Kárpáti Igaz Szó, 1992. április-június (73. évfolyam, 47-97. szám)

1992-04-01 / 47. szám

1992. A­PRI­LIS 1., SZERDA KÁRPÁTI 16 ó1 OLVASÓINK JAVASOLJÁK, SÉRELMEZIK ' ' —...... " ~ A MAFFIA PEDIG CSAK HÍZIK ■TERÜLETÜNKÖN az árli­­­­beralizáció után sem állt meg az élet. Az emberek tü­relme azonban egyre fogy. A kupon bevezetése, az egykor magas tisztségeket betöltők köpenyegforgatása, a tehetet­lenség megráz bennünket. A beígért változások elmarad­nak a­ vezetésben. A maffia­­ garázdálkodása nemhogy csök­­■ benne, hanem ellenkezőleg, to­vább burjánzik. Úgy tűnik, hogy nemcsak az önkormány­zatok, hanem az államhatalmi szervek, így a milícia is tehe­tetlen. Napról napra rosszabb a­ közbiztonság. Az alacsony keresetű munkásoknak, nyug­díjasoknak nem biztosították a szociális védettséget. Jó lenne ezért, ha a tisztelt, magas be­osztású területi és járási szin­tű urak néha jobban odafigyel­nének a lakosság azon rétegé­re, amely becsületesen dolgo­zik. Mert nem arra­ van szük­ség, hogy hangoskodva, vihart keverve, egymást szidják, vá­dolják a különböző pártok, ha­nem, ha képesek rá, hát fog­janak össze és segítsék az ön­­kormányzatokat a mindennapi gondok megoldásában. A prob­lémákból pedig bőven van. Ezekre szeretnék kitérni, eze­ket szeretném feszegetni. Kárpátalján több mint egy negyedéve nem árusítanak benzint. A töltőállomások sze­mélyzetét szabadságoltatták. Az üzemek, a gyárak, a gaz­daságok járművei benzinhiány miatt állnak. Ennek ellenére Ungváron a belvárosban olyan nagy a forgalom, hogy a gya­logosnak nehéz átkelnie az úttesten. A személygépkocsik szennyezik a levegőt, de tehe­tik, mert a zug-tankoló állo­másokon feltöltik tartályaikat. Vonatkozik ez a megállapítás­­a hazai és a külföldi rendszá­mú járművekre egyaránt. Az ügyeskedők pedig, mint akik jól végezték dolgukat, fütyül­ve nehéz gazdasági helyze­tünkre, üzletelnek, gazda­godnak. Vagyis szuverén Uk­rajna ide, független állam oda, a maffia ahogy eddig is, úgy most is zsírosodik, gazdagodik, piac­garázdálkodik. E problémával kapcsolatban szeretnék javaslatot tenni a benzin árusításával kapcsolat­ban. Elsősorban azért, mert félek, hogy a becsületes dol­gozók, úgy, ahogy eddig, ez­után is gyalog járnak majd, ha a korábbi rend marad ér­vényben. Szerintem a talonok újbóli bevezetése sem jelent megoldást. A magam részéről azt látnám célszerűnek, ha minden gépkocsitulajdonos egy fejlappal rendelkezne, ahol egy évre feltüntetnék, hogy mennyi benzint vásárol­hat, milyen a kocsi rendszáma, gyártási éve. A töltőállomás alkalmazottja pedig feltüntet­né, hogy az illető mikor és hány liter benzint vásárolt. Az árak liberalizálása kö­vetkeztében a tavalyinál vala­mivel több árucikk jelent meg a boltokban. Azt azonban már észrevettük, hogy az olcsóbb árucikkekből gyakorlatilag ma is lehetetlen vásárolni, mert azok vagy az elárusítóké, vagy pedig az ismerősöké. Ezeken rendszerint a nyitás előtt, illet­ve a zárás utáni késő esti órákban osztozkodnak az ügyeskedők. Ezek után nem marad más, mint a nyugdíjas tehetetlensége, hopponmara­­dása. A kisebb kuponbácsik csak sóvárogva bámészkodhat­nak, a nagyobb kuponurak pe­­dig egy- és ugyanazon árucikk,­ből három-négy darabot is vá­sárolhatnak. Az élelmiszer-ellátás kap­csán is van egy-két meglátá­som. Kolhozaink és szovhozat Ink a múlt esztendőig úgy­­ahogy, de ellátták területi székvárosunkat friss zöldség­félékkel, almával és burgo­nyával. Tavaly