Kanadai Magyar Munkás - Új Szó, 1967-1968 (39. évfolyam, 1-49. szám)

1967-07-20 / 1. szám

1967 július 20 KANADAI MAGYAR MUNKÁS S. oldal A KOSSUTH B. EGYLET CENTENÁRIUM! ÜNNEPÉLYEN ELHANGZOTT BESZÉDEK Tisztelt Bartha honfitársi Tisztelt vendégeink! Kedves tagtársaink és tagtársnőink! Engedjék meg, hogy elsősorban üdvözöljem az összes vendégein­ket és barátainkat, akik nem egy esetben sok mérföldről jöttek el hozzánk, hogy velünk ünnepelhes­senek ezen a nagy napon. Fogadott hazánk születésnapját és a magyar bevándorlás 80. évfor­dulóját ünnepeljük ma. Hosszú volt az út idáig és göröngyös. Szen­vedések, könnyek, de kétségkívül Tisztelt ünneplő közönség, kedves honfitársak! Először is köszönetet mondok kedves meghívásukért. Megtiszteltetésnek veszem, hogy mint a Magyar Népköztársaság Kanadában lévő nagykövetségé­nek vezetője, kormányom hivata­los képviselője a Kanadában élő magyarság egy részével együtt ün­nepelhetek Kossuth Lajosnak, nemzetünk, magyar történelmünk világszerte is jól ismert egyik leg­kiemelkedőbb alakjának kanadai szoboravatásán. Az amerikai kontinensen már van egy Kossuth szobor, nevezete­sen New York városban. Ezzel a szoborral a kanadai magyarság is gazdagodott, mivel Kanada föld­jén is felállításra került az első Kossuth szobor, pontosan a Kos­suth nevét viselő magyar parkban. A szobrot legnagyobb élő szob­rászművészünk, Kisfaludi Stróbl Zsigmond készítette és a Magya­rok Világszövetsége adományozta a Kanadában élő magyarságnak. Kossuth Lajos emlékét kegye­lettel őrzi minden magyar, azok is, akik otthon él­nek és Kossuth ha­ladó eszméit a gyakorlatban való­sítják meg, és azok is, akik az ó­­hazától távol vannak. Kossuthot nem sajátíthatja ki senki. Minden magyar, bárhol is éljen, büszkén magáénak vallhatja, ha az embe­ri haladás oldalán áll. Ugyanakkor Kossuth Lajos em­léke egyben összekötő kapocs is az o­thoni és külföldre szakadt, de az óhazát változatlanul szerető és tisztelő magyarság között. Ezt a szeretetet és tiszteletet mi sok for­mában és számtalan alkalommal ta­pasztaljuk. Az óhazai és itt élő magyarság közötti kapocs szimbóluma tulaj­donképpen a mai ünnepségünk is. Magyarország kiemelkedő művé­sze és az MVSz a szobor­adomány­­nyal ezt a kapcsolatot kívánja á­­polni és tovább erősíteni. Nem véletlen, hogy a szoborava­tás­ra a kanadai centenárium évé­ben kerül sor. Annak a Kanadá­nak a centenáriumán, amely hon­fitársaink tízezreinek nyújtott ott­hont és tisztességes megélhetést. Ugyanakkor annak a Kanadának a centenáriumán is, melynek gyors iramú hatalmas fejlődéséhez a magyarok tízezrei adták alkotó gondolataikat és az építés kivite­lezéséhez sok-sok ezer dolgos ma­gyar kéz is hozzájárult. Mi úgy érezzük, hogy Kanada eredmények is követték ezt a 100 éves és 80 éves hosszú, kanyargós utat. Ma már mindez a történelem­re tartozik — mindez történelem. De mégsem felejthetjük múltúnkat és tradíciónkat, mert erre kötelez bennünket sok halottunk és vete­­ránu­nk. Az évforduló, melyhez szerveze­megbecsülése, tisztelete és szere­­tete mindazért, amit idekerült ma­gyarságunknak nyújtott, egyálta­lán nem befolyásolja az óhaza iránti érzelmeket. Önök akkor erő­sítik igazán a magyar név, és egy­ben a magyar nép becsületét és te­kintélyét, ha fogadott hazájukban továbbra is jól helytállnak. Ugyanakkor egy pillanatra se feledkezzenek meg szülőföldjük­ről, amelynek polgárai mindig sze­retettel gondolnak a távolban élő nagy számú magyar között a Ka­nadában élő magyarokra és akik részéről, amikor találkoznak Ma­gyarországon vagy itt Kanadában, mindig őszinte szeretetre és segí­­tőkészségre számíthatnak. Örvendetes tény, hogy Kanadá­ban élő honfitársaink közül — a­­nyagi lehetőségeiktől függően — évenként egyre többen látogatnak az óhazába. Mi ennek nagyon örü­lünk. Örülünk azért, mert az az érzelmi kapocs, amely önöket a nagy távolság és a kivándorlás óta eltelt hosszú idő ellenére az óha­zához köti, ezen keresztül csak e­­rősödik. Örülünk ennek azért is, mert kanadai magyarjaink a saját szemükkel győződhetnek meg ar­ról az óriási építőmunkáról, amit a dolgos kis magyarság az óhazá­ban folytat. Tegyék továbbra is é­­lővé kapcsolatukat az óhazával, hogy gyermekeik és unokáik a jö­vőben is büszkék legyenek arra, hogy szüleik és nagyszüleik Ma­gyarországról jöttek ide és így ők is magyar származásúak. Ez a néhány gondolat hűen tük­rözi Kossuth több mint száz évvel korábbi eszméit, melyet nagy elis­meréssel fogadnak el ma is nem csak Magyarországon, hanem a vi­lág számos országában, akár él­nek ott magyarok nagy számban, akár nem. Végezetül átadom formailag is a Magyarok Világszövetsége aján­dékát, Kossuth Lajos szobrát a Kossuth Betegsegélyző Egylet köz­pont titkárának, Korányi János honfitársnak azzal, hogy ezt a szobrot olyan szeretettel fogadják, mint amilyen szeretettel az óhaza ezt adományozta. Emlékeztesse önöket történelmünk e nagy és ki­váló alakjának a szobra minden­kor a szülőföldre, annak szereteté­­re, arra, hogy akkor adóznak leg­­hűebben a dicsőséges 1848-as ma­gyar forradalom és szabadságharc emlékének, ha az otthoni magyar­sággal együtt — Kossuth szellemé­ben — mindenkor az emberi ha­ladásért harcolnak. tünk a mai napon elérkezett, két­ségkívül fontos és jelentős. Ahogy itt végig nézek az ősz fejeken, és bizony ma már megtizedelt régi­­kanadás sorainkon, eszembe jut­nak a múlt emlékei, a múlt esemé­nyei, azok az idők és évek, amikor Kanadába jöttünk. Eszembe jut­nak a szántóföldek, a prairiek és a bányák, ahol legtöbben kezdtünk dolgozni, és eszembe jutnak azok az idők, amikor még társadalmi biztosítások és juttatások hiányá­ban, kérges kezeinkkel kellett biz­tosítanunk a legszükségesebbeket magunknak és családunknak. De fogadott hazánk fejlődött, és ha bár nehézségek és problémák most is vannak, mégis ezen a gyö­nyörű nyaralónkon — a Balatonra emlékeztető Lake Erie partján — jöhetünk össze öreg harcosok és fiatalok, a fogadott haza centená­riumának szellemében. A magyar emigráció, amely 80 éve van ezen a földön, kiérdemel­te Kanada megbecsülését és tisz­teletét munkásaink, farmereink, értelmiségi dolgozóink, tudósaink és üzletembereink minden fronton megállták helyüket és a többi nem­zetiségi csoportokkal együtt jelen­tősen hozzájárultunk Kanada fej­lődéséhez és boldogulásához. Szervezetünk a múltban ugyan­azoknak az elveknek és meggyő­ződésnek volt hirdetője. A Kos­suth Betegsegélyző Egylet békes­ségben, együttérzésben kívánt és kíván ma is élni, dolgozni az ösz­­szes többi emigrációs magyar szer­vezetekkel. Hazaszeretetet hirde­tünk úgy Kanada, mint szülőha­zánk iránt. Ellenezzük a háborút, ami csak könnyet, vért és pusztu­lást eredményezhet. A mai ünnepségünket Kossuth Lajos emlékének tiszteletére is rendeztük. Nemcsak Kanada cen­tenáriuma, hanem Kossuth Lajos szellemében ünnepelünk. Kossuth szellemének nagysága minden ma­gyar által elismert tény, sőt mond­hatjuk, az egész világ, Amerika is, ahol Kossuth maga is járt, és ahol tiszteletére szobrokat állítottak és pénzeket vertek, magáénak tekin­ti őt. Mi mindig úgy éreztük és sze­rettük Kossuth Lajost, mint a bé­ke, barátság, egyetértés legna­gyobb magyar apostolát. De nekünk sohasem volt szándé­kunkban sem Kossuth személyét, sem szellemét, sem ezt a gyönyörű szobrot kisajátítani. Szervezetünk nevében ünnepélyesen és hivatalo­san meghívtunk minden magyar szervezetet és egyházat, hogy a mai ünnepség után is jöjjenek el erre