Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1971-05-08 / 35. szám
Hazádnak rendületlenül Légj híve eh magyar! ^ W^BjflllllL_ ^ New Word --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1971. május 8 Toronto, Ontario Vol. 42. évfolyam — No. 35 (WTI. v . Ára 10 ) * .......................................... "" ..................... 1 ' ...................... ..................■—■■■■■■■.............-...................................... ■■ híjrf'lt' ■ . ■nil !■ .......................-.......... ■ i .■■■■■— i i BORT ISZNAK ES VIZET PRÉDEÁLNAK A HONATYÁK Ú0 százalékos bérjavítást indítványozott a Trudeau-kormány a képviselő urak számára. A méltóságos rangot viselő parlamenti tagok jelenleg évi $12.000 alapfizetést és évi $6.000 adómentes zsebpénzt kapnak. Gyönyörűen összhangzik a javasolt évi $8.000 fizetésjavítás a kormány mértékletességi (austerity) politikájával, ami a kormány meséje szerint alkalmas az infláció gátlására. A konzervatív ellenzék igazoltnak minősítette a H%-os béremelést, az NDP azonban nem, mert nagyon sok kanadai férfi és nő jövedelme nem emelkedett 1968 óta. A Trudeau-kormány ugyanakkor készül — saját bevallása szerint — államhatalmi intézkedéssel korlátozni az ipari dolgozók, irodai munkások és általában minden bérmunkás és értelmiségi dolgozó keresetét. Kitűnően szabályozzák a honatyák a dolgokat. Emelik a saját jövedelmüket, csökkentik másokét. Bort isznak, vizet prédikálnak az inflációs harc nevében. Panaszolják a képviselő urak, hogy a legutóbbi béremelésük óta eltelt időszak alatt nagy mértékben emelkedtek kiadásaik. A kenyérkeresők millióit érintette hátrányosan a megélhetés költségeinek ütemes emelkedése. Közel egymillió munkanélküli, nyugdíjas és népjóléti juttatásból élő kanadai jogosabban követelne4-4%-os javítást, közöttük különösen a teljesen szegények, a megalázottak, az éhezők, a betegek. Nagyon hálásak lennének ezek azért a 8.000 dollárért egész évi jövedelemként, amit a képviselő urak fizetésemelésként fognak kapni. Ostobaság lenne azonban elvárni a Trudeau-kormánytól a szegények ügyének megszívlelését. A liberális kormány a monopóliumok politikai végrehajtó bizottsága. A monopóliumok érdeke, hogy emelkedjenek az élelmiszerek árai, a ruházati cikkek áraival együtt, s emelkedjenek ugyanakkor a lakbérek is, de nem a munkabérek. Trudeau különös észjárása szerint az életszükségletek árainak emelkedésével egyidejűleg csökkenteni kell a munkabéreket, különben folytatódni fog az infláció. Nem ezekkel a szavakkal mondják, hanem a következőkkel: „Parancsolóan szükséges a bérek, árak és a profit szabályozása.” Sajnos ezt szajkózzák némelyek a szakszervezeti vezetők között is, valamint egyes NDP politikusok is. Gyermeteg embernek kell lennie annak, aki elhiszi, hogy a Trudeau-kormány egyformán fogja mérsékelni a munkabért, profitot és az áremelkedést. A monopóliumok a kormány kegyetlenjei, nem a munkások. Csak a leghiszékenyebb embereket tévesztheti meg a miniszterelnök „selective controls” propagandája. Az országos szakszervezeti mozgalom egy évvel ezelőtt megtartott kongresszusa rámutatott a kormány csalására és elutasította a kormány bérszabályozásra irányuló okvetlenkedését. Nem a dolgozó emberek okozzák az éremelkedéseket. Nem nekik van abból hasznuk, hanem a monopóliumoknak. Egy monopolista kormányrendszer sohasem mérlegeli komolyan a dolgozó társadalmi osztály ügyét. Feladata, hogy állandó figyelemmel és felügyelettel gondoskodjék a profit