Kárpáti Igaz Szó, 1993. április-június (74. évfolyam, 37-73. szám)
1993-04-01 / 37. szám
1993. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK KÁRPÁTI НШ1 І A VILÁG nagy megkönynyebbüléssel fogadta azt az ukrán kormányprogramot, amely a népgazdaság privati-izációját, a farraergazdaságokra támaszkodó mezőgazdaság kialakítását tűzte ki célul. A cél elérésének megsegítésére ■ a kormány jelentős pénzösszegeket és törvényben biztosított jogokat bocsátott a vállalkozó kedvű parasztok rendelkezésére. Meghozta a fő termelőeszköz, a föld magánkézbe juttatásához szükséges rendeleteket, törvényeket. Az ígéretes folyamat azonban rögtön az első lépésekben lefékeződött. Lassan történik ugyanis a földek magánkézbe juttatása. A megyei adminisztráció földhivatala ugyan 27 hektárnyi földet különített el a farmergazdaságok számára, de a helyi tanácsi szervek mind mostanáig csak kétezer hektárnyit adtak át belőle a farmereknek. Az év elejére csak 389 farmer bejegyzése történt meg, noha a gyakorlatban már 523 a farmergazdák száma. A farmermozgalom ezeken a nehézségeken kívül még több objektív akadályba is ütközik. Jól tudják ezt azokban az országokban, amelyek már régen járják ezt az utat. Ezért igyekeznek segédkezet nyújtani a mi farmereinknek, hogy minél előbb talpra állhassanak és megkezdjék a termelőmunkát... A külföld lelkesedése azonban nagyon hamar alábbhagyott. A kilátásba helyezett tőkebefektetések vagy az ígéretek szintjén maradtak, vagy csak nagyon mérsékelt arányban, inkább csak a jótékonyság szintjén valósultak meg. Ennek oka felől érdeklődtünk Martin Robinson úrnál, az USA-beli VOCA korporáció ukrajnai képviselőjénél. — Mindenekelőtt néhány szót szeretnék szólni arról, hogy milyen érdekeket képvisel cégünk — kezdte nyilatkozatát Robinson úr. •— A Volumters in Overseas Cooperative Assistance testületet a központi kormány hozta létre abból a célból, hogy segítségére legyen a farmermozgalomnak. Minden új szervezetnek segítségre van szüksége. Elkel az ilyen segítség még az Egyesült Államok farmereinek is. Annál inkább szükségesek a farmergazdaságok tapasztalatai egy ilyen országban, amilyen a most alakuló Ukrajna. Azt tapasztaltam, hogy a mezőgazdasági termelés új formáit itt készségesen elfogadnák a földművesek. Viszont gátolja őket az információ hiánya és főként az eszközhiány. Szervezetünk elsősorban az előbbieken tud segíteni. Ismereteket terjesztünk és igyekszünk összehozni az érdekelteket a kitűzött célok megvalósítására. — Gyakorlatilag vannak kézzelfogható eredményeik? — Kijevben tavaly június óta van konzultációs központunk. Sok farmerrel, farmerszövetséggel tartunk fenn közvetlen kapcsolatot. Számukra már 30 termelési tervezetet dolgoztunk ki. Ilyen kapcsolatfelvételre került sor a minap az ungvári járás magyar farmerszövetségével. Nagy örömömre szolgált az, hogy bár az utóbbi évben Ukrajna sok szövetségével kerültem közvetlen kapcsolatba, de ez tette rám a legmélyebb benyomást. Ezek valóban olyan emberek, akiket mindenképpen érdemes támogatni, ők a rendelkezésükre álló szűkös lehetőségeket teljesen felhasználva dolgoznak, termelnek, értékeket állítanak elő. Az ilyen emberekre támaszkodva fel fog lendülni a mezőgazdaság. Nádik is készek vagyunk ilyen tervezeteket kidolgozni... — Hasonló segítséget számosan kínálnak a kárpátaljai farmereiknek. A budapesti székhelyű Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület már eddig is nagy segítséget adott farmereinknek az elméleti ismeretek megszerzésében. De ideje volna továbblépni. Most már anyagiakra szorulnának, hogy sikeresen gazdálkodjanak. Ehhez pedig közös ellátó és felvásárló vállalatot kellene létrehozni. Olyan bankóikat alapítaná, amelyek számba veszik a realitásokat és nem 30, 75, illetve 100 százalékos kamattal adnak kölcsönt a gazdáknak... — A közös vállalatok létrehozásához megvolt a mi vállalkozóinkban is a szándék. Ez azonban megrekedt azon egyszerű oknál fogva, hogy az ukrán törvények gyakorlatilag megakadályozzák a vállalkozói haszon, majd pedig a tőke kivitelét az országból. Az amerikai beruházók pedig nem azért dolgoznak, hogy ne legyen hasznuk belőle. Mindaddig, míg a szabad tőkemozgást tiltani fogják, nem nagy jövőt jósolok az együttműködésnek. Korporációnk kész segítséget nyújtani az ungvári magyar parasztszövetségnek a belső pénzügyek megszervezése terén. De nem bank alapítására, hanem falusi hitelszövetkezet létrehozására kell az ungváriaknak és általában az ukrajnai farmerszövetségnek törekedniük. Rá nem vonatkozhatnak azok a szigorú pénzügyi előírások, amelyek akadályozzák a hitelek felvételét és azok törlesztését. Szervezésében a VOCA is segíteni tud. Egy ilyen rendszerben, ha a törvénykezés lehetővé teszi a haszon kivitelét, részt tud venni az amerikai farmertőke is. Kravcsuk elnök amerikai látogatása nyomán az USA kongresszusa szélesebbre tárta az amerikai—ukrán kapcsolatok előtt az ajtót. Remélhetőleg mihamarabb megtaláljuk elképzeléseink megvalósításához az utat..., Andor György . ... . ■ . ■ ■ ... і Я PJf11 *'&. ь I JJg m ш «л ^ if Щ '■ 'f - -1! %Wi%\ IUp ifi І 19p і If 11.1.4,1 wm ' ' '# „ If | | % IPlfi L ......................■■■■■.................., •• ■ ..........і.........-. ....................... .....................................————————— ——-——“ A TÉNYEK a szó szoros értelmében mellbevágják az embert: a súlyos bűncselekmények ugrásszerű növekedésével Kárpátalja felzárkózott Ukrajna azon megyéihez, melyek e téren élen járnak. A kárpátaljaiak persze statisztikai adatok nélkül is tudják — hiszen tapasztalják —, hogy a közbiztonság az utóbbi időben lényegesen megromlott. Meg azt is, hogy virágzik a gazdasági bűnözés, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a csempészés, hogy minden oltás ellenére úgyszólván szabadon tevékenykedhetnek a valutaüzérek, a hazai gyártmányú cigarettát és szeszes italt borsos felárral kínáló »kereskedők«. És gyakran felteszik a kérdést: hol vannak azok a szervek, melyek kötelesek lennének ennek gátat vetni? Nos, vezetőik a múlt hét végén azon a tanácskozáson voltak, melyet a megyei tanács és közigazgatás rendezett azzal a céllal, hogy egy közös programot dolgozzanak ki a bűncselekmények elleni harc eredményesebbé tételére. És érdekes módon felszólalásukból azt a következtetést lehet levonni, hogy a törvényesség betartása fölött őrködő szervek alapjában véve ...eleget tesznek hivatali kötelezettségüknek. Hogy ez az »alapjában véve« kifejezés nem azonos a »teljes mértékben«-nel, azt ugye aligha kell hangsúlyozni. Erre utal egyébként az is, hogy a bűncselekmények száma több mint egyharmaddal nőtt. Igaz, ez akár a megelőző munka elégtelenségének s a gazdasági válság következményének is betudható. De vajon csak annak? Noha az általános helyzet romlásában kétségkívül objektív okok is közrejátszanak, az sem titok, hogy a