az esztendő vé­gére már döcögött az ellátás. De mi lesz velünk a továbbiak­ban? Gyakran utazgatok Ung­­vár környékén, és sok mindent hallok az autóbuszban. Meg­győződtem arról, hogy a fal­vakban nem nagyon sietnek a privatizációval. A kolhoz ve­zetői bizonyára félnek, hogy a magántermelők komoly ver­senytársakká válnak, így az­tán egyelőre csak várhatjuk, hogy mikor jelenik meg a boltokban, a piacon a konku­rencia, a szebbnél szebb és jó minőségű áru. Ellenben bosz­­szant, hogy a Gorkij Kolhoz területén, Őrdarma, Tarnóc ha­tárában, ott, ahol még nem is olyan régen paradicsomot, paprikát, káposztát, uborkát és más zöldségféléket termesz­tettek, ma üres telkek, kavics­kupacok vagy félig beépített házak »ékeskednek«. Vagyis a sok drága föld parlagon hever. Nem tudom, kik kapták eze­ket a részlegeket, de a helybe­liek szerint elsősorban azok, akik annak idején egy-két évet a gazdaságban téblábol­­tak, majd miután megkapták telküket, hátat fordítottak a közösnek, és Ungváron helyez­kedtek el a gyárakban, intéz­ményekben. De azt is tudom, hogy sok magas beosztású ve­zető kért és kapott telket Ungváron és környékén ma­gánházak építésére. Ezt az ál­datlan állapotot kell megszün­tetni, lehetőleg minél előbb. Mert elegünk volt abból, hogy korábban a bürokraták, ma pe­dig a maffiózók nehezítik éle­tünket. Fogarasi Ágnes ungvári lakos Gazdolkod­ókpafa DERMEDT KISNYULAK A FÉSZEK MELLETT A hidegebb hónapokban gyakran előfordul, hogy a fé­szek mellett dermedt kisnyu­­lakat találunk. Ne mondjunk le ezekről! Felmelegítéssel még életre kelthetők. Vigyük őket 20—22 Celsius-fokos he­lyiségbe. Tegyünk elektromos melegítőre egy edényt, és ad­dig hagyjuk rajta, amíg uj­junkkal a belső felületen az edény langyosodását nem érez­zük. Ezután vegyük le az edényt, béleljük ki puha anyaggal, s a kisnyulakat he­lyezzük el benne. Majd bur­koljuk ruhába, kis részt hagy­va, hogy a kisnyulak levegőt kapjanak. Ezt az eljárást 5— 10 percenként ismételjük meg. A negyedik-ötödik melegítés után a kisnyulak már mozog­nak. Ahogy emelkedik a mele­gítések során a kisnyulak hő­mérséklete, úgy élénkül a mozgásuk. Ha az egész almot éleszteni kellett, visszarakás előtt a fészket is melegítsük fel szobahőmérsékletre. Na­gyon vigyázzunk az egész mű­velet alatt, nehogy túlmelegít­sük a kisnyulakat. A TOLLTETVES TYÚK FOLYTON TOLLÁSZKODIK Fogjunk kézbe egy-­egy tyú­kot és ellenőrizzük, nem élős­­ködnek-e rajta tetvek, atkák. Mivel télen kevésbé van szem előtt a baromfi, több időt tölt a tyúkólban vagy házban elzárva, könnyebben elszaporodhat rajta a külső élősködő. A tolltetvek csak gazdáik testén tudnak meg­élni, legtöbbször a fejen, a kloá­­ka környékén, a szárnytollak csévéin tartózkodnak. Szürkésfe­hér petéiket is csomókban a tol­lazatra, a tollszárak alsó részé­re rakják. A tetvek örökös moz­gásukkal viszketést és nyugta­lanságot okoznak. Bár hámpik­kelyekkel táplálkoznak, alkalmi­lag vért is szeretnek nyalogat­ni. A tolltetves tyúk folyton tol­lászkodik, tolla mégis csapzott, hullik. Sokkal veszélyesebbek a ma­­dártetűatkák és az óvantagok, amelyek jelentős mennyiségű vért szívnak, a tyúkokat vérsze­génnyé, senyvessé teszik, eseten­ként el is pusztítják. Csak éjjel tartózkodnak az állaton, nappal az ól repedéseiben bújnak meg. Ditrison 50 nevű készítmény 2­ ezrelékes oldatával kell perme­tezni a tyúkólat, de bőven, hogy a repedésekbe is jusson, és az ott megbúvó élősködőket