internacionáléval nyitotta meg. Azután 3-4 más zeneszámmal é­­lénkítette fel a hallgatóságot. Szerep­lésük utolsó pontja a Munkás-Halotti Induló volt. Ezen fellépésükért csak­is köszönet és elismerés illetheti őket. Az ünnepi szónok Pásztor Miklós elvtárs volt Guelphről, akinek kö­rülbelül egy órás beszéde megemlé­kező, bíráló és útmutató volt. Közvet­len és mégis nívós előadása kielégí­tette az összes jelenlevők igényeit. Pásztor munkástárs először is arra mutatott rá, hogy a magyar proletár­diktatúra azon ritka történelmi jelen­ségek közé tartozik (mint az 1871-es párisi kommün és az 1917-es orosz for­radalom), melyekben a proletáriátus a saját maga érdekében ragadta meg a fegyvert. . . -A történelmi részletekre nem tért ki, mert, ahogy meg is jegyezte, azt már majdnem minden munkás ismeri és sok időt is venne i­­génybe. A diktatúra legfőbb hibáiul a szocdemekkel való egységfrontra lé­pést, jobban mondva, a kicsi és fiatal Kommunisták Magyarországi Pártjá­nak a szocdemekkel történt egybeolva­dását, annak helytelen agrárpolitiká­ját és a vörös hadseregnek a cseh­ front­ról a leggyőzelmesebb előnyomulások közepette való visszarendelését tudja be. Továbbá utal arra is, hogy a pro­letariátus nagy tömege egyáltalán nem a volt tisztában az úttal, amelyen ha­ladva célját elérheti; nem volt elég politikailag képzett vezetőképes mun­kás és így a legtöbb helyen a régi hi­vatalnokokat hagyták meg, akik a kom­munista szempontból helyes intézkedé­seket nem hajtották végre és a szoc­­demek vezetése mellett mindent fel­használtak arra, hogy a kommuniz­must, különösen a falusi dolgozók és a középosztály előtt a legaljasabb mó­don befeketítsék. És itt felhívja a hallgatóság figyelmét arra a tagadha­tatlan tényre, hogy mennyire fontos tanulni és készülni a munkásság nagy tömegének, hogy tisztán lássa a for­radalmi teendőket.. . . Rámutat arra a rágalom­sorozatra, amellyel a tőkések és szolgáik illették az Első Tanácsma­­gyarországot és amelyet a mi köteles­ségünk visszaverni. Meg kell magya­rázni a munkásának, hogy milyen álla­potban vették át az országot kun Bé­rázni a munkásoknak,hogy milyen álla­hetetlenné a dolgozók helyzetén való azonnali gyökeres javítást a nagy ál­talánosságban. . . Megvilágította azt a nagy, az egész nemzetközi munkásság jövőjére kiható teljesítményt, amit a magyar proletárdiktatúra a nyugati imperialista hatalmaknak az orosz forradalomtól való részbeni elvonásá­val tett éppen akkor, amikor azok a legjobban szorongatták a Szovjeteket. Tanulságul említi fel újból a szocde­mekkel való egységfrontnak az ösz­­szeolvadásig történt elfajulását, a ma­­gyar urak árulását a ‘hazával’ szem­ben, mely fényesen beigazolta azt a marxi igazságot: ‘A munkásoknak sincs hazájuk’. A stratégiailag kép­lett munkásoknak úgyszólván teljes hiánya is egy intő tanulság legyen a jövőre nézve. . . Majd rátért az el­lenforradalom kegyetlen bosszújára, a­­mely már tizenhat éven keresztül foly­atja gyilkos munkáját a magyar dol­gozók ellen . . . Végül ismertette a kül­politikai helyzetet, rámutatott az im­perialisták közötti ellentétekre és, hogy mindennek dacára mennyire egyetér­­tnek egy kérdésben: a Szovjetunió elpusztításában. Felemlíti az egymás után fellángoló forradalmakat, felszó­lítja a halgatóságot, hogy készüljenek fel, mert minden pillanatban eljöhet az alkalom a Második Tanács magyar­­ország és Szovjet-Kanada megterem­tésére. A közönség lelkes tetszésnyilvánítás­sal adózott Pásztor munkástárs beszé­dének. Az ünnepi beszéd után Torontoi Zsi­lé Munkásdalárda programja követ­kezett, mely kb. 75-80 tagjával zsúfo­lásig megtöltötte a színpadot. Mielőtt énekszámaikat elkezdték volna,egyikük aki a Szovjet­ Barátok Egyesületének is neves szónoka, röviden megemléke­zett a magyar proletárdiktatúráról és annak hőseiről. És aztán kijelentet­te, hogy máj. 12.