Kanadai Magyar Munkás, 1935. szeptember (7. évfolyam, 16-27. szám)
1935-09-03 / 16. szám
Kedd, 1935 szeptember 8. ZÚDUL A LAVINA Pozsony egységesen mozdul meg a békéért a háború és a fasizmus ellen! Végtelen örömmel adjuk szerte a hírt: fodulóponthoz értünk. Új atmoszféra keletkezett. 15 nappal Páris után, a VII. világkongresszus 7 napja után három országban megteremtődött a szakszervezeti egység, és mint a lavina indul útra az egységfront összekovácsolása Csehszlovákiában- Áll a vita. Recsegve roppannak össze az utolsó gátak, melyek a harci egységfront kialakulását akadályozták. A gátak roppannak és felszabadul a nagy néperő, mely tombolva tör magának utat. S most beszél Pozsony. Pozsonyban járni, beszélni a kommunista és szocialista munkásokkal és funkcionálisokkal — látni közös házi agitáción őket nem mindennapos örömet jelent mindenkinek, akinek csak egy kis köze is van a munkásmozgalomhoz. Ez a határtalan lelkesedés holnap úrrá lesz egész Szlovenszkón. Pozsony, 1935 augusztus. A csi szoedem párt és a kommunista párt körzeti vezetősége együttes értekezletén elhatározták, hogy augusztus 8.-án közös manifesztációt rendeznek. A kommunista párt javaslatára a szoedem párt körzeti vezetősége július 25.-én a következő választ adta: „Az elnökség megtárgyalva a július 18.-án tett javaslatod azt magáévá teszi, miszerint fedezünk közös manifesztációt...“ Ennek alapján összeült a két párt körzeti vezetősége, amely egyhangúlag és lelkesedéssel határozta el a manifesztációt. Közös kiáltványt bocsájtottak ki, melyet itt közlünk: „Pozsony és környéke dolgozó népéhez! Munkások, alkalmazottad kisiparosok, kiskereskedők, kisgazdák! A haladó szellemű középrétegekhez! Az egész világon egyesültnek a szocialista és haladó erők. Akarjuk, hogy a szocialista közösség nálunk is valóra váljon. A hatalmas párisi manifesztáció, a franciaországi erős népegység például szolgál nekünk. Ezért elhatároztuk, hogy augusztus 8.-án együttes gyűlést tartunk Pozsonyban is. Szomorú évforduló napjait éljük. 21 évvel ezelőtt tört ki a pusztító világháború. Emlékeztek még rá, mily mészárlás, a népek nyomorékká és koldussá válása következett be és a fasiszta államok élén a hitleri Németországgal a világot most újra háború borzalmaiba akarják dönteni. Reakciós burzsoá erők, nálunk Szlovenszkón főleg Hlinka néppártja és a magyar dzsektunk pártjai kergetik államunk népét háborús kalandorok őrületébe. Ezt meg kell akadályoznunk. Annak tudatában, hogy csak a dolgozó néptömegek ereje és a Szovjetunió következetes békepolitikája háríthatja el ezt a rettentő veszedelmet, felszólítjuk a háború összes ellenségeit és a béke őszinte híveit, hogy emeljék fel hangjukat a békéért és a háború ellen, tüntessenek a Szovjetszövetség békepolitikája, a Csl. köztársaság és az U. S. S . paktumának betartása mellett! A fasizmus mindenütt új háborús tüzeket gyújt, fasiszta barbárság dühöng a szomszédos országok egész sorában, elnyomja a dolgozó népet, lábbal tiporja a szabadságit és emberi jogokat. Hatalmas gátat kell emelnünk, hogy a sötét veszedelem nálunk hatalomra ne juthasson. Létünk és szabadságunk védelmére és a dolgozó nép demokratikus jogainak védelmére álljon mindenki csatasorba a fasizmus ellen. Mindannyiatok helyzete tűrhetetlenné vált a burzsoáziának a dolgozó nép életnívója ellen intézett állatidő támadásai következtében. Ezért sorakozzatok fel a drágaság, a bérleszállítás, a munkanélküliség ellen. Hozzátok fordulunk szocialista, szakszervezeti, kultur-, és szövetkezeti egyesületekhez, hozzátok összes haladó szervezetekhez, csatlakozzatok együttes fellépésünkhöz! Fogjatok össze a békéért a háború ellen, a fasizmus ellen, a dolgozó nép demokratikus jogaiért, a drágaság és bérleszállítás ellen vívott harcban! Pozsony összes dolgozói vonuljanak fel