biztosításáról. A dolgokat mindig úgy igazítja, hogy a tőke természetjoga sérelmet ne szenvedjen, s akik a parlamentben a dolgok ilyen igazításáról gondoskodnak, azokat jól kívánják díjazni a monopóliumok, de nem ám a saját zsebükből, hanem az adófizetőkéből. Nem csoda, hogy a konzervatív ellenzék sietett hozzáállni a 10%-os fizetésemeléshez, hiszen a konzervatív párt is a monopóliumok elitpártja. Dicséretére legyen mondva az NDP-nek, hogy nem csatlakozott a megvesztegethetőkhöz. VILÁGPOLITIKAI TÜKÖRKÉP Megelégedéssel vették tudomásul a nemzetközi béke munkájt, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés egymást mellet élésének hívei a Kínai Népköztársaság és Kanada között megvalósult teljes méretű diplomáciai kapcsolatot, a két ország között bővülő kereskedelmet, kulturális és más kapcsolatok tervezését. Évtizedek óta sürgették mindezt a kanadai demokratikus erők. Örömmel figyelik a kanadai nép demokratikus érzelmű, haladó szellemű milliói a hidegháború enyhülését nemcsak Kanada és Kína között, hanem az Egyesült Államok és Kína között is. Lesik, figyelik a kanadai és az amerikai demokratikus emberek a híreket, a fejleményeket, azokat a biztató jeleket, amelyek arról tanúskodnak, hogy nem hagyhatja Amerika figyelmen kívül Kínát. Kevés még a biztató jel, de annak a kevésnek is örül mindenki, aki világbékét kíván, s a világbéke érdekében minden rendes ember kívánatosnak tartja, hogy helyet kapjon a Kínai Népköztársaság az ENSZ-ben. E jó jelek ellenére sem mondható, hogy rendjén van már minden. Az amerikai kormány és hadvezetőség — sajnos — folytatja háborús tevékenységét Délkelet-Ázsiában. ígérgeti Nixon elnök az indokínai háborújának befejezését, az amerikai fegyveres alakulatok kivezénylését Vietnamból, Laoszból és Kambodzsából, de ígéretét nem tartja be. Az amerikaiak és csatlósaik még a laoszi kudarcuk leckéjét sem hajlandók megtanulni. Folytatják bűnöző hadviselésüket az indokínai nép ellen, Nixon elnök nem akar lemondani Dél-Vietnámról, titkon szövögeti környezetével Észak-Vietnám megtámadását. Ezt bizonyítja egyebek között William C. Moore amerikai vezérkari repülőezredesnek a U.S. News and World Report c. folyóirat május 3. számában közölt cikke, amely az észak-vietnami hadvezetés élhetetlenségét szándékozik elhitetni. Alkudozik a Nixon-kormány a Kínai Népköztársaság kormányával, ugyanakkor azonban új reményt önt Chiang- Kaj-sek kormányába. Erről tanúskodott a Tavjanba menekült agastyán volt kínai elnök és hadvezér röviddel ezelőtt közvetített televízió nyilatkozata. A brit kormány összetákolt egy öthatalmi katonai tömböt Ausztráliával, Újzélanddal, Malaya és Singapore vezetőivel, hogy hatékonyabb segítséget kaphasson az Egyesült Államok azon a világrészen a SEATO-szövetség számára. Veszélyezteti a világbékét a ceyloni és a kelet-pakisztáni helyzet, de különösen a feszültség fokozódása India és Pakisztán között. Amíg javulás mutatkozik az amerikai és kínai viszonyokban, addig izgat a Nixonkormány a Szovjetúnió ellen és új támadási terveket szövöget Ázsiában és a Csendes tenger térségében. Sok amerikai és kanadai politikus és újságíró, a hidegháború folytatásának propagandistái erőnek erejével igyekeznek meggyőzni mindenkit arról, hogy az amerikai-kínai barátság megvalósítása a Szovjetúnió karók közé szorítását célozza és a délkelet-ázsiai népek amerikai vezérlet alá vonását. Nyilvánvaló, hogy ugyanakkor a Kínai Népköztársaság (Folytatás a 3. oldalon) KONZERVATÍV