is ki­irtsa. CSALÁNTEÁVAL A GOMBABETEGSÉGEK ELLEN A csalán korántsem kedves növénye a házikerteknek. Ennek ellenére ugyancsak elterjedt. Ez nyilván kapcsolatban van azzal, hogy senki sem szereti, így békén hagyják. Az pedig kedvére nő, növekszik. Még kiskoromban láttam az egyik szomszéd bácsitól: csalán­teával permetezte a virágokat, rózsákat. Nem is volt azoknak semmi gombás betegségük! Mint fejtegette, olyan sok abban az illóolaj, amit egyetlen növénybetegség sem visel el, s így ter­mészetes védelmül szolgál a megpermetezett növényeknek. Ezért (vagy ennek ellenére­ olyan szép virágoskertet, mint az övé, keveset láttam. S azóta is használom a csalánteát a kis­kertemben. Mi több, úgy találtam, hogy a burgonyabogarat is elriasztja. Én mindenesetre rendszeresen használom ellene. Elkészítéséhez nem kell nagy tudomány. Egy nagyobb hor­dóban tárolom a vizet. Ebbe rendszeresen bedobálom a kultúr­növények közé szemtelenkedő — és emiatt általam kikapált — csalánt. A növényeket huzamosabb ideig ázni hagyom. A kissé megerjedt oldatot aztán gondosan megszűrve kipermete­zem (minden héten legalább egyszer). Nemcsak a növényekre gyakorol kedvező hatást a csalántea. Ha konyhai körülmények között készítünk magunknak ilyen teát, akkor az érszűkület, bélrenyheség, hűlés ellen is eredmé­nyesen fogyasztható... Tassy János Munkács BÁLINT GAZDA VÁLASZOL AZ UBORKATERMESZTÉSRŐL A kárpátaljai zöldségtermesztők értetlenül és csüggedten állnak már több esztendeje a tény előtt: bármit tegyenek is, az uborkabokor legfeljebb csak egyszer terem! Néha annyit sem. Mielőtt megkötnének a virágok, leszáradnak a levelek, oda a termésük! Tekintettel arra, hogy az uborka mindig az egyik legfon­tosabb zöldségféléje volt nemcsak a házikerteknek, hanem a mezőgazdasági nagyüzemeknek is, célszerűnek találjuk közölni Bálint György professzor jó tanácsait. Mindenekelőtt a vetőmag előkészítéséről. Bálint gazda ugyan ezernyi vegyszert so­rolt fel, amelyek a növények növekedésének minden egyes szakaszában hatásosan alkal­mazhatók a gombabetegségek ellen, de összevetve a nálunk kapható szegényes választék­kal, magyarázataiban,főleg az itt beszerezhető néhány vegy­szer alkalmazására hívja fel a figyelmet. Az uborkamagot némiképp védhetjük a talajban lévő gombafajok spóráitól, ha a nagyüzemekben használatos (egyébként erősen mérgező, higanytartalmú) granozonnal porozzuk be. Ehhez a vető­magot egy gyufásdobozban összerázzuk a porral. Ha nincs száraz csávázószerünk, úgy a legkönnyebben a 40 százalékos formaimhoz juthatunk hozzá. Ebből 1:300 higítású olda­tot készítünk. A vetés előtti napon egy gézzacskóban 10 percig áztatjuk az uborkama­gokat. Ezután 1—2 órán át pállasztjuk a nedves magvakat. A magot azonban a kezelés után 24 órán belül el kell vet­ni. Ellenkező esetben sokat veszít csíraképességéből. A nedves csávázás szerei közül alkalmazható az 1—2 százalé­kos töménységű nátronlúgos vagy rézgálicos áztatás is. Figyelemre méltó a hőke­zelés is, amely nemcsak a gombacsírák megjelenését hát­ráltatja, hanem a növények fejlődését is elősegíti. Az ubor­kán pl. korábban jelennek meg a nővirágok. A leglényegesebbnek azon­ban a professzor a már leve­les növény védelmét tartja. S noha ajánl más védőszereket is, a rézgálicot is hatásosnak tartja a nemrégiben megjelent új betegség, a Pseudoperonos­­pora cubensis ellen. Nem azért, mert ez a leghatásosabb, ha­nem ez a leginkább hozzáfér­hető