egységesen. A Csl. Szociáldemokrata Munkáspárt pozsonyi körzeti végrehajtó bizottsága. A Csl. Kommunistapárt pozsonyi körzeti vezetősége. SZEGÉNYEK ROHAMA A MISKOLCI VÁROSHÁZA ELLEN MISKOLC. — A hetek óta tartó aszály következtében Miskolcon nincs gyümölcs, drága a főzelék, a szegények még az ilyenkor szokásos ingyen gyümölcstől és filléres főzelékektől is elestek. Ezek most megrohamozták a miskolci városházát. Naponta 50—60 szegény család kopogtat a szociális ügyosztályban és segélyt kérnek. Akadnak olyanok, akiken a kopott, rongyos felsőkabát alatt — nincsen semmi. Szerdán egy fiatal asszony, miután végigjárta alamizsnáért az összes hivatalokat, megjelent a városi főispáni hivatalban, ahol elsírva hagy baját, végső argumentumként szétnyitotta magán feszmű télikabátját — nem volt rajta ruha, de még csak fehérnemű sem. Sok a kilakoltatási per Miskolcon. A szociális ügyosztály most sürgősen összehívja a családos ínségeseket, hogy megmentse őket a hajléktalanságtól. írta: J. Porter. (V. folytatás) A PÁRT ÉS A GAZDASÁGI HARCOK A nélkül, hogy a párt egy erős, egyszerű munkásokon alapuló mozgalmat tudna kiépíteni a reformista szakszervezeteken belül és befolyását a tömegek között kiterjesztené, a gazdasági harcoknál egységfront kiépítéséről szó sem lehet s arról beszélt nem egyéb, mint jelszavakkal dobálódzni. A reformista szakszervezetekbe tartozó munkások között észrevehető megmozdulás van a szakszervezetek egysége felé. A kormány rendeletekkel próbálja a sztrájkot törvényteleníteni a forradalmi szakszervezetek terjedését megakadályozni. A kompániauniók főleg a szervezetlen iparoknál, mint például acél-, hús-, autó- és textiliparnál mutatnak nagyobb előrehaladást. Ezt látva a forradalmi szakszervezetek, ajánlották a összes munkásszervezeteknek, hogy indítsanak egy „keresztes hadjáratot“ a szakszervezetek kiépítésére, a szervezetlen iparágak megszervezésére, a kompánia-uniók leverésére és a szakszervezeti mozgalom öt ágának egyetlen szakszervezeti szövetségbe való tömörítésére. Ezzel egyidejűleg a forradalmi szakszervezetek és a reformista szakszervezeteken belüli egyszerű munkásokból álló mozgalom harcolni fog és határozottan ajánlani fogja azt, hogy minden egyes iparágban legyen egy szakszervezet. A pártnak és frakcióknak éles harcot kell folytatni a szakszervezeti egységért, amellyel kapcsolatban minden egyes alkalommal analizálni kell a helyzetet és a legnagyobb tapintatossággal kell eljárni. Az ilyen harc egy egységes munkásfrontot fog eredményezni és meg fogja törni a szakszervezeti bürokraták befolyását. Ez megköveteli a párttól a határozott harcot a szakszervezeti egységért, egyetlen szakszervezeti mozgalomért, amelynek az alapját a harc és a szakszervezeti demokrácia kell, hogy képezze. A forradalmi szakszervezeteknek az élén kell lenni ezeknél a harcoknál. Az egységes szakszervezeti központért indított harcot nyomon kell követni annak a harcnak, amely „egy szakszervezet minden egyes iparágban“ jelszó alatt indult. A párt erőteljes egységfront mozgalmat indított a munkanélküli munkások megszervezésére, amelybe sikerült bevonni nagyon sok szakszervezetet, klubot, egyházi és jótékonysági egyesületet, amellyel kényszeríteni akarják a kormányt egy igazi munkanélküli mozgalom megadására és a jelenlegi segélyrendszer és rabszolgatáborok megszüntetésére. Pártunk felelős azért, hogy a munkanélküli és a társadalmi biztosításérti harcoknál a múltban visszaesés volt. 1931-ben a pártunk szolgált eszközül a hozzájárulásos (contributori) munkanélküli biztosítás ellen való felállításhoz. Legutóbb a munkanélküli mozgalom kapott egy lökést azzal, hogy a munkanélküli biztosításért ez év februárjában összehívott nemzeti egységfront konferencia sikeres volt. Mivel a kormány és a munkaadók költségére adandó munkanélküli biztosításért folyó harc elsőrendű fontosságú ügy, különösen ma, amikor a Bennett-kormány törvénybe iktatott egy hozzájárulásos munkanélküli biztosítást, amely a jelenlegi egy millió főből álló munkanélküli hadsereget teljesen kizárja a biztosítás lehetőségétől — a párt igyekszik jóvátenni az elmúlt két évben elkövetett tévedéseit. HARC AZ EGYSÉGFRONTÉRT A párt vezeti a tömegeknek azt a szélesedő mozgalmát, amelynek az a célja, hogy egységet teremtsen a párt jelszava köré: egységfrontot az éhínség, fasizmus és háború elleni harcban! 