-én koncertet rendez­nek a Massey Hallban, ahol meg akar­ják mutatni a kapitalistáknak, hogy nemcsak harcolni tudnak és készek a munkások, hanem a kultúra terén is tudnak nagyot és szépet produkálni, többek között egy olyan forradalmi é­­nekszámot fognak bemutatni, amelyet még csak New Yorkba és Chicagóban adtak elő ... A daláda három orosz forradalmi énekszámot mutatott be zsidó nyelven és egy német forradalmi éneket. Olyan hatást váltottak ki, hogy magyarországi karmesterük még egy ötödik énekszámot is levezényelt. Ezek után műkedvelő-gárdánk "A megcsalt férj’ című munkásszínművet mutatta be, melynek szerepei elisme­rést érdemelnek, de mindenek fölött ki kell emelnünk Kocsis munkástárs ala­pos munkáját. A színmű maga a ma­gyarországi jelenlegi illegális munkát világítja meg és a tőkések pribékjei­nek kegyetlenségeit. A harmadik fel­vonásban a magyar kommunisták egy csoportja éjjel a szabadban ünnepeli az Első Tanácsmagyarországot és az ifjúmunkások gondoskodnak arról, hogy a terep tiszta legyen. Az első és második felvonás között Patyán munkástárs mondott egy sza­valatot a ‘Magyar Ifjúmunkás Szövet­­ség’-ről, melynek művészies előadásá­val valóban forradalmi hangulatot vál­tott ki az ünneplő közönségből. Az ünnepély az Internacionálé ének­lésével ért véget. A konferálást Jánosik munkástárs végezte. A lob­bridegi magyar munkásszerve­zetek akció­bizottsága a következő munkatervet dolgozta ki a következő két hónapra. Március és április hónapokban 8 szinelőadás lesz tartva, amelyeknek bevétele szervezeteink között a szük­ségletünkhöz mérten lesz szétosztva. A szinelőadásokon kívül egy tea-estélyt és egy bált is tartunk, akkor, amikor erre a legjobb alkalom kínálkozik. A műkedvelő gárda március 13.-án Milk Riveren fog tartani egy színelő­­adást Gyermekcsoportot alakítottunk 34 taggal, de csak úgy működik, mint magyar gyermek iskola. Pionír cso­port csak későbben lesz alakítva. Női csoportot alakítottunk 8 taggal. CLDL magyar csoportot alakítottunk 15 taggal. A FRSz osztályának 4 tagja van. KMM és FK-nak 36 tagja van. A Répamunkások Egyesületének van 51 fizető tagja. A bizottsági titkár, M. K. 8. 80. LETHBRIDGE-I AKCIÓ-BIZOTTSÁG JELENTÉSE GYŰJTÉSEK ÉS ADOMÁNYOK A niagara falusi magyar munkásszer­vezetek március 17.-én három külön­böző színdarabbal egybekötött tánc­­mulatságot rendeztek, mely alkalom­mal egy gyűjtést rendeztek a MVS tá­mogatására. A gyűjtés eredménye $4.55, melyet a klub központján ke­resztül juttatunk el a rendeltetési he­lyére. F. Pásztor, az S-ik oszt. titkára. Hirdetési árszabályok EGY HASÁBON, EGY INCH MÉLYEN: Egyszeri hirdetés .................................................................78 cent 3 hónapra szerződve, egyszer: megjelenés-----------------80 ” 6 ” " n n_____________40 ” 1 évre " " ”-----------------35 ” Lapunkban szívesen közlünk minden hirdetést azzal az egy­­ feltétellel, hogy az nem a munkásság félrevezetésén és kizsák-­­­mányolásán alapszik. A hirdetésért a pénz előre küldendő. PÁRTOLJA HIRDETŐINKET KANADAI MAGYAR MUNKÁS AZ ELSŐ INTERNACIONALE ÉS A PÁRISI KOMMÜN­­ Az Első Internationale 1.) A munkásmozgalom fejlődése a jelentékenyebb országokban Az 1848-as forradalom bukása után Nyugat-Európában hosz­­szú politikai veszteglés következett, amikor a reakció korlátlanul garázdálkodhatott. A másik oldalon a