Kárpáti Igaz Szó, 1993. április-június (74. évfolyam, 37-73. szám)

1993-04-01 / 37. szám

1993. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK KÁRPÁTI НШ1 І A VILÁG nagy megköny­­­­­­nyebbüléssel fogadta azt az ukrán kormányprogramot,­­ amely a népgazdaság privati-­i­zációját, a farraergazdaságok­­ra támaszkodó mezőgazdaság­­ kialakítását tűzte ki célul. A­­ cél elérésének megsegítésére ■ a kormány jelentős pénzös­­­­­szegeket és törvényben bizto­sított jogokat bocsátott a vál­lalkozó kedvű parasztok ren­delkezésére. Meghozta a fő termelőeszköz, a föld magán­kézbe juttatásához szükséges rendeleteket, törvényeket. Az ígéretes folyamat azon­ban rögtön az első lépésekben lefékeződött. Lassan történik ugyanis a földek magánkézbe juttatása. A megyei adminiszt­ráció földhivatala ugyan 27 hektárnyi földet különített el a farmergazdaságok számára, de a helyi tanácsi szervek mind mostanáig csak kétezer hektárnyit adtak át belőle a farmereknek. Az év elejére csak 389 farmer bejegyzése történt meg, noha a gyakor­latban már 523 a farmergaz­dák száma. A farmermozgalom ezeken a nehézségeken kívül még több objektív akadályba is üt­közik. Jól tudják ezt azokban az országokban, amelyek már régen járják ezt az utat. Ezért­­ igyekeznek segédkezet nyúj­tani a mi farmereinknek, hogy minél előbb talpra állhassa­nak és megkezdjék a termelő­­munkát... A külföld lelkesedése azon­ban nagyon hamar alábbha­gyott. A kilátásba helyezett tőkebefektetések vagy az ígé­retek szintjén maradtak, vagy csak nagyon mérsékelt arány­ban, inkább csak a jótékony­ság szintjén valósultak meg. Ennek oka felől érdeklődtünk Martin Robinson úrnál, az USA-beli VOCA korporáció ukrajnai képviselőjénél. — Mindenekelőtt néhány szót szeretnék szólni arról, hogy milyen érdekeket képvi­sel cégünk — kezdte nyilat­kozatát Robinson úr. •— A Volumters in Overseas Coope­rative Assistance testületet a központi kormány hozta létre abból a célból, hogy segítsé­gére legyen a farmermozga­lomnak. Minden új szervezet­nek segítségre van szüksége. Elkel az ilyen segítség még az Egyesült Államok farmerei­nek is. Annál inkább szüksé­gesek a farmergazdaságok ta­pasztalatai egy ilyen ország­ban, amilyen a most alakuló Ukrajna. Azt tapasztaltam, hogy a mezőgazdasági terme­lés új formáit itt készségesen elfogadnák a földművesek. Vi­szont gátolja őket az informá­ció hiánya és főként az esz­közhiány. Szervezetünk első­sorban az előbbieken tud se­gíteni. Ismereteket terjesz­tünk és igyekszünk összehoz­ni az érdekelteket a kitűzött célok megvalósítására. —­ Gyakorlatilag vannak kézzelfogható eredményeik? — Kijevben tavaly június óta van konzultációs közpon­tunk. Sok farmerrel, farmer­szövetséggel tartunk fenn köz­vetlen kapcsolatot. Számukra már 30 termelési tervezetet dolgoztunk ki. Ilyen kapcso­latfelvételre került sor a mi­nap az ungvári járás magyar farmerszövetségével. Nagy örömömre szolgált az, hogy bár az utóbbi évben Ukrajna sok szövetségével kerültem közvetlen kapcsolatba, de ez tette rám a legmélyebb benyo­mást. Ezek valóban olyan em­berek, akiket mindenképpen érdemes támogatni, ők a ren­delkezésükre álló szűkös lehe­tőségeket teljesen felhasznál­va dolgoznak, termelnek, ér­tékeket állítanak elő. Az ilyen emberekre támaszkodva fel fog lendülni a mezőgazdaság. Nádik is készek vagyunk ilyen tervezeteket kidolgozni... — Hasonló segítséget szá­mosan kínálnak a kárpátaljai farmereiknek. A budapesti székhelyű Nagyváthy János Gazdaképző Egyesület már