Kapu, 1991. november (4. évfolyam, 11. szám)

MEGFELELEK - Anyai ágon cigány... - Meddig jár a KAPU a kútra? - Határozottan tiltakozom

Anyai ágon cigány... Lapjuk szeptemberi havi számában Reményi Gyenes István cikke mutatja be immár második folytatásban azokat az asszimiláns zsidókat, akik a gazda­ság, a kultúra, avagy a közélet terén szereztek múlhatatlan érdemeket a ma­gukévá tett magyarság szolgálatában. A szerző ezúttal a zenei élet kiválósága­ira kerített sort, a számos zsidó származású kitűnőség sorát Rosenthal Mátké­­val, alias Rózsavölgyi Márkkal nyitván meg. Mindazon adatok, amiket Reményi jónak lát közölni, teljesen helytállóak, vannak azonban más adatok is, amelyeket gondosan kerülni látszik, holott csak ezek ismeretében érthetné meg az olvasó, miként lehetett a balassagyar­mati zsidó kántor fiából a magyar népzene (értsd: cigányzene) egyik legelső propagátora, az első csárdás lejegyzője, a méltán híres kör magyar szerzője, Bi­hari és Lavotta vetélytársa, Liszt népzenét illető tanulmányainak egyik tárgya. A Rózsavölgyi Márk néven híressé lett hazánkfia ugyanis anyai részről ci­gány származású volt, s eképpen - épp az ortodox zsidó felfogás szerint - amely a leszármazást anyai ágon tartja nyilván, nem zsidónak, hanem cigány­nak minősül. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar népzene motívumkincsét és a cigányzenészek virtuóz hegedűművészetét nem annyira a balassagyarmati zsinagógában, mint inkább anyai rokonsága köréből tette a magáévá. Midőn eme megjegyzést teszem, nem a kulturális értékek felmutatásában gazdag honi zsidóságot szeretném megfosztani Rosenthal Mátkétól, hanem a jóval szegényebb honi cigányságnak szeretném visszaperelni Rózsavölgyi Már­kot. Az olvasó tárgyilagosabb tájékoztatása céljából egyúttal fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a magyar népi muzsika forrásvidéke nem a zsidó egyházi zenében keresendő. Simon V. Péter MEddig jÁR a KAPU a síútra? A KAPU-ban újabban elharapódzik egy irányzat, melyet csak felelőtlenségnek lehet tekinteni, melynek programja: hozunk bármit, csak beszéljenek róla! Sajnos ebbe a kategóriába tartozik az az alattomos és ostoba cikk, amelyben a hittantanítás elleni lázítás, egy kisgyermekkel folytatott primitív beszélgetés formáját ölti, magas műveltségre hivatkozva. Természetesen egy szabad országban, mindenki nyilváníthatja véleményét, majdnem minden témáról, a hittantanítás kötelezettségéről is, de a KAPU erköl­csi álláspontjának hiányát bizonyítja ebben az esetben, hogy egy vallástalanság­­tól tönkretett országban, alantas propagandát terjeszt a hittantanítás ellen. A hittantanítás egy gyermek egyetlen lehetősége, hogy olyan alapokat szerez­zen, amiken állva nem végzi a hitlérek és Sztálinok istentelen világában, vagy valamilyen pseudo-keresztény szektában, illetve ezeknek ellent tud állni. Az em­ber vallásos hit nélkül emberi mivoltát el sem éri, és a gyermekek hittantanítás nélkül - mint láttuk a múltban - szükségszerűen, hamis ideológiák áldozataivá válnak. Vallásos nevelés nélkül nincs emberré válás, a kereszténység, az iszlám és előfutáraik nélkül (de a távol-keleti vallások is ide számíthatók) az ember nem tudott volna az állat nívója fölé emelkedni. A HITTANTANÍTÁS ELHA­GYÁSA MERÉNYLET A GYERMEK ELLEN. Ma már nyilvánvaló, hogy az, amit Felvilágosodásnak neveztek, a teljes elsö­­tétülésben végződött. Ki kell egyszer mondani, akkor is, ha egyes körökben meg nem értés vagy félreértés várható ezzel kapcsolatban, hogy Magyarország 1000 éve keresztény ország, és a magyarság 1000 éve a kereszténység szerves része, ami természetesen nem akadálya annak, hogy zsidók (de még mohamedánok is), szabadon gyakorolhassák hitüket ebben az­ országban. A vallásszabadságnak Magyarországon méltó előképe a Bethlen Gábor-i Erdélyi Fejedelemség. Az említett cikk banális és félművelt tartalmát nem volna érdemes támadni. Amit elítélek, és ami ellen tiltakozom, az a felelőtlenség, amely a KAPU-t terheli ilyen cikkek hozatala miatt. László Károly Basel MEGFELELEK Határozottan tiltakozom Mint a KAPU független, kulturális és közéleti folyóirat hű olvasója, tiszte­lője és néhány esztendeje rendszeres együttműködője, kéréssel fordulok Ön­höz. Szíveskedjék leközölni a KAPU hasábjain e levelemet. Ezt annál is in­kább jelentősnek tartom, mert magyar közösségi érdekről van szó. Olvastam a KAPU egyik tavaszi szá­mában Beke Albert „Van-e határ a dik­tatúra kiszolgálásában? (avagy: Illyés Gyula rejtélye)” című írását. S olvas­tam a KAPU idei augusztusi számában a „Színészkirály? Nem! (avagy: ki volt Latinovits)” című írást, szintén Beke Albert tollából. Az egyik írás Illyés Gyulát, a másik pedig Latinovits Zol­tánt marasztalja el. Hadd tegyem rög­tön hozzá: nem tárgyszerűen, hanem személyeskedve, rendkívül primitív és dilettáns módon. Beke Albert kényes témához nyúlt mindkét esetben, s nem sikerült megnyernie olvasótáborát. Ez annak a ténynek tudható be, hogy mindkét írásból árad a rosszindulat, a személyeskedő hangnem, a tudo­mánytalanság, a tárgyszerűtlenség, a becsületsértés. Határozottan tiltakozom az ellen, hogy Beke Albert alaptalanul, bizo­nyítékok hiányában, az igazságot messze elkerülve - csupán a szenzá­ció és az önmutogatás kedvéért - vá­doljon és kritizáljon olyan embereket, akik sokkal többet tettek le a ma­gyarság asztalára - európai szinten (is) -, mint ő. A két egyéniség - Illyés Gyula és Latinovits Zoltán - életmű­ve páratlan a maga nemében (s nem­csak a maga nemében), amely fölötte ragyog emberség, magyarság, politi­ka és művészet tekintetében egya­ránt­­ Beke Albert tevékenységénél. Beke Albert, úgy tűnik, a „Nagy le­leplező” szerepében kíván tetszelegni. Módszereinek azonban óriási szépség­hibái vannak. Mindenekelőtt az, hogy olyan értékes m­agyar életművekkel, mint amilyet Illyés Gyula és Latinovits Zoltán alkotott, nem lehet józan érvek­kel szembeszállni. Csupán olyan drasz­tikus, alaptalan rágalmakkal, ame­lyekkel Beke Albert dolgozik. S miért éppen holtakat támad...? Mert nekik már nincs lehetőségük visszaütni...? Illyés és Latinovits már megelőlegezték a visszavágást Beke Albert rágalmaira a szellemi, ringben, mégpedig életművükkel... Úgy gon­dolom, ehhez nem kell kommentárt fűznöm. KAPU/69

Next