Kanadai Magyar Munkás, 1935. szeptember (7. évfolyam, 16-27. szám)

1935-09-03 / 16. szám

Kedd, 1935 szeptember 8. ZÚDUL A LAVINA Pozsony egységesen mozdul meg a békéért a háború és a fasizmus ellen! Végtelen örömmel adjuk szer­te a hírt: fodulóponthoz értünk. Új atmoszféra keletkezett. 15 nappal Páris után, a VII. világ­­kongresszus 7 napja után három országban megteremtődött a szakszervezeti egység, és mint a lavina indul útra az egységfront összekovácsolása Csehszlovákiá­ban- Áll a vita. Recsegve roppan­nak össze az utolsó gátak, me­lyek a harci egységfront kiala­kulását akadályozták. A gátak roppannak és felszabadul a nagy néperő, mely tombolva tör ma­gának utat. S most beszél Po­zsony. Pozsonyban járni, beszél­ni a kommunista és szocialista munkásokkal és funkcionálisok­­kal — látni közös házi agitáción őket nem mindennapos örömet jelent mindenkinek, akinek csak egy kis köze is van a munkás­­mozgalomhoz. Ez a határtalan lelkesedés holnap úrrá lesz egész Szlovenszkón. Pozsony, 1935 augusztus. A csi­ szoedem párt és a k­ommunis­­ta párt körzeti vezetősége együttes ér­tekezletén elhatározták, hogy augusz­tus 8.-án közös manifesztációt rendez­nek. A kommunista párt javaslatára a szoedem párt körzeti vezetősége júli­us 25.-én a következő választ adta: „Az elnökség megtárgyalva a július 18.-án tett javaslatod azt magáévá te­szi, miszerint fedezünk közös manifesz­tációt...“ Ennek alapján összeült a két párt körzeti vezetősége, amely egyhangúlag és lelkesedéssel határoz­ta el a manifesztációt. Közös kiált­ványt bocsájtottak ki, melyet itt köz­lünk: „Pozsony és környéke dolgozó népé­hez! Munkások, alkalmazottad kisiparo­sok, kiskereskedők, kisgazdák! A ha­ladó szellemű középrétegekhez! Az egész világon egyesültnek a szo­cialista és haladó erők. Akarjuk, hogy a szocialista közösség nálunk is valóra váljon. A hatalmas párisi manifesztá­­ció, a franciaországi erős népegység például szolgál nekünk. Ezért elhatá­roztuk, hogy augusztus 8.-án együttes gyűlést tartunk Pozsonyban is. Szomorú évforduló napjait éljük. 21 évvel ezelőtt tört ki a pusztító világhá­ború. Emlékeztek még rá, mily mé­szárlás, a népek nyomorékká és kol­dussá válása következett be és a fa­siszta államok élén a hitleri Németor­szággal a világot most újra háború bor­zalmaiba akarják dönteni. Reakciós burzsoá erők, nálunk Szlovenszkón főleg Hlinka néppártja és a magyar dzsektunk pártjai kergetik államunk népét háborús kalandorok őrületébe. Ezt meg kell akadályoznunk. Annak tudatába­n, hogy csak a dolg­ozó nép­tömegek ereje és a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikája háríthatja el ezt a rettentő veszedelmet, felszólítjuk a háború összes ellenségeit és a béke őszinte híveit, hogy emeljék fel hang­jukat a békéért és a háború ellen, tüntessenek a Szovjetszövetség békepo­­litikája, a Csl. köztársaság és az U. S. S . paktumának betartása mellett! A fasizmus mindenütt új háborús tüzeket gyújt, fasiszta barbárság dü­höng a szomszédos országok egész so­rában, elnyomja a dolgozó népet, láb­bal tiporja a szabadságit és emberi jogokat. Hatalmas gátat kell emel­nünk, hogy a sötét veszedelem nálunk hatalomra ne juthasson. Létünk és szabadságunk védelmére és a dolgozó