1931-ben, mikor a kormány támadást intézett a kommunistapárt ellen, a szociál-reformista erők a Co-operative Commonwealth Federation (Szövetkezett Közjóléti Szövetség — C. C. F.) körül csoportosultak. A CCF-nek a programja az angol Labor Party után van lemintázva. A CCF egyszerű tagjai és alsóbb vezetői között növekedő óhaj észlelhető a kommunista párttal való egységfront iránt,mialatt a vezérek az egységfront ellen fordulnak és visszautasítottak minden tárgyalást a párttal. De az alulról jövő nyomás állandóan növekszik. Helyi egységfront akciók mind gyakrabbak lesznek. Paktumokat írtak alá a kommunista és szocialista párt kerületi szerveeztei és a CCF szekciói. Barátságos viszony állt elő a kommunista és szocialista munkások között, amely közös akcióhoz vezetett és lerombolta a válaszfalakat, amely szétválasztotta őket. Az egységfront taktika keresztülvitelénél nagyon sok hibát követtünk el. Nem választottuk el kellőképen a reformista vezéreket és követőiket. Egy kalap alá vontuk a Liberális, Konzervatív és Labor Pártot, mint “burzsoá” pártokat, a pártunk választási plattformján. Nagyon szeretünk nevet adni és nagyon gyakran használjuk a “szociál-fasiszta” kitételt, amely a szektariánista voltunkra mutat rá és nagyon gyakran akadálya annak, hogy együttes akciót vezethessünk le a szocialista munkásokkal. Más oldalról az egységfrontot, a választások alatt, rosszul tolmácsolták, olyanféleképen, hogy az sokszor határtalan választási egyezséget jelentett, amelynél a pártnak az arca és annak önálló helyzete nagyon sokszor eltorzult, vagy teljesen eltakarodott. Határozott megnyilvánulása ez a jobboldali opportunizmusnak. Ezen az őszön lesznek a birodalmi választások. A pártnak ki kell használni ezt a kampányt arra, hogy önálló programja mögé a munkásság nagy tömegeit sorakoztassa fel. A párt — saját jelöltjével a választás mezején,—mindamellett az egység ajánlatával jön elő- amely egység a dolgozók legégetőbb napi kérdésein alapszik, egységes munkásfrontra szólít fel a burzsoázia újabb támadása ellen. És ezek az ajánlatok támogatást kapnak még akkor is, ha a szocialista vezérek ellenzik azokat. A tömegek közötti egységért folyó mozgalmat el lehet bírálni a múlt évben lefolyt háború-ellenes kongresszusról, amelynél a delegáltak 337.000 tagot képviseltek, annak dacára, hogy a reformista vezérek mint “kommunista manőverezést” bélyegezték azt meg és megtiltották az azon való részvételt a tagjainak. Teljesen ellentétes nézetű egyének voltak jelen, akik — a trockista rendbontók kivételével, akiket MacDonald, a kommunista pártnak egykori titkára vezetett — egyhangúlag jóváhagyták a háború és fasizmus elleni konkrét munkaprogramot. Képviseleti háború elleni konferenciák vannak az ország majdnem minden városában, amelynek legtöbbjében reformista szakszervezetek, helyi szocialista munkások és parlamenti képviselők is részt vesznek. Itt a legnagyobb gyöngeség az, hogy képtelenek — legalább is mostanáig — keresztülvinni olyan akciókat, amely akadálya lenne a háborús készülődésnek és fasiszta lépéseknek. