Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-08 / 15. szám
6. oldal Emlékezés a magyaros vendégszeretetre Lapunk egyik régi torontói olvasója, Paczier István, aki a Kossuth Betegsegélyző Egylet ez évi csoportjával volt a hazai rokonlátogatásra, mint a többi útitársai ugyancsak gazdag tapasztalatokkal és sok kellemes emlékkel tért vissza Kanadába. A csoport hazai utazásairól, élményeiről számos részletes beszámoló tájékoztatta eddig olvasóinkat, s ezért Paczier István, ha ő maga is szeretne mindent elmondani, arra kérte lapunkat, hogy csak néhány személyes tapasztalatát tegyük közzé az ő részére is. Elmondotta, hogy Magyarországra való megérkezésük után pár napra a romániai Erdélybe utazott haza szülőfalujába, amit 36 évvel ezelőtt látott utoljára. Nagyváradról autóbusszal utazott ki Börvelyre, szülőfalujába, ahol 1933-ban volt utoljára látogatóban. — A falumat nem ismertem meg, újnak tűnt az egész — mesélte első élményeit —, még az öcsém házát sem találtam meg. A rokonok, régi barátok, ismerősök mind szeretettel fogadtak. Amerre jártam rövid másfél hét alatt, mindenütt újat találtam és — ezt hangsúllyal mondta Paczier — ma már csak egyetlen nádfedeles házat találtam a faluban. Arra a kérdésre: hogyan él a falu népe? — megelégedéssel válaszolta, hogy amit látott, mindenki rendesen megél, jó háztartást vezetnek, van bőven jószágjuk és e nyáron kitűnő gyümölcstermésük volt. Élvezettel beszélt arról, milyen jó a fáról szedett, érett friss gyümölcsöt élvezni. A munkájuk után meg vannak elégedve megélhetésükkel és ha így megy, még jobban is fognak élni. Mint sok másoknak, Paczier Istvánnak is volt olyan érzelmi pillanata, ami oda köt bennünket a szülőhelyhez, s őt is akkor ragadta az meg, mikor elmondta, hogy bátyja sírját is meglátogatta, aki őt is valamikor a kőműves mesterségre tanította. Tiszteletét küldi falujába azoknak, akik őt ugyanolyan tisztelettel visszavárják. Ugyanakkor üdvözletét küldi öccse, Paczier János, aki maga is volt a Munkás olvasója, a lap olvasóinak, volt és mai szerkesztőinek. ★ ★ ★ Paczier bácsi — így szereti már maga is a megszólítást, mikor a mondanivalójáról is beszél — másokkal egyetemben megelégedéssel és szeretettel emlékszik vissza azokra a nagyon kellemes és igen tanulságos kirándulásokra, melyeket a Magyarok Világszövetsége a Kossuth-csoport számára is rendezett. Az emlékezetbe visszaszállva beszél a salgótarjáni eseményről, ahol a tizenkilences emlékművet koszorúzták meg, melyet az elesett hősök emlékére állítottak. — Nekünk ez valóságos emlék 1919-re, akik magunk is sokan részesei voltunk a forradalomnak — mondja Paczier bácsi. Többet nem is mond róla, csak úgy kell a gondolatot ellopni ezektől az öregektől, mikor merengve gondolkoznak, s a régi emlékeket, a megtett hoszszú utat, ahogy érzik úgy sem elmondani, se leírni nem is tudják. Inkább csak egy életen át hordozott meggyőződés olvasható le róluk, látva a hazai fejlődést is, azt, hogy a hosszú harc mégsem volt hiábavaló. Még az itt látott üveggyárról tesz említést, amit meglátogattak, s különösen tetszett neki a fiatal munkássereg, akik a művészi üveggyártást végzik. És nem téved, mikor azt mondja, hogy ez a gyár is sok hírnevet szerez Magyarország üvegiparának. A Soltra történt kirándulásról sem beszél részleteket, hiszen mások megírták már azt is. De a termelőszövetkezeti gazdálkodás, a terméseredményeik, főleg a kukorica bősége és korszerű termelése őket is igen lenyűgözte. De többet beszél mindig az emberekről, itt is a fogadtatásról és arról a vendéglátásról, amiben részesültek és küldi a szakácsasszonyoknak, különösen a palacsintáért külön, is a tiszteletét. Mint a többi vendégeknek, úgy Paczier bácsinak is a dunai hajókirándulás Esztergomba, az, ami a legkedvesebb és legemlékezetesebb esemény. Minden más kellemessége mellett, neki is külön élménye volt, hogy találkozhatott