nép demokratikus jogainak védelmére álljon mindenki csatasorba a fasizmus ellen. Mindannyiatok helyzete tűrhetetlen­né vált a burzsoáziának a dolgozó nép életnívója ellen intézett állatidő táma­dásai következtében. Ezért sorakoz­zatok fel a drágaság, a bérleszállítás, a munkanélküliség ellen. Hozzátok fordulunk szocialista, szak­szervezeti, kultur-, és szövetkezeti e­­gyesületekhez, hozzátok összes haladó szervezetekhez, csatlakozzatok együt­tes fellépésünkhöz! Fogjatok össze a békéért a háború ellen, a fasizmus ellen, a dolgozó nép demokratikus jogaiért, a drágaság és bérleszállítás ellen vívott harcban! Pozsony összes dolgozói vonuljanak fel egységesen. A Csl. Szociáldemokrata Munkás­párt pozsonyi körzeti végrehajtó bi­zottsága. A Csl. Kommunistapárt po­zsonyi körzeti vezetősége. SZEGÉNYEK ROHAMA A MISKOLCI VÁROSHÁZA ELLEN MISKOLC. — A hetek óta tartó a­­szály következtében Miskolcon nincs gyümölcs, drága a főzelék, a szegé­nyek még az ilyenkor szokásos ingyen gyümölcstől és filléres főzelékektől is elestek. Ezek most megrohamozták a miskolci városházát. Naponta 50—60 szegény család kopogtat a szociális ügyosztályban és segélyt kérnek. A­­kadnak olyanok, akiken a kopott, ron­­­gyos felsőkabát alatt — nincsen sem­mi. Szerdán egy fiatal asszony, miu­tán végigjárta alamizsnáért az összes hivatalokat, megjelent a városi főispá­­ni hivatalban, ahol elsírva h­agy baját, végső argumentumként szétnyitotta magán feszm­ű télikabátját — nem volt rajta ruha, de még csak fehérne­mű sem. Sok a kilakoltatási per Mis­kolcon. A szociális ügyosztály most sürgősen összehívja a családos ínsége­seket, hogy megmentse őket a hajlék­talanságtól. írta: J. Porter. (V. folytatás) A PÁRT ÉS A GAZDASÁGI HARCOK A nélkül, hogy a párt egy erős, egyszerű munkásokon alapu­ló mozgalmat tudna kiépíteni a reformista szakszervezeteken be­lül és befolyását a tömegek között kiterjesztené, a gazdasági har­coknál egységfront kiépítéséről szó sem lehet s arról beszélt nem egyéb, mint jelszavakkal dobálódzni. A reformista szakszervezetekbe tartozó munkások között ész­revehető megmozdulás van a szakszervezetek egysége felé. A kor­mány rendeletekkel próbálja a sztrájkot törvényteleníteni a forra­dalmi szakszervezetek terjedését megakadályozni. A kompánia­uniók főleg a szervezetlen iparoknál, mint például acél-, hús-, au­tó- és textil­iparnál mutatnak nagyobb előrehaladást. Ezt látva a forradalmi szakszervezetek, ajánlották a összes munkásszerve­zeteknek, hogy indítsanak egy „keresztes hadjáratot“ a szakszer­vezetek kiépítésére, a szervezetlen iparágak megszervezésére, a kompánia-uniók leverésére és a szakszervezeti mozgalom öt ágá­nak egyetlen szakszervezeti szövetségbe való tömörítésére. Ez­zel egyidejűleg a forradalmi szakszervezetek és a reformista szak­­szervezeteken belüli egyszerű munkásokból álló mozgalom harcol­ni fog és határozottan ajánlani fogja azt, hogy minden egyes i­­parágban legyen egy szakszervezet. A pártnak és frakcióknak éles harcot kell folytatni a szakszer­vezeti egységért, amellyel kapcsolatban minden egyes alkalommal analizálni kell a helyzetet és a legnagyobb tapintatossággal kell eljárni. Az ilyen harc egy egységes munkásfrontot fog eredményezni