Kárpáti Igaz Szó, 2004. január-március (85. évfolyam, 1-47. szám)

2004-01-03 / 1-2. szám

2004. január 3., szombat 2004 elsőszülöttje: kislány Megyei székvárosunkban január elsején három apróság jött a világra. Túlzottan nem siettek, ám elsőként—a gyengébb nem lustaságáról elterjedt híreket megcáfolva — kislány született: Natália Sutyák 7 óra 30 perckor (közép-európai idő) adott életet gyermekének. A fiúk— Viktória Ivasko és Tatyana Pétervári gyermekei — 10, illetve 13 óra 40 perckor érkeztek. Ы Az ünnepek vesztesei Bizony, az ünneplés veszteségekkel is jár. S most nem is a kiürült pénztárcákra gondolok. Pedig úgy vagyunk mi ezekkel a nagy ünnepekkel, mint a kőműves felesége a mészárszékkel. Az anekdota így hangzik. Bemegy nyáron a kőműves felesége a hentesüzletbe. — Kérek két kiló bélszínt és fél kiló májat a macskának! Télen viszont így szól a rendelés: — Kedves hentes úr, adjon fél kiló májat a macskának, de ne legyen nagyon erős, mert azt az uracskám nem szereti. Hát, nem is tudom... Tessék mondani: maradt a bukszában fél kiló eres májra? Sajnos, voltak ártatlan vesztesek is. Mint például a fotó előterében látható fenyőfák. Szegények nőttek, cseperedtek a Minaji utcában. Míg el nem jött az ünnep, s élelmes polgárok (vagy olyanok, akiknek nem futotta karácsonyfára) le nem vágták szép koronájukat, így lettek vesztesek a fák, s szegényebbek mi mindannyian... Hon­vóth László felvétele A betörők újévkor sem pihentek A legtöbb ember számára vi­dáman, családi és baráti körben, pezsgőzve telt a szilveszter. Ám sajnálatos módon, az idei évváltó sem múlt el megyénkben tragikus események nélkül. Meglehetősen sok közlekedési balesethez kellett riasztani a mentőket. Mint azt Ihor Sztefanec, a megyei közlekedésrendészet megelőzési osztá­lyának vezetője lapunknak elmondta, 2003 utolsó napján Kárpátalja útjain 6 súlyos baleset történt. Az új év első napján pedig két karambolt regiszt­ráltak. A balesetekben 3 személy életét vesztette, további tíz sérültet kórházba szállítottak. A legsúlyosabb közúti tragédia a munkácsi járásban történt, Kolcsinó térségében, a Csap—Kijev főútvo­nalon. Egy Ford személygépkocsi vezetője ismeretlen okból elhagyta a saját forgalmi sávját. A gépkocsi áttért a szemközti forgalmi sávba, ahol frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedő tehergépkocsival. A Fordot vezető fiatalember életét vesztette, két utasát pedig súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Halálos kimenetelű baleset történt szilveszterkor Asztély belterületén is. Egy Audi-100 gépkocsi vezetője későn vette észre az útszélen a határ­átkelő felé haladó gyalogost és el­gázolta. Az illető, akinek a személy­­azonosságát még nem sikerült meg­állapítani, a helyszínen belehalt sérüléseibe. Mihajlo Piszkacs, a megyei belügyi főosztály sajtószolgálatának mun­katársa arról tájékoztatta a Kárpáti Igaz Szót, hogy szilveszter éjszakáján is akadt dolguk a milícia munka­társainak. Január első napján több halálesethez is ki kellett vonulniuk a bűnügyi szakértőknek, de erőszakos cselekedetre utaló nyomokat sehol nem találtak. A halálokokat a kórbonctani vizsgálatok során fogják kideríteni. A legvalószínűbb oknak azonban, az elhunytak életkorából kiindulva, a túlzott alkoholfogyasztás vélhető. A