Kárpáti Igaz Szó, 1995. október-december (76. évfolyam, 108-143. szám)
1995-10-03 / 108. szám
Ásatások Bejrútban Bejrút történetét átírják a régészek: a világ legnagyobb szabású városi ásatásai során kiderült, hogy Libanon fővárosa körülbelül kétezer évvel öregebb, mint eddig hitték. Már Krisztus előtt 3000-ben Kánaán tengeri kikötője volt. Az 1993 szeptemberében kezdődött ásatások leletei között van egy kánaánita kislány felékszerezett holtteste Kr.e. 2200-ból, római mozaikok és szarkofágok, görög temetkezési tárgyak maradványai, egy márványból faragott Apolló-szobor, föníciai városfalak és erődök, a föníciai Bejrút utcatérképe, Kr.e. 1400-ból származó főzőedények és isiás háztartási eszközök. A hosszan tartó polgárháborúban lerombolt bejrúti belvárosban, amelyet most a legnagyobb libanoni társaság, a SOLIDERE épít újjá, körülbelül százötven francia, holland, olasz, német, brit, lengyel és libanoni régész folytat ásatásokat összesen negyvenezer négyzetméteres területen. Tizenkét lelőhelyen sorra rábukkantak a kánaáni, a föníciai, a hellén, a római, a bizánci, a mameluk és az ottomán kultúrák tárgyi leleteire. Legjelentősebb eredményüknek a régészek azt tartják, hogy be tudták bizonyítani: Bejrút már Kr.e. a harmadik évezredben létezett. — Bejrút ismeretlen története után ...tatnak — mondta a Reuter libanoni tudósítójának a bejrúti Amerikai Egyetem archeológiai múzeumának igazgatója, Leila Badr professzor, aki szintén részt vesz az ásatásokban. — A Kr.e. harmadik és második évezredi Bejrútról azelőtt semmit nem tudtunk, még azt sem, hogy valóban létezett-e a város ebben az időben. Most megleltük a bronzkori település helyét, két városfalat találtunk ebből a korszakból. Az egyik nagyon szép és monumentális, kapuval és a város magasabb részébe vezető lépcsővel. A későbbi ottomán építkezés teljesen tönkretette ezeket a falakat. Egyedülálló, csodálatos kánaáni kőfalat is kiástak a régészek al-Tel (a.domb) körül. Itt bukkantak rá egy agyagedénybe Kr.e. 2200-ban eltemetett három és fél éves kánaánita kislány holttestére, nyakán féldrágakövekkel díszített aranylánccal. Ugyanezen a lelőhelyen előkerültek bronzkori háztartási eszközök is. Leila Badr elmondta, hogy Kr.e. 1400—1300-ból származó, jó állapotban lévő, majdnem teljesen ép fazekakat, tányérokat, kancsokat, csészéket, bronzból készült hajítódárdákat és olajlámpákat találtak. Az ásatások eredményei azt mutatják, hogy Bejrút kereskedelmi negyedének fekvése keveset változott az évezredek során. A háború előtti híres kereskedelmi központ, a Szűk al-Tavili utca a bizánci, római, hellén és föníciai időben élt kereskedők utcájára épült rá. A feltárt föníciai várostervezés megdöntötte azt a korábbi nézetet, miszerint elsőként a görögök tervezték meg a várost. Kiderült, hogy a föníciai útvonalak alapján dolgozták ki terveiket a későbbi civilizációk. A régészek kiástak egy föníciai lakónegyedet, amelyben a házak két méter széles utak mentén sorakoztak. Egyes régészek szerint a tengerjáró föníciaiak, akik a mostani Libanon területén éltek, egy kánaáni törzs, a Fönika után nyerték nevüket. A törzs tagjai tengeri kereskedelmet folytattak, és külországban saját törzsüket nevezték meg, ezért a görögök később az egész kánaáni lakosságot föníciainak keresztelték el. A római megszállás idején majdnem teljesen megszűnt Berütosz (Berytusz hellenisztikus jellege, és a hellén kultúráról tanúskodó tárgyakat töredékeikben sikerült fellelni, köztük rodoszi agyagkorsókat és sírokba helyezett könnytartókat, amelyekbe a gyászolók hullatták könnyeiket. A római időkből megmaradt huszonnégy — fehér márványból és faragott kőből készült szarkofág és ötszáz négyzetméternyi színes mozaik. Ezek