és meg fogja törni a szakszervezeti bürokraták befolyását. Ez meg­követeli a párttól a határozott harcot a szakszervezeti egységért, egyetlen szakszervezeti mozgalomért, amelynek az alapját a harc és a szakszervezeti demokrácia kell, hogy képezze. A forradalmi szakszervezeteknek az élén kell lenni ezeknél a harcoknál. Az egységes szakszervezeti központért indított harcot nyomon kell követni annak a harcnak, amely „egy szakszervezet minden egyes iparágban“ jelszó alatt indult. A párt erőteljes egységfront mozgalmat indított a munkanél­küli munkások megszervezésére, amelybe sikerült bevonni nagyon sok szakszervezetet, klubot, egyházi és jótékonysági egyesületet, amellyel kényszeríteni akarják a kormányt egy igazi munkanélkü­li mozgalom megadására és a jelenlegi segélyrendszer és rabszol­gatáborok megszüntetésére. Pártunk felelős azért, hogy a munkanélküli és a társadalmi biztosításérti harcoknál a múltban visszaesés volt. 1931-ben a pártunk szolgált eszközül a hozzájárulá­sos (contributori) mun­kanélküli biztosítás ellen való felállításhoz. Legutóbb a munka­­nélküli mozgalom kapott egy lökést azzal, hogy a munkanélküli biztosításért ez év februárjában összehívott nemzeti egységfront konferencia sikeres volt. Mivel a kormány és a munkaadók költ­ségére adandó munkanélküli biztosításért folyó harc elsőrendű fontosságú ügy, különösen ma, amikor a Bennett-kormány tör­vénybe iktatott egy hozzájárulásos munkanélküli biztosítást, a­­mely a jelenlegi egy millió főből álló munkanélküli hadsereget tel­jesen kizárja a biztosítás lehetőségétől — a párt igyekszik jóvá­tenni az elmúlt két évben elkövetett tévedéseit. HARC AZ EGYSÉGFRONTÉRT A párt vezeti a tömegeknek azt a szélesedő mozgalmát, a­­melynek az a célja, hogy egységet teremtsen a párt jelszava köré: egységfrontot az éhínség, fasizmus és háború elleni harcban! 1931-ben, mikor a kormány támadást intézett a kommunista­párt ellen, a szociál-reformista erők a Co-operative Commonwealth Federation (Szövetkezett Közjóléti Szövetség — C. C. F.) körül csoportosultak. A CCF-nek a programja az angol Labor Party után van lemintázva. A CCF egyszerű tagjai és alsóbb vezetői között növekedő óhaj észlelhető a kommunista párttal való egységfront iránt,mialatt a ve­zérek az egységfront ellen fordulnak és visszautasítottak min­den tárgyalást a párttal. De az alulról jövő nyomás állandóan növek­szik. Helyi egységfront akciók mind gyakrabbak lesznek. Pak­tumokat írtak alá a kommunista és szocialista párt kerületi szer­­veeztei és a CCF szekciói. Barátságos viszony állt elő a kommu­nista és szocialista munkások között, amely közös akcióhoz veze­tett és lerombolta a válaszfalakat, amely szétválasztotta őket. Az egységfront taktika keresztülvitelénél nagyon sok hibát követtünk el. Nem választottuk el kellőképen a reformista vezé­reket és követőiket. Egy kalap alá vontuk a Liberális, Konzer­vatív és Labor Pártot, mint “burzsoá” pártokat, a pártunk vá­lasztási plattformján. Nagyon szeretünk nevet adni és nagyon gyakran használjuk a “szociál-fasiszta” kitételt, amely a szekta­riánista voltunkra mutat rá és nagyon gyakran akadálya annak, hogy együttes akciót vezethessünk le a szocialista munkásokkal. Más oldalról