Kanadai Magyar Munkás, 1937. május (8. évfolyam, 123-134. szám)

1937-05-01 / 123. szám

1937. május 1. HALADÓ NŐ VILÁG Hírek innen-onnan Tíz éves menyasszony MADISONVILLE, Tenn. — A dacaturai Annie­­Hamby, hétgyer­mekes anya ma feljelentést tett az eskető Bred C. Payne County­clerk ellen és egyben követelte, hogy 10 éves lányát, Guievát, vá­lasszák el férjétől, a 34 esztendős Homer Peel farmertől. A 10 esz­tendős Geneva egyébként arról nevezetes, hogy csutkapipát szív és „snuftobákot“ is használ. Payne county clerkjének ez már a második hasonló esete, mert nem­régen egy 9 esztendős kislányt a­­dott össze egy 22 esztendős far­merrel. Anyák segélyezve New York államban jogerőre emeltek egy törvényjavaslatot, mely szerint $75-t fizettetnek min­den újszülött babáért. A törvény értelmében csak azon anyák jo­gosak a 75 dollárra, akik a ter­hesség 4-ik­­ hónapjában már fo­lyamodványt tesznek s azon túl orvosi kezelést kapnak. Kritika azért jár főleg, mert a törvény egyelően jutalmazza az a­­nyákat, legyen az szegény, gaz­dag, idegen vagy férjtelen. Ebben a rendszerben, ahol a gazdagok annyira gazdagok, talán nincs szükség arra, hogy ilyen jutalmat kapjanak azok is, akik jó jövedel­met kapnak, de a többieknek ha­tározottan joguk van hozzá. Egy lépéssel ismét közelebb értünk ah­hoz az időhöz, amikor az állam­nak kötelességet kell vállalni a népért. *: * A világ legidő­sebb asszonya A világ legidősebb asszonyát fel­fedezték. Egyiptom Kairó városá­ban lakik lányával. Az anya 157 éves és a lánya 107. Állítólag ez hiteles és a magyarázat hosszú é­­letkorukra a nagyon egyszerű ét­kezési szokásaikban található. Va­lamilyen bab főzelék volt a diétá­juk- Ez megnyugtatás lesz azok­ra nézve, akik felelőssek a mun­kanélküliek szegényes kosztjukért. Nincs az sem kizárva, hogy nem­­e vezet újabb segélylevágáshoz. NÉPMŰVÉSZET — A háziipari népművészet virágzik Szovjetukraj­­nában. Galina Derilovot, egyik kollektívfarm női tagja, sző­nyeget sző. TŰZGYŰRŰBEN Írta: Ovcsarenko Iván (4.) körülöttünk. Végtelen,földalatti járások és vak alagutak futottak minden irányban, egyik ma­gas és hosszú, másik rövides és alacsony, bo­nyodalmasan kanyarogva és keresztezve egy­mást. Egy földalatti város volt ez, ezer és ezer sötét, komor uccával. Az egész mintegy hét négyzetmérföld területet foglalt el. A nagy kö­tető, amely beborította, egyes helyeken három­száz láb vastag volt. A járás nehéz volt. Minduntalan kőbe bot­lottunk, amely szétszórtan hevert az úton. Cson­tokat és tollakat is éreztünk a lábunk alatt.. Ve­zetőnk tréfásan magyarázta: —„ A rókák baromfit ettek“. Ebben a földalatti városban a levegő nehéz, nyirok és penész szagától volt terhes. Néha, amikor a lámpák halvány fénye rá­esett a falra vagy egy sarokra, denevéreket, láttunk lógni. IV.FEJEZET A főhadiszállás Miután sötét, nedves levásásokon haladtunk­­....""■'■tül elértünk egy helyre, amely főhadi­szállásul szolgált. Sziklák által eltakart z.­r.’.