állatokat és geometriai formákat ábrázolnak. A régészeknek eddig még nem sikerült megállapítaniuk, hogy hol lehetett a város jogakadémiája, amely a leghíresebb volt a római birodalomban, mielőtt Berütoszt 551-ben földrengés döntötte romba. A legjobban elaknásított területek Amerikai becslések szerint körülbelül 110 millió, eddig még nem hatástalanított taposóakna van még elrejtve Földünk mintegy 64 országában. A Reuter brit hírügynökség az amerikai külügyminisztérium becslései alapján közli az e szempontból legrosszabb helyzetben lévő országok sorát. Angola: 9 és 20 millió körülire becsülik az angolai 20 éves polgárháborúban lefektetett aknák számát, s az Orvosok Határok Nélkül elnevezésű szervezet adatai szerint eddig körülbelül 70 ezer ember vesztette el valamelyik végtagját aknarobbanás miatt. Afganisztán: legkevesebb 10 millió eddig nem hatástalanított taposóaknával a területén egyike a legveszélyesebb térségeknek. Városi és vidéki részeken egyaránt találnak aknákat, de azok kutakban, öntözőcsatornákban, sőt utakon is rejtőznek. Kambodzsa: feltételezések szerint 7-8 9 millió akna van területén, s ez eddig már több mint 30 ezer végtag amputálásába és nagyon sok halálos áldozatba került. Aknarobbanás után, sokan meghaltak a földeken vérveszteség miatt. Bosznia: nincs érdemleges becslés, de szakértők szerint a II. világháború óta eltért időt tekintve, Európában itt található jelenleg a legtöbb akna. A boszniai ENSZ-erők szerint főként a Szerbiával határos területeken, az utakon és a hegyi ösvényeken található nagyon sok taposóakna. Horvátország: e területen csak mérsékelt sikerrel járt a horvát kormány és az ENSZ-erők azon erőfeszítése, hogy hatástalanítsák az aknákat. Egy 1994. évi kormánybecslés szerint körülbelül 1 millió taposóakna található a területen. Csád: főképpen a sivatagi és a hegyes területeken, valamint a Nigerrel közös határ mentén vannak aknák. Az 1980-as megszállás idején a líbiaiak Csádnak legalább egytizedét borították be aknákkal. Ezek azóta is akadályozzák az országban az utazást, a lakásépítés, az ipar és a mezőgazdaság fejlődését.Szomália, az aknák itt is igen nagy veszélyt jelentenek mind a falusiakra, mind pedig a városlakókra, ugyanis nemcsak a katonai objektumok környékén, hanem a legelőkön, sőt az iskolák környékén is aknákra bukkannak. Megbízható adatok az aknák számára vonatkozóan ugyan nincsenek, de a veszély itt is igen komolynak tekinthető. Az amerikai külügyminisztérium listája veszélyesnek ítéli még meg a következő országokat: Irak, Kuvait, Srí Lanka, Szudán, Laosz, Mozambik, Zimbabwe, a Falkland-szigetek, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia és Törökország. A végzet katonája Az ismert francia zsoldoskatona, a 66 éves Bob Denard, aki a Comore-szigeteki puccskísérlet vezetőjeként ismét hallatott magáról, az elmúlt 30 évben több afrikai és közel-keleti hatalomátvételben játszott szerepet. A kiérdemesült, hírhedtté vált zsoldost egy párizsi bíróság 1993 áprilisában már ötévi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, mert korábban Franciaországban toborzott fegyvereseket egy benini puccshoz. Denard 1993 februárjában Dél- Afrikából érkezett Franciaországba. Dél-Afrikában viszont 1989 decemberében keresett menedéket, három héttel azután, hogy novemberben meggyilkolták a comore-i elnököt, Ahmed Abdallahot. Franciaországban két letartóztatási parancs is ivényben volt ellene: az egyik aenini elvetélt puccskísérlettel, a másik pedig a comore-i elnök megyilkolásával összefüggésben. A széles vállú, egyenes tekintetű, e a korral azért kitokosodott Denard, aki egy sebesülés miatt húzza a jobb lábát. 