eddig is nagy segítséget adott farmereinknek az elméleti is­meretek megszerzésében. De ideje volna továbblépni. Most már anyagiakra szorulnának, hogy sikeresen gazdálkodja­nak. Ehhez pedig közös ellátó és felvásárló vállalatot kelle­ne létrehozni. Olyan bankóikat alapítaná, amelyek számba veszik a realitásokat és nem 30, 75, illetve 100 százalékos kamattal adnak kölcsönt a gazdáknak­... — A közös vállalatok lét­rehozásához megvolt a mi vállalkozóinkban is a szándék. Ez azonban megrekedt azon egyszerű oknál fogva, hogy az ukrán törvények gyakorla­tilag megakadályozzák a vál­lalkozói haszon, majd pedig a tőke kivitelét az országból. Az amerikai beruházók pedig nem azért dolgoznak, hogy ne le­gyen hasznuk belőle. Mindad­dig, míg a szabad tőkemozgást tiltani fogják, nem nagy jö­vőt jósolok az együttműködés­nek. Korporációnk kész segítsé­get nyújtani az ungvári ma­gyar parasztszövetségnek a belső pénzügyek megszerve­zése terén. De nem bank ala­pítására, hanem falusi hitel­­szövetkezet létrehozására kell az ungváriaknak és általában az ukrajnai farmerszövetség­nek törekedniük. Rá nem vo­natkozhatnak azok a szigorú pénzügyi előírások, amelyek akadályozzák a hitelek felvé­telét és azok törlesztését. Szervezésében a VOCA is se­gíteni tud. Egy ilyen rendszer­ben, ha a törvénykezés lehe­tővé teszi a haszon kivitelét, részt tud venni az amerikai farmertőke is. Kravcsuk elnök amerikai látogatása nyomán az USA kongresszusa szélesebbre tár­ta az amerikai—ukrán kap­csolatok előtt az ajtót. Remél­hetőleg mihamarabb megta­láljuk elképzeléseink megva­lósításához az utat..., Andor György . ... . ■ . ■ ■ ... і Я PJf11 *'&. ь I JJg m ш «л ^ if Щ '■ 'f - -1! %Wi%\ IUp ifi І 19p і If 11.1.4,1 wm '­ ' '# „ If | | % IPlf­i L ......................■■■■■.................., •• ■ ..........і..­.....­.­.-. ....................... .....................................————————— ——-——“ A TÉNYEK a szó szoros­­ értelmében mellbevág­ják az embert: a súlyos bűn­­cselekmények ugrásszerű nö­vekedésével Kárpátalja fel­zárkózott Ukrajna azon me­gyéihez, melyek e téren élen járnak. A kárpátaljaiak persze statisztikai adatok nélkül is tudják — hiszen tapasztalják —, hogy a közbiztonság az utóbbi időben lényegesen meg­romlott. Meg azt is, hogy vi­rágzik a gazdasági bűnözés, hogy egyre nagyobb mérete­ket ölt a csempészés, hogy minden oltás ellenére úgyszól­ván szabadon tevékenykedhet­nek a valutaüzérek, a hazai gyártmányú cigarettát és sze­szes italt borsos felárral kíná­ló »kereskedők«. És gyakran felteszik a kérdést: hol vannak azok a szervek, melyek köte­lesek lennének ennek gátat vetni? Nos, vezetőik a múlt hét vé­gén azon a tanácskozáson vol­tak, melyet a megyei tanács és közigazgatás rendezett azzal a céllal, hogy egy közös programot dolgozzanak ki a bűncselekmények elleni harc eredményesebbé tételére. És érdekes módon felszólalásuk­ból azt a következtetést lehet levonni, hogy a törvényesség betartása fölött őrködő szervek alapjában véve ...eleget tesz­nek­ hivatali kötelezettségük­nek. Hogy ez az »alapjában vé­ve« kifejezés nem azonos a »teljes mértékben«-nel, azt ugye aligha kell hangsúlyoz­ni. Erre utal egyébként az is, hogy a bűncselekmények szá­ma több mint egyharmaddal nőtt. Igaz, ez akár a megelő­ző munka elégtelenségének s a gazdasági válság következ­­ményének is betudható. De vajon csak annak? Noha az általános helyzet romlásában kétségkívül objektív okok is közrejátszanak, az sem titok, hogy a bűncselekmények