Kassa-Eperjesi Értesitő, 1861 (Jahrgang 23, nr. 1-101)
1861-05-04 / nr. 36
forintját. De itt hagyta nemcsak adósságait, hanem nejét és gyermekeit is 4 osztrák krajczárral. — Ilyen emberek ültek a magyar nép nyakán világboldogítási ábrándokkal 12 évig. — A bécsi távirdai hivatalnokok parancsot kaptak , hogy amint az irodába lépnek, rögtön vessék le csizmáikat, s huzzanak fel papucsot, hogy az irodát hivatalos órák alatt el ne hagyhassák, s így a hivatalos titkok annál inkább megőriztessenek.. . A napokban nyilt meg Konstantinápoly és London közt az első távirda. Első kérdés, mely Londonba intéztetett "ez volt: „hány óra?" Fél hét volt a felelet. Ekkor, Konstantinápolyban, épen, fél kilenczet mutatott az Óra. * A Május 1-jén kijött bécsi huzásnak számai: 18, 17, 54, 8, 33. Nemzeti" szinház. erővel ábrázolta ;a Kivivott szinpadi diadalmához izlésteljes öltözéke is járult, a mely egy. magyar hölgyhöz a legillőbb volt. — Rákóczy F. szerepét Benedek adá, ki mind az alázatos szerzetest , mind a szabadság lelkesült bajnokát sikerülten tükröztette vissza, s utolsó felvonásbani kiléptekor zajos taps- s harsány éljennel üdvözöltetett. — Károly hesszeni fejedelem hű személyesitöre talált. Latabár, a társaság igazgatójában; kinek természetességgel folyt játéka, ugy hiszszük, általános elismerést nyert. — Benedekné megható szépen tüntette elö a nemes lelkür Amalia szerelmét s méltatlan szenvedéseit; mesterileg sikerült föleg azon jelenete, midőn atyja előtt kivallá régóta táplált érzelmeit. — Meg kell dicsérnünk Kovácsot is, ki a kardinál szerepében elég jellemzően működött. Hegyesi(Pater Knithelius) ma igen sokat akart csinálni szerepéből, s azért sok helyütt túlságba esett ; minél fogva sikerült jelenetei sem emelkedhettek az általános tetszés szinvonalára. — Szabó (gr. Bucellini) jó parókás német sógor volt, de Szentgyörgyi (Solari) daczára csekély szerepének , mégis szegletességet mutatott játékában. Drámai hősünk, Jánosi (Gr. Bercsényi) nem mindennapi hivatottságánál fogva , az előadás érdekét nem kis részben növelé, szavalata kellő szinezettel s meleg természetességgel birt. Veres (Lehman) játékában is szokottnál több kerekdedség volt. Gönczi (Zrinyi Boldizsár) tragikai alakját oly hiven festette, hogy mindenkire hatást gyakorolhatott. Május 1-jén: Csizmadia mint kisértet." Eredeti népszinmű 3 felv. dalokkal. Irta Szigeti J. — Az előadással meg lehettünk elégedve, de közönség — a vásári időt tekintve — nem nagy számu volt. Sas uramat Gönczi, s Miskát, e humorteljes alakot Nagy játtszá, azon természetességgel és nem kevés az életből elleselt sajátságokkal, melyek által ezen genre-alakok kellően kidomborodhattak. — Szabó Pepi mint Sas uram aranyos leánya (Zsuszi) észrevehetőleg bágyadtabban játszott mint más alkalommal, s ugy látszék, hogy nemcsak azon April 30-án: „II. Rákóczy Ferencz fogsága," Eredeti történeti, dráma 5 felv. Írta Szigligeti, 1848-ban. — Másodszor adatott elő ezen érdekes darab, s másodszori adatása alkalmával is meggyőződhettünk arról, hogy a közönség eredeti magyar hazai tárgyú darabot szeret nézni, s hogy a Szinrehozott mű annyi vonzerővel bir, miszerint még többször is megtöltené Thalia templomát. Megható s sok jóvoldallal biró dráma — nem tagadhatjuk; de azt sem téveszthetjük el szemeink elöl, hogy