Kapu, 1989. május, 2. különszám (2. évfolyam, Kulturális különszám)
Szabados Tamás: Petőfi
Csakhogy ezt akkor kevesen értették. ... s kérd meg őt igen szépen a nevemben, hogy lovamat adja el árverés útján. Légy jelen te is az árverésen, s megmondhatod a vevőknek, hogy az a ló Bem lova volt, ő adta Petőfinek s Petőfi most eladja, hogy árán kenyeret vegyen magának! A pénzt vedd át... Orlaynál Mezőberényben. A kormány július elején otthagyja a fővárost. Görgei a tőle megszokott módon igyekszik megőrizni csapatait. A kormány szünet nélkül változtatja székhelyét, és egy esetleges népfölkelés sikerében reménykedik. Bem sorozatban ütközik a moszkóval, remélve, hogy sikerül megállítani őket. Karaffa Eperjesen, Orlay hozzáfogott P. lefestéséhez. Pongyolában ül Bohonyai Benjamin karszékében. Ekkorra körszakállt nevelt. Az ember fia emberek kezébe adatik. — Én poharat emelek azokra a hősökre, akik a szabadságharc alatt még ezután el fognak esni! Senki se emelte poharát. A torkokban bennfagyott az előbbi vivát. Csak Petőfi koccintotta oda poharát : — Köszönöm pajtás, hogy értem is ittál. Ettől fogva kezdő Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell menni... 1849 egy forró nyár délutánján két közhonvéd verekedett Szitáskeresztúr piacán. Egy kulacsot rángattak, amelynek tartalmán nem tudtak megosztozni. Petőfi közbelépett, megbékítette őket, majd letelepedtek egy kút kávájára, és vidám beszélgetés közben a kulacs kézről kézre járt. Egyszer P. füléhez teszi, rázza, „nem kotyog a bele”, aztán fogja a kút kövéhez csapja, hogy az szilánkokra törik, s azzal rájuk se nézve faképnél hagyja társait. 1849. július 31-én éjjel egy órakor Bem megvereti a harci dobokat. Pirkadatig hadrendben állva várják, hogy megkezdhessék a támadást. Bem tíz órakor kezdi el lövetni az ellenséget. P. az ütközet kezdetén az égen tornyosuló nyárvégi viharfelhőket nézi, és azt kérdezi Gyalókaitól: — Mit gondolsz, kit ver meg ma az Isten? — Remélem a muszkát — feleli a százados. Délután öt óra. A nassaui ulánusok rohama berobban a kukoricásba. Egy ideig semmit se látni, aztán körös-körül felbukkannak a kékfehér zászlójú pikák. P. kirántja magát Gyalókai kezéből. — Nincs idő gondolkozni, én megyek, isten veled! Szokása volt Petőfinek reggelenkint csípőig hideg vízzel mosakodni. Egy ilyen alkalommal bement hozzá házigazdája, akinek a házbérrel adósa maradt, s követelte adóssága megfizetését. Petőfi zavarában így szólt hozzá: — De nem zsenírozza önt? — Oh, nem, felelte a látogató — kész vagyok a pénz átvételére, még ha egészen meztelen volna is ön. Héjjasfalva felé szelíden emelkedik az út. A lovasokat lelassította a mező, de az útra kiérve mind gyorsabb tempóra ösztökélték a lovakat. Húszezer pata dobogása hallik a füle mögül. Ha egy-egy menekülőt utolérnek, a sikoltás jelzi, hogy egy pilanatra megtorpant a hajsza, azután újra felhangzik a végtelen dobogás. Egy idő után semmit se hallott.