az egységfrontot, a választások alatt, rosszul tolmá­csolták, olyanféleképen, hogy az sokszor határtalan választási e­­gyezséget jelentett, amelynél a pártnak az arca és annak önálló helyzete nagyon sokszor eltorzult, vagy teljesen eltakarodott. Ha­tározott megnyilvánulása ez a jobboldali opportunizmusnak. Ezen az őszön lesznek a birodalmi választások. A pártnak ki kell használni ezt a kampányt arra, hogy önálló programja mö­gé a munkásság nagy tömegeit sorakoztassa fel. A párt — saját jelöltjével a választás mezején,—mindamellett az egység ajánlatá­val jön elő- amely egység a dolgozók legégetőbb napi kérdésein a­­lapszik, egységes munkásfrontra szólít fel a burzsoázia újabb tá­madása ellen. És ezek az ajánlatok támogatást kapnak még ak­kor is, ha a szocialista vezérek ellenzik azokat. A tömegek közötti egységért folyó mozgalmat el lehet bírálni a múlt évben lefolyt háború-ellenes kongresszusról, amelynél a delegáltak 337.000 tagot képviseltek, annak dacára, hogy a refor­mista vezérek mint “kommunista manőverezést” bélyegezték azt meg és megtiltották az azon való részvételt a tagjainak. Telje­sen ellentétes nézetű egyének voltak jelen, akik — a trockista rendbontók kivételével, akiket MacDonald, a kommunista pártnak egykori titkára vezetett —­ egyhangúlag jóváhagyták a háború és fasizmus elleni konkrét munkaprogramot. Képviseleti háború­ elleni konferenciák vannak az ország majdnem minden városában, amelynek legtöbbjében reformista szakszervezetek, helyi szocialista munkások és parlamenti képvi­selők is részt vesznek. Itt a legnagyobb gyöngeség az, hogy kép­telenek — legalább is mostanáig — keresztülvinni olyan akciókat, amely akadálya lenne a háborús készülődésnek és fasiszta lépé­seknek. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy reformista mun­kásokat hívunk egybe hozzánk konferenciára, de kell, hogy leg­jobb és legügyesebb szervezők legyünk egységfront akcióknak ke­resztülvitelére, egy magasabb és harcosabb színvonalon. Legjobb garancia az egységfront építésére az, ha kimondot­tan megjavítjuk a pártnak a napi tömegmunkáját. Kell, hogy megalapozzuk a pártnak az önálló vezetését a munkásság széle­sebb tömegei fölött, lerántva a leplet a szocialista vezérekről- kü­lönösen pedig megmagyarázva politikánkat a szocialista munká­soknak, hogy ezzel is közelebb hozzuk őket pártunkhoz.­ ­ A KOMMUNISTÁK KANADAI PÁRTJÁNAK MUNKÁJA A KOMMUNISTA INTERNAGIONALÉ VI. - VII. KONGRESSZUSAI KÖZT KANADAI MAGYAR MUNKÁS 3-iK OLDAL. MAGYARORSZÁG VILÁGFRONT Csatatér Új Lipótvárosban Véres rendőrtámadás a budapesti sztrájkoló építőmunkások ellen.­­ Nem szabad piketelni. 4 SÚLYOS, SZÁMOS KÖNNYEBB SEBESÜLT, SOK LETARTÓZTATÁS A MINT az olasz fasizmus Ethiopia ellen tervezett mészárlása rohamosan közeledik a megvalósulás felé, növekednek azok az erők, amelyek az afrikai hadjáratot egy világégéssé akarják átváltoztatni. A brit háborús gyakorlatok, amelyek oly szembeszökőek nap­jainkban az újságokban, csak egy részletét képezik egy teljesen kikerekített és osztatlan új világmészárlásba való mentésnek. Mikor a Gibraltár, Málta, Ciprusz, Szuez és Aden felé törte­tő brit hadihajókra gondolunk, eszünkben kell tartanunk az angol­­házi tengeri szerződést