eltekintve hazafias irányától, több tekintetben a czimhez csatolt évszám sem mentheti föl lángelméjü szerzőjét azon nem alap nélküli vád alól, melylyel azok részéről terheltetik, kik a szinházat — rendeltetéséhez illőleg — az „élet iskolájának" tekinteni szeretik. Hisszük, hogy eltévesztett iránya okul szolgálhatott arra, miszerint a mű adatása a budai szinkörben nem csekély akadályokra talált. —Rovatunk szük köre kényszerit, hogy most már az előadásról szóljunk. A szereplők közt legtöbb elismeréssel Tóthné (Zrinyi Ilona) iránt lehettünk, kinek művészi játéka, melyből átgondolás, melegség, Studium s gyakorlat sugárzott felénk, ma sem téveszti el tragikai hatását ; különösen a lángoló honszerelmet, mely képes a legforróbb anyai érzelmeken is győzedelmeskedni, csakhogy a szabadság sami dicsérendő benne, mit hallgatással melragyogó napja imádott hazánk borongó egény tehetséget , melylyel rendelkezik , hanem figyelmét sem áldozá fel teljesen szerepének, s igy a magyar népdalok, melyek kellemes hangjánál fogva tetszést arattak , nem testvérülhettek mai játékával; de mégis volt vaujra feltünjék, — teljes árnyalattal s müvészi löznünk annál kevésbbé lehet, mivel arról tesz bizonyságot, hogy az itészet utmutató szerény tanácsait tekintetbe vette a „kis leány." — Nagyné is (Örzsi) kielégitőleg veszekedett. 2-án: „Deborah.“ Népdráma 4 felv. Mozenthal után forditotta (vagy egyik írónk szerint: a szinházat megrontotta vele Somoski. — Találkozhatik ugyan ember, aki e darab művészietlen tulságaiban találja élvezetét, sőt lehet, hogy a mai előadás többeket ki is elégített, de részünkről ez este érzés helyett csak érzelgéssel, szenvedély helyett dühöngéssel találkozunk. Világosabban is meggyőzödhettünk volna Mozenthal elismert rosz izléséről, ha a czimszerepben Tóthné nem működött volna, ki müvészi finomsággal a darabnak érdekesb szint kölcsönzött. — Szabó külmaszkirozása nagy gondot tanusitott s Nagy Lujza nem is tünhetett volna fel szebb s természetesb alakban mint ma. Közönség a beállott esős idő daczára meglehetős számmal jelent meg. X. (Beküldetett.) Kassán 1861-ik Május 2-án. Tekintetes szerkesztő ur! Meg fog engedni , hogy a félreértések nézetéből következő soraim lapjában leendő felvételére egész tisztelettel kérem meg. „A „Magyar Sajtó" Kassai levelezője 94-ik számban igen is hiven adja elő a Financz elfogatását, de hogy monda szerint az isteni Orsolya-Szüzek fejedelem asszonyukat azért, mert fivére cs. kir. hivatalnok Egerben ismételt macskazenével tiszteltetett meg letették, és helyette Mater Carolinát választák fejedelem asszonynak, merőn alaptalan, és vajmi szomorú lenne, ha egy ártatlan testvér dühödnek. — A volt és köztiszteletben álló Victória fejedelem asszony hazája iránti szeretetének elegendő jeleit adá, mert mellőzve a szerzet javára tett fáradozásait, nem csak ő hozá be ez intézetbe a magyar nyelv gyakorlatot, de növendékeit valódi honleányokká alkotni legforróbb törekvése volt, ezen szerzet szabályai követelik a három évi fejedelem asszony ujbóli megválasztását, ennek jön kifolyása, hogy nem Mater Carolina (kinek legközelebbi múltja türelmes megbánó tökéletes jobbulást ajánl), de az erényes Istenfélő Aloysia len fejedelem asszonyul elválasztva, kitől méltán várhatni, hogy Istenben vetek, bizalma, bölcsesége és kitartó bátorsága azon gőg, irigység és gyülöletet, mely e békés szerzet falai közé besikamlani törekszik, legyőzendi és eltávolitja." B. Jó . Feuilleton. Der Sohn des Fleischhakers, (Fortsetung.) „Also im Ernst, Gnädigste ,/" rief der junge Mann heiter, „Sie würden fib wirkli herablassen, einem jungen Meister, der Besizer einer renommirten Fleischhandlung en. gros und en detail, dieses feine Händchen zu überlassen, wenn Papa einwillig1?