BÜDZSÉ Meghirdette az ontariói konzervatív kormány költségvetését a múlt héten a parlamentben, és a tőkés napisajtó vezércikkekben hozsannázta, holott ez a „budget” nem egyéb konzervatív trücknél. A tory költségvetés éle a dolgozó emberek ellen irányul. Így például 5%-ra korlátozza az állami hivatalnokok, köztisztviselők évi bérjavítását. Egyben 5%-os adókedvezményben részesíti a vállalatok új gépekre fordított kiadásait. Az új gépek viszont meggyorsítják a termelést, több munkást tesznek feleslegessé. Fokozza a költségvetés a munkanélküliséget és gyarapítja a részvénytársaságok profitját. Van a költségvetésben néhány közjót célzó paragrafus is, ami azonban gyakorlatilag keveset vagy semmit sem fog jelenteni, s mivel adóreformról nincs szó a költségvetésben, a közjó költségeit a dolgozó népen behajtott adó fogja fedezni. A tőkenövekedés, a vagyonhalmozás továbbra is adómentes marad. A költségvetés valódi haszonélvezői a nagy vagyonok tulajdonosai lesznek. Ezt a konzervatív választási propaganda természetesen palástolni fogja. A költségvetésben foglaltakat igazán csak tanult emberek, közgazdászok, újságírók, politikusok stb. tudják megérteni. Az NDP balszárnya: „HATALMAT A NÉPNEK!” Gondterhes arccal várta David Lewis, az NDP helyettes országos vezetője, pártjának kongresszusán a szavazatok végső eredményét, amely a negyedik forduló után így alakult: Lewis, 1046; Laxor, 612. A 61 éves új pártvezér aggodalmából felocsúdva mosolygott, a párt Waffle néven emlegetett balszárnya örömrivalgással kiáltotta: „Hatalmat a népnek!” James Laxer 29 éves egyetemi tanársegéd, az NDP balszárnyának vezére, maga sem várt ily nagy sikert. A vezérválasztás eredményének kinyilvánítása után, boldogan üdvözölte Laxort legkimagaslóbb fegyvertársa Melville Watson közgadász professzor, a híres Watkins Manifesto értelmi szerzője. Lewis hívei azt hitték, hogy már az első szavazatok Lewis javára fogják eldönteni a választást, noha T. C. Douglas, a párt volt vezére, figyelmeztetett a radikális csoport erejére. Mint ismeretes, David Lewis hagyományos szociáldemokrata, ő az NDP jobbszárnyának hőse, a párt pátriárkája, aki a 30-as évek nagy gazdasági összeomlásának hatása alatt csatlakozott a szociáldemokrata (CCF) párthoz és vált annak országos szervezőjévé, építőjévé, a legtehetségesebb vezetők egyikévé. Eszményítette a jobbra tolódott brit szociáldemokrata pártot, a politikai és eszmei csődbe jutott British Labor Party-t. Fennen hangoztatja Lewis szocialista mivoltát, miközben gyakorlatilag szájkosarat tesz a szocialista eszmére, azzal érvelve, hogy ő megfontoltan kíván haladó lenni, mert szavazatokat egyébként szerezni és hatalomra jutni nem lehet. Tulajdonítható David Lewis sikere annak is, hogy őt a pártban mindenki régen ismeri. Az idősebb nemzedéknek politikai munkájában évtizedek óta segédkezett, családjával együtt az NDP szolgálatában áll. Idősebbik fia, Stephen, az NDP ontarioi vezére. KISZENVEDETT A VÉSZTÖRVÉNY Engedélyezte a Trudeau-kormány a vésztörvény (Public Order Temporary Meansies Act) kimúlását, hogy elkerülje a nép további bírálatát és a képviselőházi vitát, amely bebizonyította volna, hogy sohasem volt szükség a vésztörvényre, mely nem volt lappangó felkelés Québec tartományban. De készül a kormányt valamiféle új törvénnyel helyettesíteni a kiszenvedett vésztörvényt. Egy parlamenti szenátusi bizottságot szándékozik összeállítani azzal, hogy dolgozzon ki törvényjavaslatot „terrorcselekmények” ellen.