Kapu, 2005. november-december (18. évfolyam, 11-12. szám)
A FEHÉR EMBER ALKONYA - Hering József: Senki nem születik terroristának
2005. 1112. 1 A FEHÉR EMBER ALKONYA A Próféta nem szakíthatta ki magát teljes mértékben abból az erkölcsiségből, amelybe beleszületett, amelyben fölnőtt. Megismételjük: az európai keresztény erkölcsiséget szem előtt tartva Mohamed próféta tizennégy évszázaddal ezelőtt követett emberi gyarlóságát semmiképpen nem szabad követendő gyakorlatnak föltüntetni. Csakhogy az iszlám vallást, de leginkább a követőit manapság az úgynevezett terrorellenes összefogás szellemében rengeteg támadás éri. S ezenkívül a keresztény teológusok, papok már eleitől fogva tömjénezik a krisztianizmus elválaszthatatlan előképének számító judaizmus erényeit, annak kiváló személyiségeit, s magát a zsidó vallást. Vajon nem fordulnak elő az Ószövetségben és a posztbiblikus zsidó vallási irodalomban, de leginkább a Talmudban az európai keresztény erkölcsi mértékkel mérve visszatetszőnek minősíthető cselekedetek, mint amilyeneket Mohamed próféta esetében elítélünk? Gondoljunk csak a Példabeszédek, az Énekek éneke és a Prédikációk könyvének isteni sugallattal megáldott szerzőjének tartott Salamon király több mint 900 ágyasára, számos feleségére. Vagy a zsoltáros Dávid király által a férjezett Bát-Levá bájainak birtoklása végett megírt Uriás-levélre. De említhetnénk még a vallásos zsidók által minden reggel elmondott áldást is, amely magyarul így hangzik: ,,Áldott vagy Te Uram, Istenünk, a világ királya, amiért nem teremtettél engem asszonynak”. S ha így nézzük, a kereszténység által annyira fölmagasztalt ószövetségi irodalom különböző történeteiből nyugodtan össze lehetne állítani egy remek kis pornográfiai kézikönyvet. Csakhogy ez nem lenne illő, az ilyesmit fölemlegetni sem nagyon szabad, mert aki ezt megteszi, azt könnyen az antiszemitizmus vádjával illetik. Mohamed próféta szexuális szokásait tehát úgy kell kezelni, mint egy régmúlt időben, a világ igen távoli pontján szokásban volt társadalmi jelenséget. A Mohamed prófétáéhoz hasonló történeteket elő lehetne ráncigálni akár a magyarság történelméből is, dacára annak, hogy eleink már a három monoteista vallás közül a legfeddhetetlenebb „forgatókönyvvel” rendelkező keresztény Európába érkeztek meg és vették át annak szokásait a középkorban. S itt gyorsan és kiemelten hozzá is kell tennünk, hogy a három monoteista vallás közül minden kétséget kizáróan a kereszténység bölcsőjét ringatták a legtisztább erkölcsű, leginkább támadhatatlan életvitelű emberek, élükön Jézus Krisztussal. Mohamed próféta tehát nem volt szent, de elindított egy olyan vallási mozgalmat, amelynek követői éppen az ő jóvoltából a XXI. század elején még mindig rendelkeznek olyan erkölcsi tartással, amely megkülönbözteti őket a kereszténynek nevezett nyugati világ sok szempontból elállatiasodott társadalmától. A család tisztasága, a gyermekáldás, az idősek megbecsülése a muszlim társadalomban igenis magasabb erkölcsi szinten áll, mint a magukat kereszténynek nevező európai, de leginkább az észak-amerikai országok lakossága körében. George Loka, a politikai tudományok doktora a kanadai The Windsor Star című lapban közzétett írását is közli a kapu. A szerző az iszlám militáns vonulatával, s az általa végrehajtott terrorcselekményekkel foglalkozik, illetve számon kéri a Nyugat vezető politikusaitól, hogy miért olyan elnézőek ezekkel a muszlimokkal szemben. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy George Loka írása csak abban egyezik meg a hazánkban élő dr. Rashwan Mohamed cikkével, hogy témája az iszlám. Pontosabban e valláson belüli visszatetsző jelenség pellengérre állítása. A kanadai George Luka cikke olyan időszakban látott napvilágot, amikor a cionista világhatalom Izrael állam érdekében a terrorizmus ellenes küzdelem fontosságát hangsúlyozva globális propaganda- és tényleges háborút vív az iszlám vallás és az arab népek ellen. Természetesen azt, hogy ki, miért és mikortól számít szélsőségesnek és terroristának, azt a cionisták döntik el. A kanadai szerző által fölsorolt terrorcselekmények valóban hátborzongatóak, mint ahogyan megfelel a valóságnak a szörnyűségeket kitervelő és kivitelező személyekről, szervezetekről szóló közlése is. Igen, Omár Bakrí Mohammad, Abú Háfszá el-Miszrí, Oszama bin Láden és Ajmán az-Zavahiri valóban terroristák, akik cselekedeteikkel mérhetetlen fájdalmat okoznak az embereknek. Csakhogy senki nem születik terroristának - még a muszlimok sem, hanem minden ember azért jön a világra, hogy szeressen, gyermekeket nemzzen, neveljen és alkosson. Az Amerikai Egyesült Államok ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott támadás intő jel lehetett volna a világ jelenlegi urai számára. Elgondolkozhattak volna azon, hogy Amerika érdekes módon az elmúlt két évtizedben szinte kizárólag muszlim országokat bombáz (Líbia, Szudán, Szomália), vagy a nemzetközi jognak fittyet hányva katonailag elfoglal (Irak, Afganisztán), miközben a jenkik háborús gépezete muszlimok százezreit gyilkolja le, teszi testi-lelki nyomorékká és földönfutóvá. Hát ennyire elvetemültek lennének a muszlimok, miközben Amerika a demokrácia, az erkölcs és a szabadság bajnokaként kiálthatja ki magát? De ne felejtsük el Palesztinát, a palesztinai arab népet sem, amikor Amerika bűnlajstromát fölsoroljuk. A művelt és demokráciaszerető Amerika, a Nyugat (most már Kelet-Közép-Európa is) erkölcsi és anyagi támogatásával Izrael az őslakosság kiszorításával tényleges népirtást hajt végre az általa megszállt arab területeken. A zsidó állam elűzi őket a földjeikről, az otthonaikból és a hazájukból. Ki a veszedelmesebb terrorista: Oszama bin Láden, Ajmán az- Zavahiri vagy Áriel Sáron? S hogy miért az iszlámra hivatkozva, s a vallás egyes intézményein belül szervezik a terrorcselekményeket? Azért, mert a muszlim világban nem nagyon vannak más társadalmi keretek. A Szovjetunió fölbomlása után a harmadik világ népeinek fölszabadítását hangoztató nemzetközi kommunista mozgalom tekintélye és befolyása az iszlám világ országaiban is megszűnt. Helyébe természetes módon az erősen nemzeti érzelmű iszlám lépett, pontosabban ettől kezdve az lett az ellenállás kizárólagos fészke. Az amerikai és a vele szövetséges cionista véleményformálók természetesen üldözendő terroristának kiáltanak ki minden embert és szervezetet, aki (amely) fölemeli a szavát, de főleg a fegyverét az egyes nemzeteket kifosztó, hazájukból elűző, a mások vérét szívó nyugati és a nemzetközi cionista érdekcsoportok ellen. A zsidó holokausztnak a nap szinte minden órájában történő fölemlegetésével egy időben Palesztinában, Irakban, Afganisztánban - s lehet, hogy nemsokára Iránban és Szíriában is Amerika vezetésével, illetve támogatásával rablóhadjárat és népirtás folyik. Megismételjük: senki nem születik terroristának. Csak a világon vannak olyan vallások, népek, amelyek tagjai nem tartják oda a bal arcukat is, miután a jobbik felére már rásújtottak. Magyarán szólva: a palesztinok, az irakiak és az afgánok nem magyarok. Tehát terroristák. Hering József