“ „I< habe sc<on einmal erklärt, daß ich's mit Freuden würde.“ „Sv muß Papa einwilligen ! Du siehst ein, daß er einwilligen muß , Theure !" „Ach ja!" sagte sie niedergeschlagen, „wenn Papa es nur halb so gut einsähe als ich, so wären alle Schwierigkeiten baid überwunden.“ „Hilf mir ernstlich , dieselben zu besiegen /' bat er ;. „versprich mir dies mit "Hand und Mund.“ Der Vertrag zwischen den jungen Yeuten war bald geschlossen, allein die Besiegelung wollte fein Ende nehmen, bis sie ihn rcdli< zur Thür "hinauswarf, die er schon zehnmal ín der Hand gehabt hatte. 5 „Verflucht !" rief am folgenden Tage der alte Herr von K, dem jungen Mann entgegen, als er erschien, fid in Betreff der; langen gestrigen, bis tief in die Nacht ausgedehnten Sitzung nadj Feinem Befinden zu erkundigen. „Verfluchter Kerl das , der da eben geht! Der ist ja zehnmal schlimmer wie ein Jude. Soll ich alter Bursc< nody mein Leben versichern mit 10,000 Thalern. Soviel bin igy mein Lebelang nicht werth gewesen. I< babe es oft umsonst gewagt, — bei Lüßen, an der Kaßbach , bei Leipzig, bis ich meinen gehörigen S<hmiß weg hatte und Invalid war. Und nun verlangt diese Kanaille für den Rest desselben noc< 40,000 Thaler !“ „Weshalb interessirte sich der Mann: aber so sehr für Ihr Leben2" frägte Her... . : „Weshalb 2“ sagte der Alte. „Na — sehen Sie — bin' "n bis- Ve hen ein lodcrer Zeisig gewesen bis in mein Vierzigstes. Wissen wohl wie's geht. Man ist vod nur einmal jung und darf sich nicht lumpig machen, man ist einmal 'n Cavalier und ich wär troß des empfangenen Denfzettels ein coulanter. I< hatte mein verdientes Kreuz unt mein geerbtes Gut, ward indeß fast zu spät gewahr , daß ver Pachtertrag des leßtern kaum äusreiche, meine Zinsen zu be= zahlen , während mein Pachter sich ein größeres Gut als meins eben in Preußen gekauft und mir die Fettfedern ausgerupft hatte: 'S ist himmelschreiend ! Sie lässen den Adel verkommen, während die Bürgerlichen immer reicher werden.“ nöt ? „Nun gut! ich müßte selbst wirthschaften, nahm meines ehemaligen Majors Tochter zur Frau und hatte eine liebe gute Frau an ihr. Sie brachte 'ne Kleinigfeit mit, aber wir verständen beide nichts von der Wirthschaft. Sie gab ' sich Mühe" und sv lange sie lebte , ging's leidlich. Der Alte verzehrte seine Pension bei uns, bis er starb und dieselbe flöten ging. Mein armes Weib folgte ihm bald und weil íd in den leßten paar Jahren wiederum mit den Zinsen in Rücstand geblieben , kündigt mir der Hallunfe , mein Gläubiger, ein hiesiger Ziegenbo> , frisch weg vas Kapital und ich site nün fast drei Wochen hier und kann's immer noch nicht auftreiben. Der vervammte Blutegel , welcher mich - eben verließ, verlangt nicht bloß fünf Prozent, sondern will außer der Hypothek auch noc: Lebensyversicherung, vie mich alten Kerl schnell ruiniren oder fgnel unter die | | |