1929. január 20-án született Franciaországban. Apja a francia ellenállásban harcolt, majd úgy döntött, hogy az »igazi hadseregbe« küldi fiát. Denard, valódi nevén, Gilbert Bourgeaud szállásmesterként kezdte a francia haditengerészet kommandósainál Indokínában és Algériában, Marokkóban rendőrként szolgált. Zsoldos karrierje azonban csak 1961 -ben indult: egy háztartási berendezésekkel foglalkozó cég bemutatóembereként felfigyelt egy hirdetésre, amely embereket toborzott az egykori belga Kongóba. Hamarosan Katangában találta magát, ahol egy maroknyi fehér zsoldos élén a katangai lázadók szolgálatába szegődött. Katanga után az észak-jemeni Badr imámhoz hű erők szolgálatába szegődött. A hetvenes években pedig az angolai, kabindai és a rhodesiai harcok számára képzett ki zsoldosokat A Comore-szigeteken 1975-ben tűnt fel, hogy elűzze Ahmed Abdallah elnököt. Három évvel később 1978. május 13-án már a puccsal Abdallah örökébe lépett Ali Soilih megdöntésében közreműködött, és a korábbi elnököt helyezte vissza a hatalomba. Hálából őt nevezték ki a szigetország katonai főparancsnokának, Said Mustapha Madhjub ezredes néven. 1978 szeptemberében távoznia kellett a posztról, de továbbra is ő maradt az elnöki gárda parancsnoka. Az ötszáz, kitűnően felfegyverzett gárdát Dél-Afrika pénzelte. Az Amnesty International szerint számos embert megkínoztak és megöltek az 1987 novemberében lezajlott lázadások idején. Az akkori eseményekkel és főként Ahmed Abdallah elnök halálával kapcsolatban vizsgálat indult a sokat próbált francia zsoldos ellen, aki egy nyilatkozatában nem tagadta, hogy némi köze lehet az ügyhöz. Emiatt a szigeteknek búcsút is kellett mondania, Dél-Afrikába menekült. Amerikai katonák rémtettei Durván visszaélnek a vendégszeretettel a Japánhoz tartozó Okinawa szigetén, illetve más japán területeken állomásozó amerikai katonák. Rémtetteikről az ITAR-TASZSZ közölt részleteket a washingtoni védelmi minisztérium legfrissebb információira hivatkozva. A jelentés egyebek mellett megállapítja: az elmúlt tíz esztendő során a csillagos-sávos lobogó alatt szolgálatot teljesítő legények 1 300 bűntettet, közöttük erőszakos nemi közösülést, rablást és gyilkosságot követtek el. A legújabb eset Okinawán történt. Két katona megtámadott Alkalom szüli a tolvajt, és az alkalmat a Levi's cég biztosítja. Ez a véleménye mind San Francisco, mind pedig New York polgármesterének a Levi Strauss cég legújabb reklámfogásáról. A Reuter jelentése szerint a Docker »típusú« nadrágokból több tucatnyit buszmegállókban állított ki a »farmergyár«, plexi kalickák védelmében. Ha a nadrágokat ellopnák, sebaj, körvonalaik még mindig megmaradnak, a hiány pedig felfed egy feliratot: »Biztos nagyon tetszetős nadrág volt«, és megerőszakolt, majd alaposan megvert egy 12 éves iskolás lányt, aki a boltból hazafelé tartott. Mindez egy strandon történt, ahol az elmúlt hónapokban több hasonló esetre volt példa. A környéken több laktanya és más katonai objektum is van. Az amerikai hadsereg ottani parancsnoksága most egy napra félbeszakította az éppen esedékes hadgyakorlatot. A megbánás, az engesztelődés és az erkölcsi megtisztulás a cél — mondták a főtisztek, akik hozzáfűzték még, hogy külön egyházi szertartást is rendeznek. A katonai bíróság esetleges kártérítést sem tart kizártnak a kislány részére. A két nagyváros polgármesterei szerint ez a reklám lopásra bátorít, mi több, vandalizmusra, hiszen be kell törni a műanyag »üveget«. Az első törés után aztán már könnyen jön a második, és egykettőre nem marad semmi a buszmegállók előbeállóiból — érvelnek a polgármesterek. A Levi's részéről közölték, hogy hajlandók véget vetni az alkalmi »tolvajszülést« segítő, mondhatni »bábáskodó« kampánynak, ám nem voltak hajlandók elárulni, hogy hány