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy reformista munkásokat hívunk egybe hozzánk konferenciára, de kell, hogy legjobb és legügyesebb szervezők legyünk egységfront akcióknak keresztülvitelére, egy magasabb és harcosabb színvonalon. Legjobb garancia az egységfront építésére az, ha kimondottan megjavítjuk a pártnak a napi tömegmunkáját. Kell, hogy megalapozzuk a pártnak az önálló vezetését a munkásság szélesebb tömegei fölött, lerántva a leplet a szocialista vezérekről- különösen pedig megmagyarázva politikánkat a szocialista munkásoknak, hogy ezzel is közelebb hozzuk őket pártunkhoz. A KOMMUNISTÁK KANADAI PÁRTJÁNAK MUNKÁJA A KOMMUNISTA INTERNAGIONALÉ VI. - VII. KONGRESSZUSAI KÖZT KANADAI MAGYAR MUNKÁS 3-iK OLDAL. MAGYARORSZÁG VILÁGFRONT Csatatér Új Lipótvárosban Véres rendőrtámadás a budapesti sztrájkoló építőmunkások ellen. Nem szabad piketelni. 4 SÚLYOS, SZÁMOS KÖNNYEBB SEBESÜLT, SOK LETARTÓZTATÁS A MINT az olasz fasizmus Ethiopia ellen tervezett mészárlása rohamosan közeledik a megvalósulás felé, növekednek azok az erők, amelyek az afrikai hadjáratot egy világégéssé akarják átváltoztatni. A brit háborús gyakorlatok, amelyek oly szembeszökőek napjainkban az újságokban, csak egy részletét képezik egy teljesen kikerekített és osztatlan új világmészárlásba való mentésnek. Mikor a Gibraltár, Málta, Ciprusz, Szuez és Aden felé törtető brit hadihajókra gondolunk, eszünkben kell tartanunk az angolházi tengeri szerződést is. Mikor őfelsége hadihajói ellepik a gyarmati összeköttetés Közel- és Távol-keleti vonalait, ugyanakkor ez érvágást jelent az Északi- és Balti-tenger hadi erejére. Hitler haladékot nem tűrve építi a megegyezés szerinti tengeralattjárókat és más tengeri hadi eszközöket, amelyek kétséget nem ismerő felsőbbséget biztosítanak a názi Németország részére a Balti- és Északi-tengeren. * * * A DEUTSCHE ALLGEMEINE ZEITUNG kötetekre valót beszél, amikor a genfi béketárgyalások összeomlása után kijelenti: Itt az idő Németország részére, hogy erős legyen!....„ És a názik mindenek felett erősek akarnak lenni a Szovjetunió ellen. A Paris Midi nevű imperialista lap, amely a római egyezmény alapján Mussolini sikerét óhajtja, a minapi genfi eseményekből levonta a következtetését, t. i. hogy Hitler és nem Mussolini fog felülkerekedni. “Az volt a tegnapi benyomás, — írja vezércikkében — hogy csak egyetlenegy nemzet kerül ki győzelmesen — Németország, — amelynek határozottan szabadabb keze lesz Európában.” * * * A BALKÁNI HELYZET, mely Európának legérzékenyebb barométere az imperialista mészárlásba való rohanásnak, máris veszedelmesen működik. A szovjetújságok rámutattak, hogy az angolok felelősek azért, ami Mussolini hátsó ajtajának, Albániának felgyújtására történik. Ugyanakkor egy krízis érvénybe sodorta Jugoszláviát Zsikovics hadügyminiszter által, aki a Szovjetunió esküdt ellensége és aki most alkalmat lát Jugoszláviában a Franciaország partján lévő erők meggyengítésére. Az ausztriai názik úgy gondolják, hogy az Ethiopia elleni háború alkalmat kínál nekik. “Sokat beszélnek az ausztriai názik — számol be a Times szikratávirata Bécsből augusztus 22.-én — hogy amikor Olaszország nyíltan megüzeni a hadat, Németország ismét megkezdi a Schuschnigg-Starhemberg uralma ellen a kampányt.” Senki sem tagadhatja le, hogy a názi Németországban uralkodó gazdasági helyzet komolysága az elaljasodott Hitler-banda részéről a legveszettebb kirohanást nyitja meg. Az 1912-es balkán-háború estéjén a brit háborús iroda csupán csak “megfigyelőket” küldött ki a frontra. Ma? Hadihajókat, repülőket és hadseregeket küld ki. A valóságban Mussolininek az az egyik félelme, hogy bekövetkezhet az imperialista hatalmak között az összecsapás és nem követi az Ethiópia elleni háború. A háború és fasizmus boszorkányüstje forrás a fekete felhőben, amely fölötte terjeng, nagyon nehéz megmondani, hogy az átkos kotyvalék hol fog kifutni. BUDAPEST.