Kapu, 2005. november-december (18. évfolyam, 11-12. szám)
A FEHÉR EMBER ALKONYA - Rashwan Mohamed: A próféta profitál a próféciából
A FEHÉR EMBER ALKONYA iűen azért, mert Mohamed szexuális kapcsolatai a legtöbb esetben nem megnyugvást és megerősödést, hanem felfordulást, morgolódást, szakítást és hitelvesztést teremtettek. Házassága Zajnab bint Dzsahssal, aki harmincöt éves volt, miközben Mohamed ötvennyolc, példa erre a negatív és romboló hatásra. Zajnab Mohamed nevelt fia, Zaid felesége volt. A próféta, megbabonázva a nő szépségétől, nyomást gyakorolt nevelt fiára, hogy váljon el az asszonytól, akit azonnal feleségül vett, arra a kinyilatkozásra hivatkozva, hogy házassága nem vérfertőző, hiszen Zaid csupán fogadott fia, vagyis nem vérrokon. A próféta ezzel - a kinyilatkoztatás szerint - nem szegte meg a törvény előírásait. Vagyis Mohamed kihasználja Allah állítólagos kinyilatkozásait saját vágyai kielégítésére. Erre a kinyilatkozásra Aisa, Mohamed legfiatalabb felesége ironikusan megjegyezte: „a te urad nem sokat késlekedik, ha a te kérésedről van szó”. A következmények azt bizonyították, hogy ezt a fajta házasságot nem lehet úgy tekinteni, mint ami a törzsi kötelékek érdekében történt, vagy mint amire a gyámság érdekében kényszerült Mohamed. Voltaire egyik, az iszlámról szóló írásában kijelenti, jogosan, hogy Mohamed kielégíthetetlen szexuális étvágya nem ismert határt. Az isteni sugallatot saját alantas vágyai szolgálatára használta. Figyelemre méltó, hogy Zaid, Mohamed nevelt fia és Mohamed kapcsolata az eset után visszavonhatatlanul megromlott. Ugyanez történt fiatal feleségével, Aisával való kapcsolatával is, amelynek később súlyos következményei lettek. Karen Armstrong: Mohamed az iszlám nyugati szemmel című könyvében (Európa Kiadó, 1998, 310. o.) említi ezt az esetet, és annak ellenére, hogy a szerző igyekszik védelmezni Mohamedet, kénytelen volt utalni az ügy jelentőségére. Mohamed profitál a próféciából Vitathatatlan, hogy Mohamed házasságai általában megkérdőjelezik a próféta szexuális önmegtartóztatását és erkölcsi magatartását. Első felesége, Khadidzsa bint Khuvajlid halála után feleségül vette Aisát, legközelebbi barátja, Abu Bakr lányát. Mohamed akkor ötvenkét éves volt, Aisa tizenegy. Vagyis a mai értelemben Mohamed pedofil cselekményt követett el, , de abban az időben, 1400 évvel ezelőtt is, ez a házasság megrökönyödést keltett a mekkai közösségben, és megkérdőjelezte Mohamed szexuális magatartását. Ennek a házasságnak súlyos következményei lettek. A fiatalasszony gyakran Mohamed szemére hányta a nagy korkülönbséget, több esetben pokollá tette a próféta életét, több ízben tett aljas és gonosz megjegyzéseket az első feleségéről, Khadidzsáról („nem volt több, mint vén szipirtyó, és Allah adott neked jobbat”), és végül több forrás szerint megcsalta a férjét az egyik fiatal rabszolgával, Szavfán ibn al-Muattal, ami nagy vihart kavart a mekkai közösségben. A próféta tanácstalanul állt a probléma előtt. Ali ibn Abi Talib, a próféta unokatestvére a történelemkönyvek által is megőrzött híres mondatával azt tanácsolta: „Tallekhá, felniszál, keszírát” - „Válj el tőle, sok a nő.” De Mohamed nem hallgatott bölcs rokona tanácsára, arra hivatkozva, hogy Allah sugallatából és kinyilatkoztatásából meggyőződött Aisa