Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)

1967-03-16 / 30. szám

JOHNSON ELNÖK ÉS KLIKKE A TILTAKOZÁS GYŰRŰJÉBEN EGYRE szűkül Johnson elnök és klikkje, a vércséknek nevezett államférfiak és a hadvezetőség körül a háború ellenes tiltakozás az Egyesült Államokban és más országokban egyaránt. Csatlakozott a múlt hét második felében Arthur Schlesinger Jr., az elhunyt Kennedy elnök belső tanácsosa is az észak-vietnami bombázás abbahagyását követelő amerikaiakhoz, megerősítve Robert P. Kennedy támadását Johnson háborús politikája ellen. Felszólította ugyanakkor a svéd kormány Johnsont és háborús klikkjét, állítsák meg Észak-Vietnam bombázását legalább ideiglenesen, hogy lehetőség nyílhasson béketárgyalások megkezdésére. Történt ez azon a napon, amikor Saigonból nagy amerikai emberveszteségről értesítették a Johnson-kormányt. Március 9-én több mint 200 amerikai halott és legalább háromszor annyi sebesült lett áldozata a Mekong folyó deltájában a délvietnami Nemzeti Felszabadító Front ellentámadásának. Ugyanakkor elvesztettek egy ütközetet az amerikaiak Saigontól mindössze 12 mérföldnyi távolságra levő frontszakaszon. Március 9-én Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió elnöke is támadta Johnson elnök vietnami kalandját. Bírálta egyben a kínai vezetőket is, akik ellenzik az észak-vietnami kormány állásfoglalását, miszerint megkezdődhetnek a béketárgyalások az észak-vietnami bombázások leállítása után. A Mao-csoport nem egyezik a Vietnami Demokratikus Köztársaság nézetével”,mondotta a szovjet elnök. A Johnson-kormány azonnal tagadta Schlesinger azon vádjának hitelességét, hogy a Johnson-kormány nem akar béketárgyalásokat.Johnson elnök sajtófőnöke, George Christian szerint az amerikai kormány “tisztázta már, hogy mi hajlandók vagyunk tárgyalni a háború megszüntetése céljából.” Schlesinger nyilatkozata válasz volt Arthur Goldberg amerikai ENSZ-nagykövet kijelentésére, amely Johnson elnök azon hazugságát szajkózta, hogy ő mindenkor készen áll béketárgyalások megkezdésére. Schlesinger kijelentette, hogy a Johnson-kormány gátolja a béketárgyalások megkezdését, amíg azt hangoztatja, hogy Hanoiból vár békejeleket. Johnson logikáját Schlesinger a következő szavakkal határozta meg: “Nem tárgyalhatunk addig, amíg hátul vagyunk, mert gyengék vagyunk, és nem tárgyalhatunk amikor elől vagyunk, mert ha folytatjuk azt, amit teszünk és eddig tettünk, sokkal előbbre jutunk a dolgok későbbi fejleményei során.” Hű marad Johnson vietnami politikájához Pearson miniszterelnök. A 360 torontói egyetemi tanártól kapott tiltakozásra közölte válaszul, hogy a tömegnyomás helyett “titkos, csendes diplomáciára van szükség.” Elutasította a professzorok azon kérelmét, hogy Kanada ne szállítson hadfelszerelést az Egyesült Államoknak. Kijelentette válaszában Pearson, hogy Kanada nem mondhat le arról a haszonról, amelyet a hadiszállítás nyújt. Úgy látszik Pearson éppen úgy ki fog tartani Johnson mellett a végsőkig, mint ahogy kitartott Hitler mellett Szálasi. AMERIKAI JELENTÉS A VIETNAMI FRONTA HIVATALOS amerikai becslés szerint 262 amerikai katona vesztette életét február 26 és március 4 között. A dél-vietnami Nemzeti Felszabadító Front nyomását a múlt héten minden addiginál nagyobb mértékben érezték az amerikaiak,mert 15 frontszakaszon egyszerre zúdult rájuk gerillatűz, de a március 4 utáni veszteségeikről lapunk zárásáig hivatalos közlés nem jelent meg. Az amerikai sebesültek száma március 4-ig, hivatalos becslés szerint 1381 volt. Négy amerikai tűnt el vagy esett fogságba ugyanakkor. Az amerikaiakkal harcoló szövetséges csapatok veszteségei állítólag sokkal