az üdülő­helyünkre és érez­zék jól magukat Kossuth szobré­nak árnyékában és az ő szellemé­ben. Fogjunk kezet, mert ezzel te­hetjük a legnagyobb szolgálatot egyre erősödő és szépülő Szülőha­zánknak és a 100-ik születésnap­ját ünneplő fogadott hazánknak is. Tisztelt tagtársak ! Kedves ven­dégeink ! Engedjék meg, hogy nemcsak a tagságunk, hanem az egész kana­dai magyarság nevében forró bará­ti köszönetünket küldhessem a Magyarok Világszövetségének e­­zért a Kossuth-szoborért, Kisfalu­di Stróbl Zsigmond szobrászmű­vész alkotásáért. Hirdesse ez a szobor a magyar és a kanadai nép barátságát és egymás iránti tiszteletét. Legyen ez a szobor emlékköve a magyar emigráció 80 esztendejének. Le­gyen monumentuma azoknak a százaknak is, akik ma nincsenek itt velünk, de áldozatos munkájuk és hősi szellemük velünk van. Szervezetünk nevében szeret­ném ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy felkérjem Bartha Já­nos honfitársunkat: tolmácsolja köszönetünket a Magyarok Világ­­szövetségének ezért az értékes a­­jándékért és a többi ajándékokért, melyekkel elhalmoztak bennünket a múltban. A Kossuth Betegsegélyző Egylet központja nevében mindenkit ő­­szinte, szívből jövő szeretettel üd­vözlök és kívánom: hozzuk létre a kanadai magyarság egységét. Kí­vánom, hogy mindannyiunk emlé­kében éljen 80 éves kanadai hősi múltúnk és Kanada 100-ik szüle­tésnapja ! BEÖTHY OTTÓ ÜDVÖZLETE A Magyarok Világszövetsége főtitkára alanti beszédét magnetofon-szalagról hallgattuk. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Honfitársak! Ebben az órában, amikor nagy hazánkfia, Kossuth Lajos emlék­művét avatják fel a szülőföldtől oly távoli Kanadában, amikor le­leplezik jeles szobrászművészünk, Kisfaludi Stróbl Zsigmond szép bronzszobrát, gondolatban ott ál­lunk mi is a wellandi parkjukban és együtt ünneplünk önökkel. Sze­rettünk volna nem csak lélekben, gondolatainkban ott lenni, hanem ott állani és ezeket a szavakat élő szóval elmondani. Nem rajtunk múlott, hogy ez nem vált lehetsé­gessé. Ez a szép szobor-képmás, ame­lyet a Magyarok Világszövetsége sok szeretettel készíttetett és kül­dött el ajándékul a most százéves, a magyar emigránsok tízezreinek otthont, kenyeret és új hazát nyúj­tó barátságos Kanadának földjére, legyen a wellandi honfitársak, a Kossuth­ Park látogatói előtt ércbe öntött, maradandó jele a Szülő­föld szeretetének és annak a tisz­teletnek, amellyel innen, a távoli Magyar Népköztársaságból gondo­lunk mindenkor, nemcsak az ilyen ünnepélyes órákban önökre, Kana­dában élő magyarokra. Legyenek jó kanadaiak, álljanak itt hazájuk­ban mindenkor az igazság, a ha­la­dás híveinek soraiban, legyenek a népek barátságának, a világ bé­kéjének szószólói. Emlékeztesse Önöket Kossuth ércbe öntött arc­mása a távoli Szülőföldre, tartsa­nak meg bennünket mindenkor szeretetükben, mint ahogyan mi is szeretettel, féltő gonddal, nagy­on tisztelettel gondolunk önökre, akik ott, ahová a sors vitte önö­ket, szorgalommal és derekas helytállással szereztek becsületet a magyar névnek, a magyar nép­nek. E gondolatokkal, és a legforróbb jó kívánságokkal adom át Kossuth Lajos szobrát, a Magyarok Világ­­szövetsége ajándékát. Őrizzék meg híven, virítson körülötte tavasztól őszig színes virág — emlékeztesse minden látogatójukat a Szülőföld szeretetére, a nép szolgálatára, Kossuth Lajos életének feledhetet­len példaadására. • Korányi János, a Független Betegsegélyző Szövetség központi tit­kára mondotta az alábbi beszédet a Kossuth Betegsegélyző Egylet cen­tenáriumi ünnepélyén, az egylet Kossuth parkjában, július 9-én. BARTHA JÁNOS BESZÉDE Meghívásra jelent meg Bartha János, a kanadai magyar nagykövetség vezetője centenáriumi ünnepélyünkön.

Next