Kárpáti Igaz Szó, 1991. január-március (72. évfolyam, 1-62. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1. (14 355.) szám * 1991. JANUÁR 1., KEDD # Ára 10 képek EGYÜTT A JOBBÉRT írta: Mihajlo Voloscsuk, a népképviselők területi tanácsának elnöke Megtiszteltetés számomra, hogy az új esztendő első napján szólhatok a lap olvasóihoz. Ezért engedjék meg, hogy rövid mondandómat jókívánsággal kezdjem. Eredményekben gazdag, boldog új évet kívánok mindenkinek. Legyen ez az év minden vonatkozásban jobb az előzőnél egész társadalmunk és minden kárpátaljai lakos számára. A szerkesztőség munkaegyüttesének azt kívánom, alkotó munkájával járuljon hozzá Kárpátalja szociális és gazdasági fejlődéséhez, a vidék soknemzetiségű lakossága barátságának elmélyítéséhez. Kívánom, hogy objektíven, igazságosan és élethűen világítsa meg a terület dolgozóinak életét, mozdítsa elő valamennyi haladó erő konszolidálását, segítsen a tanácsoknak szerteágazó és felelősségteljes feladataik teljesítésében. Fölöttébb sajnálatos, hogy üresek üzleteink, hogy azok az egyszerű termékek, amelyeket képesek vagyunk előállítani, hiánycikkek sittek. Gondolom, e jelenség okai világosak. A régi parancsuralmi-bürokratikus rendszer teljesen kimerítette önmagát, bebizonyította, hogy mindaz, amit igen könnyű volt papíron állítani, teoretizálni, életképtelennek bizonyult. Az objektív gazdasági és szociális törvények, melyeket semmivel sem lehet helyettesíteni, előbb vagy utóbb érvényre jutnak. Ezért nem kell kísérletezni velük. Másrészt, egyesek úgy vélik, hogy a demokrácia azt jelenti, mindenkinek minden meg van engedve. Szerintem a bajok zöme a laza végrehajtói fegyelemből, a közömbösségből, a lelkiismeretlen munkából ered. Szilárdítanunk kell a fegyelmet minden szinten, kezdve a vezetőkkel a munkásokig, alkalmazottakig, mezőgazdasági dolgozókig. Fegyelem nélkül sohasem lesz rend. Értem alatta a végrehajtói fegyelmet, a munkafegyelmet, a szociális fegyelmet, a jogrendet, vagyis társadalmi életünknek mindazokat az alkotó elemeit, amelyek nélkül szó sem lehet demokráciáról. Napjainkban divatba jött az önállóság. Szinte minden utca kinyilatkoztatja szuverenitását. S nem is pusztán az utcák, hanem a házak, a kolhozok, szovhozok és állami vállalatok is kezdik diktálni feltételeiket. Feltételekre szükség van, de azok ne viseljenek harácsoló jelleget, ne tartalmazzanak célszerűtlen követeléseket. A feltételeknek a becsületességre és az objektív realitásokra kell épülniük. Fölöttébb csökkent a végrehajtói fegyelem, s az emberek egy része ahelyett, hogy keresné-kutatná a jobb munka módjait, kibúvók után kutat, hogy ne csináljon semmit sem. Fájó szívvel olvassuk, tapasztaljuk, hogy világszerte gyűjtenek annak az országnak a megsegítésére, amely a fejlett szocializmus országának titulálta magát. És fegyelem, kemény munka nélkül nem tudunk kivergődni a válságos helyzetből. Nagyon szeretném, ha alap területünk valamennyi nemzetiségének érdekeit fejezné ki, ha hozzájárulna a csaknem 40 nemzetiség képviselői hagyományos barátságának szilárdulásához és fejlődéséhez, hiszen ezek az emberek itt mindenkor békességben, megértésben éltek, tisztelték egymást, egymás hagyományait és nemzeti szokásait. Itt sohasem voltak nemzetiségi villongások, az emberek egységes baráti családban éltek. És nagyon szeretnénk megőrizni ezt a családi légkört. Mert nincs rosszabb a sovinizmusnál, a nemzeti elszigetelődésnél. Mélységes aggodalom tölt el bennünket az úgynevezett forró pontokon uralkodó helyzet hallatára. Karabah, Szumgait, Namangan, Moldova... Ne adj Isten, hogy ez a hullám hozzánk is átcsapjon. A Kárpáti Igaz Szónak is mindent meg kell tennie, hogy erősítse a különböző nemzetiségű emberek barátságát. Nem nézhetjük közömbösen, hogy egyesek vallási alapon próbálnak torzsalkodást szítani. Hát ez lenne a keresztényi erkölcs?! Ellenségeskedni csupán azért, mert az egyházi naptárak nem esnek egybe?! Tiszteletben kell tartanunk egymás méltóságát, a