­­ueca volt, amely ilyenformán egy szobát képe­zett. „Ismerkedj meg azokkal, akiket nem is­mersz és tedd magad kényelemben székjeinken és díványainkon“ — mondta Denisszov moso­lyogva. Leültünk egy csomó nyirkos szénára és a földalatti szállásra szegeztük szemeinket. A szoba közepén lévő négyszögletes kő szolgált asztalul. A köréje helyezett kis kockakövek voltak a székek. Nagy lámpa és tintásüveg volt az asztalon. Törött tollszár feküdt mellette. O­­lajjal telt bádogdoboz, amelybe belek voltak helyezve, állt az ajtónál. Nagy, sercege zajjal égett, egész, füstoszlopot és kevés fényt ter­jesztve maga kö­rül, amely bágyadtan világítot­ta meg a­ barlang belsejét. Ugyanilyen füstosz­­lopba vesző pislogó fényeket lehetett látni a ..hosszú folyosón­­is. Kissé beljebb a járatban állt egy őrszem. Sírboltra emlékeztette az embert, ahol az egy sor gyertya a koporsóhoz vezet. Néhány perc múlva vagy tízen jöttek össze a szobában. Különféle ruhákban voltak öltöz­ve: prémkabát, katonaköpeny, civilruha. Leg­többnek töltényöv volt a mellén és derekán keresztülkötve. Arcuk kormos volt az olajmé­csek füstjétől. Mind izgatottnak és idegesnek látszott és nagyhangon kérdezték, hogy sze­­retjük-e a szállásunkat. Denisszov elmondta a munkájukat. Megbi­­zottaikon kívül máris összeköttetésben voltak a környékbeli falvakkal. A forradalmi hadve­zetőség elnöke megígérte nekik, hogy küldeni fog egy gépfegyvert s ha lehet, egy páncélau­tót is. Denisszov munkát ajánlott fel vezérkarában. Míg mi beszélgettünk, az emberek kenyeret és szalonnát hoztak. Denisszov fivére, Gregor, jött be és mi a legjobb étvággyal láttunk hoz­zá. — No, milyen a szalonna, jó? — kérdezte Denisszov. — Nem rossz. Vásárolták? — Persze, hogy nem. A földesúrtól vettük el. És méghozzá, micsoda egy földesúri mond­ta Denisszov mosolyogva. — Megnézheti. Most éppen itt van fogságban. — Melyik földesúr ez ? — A csurbasi. Ókoroknak hívják, de furcsa egy kövér ember. — Sokáig tartják fogva? — Nem. Minek kellene nekünk? A fia ma bi­zonyára élelmet fog nekünk hozni. És ekkor szabadon engedjük. Aznap a földbirtokos fia hozott néhány zsák lisztet,,szalonnát, egy ökröt és ötszáz rubelt. Ókorok földbirtokost azonnal szabadon bocsá­tották. A megrémült ember lett segítségére a különítménynek, hogy híressé legyen. Szaba­­don bocsátása után Kercsre ment, ahol a fehér­gárdisták befogadták, őt titkos­szolgálatukba. ■ A sztary-karantini különítmény emberei szá­máról roppant túlzott információt adott. A Szlesszerenke által nekünk adott értesítés is túlzott volt. Mindössze 12 ember volt a külö­nítményben. Az igaz, hogy jól fel voltak fegy­verezve, de a munkát még úgyszólván meg sem kezdték. Szlesszerenko, Szyu­ko, Preszinszky és még néhány más azzal volt megbízva, hogy embereket toborozzanak a környéken. Volkov, Dzsin, Timofajev tengerészek voltak abban a különítményben, amely fenntartotta az össze­köttetést Sztary-Karantin falu forradalmi cso­portjával. Két párttag, Khovrin és Bajdikov elvtársak, rövidesen csatlakoztak a különít­ményhez és később pártmunkát végeztek a ta­gok között. Kihasználva az ellenség bizonytalanságát, a forradalmi hadvezetőség sietett értesíteni a ke­rületben lévő városok és falvak dolgozó töme­geit a partizánkülönítmény létezéséről. Megrá­zó felszólításokat adtak ki a falusi gyűléseken és a munkásokhoz, amelyben felszólították ő­­ket, hogy ne engedjék át magukat a fehér­gárdisták mozgósítási parancsának. A szegény parasztságot felhívták, hogy egyesüljön a párt és a forradalmi katonai hadvezetőség köré, hogy