gazdasági fejlődés haladt előre élelmesen. Az 1850-es években nagy ipari haladás volt min­denfelé. A kapitalizmus terjeszkedni kezdett Angliából és Fran­ciaországból az elmaradottabb országokba is. Keresztül tört a­­ régi termelési formákon, ami veszedelmet hozott a parasztságnak, és a vidéki kis­burzsoáziára, így fejlődött ki a nincstelen mun­kásosztály és a kapitalista nagy­ipar. Anglia ipari fejlődésével minden más országot elhagyott. Az ötvenes években a lakosság 50 százaléka már városi lakos lett. A széntermelés 10 millió tonnáról 61 millió tonnára emelkedett 50 év alatt. (1800—1855.) Acél kitermelés 1,390,000 tonáról 3,218,­­000 tonnára emelkedett 10 év alatt ;a szövő­ipar roppant gyorsa­sággal növekedett. 1832-ben 2 millió szövő dolgozott és 1858-ban már 28 millió. 1854-től 1864-ig a vasúti vonalak hosszúsága 8,034 mérföldről 12,789 mérföldre ugrott. Nagy Británia kétségkívül vezetője volt az 50-es évek ipari fejlődésének, az egész kapitalista világban. 1. Mit jelentett a 19. század nagy ipari fejlődése a parasztság­ra és a kis­ burzsoáziára? 2. Milyen tekintetben vezetett Anglia minden országok között az ipari fejlődésben? ­ Harc a munkásosztály egységfrontjáért -A KÉT PÁRT­RENDSZER ELPORLADÁSA (FOLYTATÁS) A burzsoázia ebben a bonyolult hely­zetben sokféle rendkívüli man­ővere­­zést hajt végre. A forradalmi mun­kásosztály mozgalma elleni támadásaik­nál újabb támadási formákat alkal­maznak, amely A FEJLŐDŐ FORRA­DALMI MUNKÁSMOZGALOMHOZ és a munkásságnak a harcaihoz igazo­dik. Ezt nagyszerűen illusztrálja az a tény, hogy sikerült kiharcolnunk az összes elvtársainkat Kingstonból. Ezt az engedményt a 98. törvénycikk elle­ni tömegmozgalmunkkal értük el. A burzsoázia jobbnak látta, hogy ezen mozgalommal szemben engedménye­ket adjon a munkásságnak. Ostoba­ságnak gondolták ennek az enged­ménynek a meg nem adását, akkor, amikor a 8 kommunista vezér érdeké­ben folytatott harc elsőrendű politikai jelszó lett, amely visszatükröződött a kapitalista pártok egymás közötti par­lamenti harcán. Ez az engedmény jobban, mint valaha, jelzi,hogy a kom­munista párt elkerülhetetlen politikai tényező lett ennek az országnak az é­­letében. Az összes politikai pártok­nak, választási beszédeknek, minden­­ burzsoá politikusok részéről politikai nyilatkozatnak, eltekintve attól, hogy milyen párthoz tartoznak, állást kell foglalni ennél, vagy annál a csoport­nál, a kommunizmus, a kommunista­párt, a 98. törvénycikk és a Kingston­­ban ülő kommunista vezérek bebörtö­­nözésének kérdésénél. Ez maga egye­dül is nagyszerűen visszatükrözi azt a tényt, hogy milyen óriási módon fejlő­dött a forradalmi munkásmozgalom az országban. Ezeket az engedményeket nem szabad úgy tekinteni, mint egy új demokratikus korszaknak a kezde­tét. Ellenkezőleg. Ezeket az engedmé­nyeket abban az időben vívták ki, a­­mikor a burzsod-terror új magasságot ért el. A burzsoázia kénytelen volt ezt az engedményt tenni az élesedő osztályharc miatt, de ugyanakkor fo­kozza a terrort a proletariátus ellen és még jobban használja az erő zak fegyverét a tömegek harcénak az el­nyomására. Szükségtelen, hogy én fi­gyelmeztessem az elvtársakat a növek­vő terrorra a sztrájkharcoknál, amely tisztán mutatja a burzsoázia irányvo­nalát a nagyobb és nagyobb terror és elnyomás felé. Vigyáznunk kell tehát és nem kell félremagyaráznunk azt az engedményt, amit elvtársaink kiszaba­dításával elértünk, ellenkezőleg harcol­nunk kell érte, hogy ennek a győzelem­nek helyes okát megértessük. Szé­leskörű felvilágosítási kampányt kell lefolytatni ezzel a kérdéssel kapcsolat­ban, amelynél