Kapu, 2006. május (19. évfolyam, 5. szám)
VILÁGSZERTE - Hatvan éve történt : A Beneš-dekrétumok és következményeik
VILÁGSZERTE Hatvan éve történt A BENES-DEKRÉTUMOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK A Benes-dekrétumoknak nevezett jogszabályok a Csehszlovák Köztársaság elnökének dekrétumai. A Benes név állandó használata azt a benyomást keltheti, mintha ő lett volna e jogszabályok kizárólagos szerzője. Bár szerepe egyes fontos dekrétumok megszületésében igen jelentős volt, „szerzőtársként” számba kell venni többek között az Államtanácsot (ez a testület volt hivatva részben helyettesíteni a Nemzetgyűlést a londoni emigráció éveiben), az emigráns kormányt, majd 1945■ május 9-étől az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásáig (1945 október 28.) a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontjának Kormányát, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségét és a szlovák kormányként működő megbízotti testületet is. Ez a felsorolás érzékelteti, hogy a dekrétumok kiadása mögött széles politikai-intézményi bázis volt. Utólag megerősített jogszabályok 1940 és 1945 között Benes 141 ilyen dekrétumot írt alá, ezek szövege több vaskos kötetet tesz ki. A háború utáni megtorlásokon és „rendezéseken” kívül ezek a rendeletek számos más kérdéssel is foglalkoztak. Kiadásuk megkezdése (1940, London) nem utolsósorban arra irányult, hogy biztosítsák és demonstrálják a csehszlovák állam jogi és politikai kontinuitását, már pusztán amiatt is, mert Benes elnök 1938. október 5-én lemondott, majd elhagyta az országot. Csehszlovákia jogi értelemben a lemondás, majd az azt 1939 márciusában követő annexió után sem szűnt meg. Az emigráns csehszlovák kormány 1940. július 21-én alakult meg Londonban. Ugyanezen a napon alakította meg Benes 1. sz. dekrétumával az Államtanácsot. Az államfő hivatalos elismerése a szövetségesek részéről még egy egész évet váratott magára. Az ezt kinyilvánító jegyzékben sem szerepel azonban a München előtti Csehszlovákia teljes területi jogfolytonosságának elismerése. Benes elnök 2. sz. dekrétumában (1940. október 15.) felállítja magának a dekrétumnak az intézményét. Ennek a jogintézménynek gyakorlatilag alkotmánytörvényi, illetve törvényi ereje volt. A különbség lényege az, hogy minden olyan elnöki aktushoz, amelyhez korábban - tehát békeidőben - a Nemzetgyűlés hozzájárulására is szükség volt, átmenetileg elegendő volt a kormány hozzájárulása. A Benes-dekrétumok kiadásáig az ilyen módon történő törvényalkotásnak - az 1920. évi csehszlovák alkotmány szerint - nem volt alkotmányos alapja. Az összes így kiadott jogszabályt átmenetinek tekintették, hiszen a szuverenitás helyreállítása után összeülő Nemzetgyűlés azokat érvényben hagyhatta, illetve el is törölhette. Az 57/1946. számú Alkotmánytörvény az összes dekrétum érvényességét megerősítette. Alapjuk a kollektív bűnösség elve Az 1945 és 1948 között kiadott dekrétumok és a hozzájuk csatlakozó különböző diszkriminatív jogszabályok száma 89. Ezek azok a megtorló jellegű dekrétumok, amelyeknek a kollektív bűnösség elve képezi az alapját. A dekrétumok érvényességét a körülöttük dúló, évtizedek óta tartó vitában a szlovák és a cseh fél a nemzetközi jog pilléreire épített érvrendszerrel igyekszik alátámasztani. A hivatkozási alapként szolgáló nemzetközi egyezmények: ■ potsdami egyezmény; ■ párizsi jóvátételi szerződés (1945. december 21.); ■ szerződés a nyugatnémet állam szuverenitásáról (Párizs, 1954. október 23.); ■ a Magyar (Nép)Köztársaság és a Csehszlovák Köztársaság közötti 1973. és 1992. évi alapszerződések. Megfosztották állampolgárságától A londoni emigrációs csehszlovák kormány és Benes köztársasági elnök 1942 végén, 1943 elején egészítette ki a csehszlovák nemzeti állam megteremtésének programját a magyar lakosság kitelepítésének követelésével. 1944 tavaszán a moszkvai kommunista emigráció, majd a Szlovák Nemzeti Tanács is csatlakozott ehhez a programhoz. A különbség abban nyilvánult meg közöttük, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács „lakosságcserével” akarta összekötni a magyarok kitelepítését. A cseh és szlovák politikusok 1944 végén Moszkvában - Benes részvételével - véglegesítették a csehszlovák állam jövőjéről vallott nézeteiket, amit azután 1945. április 5-én, Kassán koalíciós programként hoztak nyilvánosságra. A kassai kormányprogram kidolgozásában, illetve elfogadásában a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának valamennyi pártja részt vett, a kommunista párt csakúgy, mint a különböző polgári demokratikus pártok. A program jegyében embertelen intézkedések sora következett: ■ 1945. február 27-én a Szlovák Nemzeti Tanács elrendelte a magyar „árulók” 50 hektárnál nagyobb földbirtokainak elkobzását; ■ 1945 áprilisában és májusában a Szlovák Nemzeti Tanács elbocsátotta állásukból a magyar közalkalmazottakat, majd később a magánalkalmazottakat is; ■ nemzeti gondnokság alá kerültek a magyar tulajdonban lévő kis- és középüzemek, beleértve a kisiparosok műhelyeit is; ■ a városokban, különösen Pozsonyban, tömeges méreteket öltött a magyarok lakásainak „igénybevétele”, gyakran az érintettek internálásával egybekötve; ■ megszüntették a magyar iskolákat és az oktatás nyelve csak szlovák lehetett. Benes 1945. augusztus 2-án bocsátotta ki a 33/1945. sz. dekrétumot, amelynek értelmében a magyarokat (és németeket) megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól. Ettől kezdve a magyarok lényegében elestek az egészségügyi ellátástól, a nyugdíjtól, valamint a szociális juttatásoktól. 1945. október 1-jén lépett hatályba a 88/1945. sz. elnöki dekrétum, amelynek alapján a 16-55 éves férfiakat és a 18-45 éves nőket közmunkára lehetett kirendelni lakóhelyüktől távol eső vidékekre is. Népbíróságok A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követő hónapokban a népbíróságok hozzávetőleg 39 000 magyart - elsősorban értelmiségit - ítéltek el és utasítottak ki Szlovákiából mint háborús bűnöst. Az év végére az elítélt magyarok létszáma már meghaladta a 75 ezer főt. Az elítéltek között sok földműves volt, akiket megfosztottak földjüktől és más ingatlanjaiktól is. Az érintettek a komáromi járás felnőtt magyar lakosságának 30,8%-át, a párkányinak 24,2%-át, a dunaszerdahelyinek 23,4%-át, az ipolyságinak pedig 21%át tették ki. Kényszermunka A 88/1945 sz. dekrétumra való hivatkozással valósította meg a csehszlovák kormányzat azt a civilizációt és európaiságot megszégyenítő akcióját, amely a magyarok deportálását jelentette. 1946 szeptemberének végétől magyarok tíz KAPU XIX. ÉVFOLYAM