partizánkülönítményekben szervezkedje­nek és harcoljanak a szovjeturalom visszaállí­tásáért, amely egyedül védi a munkásság érde­keit. „A szovjeturalom össze fog zúzni minden kizsákmányolót. A legszigorúbb módon fog el­bánni a csalókkal és szélhámosokkal. Nem en­gedi meg ,hogy a munkásokat becsapják. Fog­­(Folytatjuk) Idén május 1-re Torontóban van egy progresszív női csoport, melynek tagjai szor­galmasan kötik a harisnyákat, szvettereket a spanyoloknak, s e­zek a nők is számítanak részt venni a felvonulásban úgy, hogy kötnek, amint menetelnek. Nehéz, de szép demonstráció lesz ez a spanyol demokrácia érdekében. ­Moszkva valóban védi az anyákat Ebben az évben 120,000 újszü­löttet várnak Moszkvában. (A múlt évben 53,000 volt, 1935-ben 45,000). A főváros egészségügyi hivatala már tett is lépéseket a lakosság ezen nagy arányú szapo­rodásának a gondozására. 50 gyer­mekotthont már megalapítottak és tervbe van még véve 50-nek a be­fejezése ebben az évben. A­ költ­ségvetés egészségügyi alapja er­re az évre 400 millió rubel, tavaly 290 millió rubel volt. A fájdalom­­nélküli szülés módszere rendelke­zésére áll minden anyának. Mindez történik egy olyan or­szágban, amelyről a Saturday Nigth című folyóirat azt írja, hogy „nem civilizált ország,“ Kifi pedig azt mondjuk, hogyha mindezt csak ,,nem civilizált’“ országban lehet élvezni, mi pártoljuk. SZAKÁCSNŐ A mai recepteket iHijö­n­ I.ász­omé, Regina, Sasiéból volt szi­ves bekülde­ni. Szívesen veszünk bárkitől jó és hasznos recepte­ket. HIDEG AJ­RO SÜTEMÉNY 1 csésze vaj 2 csésze barna cukor­ 3­ csésze liszt 3. teás­kanál’ sütőpor — ujj, teáskanál só 2 tojás — 1 teáskanál vanília —.. 1 csésze vágott dió. Avasszuk fel a vajat,­­tegyük hozzá ,a Cukrot és lassú tűzön ad­dig keverjük, amíg megbámul, azután hűtjük ki. A lisztet, sütő­port és sót Szitáljuk össze. Te­gyük a vaj­as cukorkeverékhez a jól felvert tojást és vaníliát. Most az egészet keverjük össze, te­gyük tepsibe, fedjük le és tegyük hideg helyre kihűlni. Majd vékony szeletekre vágjuk és zsírozott tepsibe forró tűznél 8—10.percig sütjük. [ . . ' sf. * PE AN UT­­ B ITT !.l ( ejtsd panitbatt) SÜTEMÉNY 1 csésze vaj — fél csésze zsír —1 csésze barna cukor — 1 csé­sze fehér cukor — 2 tojás, kevés só —­ 1 csésze peanut-butter — 1 kiskanál baking-szóda. A szódát 2 kanál langyos víz­ K­ANADAI M­AGYA­­­ MUNKÁS LEVELEZŐINKTŐL istHarcos egységet Május Elsején Emlékezzetek magyar dolgozók 1919-i magyarországi május 1-re Itt van megint május elseje, a nemzetközi munkásság egyik leg­nagyobb ünnepe. A munkásság mindig jobban és jobban megérti május elsejének a jelentőségét. Má­j­us elsejére a munkásság vérre emlékeztet, akik életüket adták nemcsak Csikágóban, hanem az e­­gész világon. Május elsején már nagyon sokszor lőttek a munká­­­sok soraiba, amikor azok tüntet­tek az elnyomatás, kizsákmányo­lás, háború és nyomor ellen. Jól eső érzés fog el, ha visz­­szaemlékezek az 1919-es május elsejére Magyarországon. Felejt­hetetlen emlék ez számomra. A munkásság vörös zászlók alatt vonult fel az egész országban. Nem támadtak fegyveres pribé­kek sorainkra, a munkásság ünne­pelhetett érzéseihez méltóan. Azóta elmúlt 18 esztendő, 18 május elseje, de a magyar mun­kásság­­nem ünnepelt azóta. A fe­hérterror megakadályozta