megmagyarázzuk a munkásoknak a tömegharc hatásossá­gát, hogy lehetőség van arra, hogy visszaverjük a burzsoázia egyes fas­­cista lépéseit, amelyet azonban csakis a tömegeknek a mozgósításával tu­dunk elérni, a legerősebb tömegszoli­daritással. Rá kell mutatnunk, hogy eltvársaluknak Kingstonból való kisza­badítása érdekében­, folytatott.A kam­pány volt a legnagyobb egységfront­harc, amit a kanadai munkásság vala­ha is lefolytatott és az több szekcióját egyesítette a munkásságnak, mint bár­mely más akció azelőtt__Azt mint az egységfront győzelmét kell hirdetni. Elvtársaink Kingstonból való kiszaba­dítása példa ezen a téren. Most, hogy az általános helyzetet nagy vonalakban vázoltam, át fogok térni az egységfrontért folytatott küz­delem kérdésére. Még frissen él em­lékezetünkben a 7. konvenció általi e­­lemzések, az egységfront taktika, vala­mint annak gyakorlatba való átvitelé­nek kérdésénél a 7. konvención elfoga­dott határozati javaslatokat és jelen­téseket fogjuk alapul venni. (FOLYTATJUK) MEGJELENT Brown püspök “Kommuniz­mus és Kereszténység” című könyve a “Kanadai Magyar Munkás” kiadásában. ÁRA 25 CENT. Kapható: a K. M. M. és F. K. központjában, Box 483, G. P. O., Toronto, Ont. KEDD, 1935 ÁPRILIS 2. Elítélendő körülmények a wellandi gummigyárban FIATAL FIÚKAT DOLGOZTATNAK A SEMMIVEL HATÁROS BÉRÉRT Conrad G. Schaeffer riportja Welland északi részén van elhelyez­ve a gyár, melyben velem együtt sok ember szívja 10—12 órán át a gázos levegőt, hogy néhány éven belül tönk­remenjen s mindörökre képtelen le­gyen dolgozni. A gyár neve: Welland Stokes Co. Ha én adhatnék nevet a gyárnak, akkor én igy nevezném: A munkások lassú gyilkolásának műhe­lye. 200 ember dolgozik ebben a gyárban, mely a háborús iparoknak egyik szín­tére. Most, hogy a kanadai gyárak windsorból rakásra készítik az autó­kat hadicélokra, a termelést meggyor­sították, mert a gummiból készült kor­mánykerekeket battery frame-eket és egyéb gummiból készült kellékeket in­nen szerzik be a windsori autó­gyárak. Rendelés van, a hajsza nagy, fiatal, friss fiúkkal dolgoztatnak s bérek na­gyon alacsonyak. A munkások mind kezdenek már radikálisan beszélni, de a szerveszkedés fontosságát vagy nem értik meg, vagy nincs bátorságuk ar­ra, hogy uniót szervezzünk. Érdekes megjegyezni, hogy a fiatal fiúk, akik­nek nincs családjuk, azok inkább haj­landók volnának a szervezkedésre, de az idősebb munkások, akiknek pedig jobban kellene a magasabb bér olyan gyávák, hogy családjuk érdekében nem mernek tenni semmit. Képzeljük el: 200 munkás mondja, hogy egy néhány hajcsár ellen nem lehet tenni semmit! Most, amikor van rendelés, ha ösz­­szefognánk és egy harcos uniót alakí­tanánk, mindenkorra véget vethetnénk a 18 centes órabérnek és kiharcolhat­nánk a rövidebb munkanapot. Ha a semmittev­ő fehérgallérosok kereshet­nek dolláros órabéreket és a folyton mulant részvényesek zsebre vághatnak fél millió dollár évi jövedelmet, melyet mi termelünk a számukra, akkor mi kétszázan miért nem verekedhetnénk ki magunknak tisztességes megélhe­tést és egészséges munkakörülménye­ket? Erre a kérdésre a feleletet ne­künk kell­ megadni, még­pedig a kö­zeljövőben,­­ ha magunkat egyálta­lán becsüljük valamire. AZ ÉSZAKI TELEPESEK TÁMOGATJÁK A „FARM EMERGENCY BILL“ HARGAT A hatóságok összefognak a far­merek koplaltatására A "Farm Emergency Bill” mozga­lom, mely a szükségben szenvedő far­mereknek számára azonnali szükség­segélyt akar kiverekedni a harcos Far­mers’ Unity League vezetésével, na­gyon élénk támogatást nyer az Észak- Saskatchewan vidékein eldugott tele­pesek