Kapu, 1992. július (5. évfolyam, 7. szám)
KAPU A világ magyarságának folyóirata V. évfolyam 7. szám Főszerkesztő: Brády Zoltán képszerkesztő: Szalay Zoltán olvasószerkesztő: Diósdi László Stádium, Közélet rovat: Kiss Endre Biztonságpolitikai rovat: Babos András Világszerte: Dr. Csapody Miklós Vállalkozás: Dragon Pál Agrárhoroszkóp: Gyulai György Irodalom: Erki Edit Olvasó a Kapuban, Nyílt Tér, Megfelelők rovat: Soós Mária Film, Video, Könyv rovat: Tóth Péter Pál A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12., Tel.: 118-7677. Telefax: 118-7913 A lapot kiadja a Magyar Kapu Alapítvány 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12., Telefond 18-7677. Felelős kiadó: Szabó Gyula igazgató Tipográfia: Software CompuTREND KFT. 1119 Bp. Andor u. 11/a. Tel/fax: 162-3192 Batha László ügyvezető Nyomás: KAPU Nyomda ISSN 0238-888 X. Terjeszti a Magyar Posta, előfizetési díj egy évre 708 Ft, félévre 354 Ft, negyedévre 177 Ft. Előfizethető közvetlenül a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest 1900 Lehel u. 10/A., és utalvánnyal vagy átutalással a HELIR 215-96162 számlaszámon, valamint a szerkesztőségben A lap külföldi címekre előfizethető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál is (H-1389 Budapest, PF. 149), mely esetben a díj átutalható a Magyar Hitelbankhoz a Kultúra 202-10995 számú számlára. Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk és nem küldünk vissza. Minden névvel és címmel ellátott cikkért a szerző felel KEDVES OLVASÓ Nagyon nehezen kezdtem el az írást Olyan nehéz helyzetbe kerültem(tünk) az utóbbi napokban, amelyek szinte elviselhetetlen, nyomasztó, szürrealista létünket illusztrálják, itt, Közép-Európában, miközben ábrándozunk, hogy nemsokára béke lesz, nyugalom, és európaiság... Felhívott telefonon a hajdani kellemes barát Nyolc-tíz évvel ezelőtt feleségemmel kisebbik fiammal egy „szocialista” tengerparton nyaraltunk. Nagyon jókat sakkoztunk a napernyő alatt egy ottani újságíróval, miközben gyerekeink hancúroztak a vízben. El is felejtettem a tengerparti kollégát, már csak azért is, mert nehezen akadozva tudtuk megérteni egymást, különféle nyelveken. Egy dologban már akkor egyetértettünk: nyomasztó a létező szocializmus! Most meg telefonált. Itt van Budapesten. Megbeszélése van az Országházban. Találkozzunk! Alig ismertem meg, de egymás nyakába borultunk az elegáns budapesti szálló halljában, amikor rájöttem, hogy ki! Egy volt „szocialista” ország igen magasrangú politikusa lett. Büszke gyorsuló átalakulásukra. Ittuk a sört, és lelkesen ábrándoztunk. Majd szelíd bizalmassággal, suttogóra fogta hangját: tíz dollár napidíjat kap. Kínos, kínos, de képtelen kijönni ebből a budapesti árak miatt. Nem segíteném-e ki, aztán majd megadja. Két-háromezer forint elég. Bevallom, a telefonszámlára kiporciózott pénzből vettem el ezt az összeget. Aztán a másnapi találkozót megbeszélve, elváltunk, ő metróval indult Parlamentünkbe országának ügyében, én meg a szerkesztőségbe, mert hogy lapzárta van, meg kell írjam ezt a levelet. Mindenki olyan következtetést von le, amilyet akar. Befejeztük filmünk forgatását, Nagyszelmencen. E kis magyar falut átszeli a szlovák-ukrán határ. Hatalmas precíz szögesdrót kerítés, „ vasfüggöny ” választja ketté a hajdani egy falu lakóit. Már mindenféle falak leomlottak, de ez még ott magasodik dölyfösen. Pünkösdkor pár órára megnyitották a határt, hogy a régen (35 éve) látott rokonok, szomszédok találkozhassanak. A környéken csak magyarok élnek. Trianon gyermekei A szlovák és ukrán határőrök nem szívelték Budapest, s tv-stábunk jelenlétét. Az egyórás dokumentumfilmben (a Panoráma különkiadása lesz) egy képtelen helyzet hétköznapjait elemezzük úgy, hogy a nyugatiak is megértsék, hogy a bajok gyökerei honnan erednek Közép-Európában Értsék meg, hogy miért van békétlenség környékünkön, elhiszem, hogy ez nagyon nehéz. Mint ahogy nem tudom megérteni miért függesztették fel a Hitel megjelenését? Becsületes, színvonalas magyar lap volt. Minden második héten kíváncsian vettem a kezembe. Jó írásokat élveztem belőle. S az ember nem érti Kormányhoz közeli népnemzeti érzéseket sugalló lap, miért nem kapott támogatást? Szexes és frusztrált bulvár magazinok virítanak az újságárusoknál egyre nagyobb számban Halk szavú, elemző, színvonalas, szép írásokat kínáló, komoly folyóiratok elhalnak. Reméljük, nem ez a jövő. Már alig vagyunk, mi régiek. Néha elhúzom a számat, amikor azt olvasom: ez is megszűnik, az is megszűnik, s a még kínlódók kijelentik, hogy ők voltak az elsők a rendszerváltásnál. Nincs különösebb jelentősége, de első számunk 1988 szeptember 12-én jelent meg, 25 ezer példányban Mi még bajuk. De sajnos olyan dolgokkal kell foglalkoznunk, amik pénzt hoznak, s amik nemigen tartoznak egy szerkesztőség légkörébe. Mindenesetre bízunk benne, hogy még egy jó darabig megmaradunk. Alapítványunk - s örömmel adunk hírt róla - most ajándékozott egy szedőgépet Székelyudvarhelynek. Reméljük hasznát veszik. S éppen most érkezik Erdélyből két fiatal, akiknek pártfogó ösztöndíjat adományoz László Károly báseli honfitársunk. A feltétel a tudás megszerzése után Erdélyben maradni és ott hasznosítani a mi segítségünkkel szerzett szellemi javakat. Befejezésül még megköszönjük a LUTRA-KERKO Kft. cégnek, hogy ingyen szállítják lapunkat a csehszlovákiai magyar terjesztőkhöz. Manapság az önzetlen segítőkészség nagyon sokat számít. Olvasóinknak Jó nyarat! Brády Zoltán