minden esetben a nyilvános ünneplést, sok esetben ker­ült halálos áldo­zatba az ünnepelni akaróknak, mert az urak közéjük lövettek és fognak lövetni mindaddig, amíg el nem söpörjük őket a földszinéről. A magyar dolgozóknak csak ak­kor lesz szabadságuk, ha meg­­döntik a grófok, bárók uralmát és megteremtik a második Tanács magyarországot. A magyar urak keze munkás­vértől gözös, mint Francisco Fran­­coé, aki megtámadta a szabadság­­szerető nép által megválasztott kormányt, hogy az urak igájából szabadulni akaró nép nyakára visszategye azt a jármot, amelytől szabadulni akart. Franco elkesere­detten ordította, hogy a népfront a nép és a vallás ellensége. Amikor ezt kiabálta, akkor még nem volt egyetlen kommunista sem, a kor­mányban. Csak későbbis vált, szük­ségessé két­­kommunista,­­­bevonása a kormányba, de ő mégis kom­munizmus elleni harcról f­ordított. France amerre eljár csapataival, mindenütt a­ legbarbárabbul végez­teti ki a szabadságszerető népet és annak vezetőit. A kapital­sta lapok tudóástói sorozatosan szá­molnak be azokról a kivégzésekről, orvtámadásokról, amit a védtelen asszonyok és gyermekek ellen el­követett, egész városrészek van­nak összerombolva, amerre eljár- m­i ne olvasszuk fel. Lisztet annyit használjunk amennyit felvesz, úgy hogy se lágy se nagyon kemény ne legyen. Kézzel, formáljunk ap­ró gömbölyű labdákat. A tetejét­­ villával szurkájuk meg, nak a rablóhordái. Októberben kezdték meg Madrid ostromát. Már az első napon azt kiabálta Franco a rádióban, hogy „holnap bevesszük Madridot“. Lö­vette minden erejével a várost. Bombázórepülői a gyerekek száza­it pusztították el a játszótereken. Bombáztatta­ a kórházakat, temp­lomokat, múzeumokat, de legjob­ban a munkáslakásokat. Halottak­kal és haldoklókkal volt tele Mad­rid uccai. Az otthonnélküliek kint az esőben várták a következmé­nyeket. De Madrid népe kitartott é­s ma egyik győzelmet a másik után aratja az egyesített spanyol hadsereg. Franco véres kézzel áll a vi­lág előtt. A nemzetközi fasizmus igazi eszköze, gyilkosa a spanyol népnek, amely nem akart egyebet, csak kicsivel nagyobb szabadságot és nagyobb darab kenyeret azok­tól, akik évszázadokon keresztül elnyomták, nyomorgatták, de u­­gyanakkor ők a legnagyobb jólét­ben dőzsöltek. Még nincs elveszve a spanyol nép ügye.A világ munkássága megmentheti és meg is fogja men­teni a spanyol nép demokráciáját a fasiszta hordák hencegésétől, ó­­riási csapást mértek Hitler és Mussolini zsoldosaira. A minden pillanatban ünneplő fasiszták kel­lemetlen meglepetésben részesül­tek. Mussolin­iek a diadalut­­át megzavarták a spanyol győzelmek. Kellemetlenül hatott a Hitler szü­letésnapján ünneplő náziizmusra, amikor az illegális antifasiszta rá­dióleadó a fasiszták spanyolorszá­gi vereségéről számolt be. De ö­­rült az a nép, amely már 5-ik esz­tendeje összeszorított ököllel tű­ri a kegyetlen fasizta terrort. Vajaskenyér nincs, de van hadi­­felszerelés, amit az új világhábo­rúra készítenek, amellyel már meg is kezdték a gyilkolást Spanyolor­szágban. Az új világháborúból Kanada sem akar kimaradni. A kanadai kormány is fegyverkezik, de ha megkérdezzük, hogy ki Kanadának az ellensége, erre nem tudnának határozott választ adni, ami nem is lehet. Mi tudjuk, hogy mit