is. Mikor őfelsége hadihajói ellepik a gyarmati összeköttetés Kö­zel- és Távol-keleti vonalait, ugyanakkor ez érvágást jelent az É­­szaki- és Balti-tenger hadi erejére. Hitler haladékot nem tűrve építi a megegyezés szerinti tengeralattjárókat és más tengeri hadi eszközöket, amelyek kétséget nem ismerő felsőbbséget biztosíta­nak a názi Németország részére a Balti- és Északi-tengeren. * * * A DEUTSCHE ALLGEMEINE ZEITUNG kötetekre valót be­­szél, amikor a genfi béketárgyalások összeomlása után ki­jelenti: Itt az idő Németország részére, hogy erős legyen!....„ És a názik mindenek felett erősek akarnak lenni a Szovjetunió ellen. A Paris Midi nevű imperialista lap, amely a római egyezmény alapján Mussolini sikerét óhajtja, a minapi genfi eseményekből levonta a következtetését, t. i. hogy Hitler és nem Mussolini fog felülkerekedni. “Az volt a tegnapi benyomás, — írja vezércikké­ben — hogy csak egyetlenegy nemzet kerül ki győzelmesen — Né­metország, — amelynek határozottan szabadabb keze lesz Euró­pában.” * * * A BALKÁNI HELYZET, mely Európának legérzékenyebb ba­­rométere az imperialista mészárlásba való rohanásnak, már­is veszedelmesen működik. A szovjetúj­ságok rámutattak, hogy az angolok felelősek azért, ami Mussolini hátsó ajtajának, Albáni­ának felgyújtására történik. Ugyanakkor egy krízis érvénybe sodorta Jugoszláviát Zsikovics hadügyminiszter által, aki a Szov­jetunió esküdt ellensége és aki most alkalmat lát Jugoszláviában a Franciaország partján lévő erők meggyengítésére. Az ausztriai názik úgy gondolják, hogy az Ethiopia elleni há­ború alkalmat kínál nekik. “Sokat beszélnek az ausztriai názik — számol be a Times szikratávirata Bécsből augusztus 22.-én — hogy amikor Olaszország nyíltan megüzeni a hadat, Németország ismét megkezdi a Schuschnigg-Starhemberg uralma ellen a kam­pányt.” Senki sem tagadhatja le, hogy a názi Németországban ural­kodó gazdasági helyzet komolysága az elaljasodott Hitler-banda részéről a legveszettebb kirohanást nyitja meg. Az 1912-es balkán-háború estéjén a brit háborús iroda csu­pán csak “megfigyelőket” küldött ki a frontra. Ma? Hadihajó­kat, repülőket és hadseregeket küld ki. A valóságban Musso­­lininek az az egyik félelme, hogy bekövetkezhet az imperialista hatalmak között az összecsapás és nem követi az Ethiópia elleni háború. A háború és fasizmus boszorkányüstje forr­ás a fekete fel­hőben, amely fölötte terjeng, nagyon nehéz megmondani, hogy az átkos kotyvalék hol fog kifutni. BUDAPEST.—A még mindig terje­dő és erősen kitartó építőmunkás sztrájk a magyar kormány urait és an­nak erőszakszerveit, a ren­dőrséget, annyira felbőszítik, hogy már semmi mértéket nem tartanak. Még a lát­szat-pártatlanságról is megfeledkez­nek. A kormány segítségével, vidéki váro­sokban és falvakban sikerült nagyob­bára szakképzetlen munkásokat tobo­rozni a sztrájkoló építőmunkások egy részének helyettesítésére. Ezekkel a sztrájktörőkkel dolgoztat­nak az úgynevezett Lipótváros egyné­hány épületein. Csütörtök délután nagyobb számú sztrájkoló építőmunkás békés tüntető “sétálást” (piketelést) rendezett ezek előtt az épületek előtt a Sziget utca és Holán ucca sarkán. Az építést vezető vállalkozók értesí­tették a rendőrséget. A