Kárpáti Vadász, 1929. (3. évfolyam, 1-23. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap. ÁLLANDÓ ROVATA A „VADÁSZEB“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ Előfizetési ára félévre 30 — Kő., egész évre 60*- Kő. III. évfolyam 1. (49.) szám. TARTALOM: Vadászkultúra és szaklapkérdés. (Dr. F. J.) — A régi magyar vadászati tör­vényről. (Szlávik Nándor vezérerdőfelügyelő.) — Furfangos vadászat. Tárca. (Gun.) — A hiúz és vadászata. (Dr. Fencik Jenő.) — Szelíd őzek. (báró Blomberg Carla.) — Jogi rovat. (He­­verdle Frigyes.) — Hírek. — Tanulmány az ebtenyésztés köréből. (Dr. Král Ferenc főiskolai nyilvános rendes tanár.) — Egyesületi élet. — Szakirodalom. — Hirdetések. Vadászkultura és szaklapkérdés. Elvitathatlan tény, hogy a vadászkultúra fejlődése, a va­dászati tudomány ismerete és a vadászias élet megszervezése szaklapok nélkül lehetetlen. A vadászlap legnagyobb hivatása és abban van, hogy szakszerű ismeretek közlésével, állandó buzdításával, az igazi vadászok táborának megteremtésével biz­tos diadalra vigye és valóra váltsa a nemes lélek és érző szív melegségéből kiáradó gondolatokat. A vadászsajtó állandó figye­lemmel kíséri a vadászati viszonyok állapotát, fejlődését és úgy, mint hanyatlását és tárgyilagos kritikával igyekszik lehetővé tenni az általános igaz vadászati élet megszületését. Nehéz fel­adat ez, ha arra gondolunk, hogy a vadászati társadalom embe­rei különféle felfogásúak és különféle társadalmi és nemzetiségi körből rekrutálódnak. Ellenben ép ezek a pontok azok, melyek­nek művelt emberek körében nem lenne szabad soha felszínre bukkanni. Hisz a zöld gallér az egy olyan egyenruha, amely ép a különböző felfogású, gondolkozású és érzésű embereket hozza össze egy táborba. A vadásztársadalom eszméje csakis az igaz vadásziasságon, vagy amint a német mondja «auf Weidgerecht­­heit« alapul. De vájjon mi az az igaz vadásziasság, amiről annyit hallunk beszélni s amely szót vadászlapok agyoncsépel­nek minden mondatukban? — Az igaz vadássziasság jelenti első­sorban azt, hogy a mai vadászember kulturem­­b­e­r, a vadászkultúra pedig társadalmi kultúra. Aki társadalmi kultúrának nem hódolója, eszméinek nem követője, munkássá­gának nem harcosa, annak e műveit emberek kulturális körében nincsen helye. A vadászkultúrából következik, hogy az igaz va­dász nemcsak hogy betartja a vadászati törvényeket, de még inkább igyekszik saját erejéből betartani azon törvényeket, me­lyek nincsenk pragrafusokba foglalva. Hisz a polgári társada­lom szokásai szigorúbbak az írott törvényeknél. A hencegő, to­lakodó, önfejű, gőgös és hazugszavú embert lenézik, megvetik dacára, hogy eme emberes »kiválóságokra« írott törvény nincs, csak társadalmi felfogás, vagy az, amit úgy is hívnak, hogy műveltség. És így vagyunk a vadászatnál is. Az igaz vadász nemcsak hogy a törvényeket tartja be, de sokkal szigorúbbak az ő lelkében azok a paragrafusok, melyek nem a törvénykönyv­ben olvashatóan foglaltatnak, de inkább abból önként következ­nek és a szívben lakoznak. Igaz vadász az, aki nem öldökli ha­lomra a vadat akkor, amikor mások az ő szomszédságában drága pénzen hozatott vaddal tenyésztenek, igaz vadász az, aki kiméleti időt tart akkor is, amikor a törvény szabad kezet en­ged, ha területe érdeke így kívánja, igaz vadász az, aki a va­­dászkultúra fejlesztése érdekében önzetlenül dolgozik és nem acsarkodik teli tüdőből kiabálva, nézzetek ide, milyen vadász vagyok én, hogy tudok vadat irtani ha kell, hogy tudok vadász-* társaimnak becsületében ártani, ha az én koncom kívánja, hogy tudok igaztalanul vádolni, elfelejtett régi vagy agyoncsépelt ki­állításokkal tintahal stílusban chameleon szerepet játszani, igaz vadász az, aki csendben, észszerűen a vadásztársadalom javára dolgozik, nem beszél sokat, de inkább tesz sokat, aki szívén vi­seli nemcsak a saját területének viszonyait, de a szomszédét is, a vidékét is, sőt az országét is, igaz vadász, aki szerényen dol­gozva nem siet gyűléseken felsorakoztatni csatlósait bizalmi sza­vazásra, hogy: lássátok csak, ez az egy emberünk van, aki a gáton áll és több nincs heted-hét országban és teli tüdővel üvöl­­tik a bizalmat, amit szemfényvesztéssel megszavaznak, mert ilyen vadászgyűlésnek is vannak és ilyen hős feltolakodott ve­zérek büntetlenül, megbélyegzés nélkül szaladgálnak, megté­vesztve sokszor egy egész nagy társadalmat. A vadászati szaklap megtanít arra, hogy milyennek kell lenni és milyennek szabad lenni. Megtanít vadászni úgy, hogy előbb a vadat szeressük és csak azután vadásszuk is. A vadász­lap erkölcsnemesítő történetek elmondásával, tudományos és szórakoztató művészi képek leközlésével igyekszik beplántálni ezeket az érzéseket olvasói lelkébe. Az a lap, amelyik nem így tesz, amelyik gyűlölködést szít, önkultuszt istenít, nem vadász­lap. Mi, ami szerény munkánkat és annak elbírálását kedves olvasóinkra bízzuk. Tagadhatatlan tény, hogy munkánk nehéz és fáradságos, de soha nem panaszkodtunk erre. A jövőben még fokozottabb energiával akarjuk a vadászkultúrát szolgálni. Hogy ezt megtehessük úgy, hogy vád ne érhessen, hogy elvé­gezzük ezt az évfolyamot is olyan keretek között, amilyen a mai korba illő, ezt csak egy esetben vállalhatjuk, ha t. i. az eddigi előfizetési évi díjunkat 48.— Ke.-ról 60.— Ke. évi előfizetési díjra emeljük. Lapunk előállítása, művészi képeinek elkészítése horribilis összegre rúgnak és a mai nehéz gazdasági helyzet nem engedi meg lapunk előállítását olyan terjedelemben, olyan nívón és kiállításban, mint a múltban csak akkor, ha félévi díját csekély 6 koronával, évi díját alig számottevő 12 koronával emeljük, mely előfizetési ár így is jelentékenyen kisebb más la­poknál, ha figyelembe vesszük, hogy egy évfolyamunkon 150 képet hoztunk 312 oldalon. Ezzel szemben ígérjük, hogy lapunk fejlesztése érdekében minden lehetőt elkövetünk. Kérjük eddigi szeretett előfizetőinket, hogy hatványozottabb mértékben támo­gassanak a jövőben is, kövessék lapunk eszméjét és siessenek lapunk táborának erősítésére, mert ez meghozhatja a kárpáti va­dásztársadalomnak a vadászkultúra nemes eszméjében minden más szenvedély kizárásával való és a művelt emberek társadal­mába illő egyesítését. Dr. F. J.

Next