je­lent Kanada fegyverkezése és azt is tudjuk, hogy ki ellen. A saját népe ellen, az iparmágnások, a kapitalisták megvédésére. Május elsején minden munkás jöjjön az utcára tüntetni a kö­vetkező pontokért. Szabad szak­­szervezeti jogát Kanadában, ab­ba a szervezetbe,, amelyet a mun­kások többsége jónak lát. Minden támogatást adjon meg a kanadai kormány a demokráciáért harcoló spanyol népnek. Harc a háború és fasizmus ellen a­ békéért. Egye­sítsük erőinket május elsején o­­lyan alapon, hogy ez az egység le­gyen kiinduló pontja a kanadai népfrontnak, amelynek egyik osz­lopa legyen a kanadai magyar nép­front. Dave Náilasdy, New Waterford, N. S. TEREMTSÜK MEG SZERVEZETEINK EGYSÉGÉT! Harcot az egység kerékkötői ellen. — Ne bizzuk a sor­sunkat a reakcióra '-1 WAYNE, ALTA. — Lent a bánya mélyén, kint az utcán, a­­különböző szórakozó he­lyeken, mindenütt, ahol emberek csoportosulnak az általános hely­zetről, nélkülözésről, a múltról, jelenről, a szabadság- és békeharc­­ról beszélnek, állandóan napiren­den van a spanyol kérdés, a hala­dó nép önvédelmi harca a nemzet­közi fasizmussal szemben. A mun­kásság okulva a múltból, követni akarja azok példáját, akik az egység megteremtése következté­ben a reakció felett többé-kevésb­­bé győzedelmeskedtek. Mindezen törekvések nem ok nélkül történnek. A munkabére­ink évek óta állandóan csökken­nek, ezzel szemben az élelmisze­rek árai napról-napra emelkednek. Amíg a tőkések prosperitásról be­szélnek, addig a munkásság nagy­­része retanika nélkül nyomorog. Ezt a kapitalista lapok sem bírják egészen letagadni. A munkásságnak azért van szüksége a szervezkedésre és szer­vezeteink egyesítésére, mert csak az egység megtermelésével le­szünk képesek a tőkések által ránk kényszerített helyzeten vál­toztatni. Vannak munkások, akik azzal érvelnek, hogy a­ szakszervezeti munkák végzését és irányítását bízzuk a vezetőinkre, azok tud­ják, hogy mit kell csinálni és el­végzik. Ez helytelen. Tanuljuk meg, hogy a vezetőség csak a mi támogatásunkkal lesz képes jó munkát végezni. Ha mi a gyűlések­re rendszertelenül­­járunk, annak csak a tőkések örülnek, aminek pedig ők örülnek, abból nekünk hasznunk nincs. A gyűlésekről va­ló elmaradással a winnipegi ku­vasznak sem okozunk bosszúságot, dacára annak, hogy az említett lap harmadik oldalán rendszerint ott látjuk a „munkás újság“-ot, a­­mely fölött olvashatjuk, hogy „Szervezetben az erő“. A jelszó szép, de ennek dacára ő az, aki nyíltan és burkoltan támadja a munkásszervezeteket, különösen a­­mikor azok a munkások béreiért harcolnak. Mi nem várhatjuk a jelszóvágó reakciósok támogatását, akik a feljebbvalóik utasítására cseleksze­nek, leplezik azok profitéhségét és kizsákmányoló politikájukat. A Kuvasz-féle újságírást mi haladott munkások egyenesen árulásnak bélyegezzük, amelytől el kell for­dulnia minden olyan embernek, aki munkájával keresi kenyerét. A mai helyzetből egyetlen kive­zető út az egység megteremtésé­vel érhető el. Ennek megteremté­sére álljon munkába minden öntu­datos munkás. Tegyük félre a sé­relmeinket — már akinek van — követeljük szervezeteink, vezetősé 100 napi munka egy évben — WINNIPEG, MAN. — Újra a munkanélküliek ellen tá­madtak a winnipegi városatyák. A jelenben a családos munkanélküli­ek