volt kanadai, régi ismerősökkel, akikkel sok korai emlék, harcos idők, nehéz napok, kellemes események kötik össze a szülőföldre látogatókat. És nehéz pillanat volt és szép is az újra elválás a hazai ismerősöktől a hajókirándulás után. A végén is újra az emberekről beszél Paczier bácsi, akik mindenhol oly magyarosan,testvériesen fogadták és vendégszeretetben részesítették őket. Sokat említi Kozár Zoltánt, a Magyarok Világszövetsége munkatársát, akinek hálásak a kanadai magyarok, a sok fáradozásáért, amit nemcsak a kirándulások szervezésében, de sok más ügyes-bajos dolog intézésében is végez. Végül a Magyarok Világszövetségének azért az igazi honfitársi szeretetért és vendéglátásért elismerését és köszönetét küldi Paczier bácsi. Lejegyezte: D. A. WINNIPEG: $40 Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm lapunkat, az Új Szót 40. évfordulóján és kívánom éljen további 40 esztendőt. Kívánok sok sikert a kampányhoz. Mellékelve $50 értékű Money Order. Legyen ez az összeg a winnipegi kvótánkhoz számítva. Üdvözlöm lapunk olvasóit és a szerkesztőséget. Pollack Lajos Az Új Szó javára Tisztelt Szerkesztőség, itt küldök $15-t, melyből kérem előfizetésem meghosszabbítását az Új Szóra és a Magyar Hírekre. A többi ajándék az Új Szó javára. Németh Dezső, Chatham, Ont. ÚJ SZÓ LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ BAGÓ JÁNOS Bagó János munkástársunk elhúnyt október 17-én, rövid szenvedés után, 78 éves korában, Crowswest kórházában. Nagybátonyból vándorolt Kanadába. Néhány hónapig vasúti munkás volt Calgaryban. Onnan 1926-ban Lethbridge és Taber bányáiba ment dolgozni, ahonnan véglegesen Hillcrestre költözött, s az itteni bányában dolgozott mindaddig, amíg a bányákat véglegesen le nem zárták. A bányák termelésének megszüntetését követően nyugalmazták és nyugállományban élt haláláig. Bagó munkástársunk két ízben látogatta meg családját. Először 1918-ban, majd 1967-ben. Hosszú ideig volt olvasója és anyagi megsegítője lapunknak. Haláláig tagja maradt a bányászok szakszervezetének (United Mine Workers of America) és Lethbridge, Albertéban az Old Timers Clubnak, amely koszorút helyezett ravatalára. Gyászolják az Óhazában felesége, két férjes leánya, két férfi és egy nő testvére, valamint számos unokája. Gyászolják Coleman, Albertéban Kis János és családja, legközelebbi rokona. E család szép koszorút helyezett ravatalára és vállalta a temetkezéssel járó felelősséget. Október 21-én délelőtt kísértük el utolsó útján Belleview katolikus templomból a hilleresti temetőbe. Kis János munkástárs az elhúnyt munkástárs kívánsága szerint meghívta a gyászoló gyülekezetet a hilleresti Moose Hallba, ahol szépen megvendégelte őket. A vendégek kiszolgálását Mrs. Carpenter, Mrs. Pozi és a Korbun-család végezte. Legyen Bagó János munkástársunk örök nyugalma békés. A. Nadasd! 1969 november 8 A KOSSUTH - CSOPORTUTASOK VÉLEMÉNYE AZ UTAZÁSRÓL ÉS A KAPOTT SZOLGÁLATRÓL Kedves Új Szó! Végre én is hozzájutok, hogy néhány szóval beszámoljak az utazásról, ellátásról, no meg hogy, hogyan éreztük magunkat odahaza. Az utazás nagyon kellemes és szép volt, menet is,jövet is. Igaz, hogy az idő is szép volt. Az ellátás pedig mind a két gépen olyan volt, hogyha jobb lett volna, már nem is lett volna talán jó. Mennyiségben és minőségben kifogástalan volt minden. Az emberek vidámabbak, nem olyan komor tekintetűek, mint hat évvel ezelőtt voltak. Nyugodtak és háborúról nem is lehet hallani tőlük semmit. Mindenki szép lakásra, bútorra és autóra spórol. Sok a kerékpár, motorkerékpár is, de autó is van elég. Enni-innivaló van bőven. Kenyérből nem bírtunk eleget enni. Lisztjük olyan van, hogy a rétes Kanadáig is elnyúlna belőle. Baromfit a piacon vettünk, más húsokat pedig a hentesnél, mikor milyen volt, marha, borjú vagy sertés.Gyümölcs és zöldségféle van a piacon meg a zöldséges üzletekben elég. Beteges vagy sápadtarcú