Kapu, 1993. augusztus-szeptember (6. évfolyam, 8-9. szám)
TÖRTÉNELEM - Capt. Ddr. Juba Ferenc (Bécs): Haditengerészetünk a kiegyezés után
KAPUTÖRTÉNELEM A XIX. század végén haditengerészetünk csak Ausztriával közösen tudta elfoglalni a 8. helyet a világ tengeri nagyhatalmai között Születési éve 1867, a kiegyezés esztendeje. Történelmi jelentősége, a két nagy imperializmus, a pángermán és pánszláv által zavart újabb korban, óriási. Ennek a haditengerészetnek a története az osztrák és a magyar tengerészet történetének két vonalán torkollott a közös egyenesbe. Az osztrák birodalmi fél kapcsolata a tengerrel 1385-ben kezdődött, amikor Trieszt a Német-Római Birodalom egyik osztrák főhercegének, Habsburg Lipótnak a védelme alá helyezte magát. A pángermán vonalvezetésre jellemzően országunk rendjeinek már 1596-ban kérniük kellett az akkori uralkodót, Rudolfot, arra, hogy hasson oda, miszerint Ferdinánd főherceg emberei ne háborgassák gróf Zrínyi Györgyöt dalmáciai birtokában. Az 1797 évi campoformioi békében a Habsburgok birodalma megnövekedett Velencével, amelyet előbb 1805-ig, majd 1814-től 1866-ig birtokoltak, és Dalmáciával, amelyet I. Ferenc mint magyar király, a magyar király jogán kapott vissza, de azt alkotmányellenesen nem hazánkhoz, hanem az Osztrák Ház tartományaihoz csatolta. Ott is maradt 1918-ig. A mi tengerpartunk története tulajdonképpen ikernépünk, az avarok adriai érkezéséig megy vissza. Baján avar nagykagán Salona után egész Dalmáciát elfoglalta. Népe a kb. 800 körül bejövő horvátokkal olvadt össze. Árpádi parancsra Kadocsa délre ment, népével elfoglalta a Durazzo és Raguza közötti területet, megalapítván így az első magyar tengermelléket az Adrián. Később ők is beolvadtak a horvátokba. A magyarságnak ma már közismert tengerkészsége az Árpádoknál is nyilvánvaló. Szent István sógorát, Orseolo Ottó velencei dózsét megsegítve Bizánc ellen 1026-ban teszi a lábát először az Adria partjára. Szent László királyunk 1095-ben csatolja Horvátországot a Koronához, amikor is tengermelléki kormányzóul Vinkár grófot nevezte ki. 1105-ben Könyves Kálmán Dalmát-Szlavonországot csatolta hazánkhoz. Az általa elfoglalt Brindisi és Monopoli apuliai városokat azonban nagyvonalúan Velencének adományozta. Az ezt megerősítő 1108 évi diploma azért is nevezetes, mert először mondja ki az Adrián a tenger szabadságát! 1241- ben a tatárok elől déli tartományába menekülő IV. Béla Trau városában rakja le a m.kir. tengeri haderő alapját. Flottájának a hajói még később, 1309-ben, az alexandriai csatában is a magyar király lobogóját viselték. Nagy Lajos királyunk flottája Raguza hadikikötővel már oly erős volt, hogy az Adria tengeri nagyhatalmával, Velencével is meg tudott - méghozzá eredményesen - mérkőzni. Ezért kényszerült Velence az 1358 évi zárai szerződésben örökre lemondani az Adria keleti partjairól, a Quarnerotól Durazzoig a magyar korona javára. Ezt a szerződést újólag az 1381. augusztus 24-i torinói szerződésben meg is erősítette. Raguza - a mai Dubrovnik - 1358- ban kérte Nagy Lajos királyunktól, hogy engedélyezze Magyarországhoz tartozását. Cattaro 1370-ben kérte ugyanezt. Kérésüknek a nagy király eleget is tett. Raguzának adott szabadalmi levelében a kis városköztársaságot tette hadiflottája hadikikötőjévé. A hajóhad remekül működött, még a várnai csata idejében, 1444-ben is, amikor Gallipolinál a Dardanellákat tartotta tengerzár alatt. Raguza hűsége bizonyságául 1490. április 13-án még óriási gyászünnepséggel búcsúztatta Mátyás királyt. A mohácsi csata után tengerpartunk is az ottomán hatalom megszállása alá került. 1630 október 5- én II. Ferdinánd alatt német-római császári megszállóink Fiumétól Temesvárig még egy széles sávot hasítottak le hazánkból, az ún. cs.kir. határőrvidéket. Ebbe magyart nem, csak szlávot és germánt engedtek be. A megszállást a török kiverése után I. Lipót tette teljessé az erőszakos germán és szláv betelepítésekkel, megalapozva ezáltal trianoni szétdarabolásunkat. Raguza még ekkor is hű maradt és az 1684 évi bécsi szerződésben is még Magyarországhoz kívánt visszatérni. Ki is véstek a jugoszlávok minden magyar vonatkozású szöveget, legyen az latin vagy más nyelvű az írásos márványtáblákról, kezdve a raguzai rektori palota falánál és folytatva Clissa várában. Mária Terézia magyar király végre 1776-ban Fiumét és környékét mint a Magyar Szent Korona külön testét visszacsatolta hazánkhoz, kialakítva így a magyar-horvát tengerpartot. Ennek élére első kormányzóul Majláth Józsefet nevezte ki. Feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy miután Napóleon 1804-ben megsemmisítette a Német-Római Birodalmat, annak császára, a mi I. Ferenc királyunk alól kicsúszott a császári talaj. Kínjában 1806-ban felvette Házának, az ún. Osztrák Háznak, a Domus Austriacanak a császári címét. Tehát címzetes császár lett. A Habsburg birodalom királyságai és tartományai megtartották alkotmányukat. Ennek következtében tehát osztrák császárság sem létezett soha, amit alig tud valaki. I. Ferencnek elég sok baja akadt a pánszláv mohósággal, a már akkor minden erővel terjeszkedni akaró oroszokkal, mert 1806-ban Senjavin tengernagy megszállta Cattarot, ahonnan Bécs csak pár év múlva tudta kiebrudalni. Ennek a pánszláv aknamunkának az eredményeként romlott el a századokon át fennálló jó magyar-horvát viszony, így azután a bécsi kamarilla által jogtalanul kinevezett horvát bán, Jellasic elfoglalja Fiuménkat és bevonult hazánkba is. Bár honvédeink innen hamar kiverték, de ezzel meg is indult az 1848/49 évi szabadságharc. Kormányunk az „Implacabile" briggel a tengeren is akart harcolni a ránktörő horvát és osztrák ellenséggel, ezért felfegyverzés céljából a hajót Angliába küldte. Ott azonban az imperialista angolok az Capt. DDr. JUBA FERENC (Bécs) Haditengerészetünk a kiegyezés után 32