részéről. Ezek a telepesek, a­­kiknek nagy része a kiszáradt vidé­kekről hurcolkodott ide, minthogy a kormány megtagadta a segítésüket. Most sem élnek jobban, mint a kiszá­radt vidékeken. Favágással keresik az egy centet érő ebédjüket. Vágják a fát kordonként 85 centet kapnak érte. Az összes telepeseket, homesteado­­sokat és prosperitást keresőket egy­formán kezelik a hatóságok. Csak a legnyomorultabbakon hajlandók segí­teni. Egy 11 tagú család például mind­össze $5.50-et kap egy hónapra élelem­re és egy egész télre 20 dollárt ruhá­ra. Hogy a kormány mennyire szere­ti a szegény telepeseket az kitűnik a következő levélből, melyet egy relief ügynök írt az egyik nyomorgó farmer­nek. “Kedves uram. — Megbízható forrás­ból értesülünk, hogy ön könnyen el­tarthatja családját, mert fát szállíthat farmjától egy mérföldre fekvő Usher­­ville faluba s a szállított fán önnek kordonként egy dollár tiszta haszna van. Az ön alázatos szolgája, T. Mol­­loy.” * A farmernek, akinek e levelet küld­ték sem lova, se szánja, se szerszám­ja nincs. Számtalan hasonló esetet le­hetne felsorolni, ahol a segélyt megta­gadták. A kerületi hatóságokat uta­sítja a kormány a leszigorúbb éhezte­­tésre és a legnagyobb kizsákmányo­lásra, mint az a következő levélből is kitűnik: “Kedves uram. — Ez a hatóság el­határozta legutolsó gyűlésén, hogy ön­nek mielőtt segélyt kaphatna, fát kell szállítania McKague-be. Ebben az ügy­ben nézze még meg saját tanácsosát is. Tisztelettel, W. S. Pierce, titkár. Utó­irat: Ne felejtse el, hogy a fát e­­lőre kell beszállítania.” Ezekből a levelekből tisztán látszik, hogy a hatóságok mind együtt dolgoz­nak a farmerek éheztetésén. Ilyen po­litikát űznek a kormánynál ülő liberá­lis politikusok, akik mindent egértek a választások előtt. Már mindent elfe­lejtettek. Saskatchewan urai kidobnák a hivatalnokokat, ha nem nekik szol­gálnának. Ezek a becsapott telepesek mind so­kat beszélnek a Farm Emergency Bill­ről. A Farmers’ Unity League által rendezett gyűléseken, helyi bizottságok alakulnak, melyek feljegyzik a farme­rek szükségleteit, hogy azokat a közsé­gi elöljáró tanács gyűlésein előadják. Két ilyen bizottság fog megjelenni ren­dszeresen Preeceville tanácsnak gyűlé­sén, hogy számos panaszt előterjesz­­szenek. Sok fáradságon keresztül ezek az é­­szaki telepesek megközelítik a kerületi hatóságokat, iskola tanácsokat, buza­­pool bizottságokat és a segélyhivatal­nokokat, hogy a Farm Emergency Bill támogatását névaláírásukkal erősítsék meg. A forradalmi farmerek lapját a “Farrow”-t (Barázda) minden gyűlé­sen terjeszteni igyekszenek. A farme­rek széles körben beszélne erről a far­mer lapról. Északon a mozgalom nagyobb mére­teket vesz. Más vidékeken követni kell példájukat. Dr. K. H. Hershfield Orvos és Sebész, specialista a nőgyógyászatban, aranyeres csomók eltávolításában operá­lás nélkül, nemi betegségek gyógyí­tásában. Vér és Vizelet vizsgálat Egészségügyi tanácsokkal szolgálunk Magyarul beszélünk. 800 Boyd Bldg., — Winnipeg. Man. V *‘+*****‘í''}.**‘íl‘í‘♦**+*+**•*•+*****❖******•:-•K-******++***+*‘V j A MUNKÁSOK ÉTKEZDÉJE * 184 Spadina Ave., Toronto, megnyílt a nagyközönség részére. | MUNKÁSOK!! TÁMOGASSÁTOK SAJÁT ÜGYETEKET! ! A kezelést a torontoi finn egyesületek végzik. * PENGŐ LEI SCHILLING DINÁR KORONA ÁTUTALÁSA POSTÁN VAGY TÁVIRATILAG A LEGELŐNYÖSEBB ÁRFOLYAMOKON ÉS CSEKÉLY ÁTUTALÁSI DÍJÉRT. G. M. ROSE & CO. 23-25 BEAVER STREET NEW YORK CITY ÚGYSZINTÉN A LEGJOBB ÁRFOLYAMO­N VEHET TŐLÜNK MAGYAR PENGŐ BANKJEGYEKET AVAGY MÁS PÉNZNEMEKET. ÍRJON ÁRFOLYAMAINKÉRT ÉS EGYÉB­ FELVILÁGOSÍTÁSOKÉRT. "

Next