nadrágot loptak el tőlük az eddig kiállított hetvenből. A Levi's mint alkalmi A rendőrség Megunták az egyik észak-londoni kerület lakói az utcán sétáló hölgyek állandó zaklatásait, s a mind tömegesebb »sétával« járó egyéb kellemetlenségeket. Elkeseredésükben ultimátumot fogalmaztak, s azt a helyi rendőrség elé tárták: amennyiben a hatóság nem tesz valamit a rend helyreállításáért, maguk veszik kézbe az ügyet, s nem biztos, hogy az elintézési mód teljesen törvényes lesz. A rendőrség eredeti ötlettel állt elő: »keresleti oldalról« igyekszik vette kézbe elejét venni az üzlet burjánzásának, s ennek keretében csütörtök estétől videoszalagon rögzíti a lányokkal alkuba bocsátkozó urak gépkocsijának rendszámát. A rajtakapottakat másnap lakásukon, vagy éppen munkahelyükön a helyi tanács alkalmazottai felkeresik... A rendőrség szóvivője szerint: »tudjuk, hogy ezzel rendkívül kínos perceket szerzünk sokaknak, s nem is áll szándékunkban ezért elnézést kérni. Kik írták alá a megállapodást? Az izraeli—palesztin autonómia-megállapodás aláírása kapcsán az esemény két főszereplőjéről — Jichak Rabin izraeli miniszterelnökről és Jasszer Arafatról, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjéről — közöl portrét a Reuter. RABIN: Rabin 1922-ben született Jeruzsálemben. 18 évesen már a Palmah nevű föld alatti zsidó katonai szervezet sorait erősítette, s a második világháború után a Palesztinába illegálisan érkező zsidó bevándorlók kiszabadításánál segédkezett. 1946-ban a britek a Gáza-övezetben hat hónapra bebörtönözték. Rabin 27 évnyi szolgálat után hagyta el a hadsereget, s 1968-tól Izrael washingtoni nagykövete lett. 1974-ben debütált miniszterelnökként, de kormánya 1977-ben egy személyét érintő pénzügyi botrány miatt megbukott. Rabin azonban elég befolyásos maradt a Munkapárton belül, s így ismét posztot kapott — méghozzá a védelmi tárcát — az 1984-ben létrejövő koalícióban. 1987-ben, az Intifáda kezdetén Rabin a vasököl politikával válaszol, s az »ésszel, hatalommal és ütlegekkel« való harc útját választja. Ugyanakkor a palesztinokkal való megbékélés gondolata sem teljesen idegen már ekkor tőle. Az idő azonban akkor még nem volt érett erre: a keményvonalas Likudpárti Jichak Samír kormányfő nem volt hajlandó a Rabin által sugallt úton járni. Rabin 1992-ben alakíthatott ismét kormányt. Kormányfői ars poeticáját a Maariv című lapnak így fogalmazza meg: »Zsidó államot akarunk, nem pedig két nemzetből állót« é s mint az elmúlt évek történései bizonyítják, ennek szellemében is cselekedett. ARAFAT: A most 66 éves Arafat Kairóban született. 1948-ban, a zsidó állam születésekor már részt vett a zsidók és arabok közti harcokban. Később sikeres üzleti vállalkozásba kezdett Kuvaitban, majd 1965-től végképp a független Palesztina megteremtésének szentelte magát. Az arabok felett aratott 1967-es izraeli győzelem után Arafat nyakába vette a világot, hogy a palesztin ügynek támogatást szerezzen. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetőjére sokan világszerte hősként, a palesztin ügy bajnokaként tekintettek. Az Intifada meghirdetése nyomán a palesztin ügy iránt kialakuló nemzetközi szimpátiát Arafat ügyesen használta ki politikai céljai megvalósításához. 1988-ban a száműzetésben tevékenykedő palesztin parlament az egyoldalúan deklarált palesztin állam elnökévé választotta, s ezt 70 állam el is ismerte. Arafat maga így vall tevékenységének legbelsőbb mozgatójáról: — Az ügy, amely hajt engem, a legértékesebb dolog: a palesztin nép méltóságának visszaszerzése, Palesztina nevének visszahelyezése a közel-keleti térképre. Az agglegényként élő Arafat 1992-ben vette feleségül Szuha Tavi-t, akitől eben az évben kislánya született.