—A még mindig terjedő és erősen kitartó építőmunkás sztrájk a magyar kormány urait és annak erőszakszerveit, a rendőrséget, annyira felbőszítik, hogy már semmi mértéket nem tartanak. Még a látszat-pártatlanságról is megfeledkeznek. A kormány segítségével, vidéki városokban és falvakban sikerült nagyobbára szakképzetlen munkásokat toborozni a sztrájkoló építőmunkások egy részének helyettesítésére. Ezekkel a sztrájktörőkkel dolgoztatnak az úgynevezett Lipótváros egynéhány épületein. Csütörtök délután nagyobb számú sztrájkoló építőmunkás békés tüntető “sétálást” (piketelést) rendezett ezek előtt az épületek előtt a Sziget utca és Holán ucca sarkán. Az építést vezető vállalkozók értesítették a rendőrséget. A rendőrség pár perc alatt riadó autókkal érkezett a helyszínre és minden előzetes felszólítás nélkül megrohamozta a békésen járkáló munkásokat. Ott, ahol a rendőr attak lefolyt, valóságos rémület lett úrrá a házak lakóin. Feltépték az ablakokat és kétségbeesetten kiáltoztak, asszonyok, férfiak és gyermekek. A legnagyobb felháborodással szemlélték az izgalmas jeleneteket. Az egyik munkásnak a hajába kapaszkodott egy rendőr s úgy vonszolta maga után. Közben egyik ásványról revolverlövés dördült el, ez még inkább fokozta az izgalmakat. Egy másik épületről a sztrájktörők cserépdarabokat dobáltak le a tömegre. A rendőrök olyanokat is megtámadtak, akiknek semmi közük sem volt az építőmunkásokhoz. Nagy, felháborodást keltett az is, amikor a rendőrök három embert a mai terfölhúzó kötéllel kötöttek össze. Több mint egy óráig tartott a Lipótváros “megtisztása.” Egy házmestert, aki éppen újságot ment venni, ugyancsak megkardlaptoztak a rendőrök, mégpedig súlyosan. Kik sebesültek meg? A városban azt a hírt próbálták elterjeszteni, hogy a tüntetők támadták meg a rendőröket, de hamarosan kiderült a rendőri kapitányság jelentéséből, hogy egy rendőr sem sebesült meg el ütésre méltóan. Ellenben a rendőrrohamnak igeni is vannak súlyos áldozatai. Ott József házfelügyelő, Krámer János 22 éves kőműves, Prohászka Ferenc 33 éves napszámos, Szolga Sándor 30 éves ácsmunkás. A munkásokat kórházba kellett szállítani, ahol súlyos sérüléseikkel kezelés alá vették őket. A rendőrök 10 tüntetőt elfogtak és csapatszállító gépkocsin, erős őrizet alatt a főkapitányságra szállították őket, ahol a politikai osztály főnökének a rendelkezésére bocsájtották őket. Később Ott József házfelügyelőt, dacára súlyos állapotának, szintén a főkapitányságra szállították. A többi letartóztatottak neveitnem köztik a nyilvánossággal. Az építőmesterek szövetsége azt kérte a főkapitányság államrendészeti osztályától, hogy a rendőrség lehetőleg semmiféle hivatalos közlést ne adjon ki, mert attól félnek, hogy a sztrájktörők ezután nem merltek felmenni az ásványra. Ugyanakkor az épületeket megrakták rendőrökkel a munkáltatók kérésére. A sztrájkolók dacára minden terrornak és csalogatásnak, szilárdan kitartanak. Sőt állandóan újabb csoportok csatlakoznak a sztrájkmozgalomhoz. Legújabban a rákosszentmihályi és sashalmi építőmunkások és a pestszentlőrinci és gubacsi úti téglagyár munkásai csatlakoztak. Ezek a csatlakozások nagy mértékben növelik a sztrájkolók bizakodását. A kormány sietvenyújt kezet a munkáltatók szövetségének és szervi útjain a vidéki városokban próbál sztrájk törőket toborozni. A Balaton vidékéről, Békésből és Salgótarján környékéről, a Kunságból és Nógrád megyéből érekezik a szelíd “nyomással” való sztrájktörő toborzásnak híre, de csak elvétve akad egy-egy testvéráruló a munkások között, úgy, hogy ezekkel alig szaporodik a pesti sztrájktörő. Percek alatt csatatérhez volt hasonlatos az ucca. Puffogtak a gumibotok és csattogtak a randőrkardok. Nem szabad piketelni A szemtanúk egybehangzó állítása szerint a rendőrök teljesen indokolatlanul rohantak neki a munkásoknak és hajtották végre az “erélyes oszlatást.”