bűncselekmények megakadályozására hivatott szervek tevékenysége még sok kívánnivalót hagy maga után. S a megállapítás alátámasztásához még statisztikai adatokra sincs szükség, elég ha megemlítjük a benzinnel történő visszaéléseket. Nyílt titok, hogy a magyarországi autósok évek óta határ menti falvainkban töltik fel üzemanyag-tartályaikat. A »maszek benzinkutak« zöme ma is zavartalanul működik, benzint — dollárért — immár a picon is lehet venni, miközben a népgazdaság valamennyi ága óriási gondokkal küzd, mert nem kap elég üzemanyagot. Aggodalomra ad okot, hogy nőtt a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. Tavaly több mint 400 esetben sértették meg a törvényt gyerekek és serdülők. Hogy egyre többen sodródnak közülük a bűn útjára, az egyrészt gazdasági okokkal magyarázható. De része van ebben annak is, mutatott rá Volodimir Szirik, a megyei belügyi főosztály vezetője és Olekszandr Bondarenko, a megye ügyésze, hogy csökkent a nevelőmunka hatékonysága. A szomorú valóság az, hogy a bűnözésre hajlamos gyerekekkel jelenleg csak a fiatalkorúakkal foglalkozó felügyelő törődik a milícián... A tanácskozáson sok szó esett a gazdasági bűncselekményekről. Mihajlo Krajilo elnöki megbízott bevezetőjében jellemző példaként említette az Ungvári Háztartási Vegyszergyárban történt visszaéléseket, s ezek kapcsán azt, hogy milyen nehéz megszabadulni a korrumpálódott és a hivatali helyzetüket egyéni meggazdagodásukra felhasználó vezetőktől. Hogy törvényeink messze nem tökéletesek, megannyi kiskaput hagynak az ügyeskedőknek, az senki előtt nem titok, s bizonyára ez is oka annak, hogy — mint Ilja Lengyel, a megyei bíróság elnöke megemlítette — az utóbbi időben alig történik vádemelés olyan személyekkel, szemben, akik különösen nagy mértékben károsították meg az állami vagyont. Számos adat hangzott el a tanácskozáson a törvényesség betartása fölött őrködő szervek munkájának illusztrálására. A többi között megtudhattuk, hogy az adóügyi felügyelőség munkatársainak jóvoltából tavaly 543 millió karbovanec, ez év két és fél hónapja alatt pedig már 308 millió karbovanec folyt be az állami költségvetésbe. Ezenkívül 1992-ben több mint 160 ezer, az idén 50 ezer dollárt »kerestek meg« nekünk. Ám az adócsalás, a jövedelem-eltitkolás olyan nagy mértékű, hogy a felügyelőség egyszerűen képtelen megbirkózni a feladattal. Ezért is született az a döntés, hogy július 1-jéig a milícián bolhapiacokat felügyelő különítményeket alakítanak, az adóügyi hatóságokon belül pedig létrehozzák azt a részleget, mely az eltitkolt jövedelmek feltárásával fog foglalkozni. De vajon milyen intézkedéseket kell foganatosítani annak érdekében, hogy útját állják az egyre nagyobb méreteket öltő csempészésnek, a kábítószer-kereskedelemnek, a valutaüzérkedésnek? Nos, erre vonatkozóan épkézláb javaslat nem hangzott el. A tanácskozás résztvevői által jóváhagyott tervezet ugyan kitér ennek szükségességére ám megoldásként csak ilyesmit tud ajánlani: »aktivizálni kell a korrupció a banki-pénzügyi és a vállalkozói szférában elkövetett bűncselekmények elleni harcot«. Persze lehet, hogy nincs is szükség különleges intézkedésekre, az is elég volna, ha az illetékes szolgálatok úgy látnák el feladatukat, ahogyan a törvény azt megköveteli. Ha például éber vámosaink nem hunynának szemet afölött, hogy boltjaink árukészletének nagy része átvándorol a határon. Ez tény, még ha a tanácskozáson felszólaló