vannak a soron. Szomorúan hat ez a kegyetlenség, szívtelenség, a­­mivel a város elöljárósága viselte­tik a néppel szemben, a tőke érde­kében. Jelenleg Winnipegen a családos segélyen élőknek,azért a kevés ala­mizsnáért, amit segély gyanánt kapnak, 100 kemény napot kell dolgozniok évente, ez az új hatá­rozat azokra szól, akik nincsenek egy éve a segélyen, de ezek után következnek a régebben nyomor­gók. Ilyen határozatokat hoznak a nép által megválasztott városi a­­tyák. Teljesen a tőke szolgálatába szegődtek, a munkásság ellen. Mit szólnak ehhez a winnipegi válasz­tópolgárok? Száz kemény nap dol­gozni a könyöradományért, amit úgy adnak, mintha ők volnának a munkások igazi jótevői. Ezek a tő­ke igazi képviselői, a munkást any­­nyiba sem nézik, mint a kóbor bá­tyát. Emlékezzünk vissza 1936-ra, a nőtlen munkanélküliekkel ugyan­azt tették, amit jelenben a nősök­kel akarnak tenni. Ez ellen tilta­kozni kell minden munkásnak. Szervezetten össze kell­ fogni, ha azt akarjuk, hogy ingyen ne dol­gozzunk. Az uraknak a terve az, hogy 100 napot ingyen dolgoztas­sanak és utána a nyári időben ki­­küldjenek farmra. Szervezkedni kel ezen aljas támadás ellen. VV. Horváth MUNKABÉREKÉRT WINNIPEG. 2• A villamosvas­­utak munkásai követelik a dep­­resszió előtti munkabéreket. Kö­vetelik, hogy az állam avatkozzon az ügybe, ha a társulat továbbra is megtagadja munkások jogos kö­vetelését. A munkások már meg­ejtették a sztrájkszavazást. Egy­öntetű a szavazat a sztrájk mel­lett, ha a társulat békés úton nem akarja megfizetni a tisztességes rzfunkabért. Ma a bérek a váro­si vonalakon 13 százalékkal ala­csonyabbak, mint voltak 1929-ben. Egy lépés előre — LESTOCK, ILASK. — A lestoki klubosztályunk sike­res színelőadást rendezett április 17-én, amely alkalommal a Gra­­nater nevű iskola erre bérelt helyi­sége tömve volt közönséggel. Négy egyfelvonásos darab került előa­dásra, amelyeket szereplőink di­cséretre méltóan adtak elő, külö­nösen, ha figyelembe vesszük, hogy szereplő­nk többsége még csak most vett részt először szín­játékban. Az ezen alakalomra kiválasztott színdarabok jó szórakozást és ta­nulságot szereztek a közönségünk számára. A lestoki magyarság, mint egy feledhetetlen estére gon­dol vissza ezen összejövetelünk­re. Az előadás után kezdődött a tánc, ami eltartott a reggeli órá­kig. Hogy mennyire tetszett az elő­adás a közönségnek, bizonyítja az, hogy a vezetőség a közönség, hangulatának engedve jónak lát­ta május 5-én újra lejátszani­­u­­gyanezt a műssort a Lake Ridings Hallban. A mulatság tisza jövedelme 16 dollár és 80 cent, a tervbe vett­ Munkásotthon építésének alapjára lesz fordítva. Köszönjük a megjelentek szíves támogatását. S. J. Mikolcky­­gétől, a vallásos a reformista m­un­kás tagsággal rendelkező szerveze­tek vezetőitől, hogy teremtsenek lehetőséget a dolgozók egyesítésé­re, ne legyenek a munkásérdeke­kért folyó harcnak kerékkötői. Pálinkás József. Küldjük pénzünket a KELEN irodával! LEGJOBB — LEGGYORSABB — LEGMEGBÍZHATÓBB! KÁBELDÍJ 25 CENT — GYORSKÁBEL 35 CENT! 1* iv ■‘■■A - e ■ , ■ • Legmagasabb árfolyamok! ALEX. A. KELEN LTD. 1456 CITY' HALL AVE., MONTREAL, QUE. KEDVEZMÉNYES HAJÓJEGYEK, KÖZJEGYZŐI OKIRATOK HITELESÍTÉSE, AFFIDAVÍTOK, ÓHAZA! BÉLYEGEK. 