kevesebbek voltak. Csak 200 halottjuk volt és csak 18 katonájuk tűnt el, illetve esett fogságba. A saigoni kormány csapatai 6 halottról jelentettek. A sebesültek számát sohasem közli a saigoni kormány. Amerikaiak becslése szerint 1961 óta kevesebb mint 8.000 amerikai katona esett el Vietnamban és kevesebb mint 46.000 sebesült meg. Hivatalos amerikai bevallás szerint 417.440 főnyi amerikai haderő harcol Dél- Vietnamban. Johnson elnök elhatározta egy vietnami haditanács megtartását, tekintettel a saját pártjában is ellene forduló erők növekedésére és arra a kellemetlenségre, hogy a hatalmas Egyesült Államok abszolút fegyverfölénye sem képes legyőzni a kis vietnami ellenséget. KANADAI MAGYAR , MUNKÁS Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash Vol. XXXVIII. éví.> No. SO^^f^^Toronto, Ont. 1967 március 16 Ara 10 cent TERJED A LAKÁSÍNSÉG A CENTENÁRIUM EVEDENKERT A SZÖVETSÉGI KORMÁNY ÍGY AKARJA MEGLEPETÉST színlelve első oldalakon szörnyülködött a napisajtó a múlt héten a lakásínség terjedése felett és megállapította, hogy a lakáskérdést sem a városi, sem a tartományi kormányok megoldani nem tudják, azt egyedül a szövetségi kormány oldhatná meg méltányos kamatért nyújtott kölcsönökkel. A múlt év elejéhez képest ez év elején 59%-kal kevesebb lakást építettek Torontóban, holott — Vancouver kivételével — Torontóban a legijesztőbb a lakásnyomor. A majdnem kétmillió lakosú Metro-Toronto ez év elején kevesebb mint 650 új házat kapott a múlt év hasonló időszakának 1590 új házával szemben. A lakásínség a második világháború óta nem volt ily nagy. Tragédiája ez a lakást kereső családoknak és szégyene a centenáriumi évnek, de a központi kormány tovább szundít. Úgy látszik lázadásra vár. Az építkezési vállalatok és munkásaik szíves-örömest építenék az új házakat, ha rendeléseket kapnának. Szívesen rendelnének új lakásokat különösen az uj házasok és a fiatal családok, de honnan vegyék a pénzt az első nagy részlet lefizetésére, amikor a lakbér, élelmiszer, ruha és egészségvédelem költségeire is nehezen futja legtöbbjük keresete? Közben a kamatok emelkednek. Kölcsönt csak a magas keresetű emberek kaphatnak. Új lakásokat tehát csak ők rendelhetnek. Magas munkabért azonban a munkáslakosságnak csak igen jelentéktelen hányada kap. Egy statisztika szerint csak 40.000 kanadai állampolgár évi jövedelme haladja meg a $16.000-t. Családtagjaikat is beleszámítva, ők a kanadai lakosságnak még 1 % -át sem teszik. A túlnyomó többség részére a lakáskérdés megoldhatatlannak bizonyul. De nemcsak a bajosan kapható kölcsön, nemcsak a túlzottan magas kamat a baj. Gátolja a lakásépítést a telkek óriásra növelt ára és a helyhatóságok akadékoskodása is. A központi államhatalomnak természetesen be kellene avatkoznia, de nemcsak alacsony kamatokért folyósított kölcsönökkel, hanem a hatalom eszközeinek a spekulánsok, nyerészkedők ellen fordításával is. Szigorúan kellene büntetni a lakásínség vámszedőit. A magánkölcsönzők nyolc, sőt 96 -oS jövedelmet hajtanak be pénzükért és vannak esetek, amikor még ennél is többet, s ha ezt a törvény nem tiltja, ugyan miért adnának a Trust and Mortgage Company-csoportok és más pénzintézetek kölcsönöket 7 és egynegyed százalékos kamat mellett csak azért, mert azt tőlük a National Housing Act kéri ? De még a 7%-os kamat is megfizethetetlenül magas a dolgozó lakosság több mint felének, hiszen a hivatalos statisztika szerint 2.500.000 férfi és nő egy főre jutó évi keresete nem haladja meg a $3.000-t, s ha valaki mégis vásárol lakást a National Housing Act-ben meghatározott 7 és egynegyed százalékos kamat mellett, $10.000 kölcsönért 30 év alatt 24.000 dollárt