perecsenyi járási Szimeren egy 40 éves nőt találtak holtan, halálát a jelek szerint alkoholmérgezés okozta. A szolyvai járásban Vovcse vasútállo­máson vesztette életét egy 45 éves helybeli férfi. Az ő halálának körül­ményei még tisztázásra várnak. Te­keházán szintén egy 45 éves férfi halt meg újév reggelére virradóan. A huszti járási Monasztirecen pedig egy 17 éves lányt találtak holtan a hozzátartozók. Az ő halálának sem ismert az oka. Több betörésről is érkezett beje­lentés a milícia ügyeleteire. A tolvajok elsősorban híradástechnikai cikkeket vittek magukkal. A mizshirjai járási Monasztirecen a szilveszteri mulat­ságról hazatérve vette észre a házi­gazda, hogy eltűnt a televíziója. Munkácson is a tv-készüléket lopta el a betörő egy nyugdíjastól január 1-re virradóan. Az egyelőre ismeretlen tettes felfeszítette az ajtózárat, de láthatólag csak a készülékre fájt a foga, mert semmi mást nem vitt magával. Nem így cselekedett viszont az a szintén ismeretlen tettes, aki az Ungvár közelében lévő Őrdarmán tört be egy családi házba. A tettes, kihasználva, hogy a háziak bulizni mentek, alaposan felforgatta a lakást. Zsákmánya 980 dollár készpénz, egy videomagnó és a háztulajdonos mobiltelefonja volt. Arra is kíváncsiak voltunk, történ­tek-e megyénkben petárdabalesetek. Az éjszakai nagyszabású lakossági tűzijáték meg volt engedve, tájékoz­tatta lapunkat Volodimir Pohribnij, a megyei belügyi főosztály közbiztonsági osztályának vezetője. Ezúttal legálisan, üzletekben lehetett hozzájutni a petárdákhoz, pirotechnikai eszközök­höz. Amint látható és hallható volt, házi tűzijátékból nem volt hiány telepü­léseinken. Ennek dacára az osztály­­vezető elmondása szerint sehonnan nem kaptak hírt petárdabalesetről. Balogh Csaba Hazai élet Novák Endre nevét viseli a megyei kórház Az év utolsó napján ünnepélyes keretek között avatták fel a megyei kórház udvarán Novák Endre szobrát, akinek nevét felvette az intézmény. Az ünnepséget Román Sincer, a megyei egészségügyi főosztály vezetője nyitotta meg. A rendezvényen felszólalt: Iván Rohács, a megyei közigazgatás vezetőjének helyettese, Vaszil Ruszin professzor, az egyetem orvosi karának dékánja, Mihajlo Mihajljuk, a szobor alkotója és Jurij Jacina, a megyei kórház főorvosa. A szobrot a kórház egykori főorvosai leplezték le. Novák Endre 1874. január 1-jétől 53 éven át irányította a Kapos utcai egészségügyi intézményt — a mai megyei klinikai kórházat. A técsői járási Ruszke Pále szülöttje volt, aki Budapesten szerzett orvosi diplomát. A nagy kolerajárvány idején, 1872- ben epidemiológusként került a székvárosba, ahol egy év múlva már az akkori városi kórház osztályvezetője, újabb egy év múlva pedig a főorvosa volt. Rengeteget tett az egészségügy fejlesztéséért, keze alatt az intézmény már az első nyolc év alatt 60 ágyasból 200 ágyasra nőtte ki magát. A többi között 1890-ben ő nyitotta meg a kórház mellett a bábaképzőt, a későbbiekben pedig több épületszárnyat épített. Elévülhetetlen érdemei elismeréseként vette fel nevét a megyei kórház. (baksa) Öngyilkossági kísérlet és gázolás az első napon Az elmúlt évek szilveszteri-újévi mentős riasztásaihoz képest ezúttal kevesebb alkalommal tárcsázták Ungváron a 03-at. A megyeszékhely mentőszolgálatától kapott informáci­óink