Kapu, 2005. november-december (18. évfolyam, 11-12. szám)

A FEHÉR EMBER ALKONYA - Rashwan Mohamed: A próféta profitál a próféciából

A FEHÉR EMBER ALKONYA iűen azért, mert Mohamed szexuális kapcsolatai a legtöbb esetben nem megnyugvást és megerősödést, ha­nem felfordulást, morgolódást, szakí­tást és hitelvesztést teremtettek. Há­zassága Zajnab bint Dzsahssal, aki harmincöt éves volt, miközben Moha­med ötvennyolc, példa erre a negatív és romboló hatásra. Zajnab Mohamed nevelt fia, Zaid felesége volt. A prófé­ta, megbabonázva a nő szépségétől, nyomást gyakorolt nevelt fiára, hogy váljon el az asszonytól, akit azonnal feleségül vett, arra a kinyilatkozásra hivatkozva, hogy házassága nem vér­fertőző, hiszen Zaid csupán fogadott fia, vagyis nem vérrokon. A próféta ez­zel - a kinyilatkoztatás szerint - nem szegte meg a törvény előírásait. Vagyis Mohamed kihasználja Allah állítóla­gos kinyilatkozásait saját vágyai kielé­gítésére. Erre a kinyilatkozásra Aisa, Mohamed legfiatalabb felesége ironi­kusan megjegyezte: „a te urad nem sokat késlekedik, ha a te kérésedről van szó”. A következmények azt bizo­nyították, hogy ezt a fajta házasságot nem lehet úgy tekinteni, mint ami a törzsi kötelékek érdekében történt, vagy mint amire a gyámság érdekében kényszerült Mohamed. Voltaire egyik, az iszlámról szóló írásában kijelenti, jogosan, hogy Mohamed kielégíthe­tetlen szexuális étvágya nem ismert határt. Az isteni sugallatot saját alan­tas vágyai szolgálatára használta. Figyelemre méltó, hogy Zaid, Mo­hamed nevelt fia és Mohamed kapcso­lata az eset után visszavonhatatlanul megromlott. Ugyanez történt fiatal fe­leségével, Aisával való kapcsolatával is, amelynek később súlyos következ­ményei lettek. Karen Armstrong: Mo­hamed­­ az iszlám nyugati szemmel című könyvében (Európa Kiadó, 1998, 310. o.) említi ezt az esetet, és annak ellenére, hogy a szerző igyek­szik védelmezni Mohamedet, kényte­len volt utalni az ügy jelentőségére. Mohamed profitál a próféciából Vitathatatlan, hogy Mohamed há­zasságai általában megkérdőjelezik a próféta szexuális önmegtartóztatását és erkölcsi magatartását. Első felesé­ge, Khadidzsa bint Khuvajlid halála után feleségül vette Aisát, legközeleb­bi barátja, Abu Bakr lányát. Mohamed akkor ötvenkét éves volt, Aisa tizen­egy. Vagyis a mai értelemben Moha­med pedofil cselekményt követett el,­­ , de abban az időben, 1400 évvel ez­előtt is, ez a házasság megrökönyö­dést keltett a mekkai közösségben, és megkérdőjelezte Mohamed szexuális magatartását. Ennek a házasságnak súlyos következményei lettek. A fiatal­­asszony gyakran Mohamed szemére hányta a nagy korkülönbséget, több esetben pokollá tette a próféta életét, több ízben tett aljas és gonosz meg­jegyzéseket az első feleségéről, Khadidzsáról („nem volt több, mint vén szipirtyó, és Allah adott neked jobbat”), és végül több forrás szerint megcsalta a férjét az egyik fiatal rab­szolgával, Szavfán ibn al-Muattal, ami nagy vihart kavart a mekkai közösség­ben. A próféta tanácstalanul állt a probléma előtt. Ali ibn Abi Talib, a próféta unokatestvére a történelem­­könyvek által is megőrzött híres mon­datával azt tanácsolta: „Tallekhá, fel­­niszál, keszírát” - „Válj el tőle, sok a nő.” De Mohamed nem hallgatott bölcs rokona tanácsára, arra hivatkoz­va, hogy Allah sugallatából és kinyilat­koztatásából meggyőződött Aisa