fizet vissza a kölcsönző fiatal házaspár vagy család. Azt, hogy a kapitalista kormány ezen a helyzeten a saját jószántából változtatni nem fog, biztosra vehetjük. Nem azért kapitalista kormány a kapitalista kormány, hogy a nem kapitalista tömegeket szolgálja ki. A Pearson-kormány azzal védekezik, hogy a lakásínséget nem a szövetségi kormány teremtette. Ennélfogva nem a szövetségi kormányra hárul a lakásínség felszámolása, s a pénzügyminiszter szerint pontosan a lakásínséggel lehet szabályozni a nemzetgazdaságot. Más szóval : a lakásínség nem tekinthető társadalmi tragédiának. John Nicholson munkaügyi miniszter Winnipegen mondott múlt heti beszédében kijelentette, hogy “késleltetett helyzet” alakult ki a lakásépítést illetően, majd ezt mondotta önelégülten: “Nem várom, hogy ez év első felében álljon rendelkezésre házépítési célra elégséges kölcsönpénz.” Fején találta a szöget. Nem várható a szövetségi kormánytól kölcsönfolyósítás a lakásínség enyhítésére, de pénzintézetektől sem. Hiába van tehát sürgősen szükség Kanadában 175.000 új családi otthonra, a szövetségi kormány legfeljebb 20.000 lakás létrehozását fogja elősegíteni azzal a $300.000.000- ral, amelyet nyújtani fog április elsejére. Ilyenformán a lakásépítési fronton — társadalmi biztonságra — komoly összeget nem hajlandó fordítani a kormány. Az eladósodott városok és falvak pedig az iskolák, kórházak stb. költségeit sem tudják teljes mértékben fedezni. A tartományi kormányoktól sem várható segítség, mert nem rendelkeznek azokkal a nagy adójövedelmekkel, amelyekkel a szövetségi kormány rendelkezik. MENESZTENI AKARJÁK JOHNSON ELNÖKÖT A CALIFORNIAI Fresnóból jelentették, hogy a Demokrata Párt California állambeli vezetősége mozgalmat indít Johnson elnök menesztésére, ha Johnson szeptemberig nem fogja megszüntetni a vietnami háborúját. A California Democratic Council kampánya Johnson elnök 1968. évi elnökválasztási jelölése ellen irányul. A California Democratic Council, az Egyesült Államok legnagyobb önkéntes politikai szervezete, elhatározta, hogy Johnson-ellenes békejelöltért fog harcolni, ha a vietnami háborúnak 6 hónap alatt végerem lesz. Johnson elnök Demokrata Pártjának ezen hatalmas szervezete csatlakozott Robert F. Kennedy szenátor azon követeléséhez, hogy szüntesse meg Johnson Észak - Vietnam bombázását minden további nélkül és ígérje meg, hogy bármely helyről kapott felszólításra álljon készen egy héten belül békekonferenciára. JELENTÉKENY KOMMUNISTA SIKER FRANCIAORSZÁG MEGKÉTSZEREZTÉK a választók Franciaországban a kommunista párt parlamenti erejét a múlt vasárnapi választásokon. A kommunista párt 73 mandátumot kapott. Ezt követőleg kijelentette nyilatkozatában a kommunista párt politikai bürója: “Pártunk sikere az általános baloldali haladás keretébe jegyzett bennünket.” A népi összefogás majdnem megbuktatta a gallistákat. De Gaulle elnök a gyenge centrista párt támogatására lesz szorulva. Nagy sebet ejtett ez a büszke francia elnök tekintélyén. De Gaulle hanyatlásának okozójául az emelkedő árakat, munkanélküliséget és inflációt említette a sajtó. De Gaulle és pártja elvesztette a dolgozó tömegek bizalmát. A francia nép összefogása tényleges demokratikus kormányzat előtt akar utat nyitni, amely gondoskodhat az európai biztonság garantálásáról, kölcsönösen előnyös európai és világkereskedelemről. Kétségtelen, hogy a francia népi összefogás többséget nyerhet a következő választásokon és megalakíthat egy népi demokratikus francia államot. Ez a kilátás nyugtalanítja most az amerikai imperializmust, amelyről feltételezhető, hogy egyre komolyabb védelmet fog nyújtani a feltörekvő újnácizmusnak.