szerint az óesztendő utolsó, valamint 2004 első óráiban is történt súlyos gázolás Ungváron. December 31-én este a Kapos utcában egy Izs-típusú gépkocsi ütött el egy járókelőt. A gázolás nyomán agyrázkódással és más fejsérülésekkel szállították kórházba a szerencsétlenül járt illetőt. Elsején pedig, a reggeli órákban, a Szabadság sugárúton, az Ukrajna áruház melletti egyik gyalogos­­átkelőnél történt gázolás. A súlyos sérüléseket szenvedett gyalogos életét csak a mentősök azonnali beavat­kozása mentette meg. Radváncon pedig egy 65 esztendős férfit kellett ellátniuk a mentőszolgálat ügyeleteseinek. A fej- és arcsérülést szenvedett nyugdíjas férfi azt állította, hogy éppen hazatért, amikor betörő garázdálkodott a házában. A tolvaj, miközben menekülőre fogta a dolgot, egy jókora kővel fejen találta a házigazdát. Egy öngyilkossági kísérlet is történt Ungváron. Nagy mennyiségű tablettát nyelt le egy nő, de »célját« nem érte el, mivel még idejében kórházba tudták szállítani. A mentőszolgálatnál érdeklő­désünkre elmondták, hogy az utóbbi évekhez képest ezúttal kevesebb volt a riasztás, s szerencsére súlyosabb esethez nem is kellett kiszállniuk. Petár­dák és egyéb pirotechnikai eszközök durrogtatása közben sem sérült meg senki, s alkoholmérgezésre sem volt példa. Egyébiránt a téli időszakban, főleg az ünnepek tájékán, megszaporodnak a segélykérő hívások. Nyáron átla­gosan 80 telefonhívás fut be az ungvári mentőszolgálat ügyeletére, a jelenlegi időszakban pedig jóval 100-on felül van a riasztások száma. D. Gy. KÁRPÁT­ IGAZ SZÓ 3 Itt az új év, s tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor csakis erről illenék szólnom. Az ezzel kapcsolatos néhány röpke gondolatomat lenne ildomos meg- m Q І ATY1 Ат rz^ osztani az olvasóval. lllaJUlll CVC De valahogy egy ré- Barát Mihály gi emlék tolul fel ben­nem. Gyermekko­romban még műkö­dött a »vicinális«, amely lakhelyemről, Radváncról indult el végállomása, Antalóc felé. Nos, máig is előttem van, milyen kínkeservesen, fújtatva-prüszkölve vágott neki útjának a kicsiny vonat apró mozdonya. Különösen télen, amikor hótakaró borította a síneket is. S hogy a pirosra festett mozdony kerekei jobban tapadjanak, hamut (!) szórtak a sínekre. De még így is nehezen lódult meg... — Látod, fiam, minden indulás, minden kezdet nehéz — jegyezte meg egy alkalommal anyai nagyapám, aki történetesen maga is vasutas volt, vagy negyven évet húzott le korábban a MÁV-nál. Elnézést kérek e kis kitérőért. Csupán arról jutott eszembe, hogy bizony az idei év sem indul éppen simán. Mert amikor e sorokat írom, hideg van a szerkesztőségi szobában. Ünnepek után, ünne­pek előtt vagyunk. És közben is ünnepelünk, legalábbis sza­badnapok sokaságát iktatták be a többség számára. (No persze, azért akadnak kivételek, mint éppen egy-egy szerkesztőség). Kollégám mondja: több mint fél órát várt az »új városnegyedből« induló buszra. Mondom: minden kezdet nehéz. Ám azért ne keseredjünk el. Annál kevésbé, hiszen a majom éve köszöntött ránk. S ha majom — akkor ugyebár banán, mandarin, egyéb déligyümölcs (borsos áron!) minden mennyiségben. Az már kevésbé boldogít, hogy sokaknak talán elegendő mennyiségű szerényebb falat sem jutott a szilveszteri asztalra. Mert egyelőre igen messze vagyunk