meg­akadályozására hivatott szer­vek tevékenysége még sok kí­vánnivalót hagy maga után. S a megállapítás alátámasztásá­hoz még statisztikai adatokra sincs szükség, elég ha meg­említjük a benzinnel történő visszaéléseket. Nyílt titok, hogy a magyarországi autósok évek óta határ menti falvaink­ban töltik fel üzemanyag-tartá­lyaikat. A »maszek benzinku­tak« zöme ma is zavartalanul működik, benzint — dollárért — immár a­ picon is lehet venni, miközben a népgazda­ság valamennyi ága óriási gondokkal küzd, mert nem kap elég üzemanyagot. Aggodalomra ad okot, hogy nőtt a fiatalkorúak által elkö­vetett bűncselekmények szá­ma. Tavaly több mint 400 esetben sértették meg a tör­­vényt gyerekek és serdülők. Hogy egyre többen sodródnak közülük a bűn útjára, az egy­részt gazdasági okokkal ma­gyarázható. De része van eb­ben annak is, mutatott rá Volodimir Szirik, a megyei belügyi főosztály vezetője és Olekszandr Bondarenko, a me­gye ügyésze, hogy csökkent a nevelőmunka hatékonysága. A szomorú valóság az, hogy a bűnözésre hajlamos gyerekek­kel jelenleg csak a fiatalkorú­akkal foglalkozó felügyelő tö­rődik a milícián... A tanácskozáson sok szó esett a gazdasági bűncselekmények­ről. Mihajlo Krajilo elnöki meg­bízott bevezetőjében jellemző példaként említette az Ungvá­ri Háztartási Vegyszergyárban történt visszaéléseket, s ezek kapcsán azt, hogy milyen ne­héz megszabadulni a korrum­pálódott és a­ hivatali helyze­tüket egyéni meggazdagodá­sukra felhasználó vezetőktől. Hogy törvényeink messze nem tökéletesek, megannyi kiska­put hagynak az ügyeskedők­nek, az senki előtt nem titok, s bizonyára ez is oka annak, hogy — mint Ilja Lengyel, a megyei bíróság elnöke megemlítette — az utóbbi időben alig történik vádeme­lés olyan személyekkel, szem­ben, akik különösen nagy mértékben károsították meg az állami vagyont. Számos adat hangzott el a tanácskozáson a törvényesség betartása fölött őrködő szer­vek munkájának illusztrálásá­ra. A többi között megtudhat­tuk, hogy az adóügyi felügye­lőség munkatársainak jóvoltá­ból tavaly 543 millió karbo­­vanec, ez év két és fél hónap­ja alatt pedig már 308 millió karbovanec folyt be az állami költségvetésbe. Ezenkívül 1992-ben több mint 160 ezer, az idén 50 ezer dollárt »keres­tek meg« nekünk. Ám az adócsalás, a jövedelem-eltitko­lás olyan nagy mértékű, hogy a felügyelőség egyszerűen kép­telen megbirkózni a feladattal. Ezért is született az a döntés, hogy július 1-jéig a milícián bolhapiacokat felügyelő külö­nítményeket alakítanak, az adóügyi hatóságokon belül pe­dig létrehozzák azt a részle­get, mely az eltitkolt jövedel­mek feltárásával fog foglal­kozni. De vajon milyen intézkedé­seket kell foganatosítani an­nak érdekében, hogy útját áll­ják az egyre nagyobb mérete­ket öltő csempészésnek, a ká­bítószer-kereskedelemnek, a valutaüzérkedésnek? Nos, erre vonatkozóan épkézláb javas­lat nem hangzott el. A tanácsko­zás résztvevői által jóváhagyott tervezet ugyan kitér ennek szükségességére ám megoldás­ként csak ilyesmit tud ajánla­ni: »aktivizálni kell a korrup­ció a banki-pénzügyi és a vállalkozói szférában elköve­tett bűncselekmények elleni harcot«. Persze lehet, hogy nincs is szükség különleges intézkedé­sekre, az is elég volna, ha az illetékes szolgálatok úgy lát­­nák el feladatukat, ahogyan a törvény azt megköveteli. Ha például éber vámosaink nem hunynának szemet afölött, hogy boltjaink árukészletének nagy része átvándorol a hatá­ron. Ez tény, még ha a ta­nácskozáson felszólaló