ártat­lanságáról, eközben Ali és Aisa kap­csolata ellenségessé vált. Az asszony később fontos tényező volt abban, hogy Mohamed halála után megaka­dályozza Ali kalifává választását. Sőt, nyilvánosan szembehelyezkedett vele, és rendszeresen ellenségei mellé állt. Több mint tizenkét évvel Mohamed halála után Aisa részt vett az Ali kalifá­vá választása elleni lázadásban. Az el­lenkezés végül a híres csatába, a „teve csatába” torkollt, amelyben Aisa a lá­zadó damaszkuszi helytartó, Moauija bin Abi Szifiján mellé állt. Azt az állítást, hogy Mohamed há­zasságai és szexuális kapcsolatai első­sorban a törzsi kötelékek megerősíté­sét és az ellenséges nép maga mellé állítását célozta volna, számtalan eset cáfolja. Világos példa erre háremének egyik tagja, Dzsuvajrija bint al-Hárisz, akit hadizsákmányként kaparintott meg. 627 januárjában Mohamed egy kisebb csapatot vezetett Medina vé­delmében a khuzán törzsszövetséghez tartozó iráni al-musztalik ellen. A Vö­rös-tengernél eldőlt a csata, aminek következtében a báni al-musztalik ve­reséget szenvedtek. A hadizsákmány­ban kétszáz nő is volt, közöttük a törzsfőnök lánya, Dzsuvajrija. Moha­med második felesége, Aisa dühbe gu­rult. Itt Karen Armstrong szavaira hi­vatkozunk, aki szokásához híven ki szokta színezni a történeteket olyan elemekkel, amelyek Mohamed mente­­getésére szolgálnak. Aisa, aki ezúttal nem kísérhette el Mohamedet, majd­ kővé dermedt, amikor meglátta a vált­ságdíját kialkudni jövő Dzsuvajriját, hisz a lány oly szépséges volt. „Állati­ra, csak egy pillanatra láttam, amint belépett az ajtón, s tudtam, máris gyű­lölöm" - emlékezett vissza később le­fegyverző őszinteséggel. „Tudtam, hogy a Próféta ugyanazt látja majd meg benne, amit én is megláttam.” Így is történt. (Karen Armstrong: Mo­hamed­­ az iszlám nyugati szemmel, 315. o.) Az eset világosan mutatja, hogy Mohamedet a nő szépsége és testének birtoklása jobban érdekelte, mint az ellenséggel való békekötés. Vagyis Mohamed, mint hím profitál a próféciából. Szembetűnő, hogy Mohamed rab­szolganőivel való házasságon kívüli szexuális kapcsolatai sokat ártottak az úgynevezett törzsi összefogásnak. Az igazságos próféta nem riadt vissza at­tól sem, hogy ágyasává tegyen olyan rabszolganőt, akinek lemészárolta családját. Erre híres példa kapcsolata rabszolganőjével, Szafíjával. Az asz­­sony eredetileg a Banú 'n-Nadír zsidó törzsből származik, amelyet Moha­med kegyetlenül kiirtott 625-ben. A törzsbeli férfiak meggyilkolása után a nőket és a gyerekeket eladták rabszol­gának. Ahelyett, hogy Mohamed sza­badon bocsátotta volna a fiatal nőt, akinek szeme előtt mészárolták le a férjét, magához vette ágyasnak, ami nemtetszést váltott ki a mekkai közös­ségből, különösen a többi feleségé­ből. Ugyancsak nem riadt vissza attól, hogy ágyassá tegye a Mirjam nevezetű egyiptomi keresztény rabszolganőt, akit ajándékul kapott az egyiptomi ! 1 Zajon így nézett ki Mohamed próféta? 1 Az emigráció Mohamed és hívei Mekkából Medinába futását jelenti. 2 A Korán gyakran használja ezt a naturális szót („jesztenkeh” vagy „jenkah”), ami szó szoros értelmében a jelzett szó durva formáját („baszni”) jelenti. A magyar fordításban általában a fordító másképp tolmácsolja ezt a szót, tudatlanságból vagy szégyenből, lásd Simon Róbert fordítása: „feleségül akarja őt venni”. Helikon Kiadó, 1987, 301. o. KAPU XVIII. ÉVFOLYAM

Next