attól, ha majd a bőség kosarából mind egyaránt vehet. Messze vagyunk attól, amikor véglegesen befoltozódnak a szociális hálón támadt lyukak, amikor a nyugdíjas ugyanolyan boldogan és elégedetten vág neki az új évnek, mint a tehetős, gyakran újgazdagként emlegetett vállalkozó. Az idei esztendő állítólag számos változást is hoz majd. Merem remélni, hogy azok a jobbik irányban befolyásolják életünket, közöttük az új adótörvények nem azért születtek, hogy újabb terheket rakjanak az amúgy is vékony pénzű emberek nyakába, hanem hogy közelebb hozzák a társadalmat az igazságossághoz. Hogy lassanként talán kiforrja magát az oktatási reform, amely az elmúlt évek során bizony szintén nem talált egyöntetű igenlésre sem a pedagógusok, sem a szülők körében. Hogy... Jó lenne elhinni, hogy 2004 ugyan a majom éve, de nem­­a majmok bolygóján« fogjuk megélni, megélni. Hanem itt, a Földön, emberként, emberhez méltóan. Néhány évvel ezelőtt történt. Karácsonyváró hangulatban baktattam a Színház téren. Hirtelen valami nagyot durrant mellettem. De olyat, Durrantások ijedtemben majd­nem átugrottam az n гг £­a o 7Q EQІЛQ­­ Ungot. Persze az d-Z CJbZdKdUclIl sem lett volna baj, , , ha a közepén Jan-Horváth Sándor сЫок. Egyrészt az is világcsúcs lett volna, másrészt a folyó nem volt befagyva, s én még a félméteres vízben is tudok úszni. Igaz, a dolog elég macerás, mert az ember állandóan beveri a térdét a kövekbe. No, de félre a tréfával, mert a dolog nem is volt annyira vicces. Mellettem egy gyerekkocsiban a csecsemő akkorát rándult (s ez most nem túlzás), hogy majd kiesett az aszfaltra. Szülei hosszú percek alatt sem tudták megnyugtatni. Durrogtatásból, petárdázásból az óév búcsúztatása, az új esztendő köszöntése környékén sem volt hiány. Éjfél táján az ember akár Irakban is képzelhette magát. Röpültek a röppentyűk, szikrát szórtak a rafinált petárdák, rakéták. A Színház tér (jelenlévők elmondása szerint) igazi harctér benyomását keltette. Elfogadom: az öröm egyik kifejező eszköze lehet a fényszórás, a pukkantgatás (utalhatnék népszokásokra, történelmi hagyományokra). De miféle kificamodott lélek számára jelent örömöt mások rémisztése? Milyen ferde, elfojtott hajlam ösztönöz egyeseket (egyeseket?—sokakat!) arra, hogy petárdát lőjenek mások erkélyére, robbanó kapszulát dobjanak remegő lábú öregek talpa alá? Tudom, a pirotechnikai eszközök árusítását nálunk is legalizálták. Arról viszont nem hallottam, hogy használatukat kötelezővé tették volna... Sajnos, arról sem értesültem, hogy kidolgozták volna ezek használatának rendszabályait. Mert, ugye, locsolni is szabad, de azért még senkinek sem jutott eszébe, hogy tűzoltókocsival vonuljon a Színház térre és vízsugárral támadjon a sétálókra, ünneplőkre. Nem vagyok anyagias, ennek ellenére engedtessék meg, hogy feltegyem a kérdést: vajon mennyibe került ez az össznépi robbantgatás, csillagszórás? E tűzszerszámok árát ismerve, s csak a hozzám eljutott fény- és hangeffektusok mennyiségét alapul véve — sok-sok ezer hrivnyába. S még mondja valaki, hogy szegények vagyunk, szűkösen élünk... A jövő hét ügyeletes szerkesztője: Fedák Anita Telefonszámaink: (8-312) 66-06-06; 66-08-03 Munkanapokon 9 és 14 óra között várjuk kérdéseiket, észrevételeiket, információikat. A

Next