rendőrség pár perc alatt riadó autókkal érkezett a helyszínre és minden előzetes felszó­lítás nélkül megrohamozta a békésen járkáló munkásokat. Ott, ahol a rendőr attak lefolyt, va­lóságos rémület lett úrrá a házak la­kóin. Feltépték az ablakokat és két­ségbeesetten kiáltoztak, asszonyok, fér­fiak és gyermekek. A legnagyobb fel­háborodással szemlélték az izgalmas jeleneteket. Az egyik munkásnak a hajába ka­paszkodott egy rendőr s úgy vonszolta maga után. Közben egyik ásványról revolverlö­vés dördült el, ez még inkább fokoz­ta az izgalmakat. Egy másik épület­ről a sztrájktörők cserépdarabokat do­báltak le a tömegre. A rendőrök olyanokat is megtámad­tak, akiknek semmi közük sem volt az épí­tőmunkásokhoz. Nagy, felháborodást keltett az is, a­­mikor a rendőrök három embert a mai terfölhúzó kötéllel kötöttek össze. Több mint egy óráig tartott a Lipót­város “megtisz­tása.” Egy házmestert, aki éppen újságot ment venni, ugyancsak megkardlaptoz­­tak a rendőrök, mégpedig súlyosan. Kik sebesültek meg? A városban azt a hírt próbálták el­terjeszteni, hogy a tüntetők támadták meg a rendőröket, de hamarosan kide­rült a rendőri kapitányság jelentéséből, hogy egy rendőr sem sebesült meg el ütésre méltóan. Ellenben a rendőrrohamnak igeni is vannak súlyos áldozatai. Ott József házfelügyelő, Krámer János 22 éves kőműves, Prohászka Ferenc 33 éves napszámos, Szolga Sándor 30 éves ács­munkás. A munkásokat kórházba kellett szállítani, ahol súlyos sérülése­ikkel kezelés alá vették őket. A rendőrök 10 tüntetőt elfogtak és csapatszállító gépkocsin, erős őrizet a­­latt a főkapitányságra szállították ő­­ket, ahol a politikai osztály főnökének a rendelkezésére bocsájtották őket. Később Ott József házfelügyelőt, da­cára súlyos állapotának, szintén a fő­kapitányságra szállították. A többi le­tartóztatottak neveit­­nem köztik a nyil­vánossággal. Az építőmesterek szövetsége azt kér­te a főkapitányság államrendészeti osz­tályától, hogy a rendőrség lehetőleg semmiféle hivatalos közlést ne adjon ki, mert attól félnek, hogy a sztrájk­törők ezután nem merltek felmenni az ásvá­nyra. Ugyanakkor az épületeket megrak­ták rendőrökkel a munkáltatók kéré­sére. A sztrájkolók dacára mi­nden terror­nak és csalogatásnak, szilárdan kitar­tanak. Sőt állandóan újabb csoportok csatlakoznak a sztrájkmozgalomhoz. Legújabban a rákosszentmihályi és sas­halmi építőmun­kások és a pestszent­lőrinci és gubacsi úti téglagyár munká­sai csatlakoztak. Ezek a csatlakozá­sok nagy mértékben növelik a sztráj­kolók bizakodását. A kormány sietve­­nyújt kezet a mun­káltatók szövetségének és szervi útja­­in a vidéki városokban próbál sztrájk törőket toborozni. A Balaton vidéké­ről, Békésből és Salgótarján környéké­ről, a Kunságból és Nógrád megyéből érekezik a szelíd “nyomással” való sztrájktörő toborzásnak híre, de csak elvétve akad egy-egy testvéráruló a munkások között, úgy, hogy ezekkel alig szaporodik a pesti sztrájktörő. Percek alatt csatatérhez volt hason­latos az ucca. Puffogtak a gumibo­tok és csattogtak a randőrkardok. Nem szabad piketelni A szemtanúk egybehangzó állítása szerint a rendőrök teljesen indokolat­lanul rohantak neki a munkásoknak és hajtották végre az “erélyes oszla­­tást.”

Next