Kapu, 1993. május (6. évfolyam, 5. szám)
MEGFELELEK - Stoffán György: Vatrátlanul...
77 MEGFELELEK Varrátlanul... Furcsa prókátor kelt Tőkés László és Kincses Előd védelmére, a Kacsa Magazinban 1993. március 8-án megjelent két cikk ügyén, a KAPU 1993/3. számában. A román Militia századosa, megtérvén, levetvén a román belügyérek egyenruháját, igazságot oszt immár új hazájában, Magyarországon. Teszi ezt úgy, hogy közben a Kacsa Magazint és annak munkatársait, a Szekuritate és a SRI munkatársaiként tünteti föl. Cikkéhez az alábbiakban fűzünk néhány gondolatot, hiszen rágalmai égbekiáltóak, de egykori egyenruhájához méltóak. 1. A Kacsa Magazin szerkesztősége visszautasítja a százados elvtárs rágalmait, miszerint a lap a SRI budapesti munkáját (?) segítené. 2. Ha a százados elvtárs elolvasta volna a két említett cikket, figyelmét nem kerülhette volna el, hogy mindkét anyag figyelemfelkeltés az erdélyi problémák megoldásának sürgősségére, így a zágoni református egyház tűrhetetlen helyzetének megszüntetésére és a Kincses Elődöt ért rágalmak tisztázására. Sérült lélekre vall, hogy a jószándékot gondolkodás nélkül kívánja századosunk ellenkező előjelű szándékká tenni. 3. A százados elvtárs többet ártott e két - szerinte - megbántott embernek, mint maga a Kacsa cikke. Hiszen a magyar ember, román egyenruhában - egyfajta életreszóló elkötelezettségre vall. Domm Tamás megtérését és jószándékát nem vesszük rossz néven és nem is kételkedünk benne. Csupán ajánljuk, hogy próbáljon elszakadni a romániai erkölcsi szinttől, hiszen Magyarországon még létezik a föltétlen jóindulat abban az esetben is, ha a Kacsa Magazinról van szó. Kincsest és Tőkést tiszteljük a kiállásért, s bíráljuk hibáikért. Ám ez belefér a sajtószabadság és sajtótisztesség kereteibe. Tisztelettel, a Kacsa Magazin szerkesztősége nevében: Stoffán György külpolitikai rovatvezető IQ KAPU menni, s tenni kell valamit. Nem muszáj hazatelepülni, akinek ez nehéz, hiszen egy nyugdíjas amerikai magyar nem boríthatja fel sok éves munkával felépített otthonát és egzisztenciáját! De haza kell menjenek látogatóba, és otthon is meg kell mondják véleményüket. Mert a nyugati magyar újságokba megírni a problémákat igen szép és jó, de Magyarországon ki olvassa ezeket? A magyar emigráció, ha úgy érzi, hogy igaza van, igenis véleményt kell mondjon, de elsősorban otthon. Stirling György, és Csernohorszky Vilmos, vagy Borbándi és Tollas Tibor, ne csak a „Nemzetőrben”, vagy a „Katolikus Magyarok Vasárnapjában” hangoztassák véleményüket, hanem az otthoni sajtón keresztül is szóljanak a magyar néphez. Az emigráció nem jobboldali, és nem nacionalista. Akik ezt állítják, vagy nem ismerik az emigrációt, vagy pedig annyira baloldaliak, hogy az ő szemszögükből nézve minden jobbra esik. Az emigrációt nem szabad gyalázni és sértegetni, hanem azt kellene nézni, hogy milyen módon lehet az országot válságos helyzetéből kimenteni. Az igazság az, hogy a régi erők így is, úgy is eltűnnek a magyar politika színpadáról, és a fiatalok, akik utánuk jönnek, talán egyszer hálásak lesznek annak az „idős korú” emigrációnak, akik tapasztalataikkal és tanácsaikkal segítették Magyarország talpraállítását. Nagy hiba volna, ha az otthoniak teljesen elzárkóznának az emigráció közeledése elől, de az is hiba volna az emigráció részéről, ha csak akkor tennének valamit, ha erre megkérik őket. Ne várjunk ilyen szólamokat, hogy: „gyertek haza, szívesen látunk, és várjuk a segítségeteket”. Ilyesmi soha nem fog elhangzani, mert ez nem fér össze magyar természetünkkel. Mi bután büszkék, és rátartiak vagyunk. No, és ha a nyugati magyar hazamenne és mindent megbírálna, akkor politikusaink zöme eltűnhetne szégyenében, amenynyi marhaságot az utóbbi időben csináltak. Ha tovább megyek, és eltekintek a szorosan véve politikailag gondolkodó nyugati magyaroktól, tehát nem beszélek többet az emigrációról, marad egy óriási is igen vegyes csoportja a külföldön élő magyaroknak. És ezekre is kell, illetve kellene számítani. Ezek nem jobboldaliak, és nem is nacionalisták, csak egyszerűen magyarok, akik „véletlenül” nem Magyarországon élnek, de esetleg segítőkészségük és tapasztalatuk, és persze nem utolsósorban szakmai tudásuk igénybevételével segíthetnénk magunkon. Én tudom, hogy sokan vannak otthon, akik nem zárkóznának el a nyugati magyarokkal való együttműködéstől. Talán olykor közös munkát is el tudok képzelni, ahol a főszerepet nem a politika játszaná. Gazdasági kérdések megoldása, szervezési problémák tisztázása, és általában a nyugati demokráciák struktúrájának magyar színekre való átrajzolása, esetleg megvalósítható politikai zsörtölődés nélkül is. Ne legyünk tehát túlságosan szubjektívek, ne ítélkezzünk mindig saját világnézetünk szempontjából, hanem nézzük mivel használhatunk a közös magyar ügynek. De ez egyaránt vonatkozzon az otthon élőkre, az emigrációs magyarokra, és persze azokra is, akik minden politikai elképzelés nélkül egyszerűen csak a magyar ügyet szándékoznak szolgálni. Hollai H. Ottó Németország