vegyszerünk. Itt a lényeg azonban az időpont megvá­lasztása. Mert, ha nem végez­zük el a növények 3—4 leve­les korában az első perme­tezést, akkor a későbbi perme­tezések már hatástalanok le­hetnek. Használható még a 0,2 szá­zalékos töménységű Aldomil plusz is. A más vegyszerek alkalmazásakor azonban egy lényeges dologra kell figyel­ni. Mégpedig arra, hogy a gombaölő szerekhez valami­lyen, a tapadást elősegítő szert, híg szappant, Nonnitot stb. keverjünk. Az uborka levelei ugyanis szőrösek. E tapadó­szerek nélkül a vegyszercsep­­pek fennakadnak a szőrökön és hatástalanok maradnak. Ha ehhez tartjuk magun­kat, akkor száraz időben ez az egy permetezés is elegendőnek bizonyulhat a gombabetegség ellen. De elég egy-két hűvö­sebb éjszaka, bővebb harmat­hullás és máris eluralkodik a betegség. Később már hatásta­lan a védekezés és tilos is. Mihelyt megjelennek a termés­kezdemények, tilos a permete­zés, hiszen a vegyszer felszí­vódik a termésbe! — agy — Aki fát olt Megkezdhetjük a gyümölcs­fák átoltását. Valamennyi ko­ronaágat visszametsszük, és lehetőleg ősszel megszedett is­mert fajtájú fáról megszerzett oltóvesszővel beoltjuk. Fiatal fákhoz a héj alá oltás vagy a hasítékolás a­ megfelelő, idő­sebb, egészséges gyökérzetű és törzsű fákat is átolthatunk, ha azokat, előzőleg megifjítot­­tuk. Ezeknél a kecskelábéke­­zés vagy a hasítékolás (két oltóvesszővel) biztat a leg­jobb eredménnyel. Fiatal gyümölcsfáinknál elő­fordulhat, hogy koronájuk normálisan növekszik, de tör­zsük nem vastagszik. A bajon köpülyözésnek nevezett eljá­rással segíthetünk, s a törzs kérgét függőleges irányban éles kacérral felhasítjuk. Az így keletkezett seb gyorsan begyógyul, és a törzs vastag­sága rohamosan növekszik. A kis borjúnak élete első napján minél több föcstejet kellene innia. A te­hén ellése utáni első tejét ne­vezzük így, ez sokféle ellen­anyagot, vitamint, fehérjét tar­talmaz, amely megvédi a bor­jakat a betegségektől. Azonkí­vül hashajtó hatású is, a bor­jak első bélsarát, az ún. bél­szurkot segít kihajtani. A föcstej csupán az ellés utáni első 24 órában igazán hatásos, ilyenkor képes a bor­­ia szervezete is bélcsatornájá­­ból közvetlenül felszívni a föcstejben levő, számára nél­külözhetetlen anyagokat. A föcstej összetétele gyorsan vál­tozik, egyre csökken benne a fehérje, a vitamin, az ásványi- és ellenanyag-tartalom. Ezért arra­ kell törekedni, hogy a borjú még az első napon minél többet igyon belőle. Mivel gyomrának befogadóképessége ilyenkor még kicsi, csupán egy liter körüli, engedjük na­ponta többször szopni, vagy itassuk meg 2—3 óránként az anyjától fejt tejjel. Vigyázat, a föcstejet nem szabad forral­ni! Ha nincs módunk közvetle­nül fejés után — tőgymelegen — a borjúnak adni, akkor később csupán 38—39 °C-ra melegítsük fel. A felforrt föcstej összemegy, és a hasz­nos anyagok veszendőbe men­nek belőle.­­ A borjakat legkevesebb há­rom hónapos korukig tejjel vagy tejpótló tápszerrel ne­veljük. Tejigényük ez idő alatt, elsődlegesen a fajtától, másodlagosan a hasznosítási iránytól és ivartól függ. Mi­nél gyakrabban itatjuk a bor­jakat egy napon belül annál jobb eredmény érhető el velük még azonos mennyiségű tejfo­gyasztás esetén is. Ha napjá­ban csak kétszer itatunk, az éhes borjak mohón, nagy kor­tyokban nyelik a tejet s ez könnyen okozhat emésztőszervi megbetegedést. A tejet vagy a tej­pótló tápszert 37—38 °C- osan adjuk a­­borjaknak. Ш иї

Next