Vaszil Maior az Ungvári Vámőrség parancsnoka, ezt cáfolni is próbálta. Arról igyekezett meggyőzni a jelenlevőket, hogy üzleteinkben főként a nálunk dolgozó szlovákiai építők vásárolnak, akik családjukkal élnek itt. A turisták pedig csak annyi árut visznek haza, amennyit a vámszabályok engedélyeznek. Mert ami ezen felül van, azt a határon elkobozzák... A szomszédos magyarországi és szlovákiai megyék lakosainak mégis érdemes hetente legalább egyszer átrándulni Kárpátaljára. Vajon miért? Dmitro Dorcsinec, a megyei tanács elnöke, aki rövid beszédében összefoglalta a tanácskozáson elhangzottakat, erre a kérdésre is válaszolt, amikor kifejtette, hogy a gazdasági mechanizmus tökéletlenségét, az ellenőrzés hiányát kihasználva virágzik az árnyékgazdaság. Ennek egyenes következménye az árak mesterséges felsrófolása, az üzérkedés és a törvénytelen kereskedelem, amiből egyesek meggazdagodnak, a lakosság nagy része viszont mindezt megszenvedi. A tanácskozáson még számos más kérdés is szóba került, s meggyőződhettünk arról, hogy a privatizálás során tapasztalható visszaélések éppoly élénken foglalkoztatják a megye vezetőségét, mint az önkényes földfoglalás, az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények számának növekedése, vagy az, hogy mi módon állhatnák útját, az egykori Szovjetunió különböző részeiből Kárpátaljára özönlő bűnözőknek. Jó, hogy minderről nyíltan, kertelés nélkül beszéltek a jelenlevők. Remélhetőleg az eszmecsere során elhangzottakkal kapcsolatban a gyakorlati lépések sem váratnak sokáig magukra, s a cikk címében szereplő mondat végén a kérdőjelet nem váltja fel pont. Baksa Lujza KFTES DICSŐSÉG Kárpátalja a bűnözők paradicsoma? A Kárpátokban még tél van. Fotó: Szokolai in. Pákh Sándor segélyalapítvány Munkácson A munkácsi kis jövedelmű, nehéz anyagi körülmények között élő idős emberek közül sokakat ért kellemes meglepetés az utóbbi 3—4 évben. Először akkor, amikor a Máltai Szeretetszolgálat segélycsomagjait kapták meg, később pedig egy kárpátaljai származású, Amerikában élő magyar, nevezetesen Pákh Sándor jótékonysági akciói alkalmával. Ezen segélyakcióik híre a Munkácsi Városi Tanács üléstermébe is eljutott Jurij Kocsis képviselő jóvoltából, aki egyik beszámolójában nagy megelégedéssel szólt a választókörzetében élő idős, nélkülöző emberek támo-gatásáról, név szerint megemlítve az adományozóikat, a Pákh családot. Kiik isaik — a Pákh család — és hogyan jutottak arra a nemes elhatározásra, hogy becsületes munkával szerzett vagyonuk jelentős részét munkácsi honfitársaik segélyezésére ajánlják fel. Pákh Sándor 1907-ben született Munkácson, munkáscsaládban. Tanulmányainak elvégzése után két testvérével, Jánossal és Zoltánnal együtt autójavító műhelyt alapítottak, melyet 1944 októberében a Kárpátaljára bevonuló szovjet csapatok lefoglaltak. A Szmers szovjet katonai kémelhárító szervezet emberei három hónapon át a Pákh-fiúkat, mint szakembereket, a maguk javára dolgoztatták. Amikor mér nem volt szükségük a munkájukra, 1945. januuár 30-án a tisztviselő (ma Október 23) utca egyik emeletes házának a pincéjébe zárták őket, ahonnan 49 munkácsi sorstársukkal együtt a szolyvai gyűjtőtáborba kerültek. (ЕЇ volt a Szmers harmadik »tisztogatási« akciója Munkácson.) Ezután másfél év lágerélet következett számukra a Szovjetunió különböző kényszermunka-táboraiban. A leghosszabb időt Ocsamcsiriben töltötték. (Befejezés a 4. oldalon.)