Vaszil Maior az Ungvári Vámőrség parancsnoka, ezt cáfolni is próbálta. Arról igyekezett meggyőzni a jelenlevőket, hogy üzleteinkben főként a nálunk dolgozó szlovákiai épí­tők vásárolnak, akik család­­jukkal élnek itt. A turisták pedig csak annyi árut visznek haza, amennyit a vámszabá­lyok engedélyeznek. Mert ami ezen felül van, azt a határon elkobozzák... A szomszédos magyarorszá­gi és szlovákiai megyék lako­sainak mégis érdemes hetente legalább egyszer átrándulni Kárpátaljára. Vajon miért? Dmitro Dorcsinec, a megyei tanács elnöke, aki rövid be­szédében összefoglalta a ta­nácskozáson elhangzottakat, erre a kérdésre is válaszolt, amikor kifejtette, hogy a gaz­dasági mechanizmus tökélet­lenségét, az ellenőrzés hiá­nyát kihasználva virágzik az árnyékgazdaság. Ennek egye­nes következménye az árak mesterséges felsrófolása, az üzérkedés és a törvénytelen kereskedelem, amiből egyesek meggazdagodnak, a lakosság nagy része viszont mindezt megszenvedi. A tanácskozáson még szá­mos más kérdés is szóba ke­rült, s meggyőződhettünk ar­ról, hogy a privatizálás során tapasztalható visszaélések épp­oly élénken foglalkoztatják a megye vezetőségét, mint az önkényes földfoglalás, az ittas állapotban elkövetett bűncse­lekmények számának növeke­dése, vagy az, hogy mi módon állhatnák útját, az egykori Szovjetunió különböző részei­ből Kárpátaljára özönlő bűnö­zőknek. Jó, hogy minderről nyíltan, kertelés nélkül be­széltek a jelenlevők. Remélhe­tőleg az eszmecsere során el­hangzottakkal kapcsolatban a gyakorlati lépések sem várat­nak sokáig magukra, s a cikk címében szereplő mondat vé­gén a kérdőjelet nem váltja fel pont. Baksa Lujza KFTES DICSŐSÉG Kárpátalja a bűnözők paradicsoma? A Kárpátokban még tél van. Fotó: Szokolai in. Pákh Sándor segélyalapítvány Munkácson A munkácsi kis jövedelmű, nehéz anyagi körülmények kö­zött élő idős emberek közül sokakat ért kellemes meglepe­tés az utóbbi 3—4 évben. Először akkor, amikor a Mál­tai Szeretetszolgálat segély­­csomagjait kapták meg, ké­sőbb pedig egy kárpátaljai származású, Amerikában élő magyar, nevezetesen Pákh Sándor jótékonysági akciói alkalmával. Ezen segélyak­cióik híre a Munkácsi Városi Tanács üléstermébe is eljutott Jurij Kocsis képviselő jóvol­tából, aki egyik beszámolójá­ban nagy megelégedéssel szólt a választókörzetében élő idős, nélkülöző emberek támo-­­gatásáról, név szerint megem­lítve az adományozóikat, a Pákh családot. Kiik is­aik — a Pákh csa­lád — és hogyan jutottak ar­ra a nemes elhatározásra, hogy becsületes munkával szerzett vagyonuk jelentős ré­szét munkácsi honfitársaik se­gélyezésére ajánlják fel. Pákh Sándor 1907-ben szü­letett Munkácson, munkás­családban. Tanulmányainak el­végzése után két testvérével, Jánossal és Zoltánnal együtt autójavító műhelyt alapítot­tak, melyet 1944 októberében a Kárpátaljára bevonuló szov­jet csapatok lefoglaltak. A Szmers szovjet katonai kém­elhárító szervezet emberei há­rom hónapon át a Pákh-fiúkat, mint szakembereket, a maguk javára dolgoztatták. Amikor mér nem volt szükségük a mun­kájukra, 1945. januuár 30-án a tisztviselő (ma Október 23) utca egyik emeletes házának a pincéjébe zárták őket, ahon­nan 49 munkácsi sorstársuk­kal együtt a szolyvai gyűjtő­táborba kerültek. (ЕЇ volt a Szmers harmadik »tisztoga­tási« akciója Munkácson.) Ez­után másfél év lágerélet kö­vetkezett számukra a Szovjet­unió különböző kényszermun­ka-táboraiban. A leghosszabb időt Ocsamcsiriben töltötték. (Befejezés a 4. oldalon.)

Next