lelkiismereti szabadságot, a szabad akaratnyilvánítást. Azt akarjuk hogy a pravoszlávok, görög és római katolikusok, s minden más vallás hívei szabadon tarthassák szertartásaikat, szabadon járhassanak templomba. Európa-szerte számos templomban szinte órákra be vannak osztva a szertartások. Németország városaiban és falvaiban például egy és ugyanazt a templomot látogatják — más-más időben — a katolikusok, protestánsok, kálvinisták, lutheránusok, adventisták és baptisták. Társadalmunk elindult a jogállamiság, a többpártrendszer felé. Számos egyesület, szövetség és csoportosulás jött létre. Úgy vélem, hogy ez helyes, legyen meg mindenkinek a maga véleménye, a maga társadalmi elhivatottsága, de ennek a véleménynek, ennek az elhivatottságnak haladó irányúnak kell lennie, humánus jelleget kell viselnie, s elő kell segítenie mind a társadalom, mind az egyén szellemi fejlődését. Azt akarjuk, hogy ezen a téren is rend legyen, hogy minden szervezet be legyen iktatva, rendelkezzen alapszabállyal, s jogi felelősséget viseljen akcióiért. Nehéz időket élünk, de legyünk derűlátóak. S alapozzuk ezt a derűlátást a lelkiismeretes, fegyelmezett munkára. A jó munka feltétlenül jobb élethez vezet. BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET AZ ÚJ ESZTENDŐBEN! Markovics Mátyás felvitele BESZÉLGETÉS TÓTH MIHÁLLYAL, A KMKSZ ALELNÖKÉVEL 2. OLD. A Kálvária kálváriája 3. old. VENDÉGÜNK, A TÁROGATÓ 6. OLD. KEDVES OLVASÓ! A MEGÚJULÓ Kárpáti Igaz Szó 1991. évi első számát nyújtjuk most át önnek. Ne téveszsze meg, hogy (a régi lexikon divatos szavával mondva) határidő előtt, vagyis már szilveszter napján kézbe kapta az újévi újságszámot. A lapterjesztők is átépítik ugyanis (hogy a mostani divatos kifejezést is használjuk) munkájukat. Ők is pihenni akarnak a szünnapokon, tehát Újévkor is, ezért a szerkesztőségeknek is hozzájuk kell igazodniuk. Ezentúl tehát hetente csak ötször — vasárnap és hétfő kivételével — kopogtat be önhöz a postás. Ha egyáltalán bekopogtat, vagy legalább becsúsztatja a lapot a postaládába. Az elmúlt évben ugyanis sok olyan jelzést kaptunk — például Csapról és Ungvárról —, hogy napokon át nem kézbesítették a postát. Nem szidni akarjuk most azonban a lapterjesztőket, a postásokat, hanem éppen fordítva: köszönetet mondunk nekik munkájukért, s azt szeretnénk, ha olyan lapot vinnének nap mint nap önnek, kedves Olvasó, amely elnyeri a tetszését. Ez természetesen tőlünk, újságíróktól függ. Mi pedig szeretnénk érdekes, olvasmányos lapokat kibocsátani. Operatív és hiteles tájékoztatást nyújtani az eseményekről, valós képet festeni az életről, elősegíteni a múlt fehér foltjainak a feltárását, védelmezni az igazságot. Köszönettel vesszük az olvasók ötleteit, visszajelzéseit, ami mindig segít nekünk munkánkban, önnek és önnel akarjuk írni a Kárpáti Igaz Szót, kedves Olvasó. Az Újév a tervezgetések, a jókívánságok napja. Mit is kívánhatnánk így olvasóinknak? Mindenekelőtt azt, amit nagyapáink is kívántak egymásnak: »Bort, búzát, békességet!« Milyen jó is lenne, ha elfeledhetnénk az üzletek polcait, a megváltónak vélt kuponokat, a hosszú sorokat, a vásárlás reményében egymást öldöklő tömegeket! Milyen jó lenne, ha az új évben már nem kellene írni nemzetiségi villongásokról, az emberek életét kioltó összecsapásokról. Nem akarunk azonban írni a testvériség látszatát keltő álbékéről, a hamis barátságról, a valóságot kozmetikázó talmi dolgokról sem. Az igazat, a valóságot akarjuk közölni önnel, kedves Olvasó. Kívánjuk, hogy minél több jó hírt mondhassunk a piacgazdálkodás funkcionálásáról, a szabad vállalkozási övezet létrejöttéről, a radarállomások felszámolásáról, a nyújtótábla simaságú utak átadásáról, az árubőségről, a világútlevéllel tett utazások során szerzett élményekről... És hogy sohase kelljen írnunk az erőszakról, a bürokráciáról, a visszaélésekről, a leegyszerűsített határátlépéssel utazók kálváriájáról... Vagyis kívánunk önnek nagyon boldog új esztendőt, kedves Olvasó.