Kárpáti Vadász, 1929. (3. évfolyam, 1-23. szám)
1929-01-01 / 1. szám
Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap. ÁLLANDÓ ROVATA A „VADÁSZEB“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ Előfizetési ára félévre 30 — Kő., egész évre 60*- Kő. III. évfolyam 1. (49.) szám. TARTALOM: Vadászkultúra és szaklapkérdés. (Dr. F. J.) — A régi magyar vadászati törvényről. (Szlávik Nándor vezérerdőfelügyelő.) — Furfangos vadászat. Tárca. (Gun.) — A hiúz és vadászata. (Dr. Fencik Jenő.) — Szelíd őzek. (báró Blomberg Carla.) — Jogi rovat. (Heverdle Frigyes.) — Hírek. — Tanulmány az ebtenyésztés köréből. (Dr. Král Ferenc főiskolai nyilvános rendes tanár.) — Egyesületi élet. — Szakirodalom. — Hirdetések. Vadászkultura és szaklapkérdés. Elvitathatlan tény, hogy a vadászkultúra fejlődése, a vadászati tudomány ismerete és a vadászias élet megszervezése szaklapok nélkül lehetetlen. A vadászlap legnagyobb hivatása és abban van, hogy szakszerű ismeretek közlésével, állandó buzdításával, az igazi vadászok táborának megteremtésével biztos diadalra vigye és valóra váltsa a nemes lélek és érző szív melegségéből kiáradó gondolatokat. A vadászsajtó állandó figyelemmel kíséri a vadászati viszonyok állapotát, fejlődését és úgy, mint hanyatlását és tárgyilagos kritikával igyekszik lehetővé tenni az általános igaz vadászati élet megszületését. Nehéz feladat ez, ha arra gondolunk, hogy a vadászati társadalom emberei különféle felfogásúak és különféle társadalmi és nemzetiségi körből rekrutálódnak. Ellenben ép ezek a pontok azok, melyeknek művelt emberek körében nem lenne szabad soha felszínre bukkanni. Hisz a zöld gallér az egy olyan egyenruha, amely ép a különböző felfogású, gondolkozású és érzésű embereket hozza össze egy táborba. A vadásztársadalom eszméje csakis az igaz vadásziasságon, vagy amint a német mondja «auf Weidgerechtheit« alapul. De vájjon mi az az igaz vadásziasság, amiről annyit hallunk beszélni s amely szót vadászlapok agyoncsépelnek minden mondatukban? — Az igaz vadássziasság jelenti elsősorban azt, hogy a mai vadászember kulturember, a vadászkultúra pedig társadalmi kultúra. Aki társadalmi kultúrának nem hódolója, eszméinek nem követője, munkásságának nem harcosa, annak e műveit emberek kulturális körében nincsen helye. A vadászkultúrából következik, hogy az igaz vadász nemcsak hogy betartja a vadászati törvényeket, de még inkább igyekszik saját erejéből betartani azon törvényeket, melyek nincsenk pragrafusokba foglalva. Hisz a polgári társadalom szokásai szigorúbbak az írott törvényeknél. A hencegő, tolakodó, önfejű, gőgös és hazugszavú embert lenézik, megvetik dacára, hogy eme emberes »kiválóságokra« írott törvény nincs, csak társadalmi felfogás, vagy az, amit úgy is hívnak, hogy műveltség. És így vagyunk a vadászatnál is. Az igaz vadász nemcsak hogy a törvényeket tartja be, de sokkal szigorúbbak az ő lelkében azok a paragrafusok, melyek nem a törvénykönyvben olvashatóan foglaltatnak, de inkább abból önként következnek és a szívben lakoznak. Igaz vadász az, aki nem öldökli halomra a vadat akkor, amikor mások az ő szomszédságában drága pénzen hozatott vaddal tenyésztenek, igaz vadász az, aki kiméleti időt tart akkor is, amikor a törvény szabad kezet enged, ha területe érdeke így kívánja, igaz vadász az, aki a vadászkultúra fejlesztése érdekében önzetlenül dolgozik és nem acsarkodik teli tüdőből kiabálva, nézzetek ide, milyen vadász vagyok én, hogy tudok vadat irtani ha kell, hogy tudok vadász-* társaimnak becsületében ártani, ha az én koncom kívánja, hogy tudok igaztalanul vádolni, elfelejtett régi vagy agyoncsépelt kiállításokkal tintahal stílusban chameleon szerepet játszani, igaz vadász az, aki csendben, észszerűen a vadásztársadalom javára dolgozik, nem beszél sokat, de inkább tesz sokat, aki szívén viseli nemcsak a saját területének viszonyait, de a szomszédét is, a vidékét is, sőt az országét is, igaz vadász, aki szerényen dolgozva nem siet gyűléseken felsorakoztatni csatlósait bizalmi szavazásra, hogy: lássátok csak, ez az egy emberünk van, aki a gáton áll és több nincs heted-hét országban és teli tüdővel üvöltik a bizalmat, amit szemfényvesztéssel megszavaznak, mert ilyen vadászgyűlésnek is vannak és ilyen hős feltolakodott vezérek büntetlenül, megbélyegzés nélkül szaladgálnak, megtévesztve sokszor egy egész nagy társadalmat. A vadászati szaklap megtanít arra, hogy milyennek kell lenni és milyennek szabad lenni. Megtanít vadászni úgy, hogy előbb a vadat szeressük és csak azután vadásszuk is. A vadászlap erkölcsnemesítő történetek elmondásával, tudományos és szórakoztató művészi képek leközlésével igyekszik beplántálni ezeket az érzéseket olvasói lelkébe. Az a lap, amelyik nem így tesz, amelyik gyűlölködést szít, önkultuszt istenít, nem vadászlap. Mi, ami szerény munkánkat és annak elbírálását kedves olvasóinkra bízzuk. Tagadhatatlan tény, hogy munkánk nehéz és fáradságos, de soha nem panaszkodtunk erre. A jövőben még fokozottabb energiával akarjuk a vadászkultúrát szolgálni. Hogy ezt megtehessük úgy, hogy vád ne érhessen, hogy elvégezzük ezt az évfolyamot is olyan keretek között, amilyen a mai korba illő, ezt csak egy esetben vállalhatjuk, ha t. i. az eddigi előfizetési évi díjunkat 48.— Ke.-ról 60.— Ke. évi előfizetési díjra emeljük. Lapunk előállítása, művészi képeinek elkészítése horribilis összegre rúgnak és a mai nehéz gazdasági helyzet nem engedi meg lapunk előállítását olyan terjedelemben, olyan nívón és kiállításban, mint a múltban csak akkor, ha félévi díját csekély 6 koronával, évi díját alig számottevő 12 koronával emeljük, mely előfizetési ár így is jelentékenyen kisebb más lapoknál, ha figyelembe vesszük, hogy egy évfolyamunkon 150 képet hoztunk 312 oldalon. Ezzel szemben ígérjük, hogy lapunk fejlesztése érdekében minden lehetőt elkövetünk. Kérjük eddigi szeretett előfizetőinket, hogy hatványozottabb mértékben támogassanak a jövőben is, kövessék lapunk eszméjét és siessenek lapunk táborának erősítésére, mert ez meghozhatja a kárpáti vadásztársadalomnak a vadászkultúra nemes eszméjében minden más szenvedély kizárásával való és a művelt emberek társadalmába illő egyesítését. Dr. F. J.