embereket vagy gyerekeket nem lehet látni. Szépen mosdott és fésült, szép tiszta ruhában, cipő vagy szandálban lehet látni sokat, nyugodtan mondhatom, hogy az egész országban, amerre jártunk így van. Beszéltünk munkásokkal, akik a szennyvízcsöveket rakják le, a szemétdombok és pöcegödrök megszűnnek, a lakásokban vízvezeték, toilet, hideg-melegvizes fürdőszobák és konyhák. Gázzal és villannyal kezdenek már fűteni és főzni még a szegedi tanyákon is. De lassan megindul az olaj és földgáz használata, mert Szeged környékén sok gázt és olajat találtak. Már jó néhány gáz és olajtartály készen van, megtöltve persze, használatra készen. A Magyarok Világszövetségénél nem voltunk, dolgunk sem volt velük és messze voltunk. Visszaérve csalódás ért, a vámnál elvették a jó szegedi szalámimat, amivel pedig néhány jó ismerősömet akartam megkínálni. Röviden szólva: megérte, hogy hazamentünk és minden régi és újkanadas magyarnak azt ajánlom, ne hallgassanak senkire, semmire,menjenek haza és győződjön meg mindenki saját maga, hogy és mintvan ma odahaza. Rengeteg sok és modern meőgazdasági és útépítési gépeik vannak. A munkások, akikkel beszéltünk 3—4 ezer forintot keresnek havonta és ennyi pénzből nagyon szépen meg lehet élni. Munkanélküliség nincs, inkább munkáshiányban irodákban és gyárakban is. Sokat tudnék még inni,de enynyi is elég lesz. Mrs. László és férje Hamilton, Ont. * * * Mélyen tisztelt tagtársak! Nagyon köszönjük önöknek a szép eljárásukat a kettőnk ügyében. A legmesszebbmenőleg meg vagyunk elégedve a magyarországi látogatásunkkal, a repülőgépen a kiszolgálás és étkezés kifogástalan volt. Nagyon köszönünk mindent és odahaza is a szép hajókirándulást. Sohse fogom elfelejteni, a zenekar szépen húzta a fülembe és én meg daloltam. Igaz, belekerült egypár forintomba, de megérte, dehát azt gondoltam, hogy egyszer élünk csak, és már nem nagyon sokáig mert 71 éves vagyok. Megérdemeltük ezt, hiszen már 43 éve nem láttam a szép országot, ahol születtem. Jól mulattunk Parádon is, meg Pesten is, ott vannak a testvéreim. Aztán az édesanyámnak a sírkövét átölelve jól kisírtam magam.Már ez megérte, hogy hazamentem. Fölmentem a Mátrahegynek a tetejére, az alatt laktam amíg Kanadába nem jöttem, Heves megye Parádon, az egy nagyon szép gyógyfürdő. Ha még élünk, két év múlva megint megyünk haza. Maradunk tisztelettel: Juhász Imre és neje ★ ★ ★ Tisztelt Koronyi tagtárs! A hozzám küldött levelet megkaptam és röviden válaszolok rá. Sajnos, rosszul megy a magyar írás, mert keveset gyakorolom. Az óhazában eltöltött hét hét alatt nagyon jól éreztem magam úgy a rokonoknál, mint mikor kirándulni mentünk. Nagyon jó kiszolgálásban részesültem mindenütt, a repülőn nagyon jól elláttak mindennel, ennivaló volt bőven. Köszönet a Magyarok Világszövetségének, nagyon szép kirándulásban részesített bennünket. , Ha a helyzet megengedi, pár év múlva szeretnék újra elmenni a gyerekekkel együtt. Anna Horváth, Breton, Ada. $10 A KAMPÁNYRA Tisztelt szerkesztőség, itt küldöm az előfizetésemet az Új Szóra egy évre, és ezen kívül $10-t a kampányra. Ben Vince i|T|-*tp Karácsonyi csoportos utazás: Montreal— U | AZ. Ao december 19—január 9-ig $384.— 1500.— Frt utalvány beleértve: 1 1/ i/ a Kitűnő karácsonyi csomagok: Christmas |\ A $15.—. Bea $15.— stb. Rendelési határidő dec. 7. Azonkívül még több élelmiszer típuscsomag. propánbután gáztűzhely, autó, , stb. rendelhető. Forint kifizetés továbbra is 1 USA dollár 30 Frt alapon. Le I Romániába 1 USA dollárért 16.20 Leit fi£izetünk ki. Garantált, igen gyors lebonyolítás. TUZEX küldések Csehszlovákiába. Kedves ügyfeleinknek igen kedvező exchange-differenciát számolunk az amerikai dollárra. Előre lefizetett állandó havi támogatást pontosan intézünk. Kérje új, karácsonyi árjegyzékünket. KELEN TRAVEL SERVICE (ALEX. A. KELEN LTD.) 1467 MANSFIELD STREET MONTREAL, QUE. TELEFON: 842-9548