ártatlanságáról, eközben Ali és Aisa kapcsolata ellenségessé vált. Az asszony később fontos tényező volt abban, hogy Mohamed halála után megakadályozza Ali kalifává választását. Sőt, nyilvánosan szembehelyezkedett vele, és rendszeresen ellenségei mellé állt. Több mint tizenkét évvel Mohamed halála után Aisa részt vett az Ali kalifává választása elleni lázadásban. Az ellenkezés végül a híres csatába, a „teve csatába” torkollt, amelyben Aisa a lázadó damaszkuszi helytartó, Moauija bin Abi Szifiján mellé állt. Azt az állítást, hogy Mohamed házasságai és szexuális kapcsolatai elsősorban a törzsi kötelékek megerősítését és az ellenséges nép maga mellé állítását célozta volna, számtalan eset cáfolja. Világos példa erre háremének egyik tagja, Dzsuvajrija bint al-Hárisz, akit hadizsákmányként kaparintott meg. 627 januárjában Mohamed egy kisebb csapatot vezetett Medina védelmében a khuzán törzsszövetséghez tartozó iráni al-musztalik ellen. A Vörös-tengernél eldőlt a csata, aminek következtében a báni al-musztalik vereséget szenvedtek. A hadizsákmányban kétszáz nő is volt, közöttük a törzsfőnök lánya, Dzsuvajrija. Mohamed második felesége, Aisa dühbe gurult. Itt Karen Armstrong szavaira hivatkozunk, aki szokásához híven ki szokta színezni a történeteket olyan elemekkel, amelyek Mohamed mentegetésére szolgálnak. Aisa, aki ezúttal nem kísérhette el Mohamedet, majd kővé dermedt, amikor meglátta a váltságdíját kialkudni jövő Dzsuvajriját, hisz a lány oly szépséges volt. „Állatira, csak egy pillanatra láttam, amint belépett az ajtón, s tudtam, máris gyűlölöm" - emlékezett vissza később lefegyverző őszinteséggel. „Tudtam, hogy a Próféta ugyanazt látja majd meg benne, amit én is megláttam.” Így is történt. (Karen Armstrong: Mohamed az iszlám nyugati szemmel, 315. o.) Az eset világosan mutatja, hogy Mohamedet a nő szépsége és testének birtoklása jobban érdekelte, mint az ellenséggel való békekötés. Vagyis Mohamed, mint hím profitál a próféciából. Szembetűnő, hogy Mohamed rabszolganőivel való házasságon kívüli szexuális kapcsolatai sokat ártottak az úgynevezett törzsi összefogásnak. Az igazságos próféta nem riadt vissza attól sem, hogy ágyasává tegyen olyan rabszolganőt, akinek lemészárolta családját. Erre híres példa kapcsolata rabszolganőjével, Szafíjával. Az aszsony eredetileg a Banú 'n-Nadír zsidó törzsből származik, amelyet Mohamed kegyetlenül kiirtott 625-ben. A törzsbeli férfiak meggyilkolása után a nőket és a gyerekeket eladták rabszolgának. Ahelyett, hogy Mohamed szabadon bocsátotta volna a fiatal nőt, akinek szeme előtt mészárolták le a férjét, magához vette ágyasnak, ami nemtetszést váltott ki a mekkai közösségből, különösen a többi feleségéből. Ugyancsak nem riadt vissza attól, hogy ágyassá tegye a Mirjam nevezetű egyiptomi keresztény rabszolganőt, akit ajándékul kapott az egyiptomi ! 1 Zajon így nézett ki Mohamed próféta? 1 Az emigráció Mohamed és hívei Mekkából Medinába futását jelenti. 2 A Korán gyakran használja ezt a naturális szót („jesztenkeh” vagy „jenkah”), ami szó szoros értelmében a jelzett szó durva formáját („baszni”) jelenti. A magyar fordításban általában a fordító másképp tolmácsolja ezt a szót, tudatlanságból vagy szégyenből, lásd Simon Róbert fordítása: „feleségül akarja őt venni”. Helikon Kiadó, 1987, 301. o. KAPU XVIII. ÉVFOLYAM