3. OLDAL így látjuk! I- ÍMI­ “ A MIKOR Jánossyt — aki­­nek a bíróságon elfelej­tették a „dr“ jelzőjét emlí­teni — elítélték egy nap híj­­án két esztendei fogházra, azonnal eszünkbe jut az ál­tala írott vezércikk, amit a jobblétreszenderült Híradó­ba írt a guelphi rablázadás­sal kapcsolatban. Nem tud­juk, hogy most, miután ka­­rierjének ezen magaslatára érve, saját bőrén fogja ta­pasztalni azt a lanyha bá­násmódot, ami a börtönben van, nem fog-e véleménye megváltozni a börtönökről, amelyekről a következőkép­­pen írt a Híradó január 23- iki számában : „Az Egyesült Államok­ban, de Kanadában is — ki­véve egy-két nagyon szigorú fegyházat, a börtönök sza­bályai nagyon lanyhák, az ellátás tűrhető és a rabok­nak van elegendő szabadsá­guk szórakozásra, dohány­zásra. Magától érthetődik, hogy a börtön, a fegyház nem azért van, hogy ott szó­rakozzon, akit oda becsuk­nak, hanem azért, hogy bűn­hődjön bűneiért, s javuljon, jobbátra térjen . . Mi is egy véleményen va­gyunk Jánossy fegyenc úr­ral a tekintetben, hogy a bű­nös bűnhődjön a bűneiért, de abban nem hiszünk, hogy a kapitalista börtönökben megjavuljon, de nem hi­szünk különösen a fegyenc úr megjavításában, aki éle­tében mindig az úgyneve­zett nem hét, hanem hetven­hét próbások közé tartozott. Ez a két esztendő számára pihenő lesz, hogy onnan ki­szabadulva, sokkal rava­szabb, fogásokkal kezdje el félbenhagyott, m­agya­r­u­­li becsületmentős munkáját a fehérterrorlegényből lett sikkasztó, „kazafiya?“ új­­ság-szerkesztő. A KÖZELMÚLTBAN volt alkalmunk hallani egy tömeggyűlésen Rev. Douglas baptista pap beszédjét, aki hatalmas beszédet mondott az oshawai sztrájkolók és általában a munkások érde­keiért, önkéntelenül is a mi baptista papunk, Rév. Bállá jutott eszünkbe, aki a toron­tói csoport vezetője. Nem a­­zért jutott eszünkbe, mintha Rév. Bállá is hasonlóan áll­na a munkások érdekeiért szikra, hanem azért, mert teljesen ellentéte Rév. Doug­lasnak. Ezen állításunkat igazol­ja a magyar baptisták kis lapocskája, amelynek ápri­lisi számában még mindig ott találjuk a Continental Ticket Office hirdetését, ma­gyarul: Jánossy zsebmetsző hivatalának címét. Még ak­kor is hirdette Rev. Balra a sikkasztó irodát, amikor a Hatóságok is leleplezték és eljárás volt indítva a „dr“ jelzővel működő fosztogató ellen. Az sem szolgálhat ment­ségül Rév­ Bal­lának, hogy nem tudott az ügyről, mert akkor már azok is ismerték az ügyet, akik nem voltak annyira benfentesek a Já­nossy-féle korrupcióban, mint ő figyelme, hogy a ja­vulás útjára térített sikkasz­tó már március első hetében le lett leplezve. Itt már tisztán látszik, hogy lapján keresztül bi­zalmat szavazott a minden­hájjal megkent ügynöknek, így a­k­erta segíteni a szélhá­mosok­ lapjának olvasói fel­­áldozására és a többszörös sikkasztót. Szégyélhetné magát eg­y haladó egyház papjának ne­vező Rév. Bállá, hogy tuda­tosan, nyíltan, bűnrészessé­get vállal a sikkaszt''""11 helyett, hogy a munkástag­ságból álló hivei mellé állva segítene leleplezni, megaka­dályozni a gazembert. KERÜLŐ ÚTÓN „Kérem uram — mondta az al­kalmazott — szeretnék a jövő hé­ten kimaradni, hacsak lehetséges.“ „Szeretne, eh, szeretne?—mond­ta a munkaadó — és ha szabad kérdeznem miért?“ „A menyasszonyom nászútra megy és én s­­­zeretné­k­ vele men­ni.“

Next