Kassai Munkás, 1909. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-02 / 1. szám
1. szám KASSAI MUNKÁS táriátusé. A politikai tömegsztrájk annak az elkeseredett küzdelemnek az eredménye, amelyet a magyarországi proletáriátus eddig végig harcolt. E sztrájkot meg kell csinálni. Ha hozzálátunk a fáradságot nem ismerő agitációhoz, akkor nem elpusztulva, hanem győztesen kerülünk ki a politikai tömegsztrájkból. Óriási taps és éljenzés követte Buchinger elvtárs szép referátumát. Ezután a pártértekezlet nagy lelkesedéssel magáévá tette a rendkívüli pártgyűlés határozatát. Következett a jelölő bizottság jelentése s ezután megválasztották a végrehajtó bizottságot, amelybe a következő elvtársakat választották: Surányi Lajos, Martos Manó, Keresztes Béla, Pintér János, Horváth Fülöp, Molnár Miklós, Konecsni Pál, Stier Béla és Rubin Ferencz. Az ellenőrző bizottságba: Pajtás Ferenc, Jakab András, Grósz Ignác, Kovács András, Brunyánszky János. Martos elnök még a megválasztott végrehajtó bizottság támogatására hívta föl az elvtársakat és este fél hét órakor a pártértekezletet berekesztette. A pártgyűlésre a következő táviratok érkeztek: „Védjétek meg az elnyomottak jogait, lélekben veletek Ehrlich Izidor, Varannó.“ „Üdvözöljük Önöket, határozataikat elfogadjuk. Szervezett építőmunkások, Munkács.“A z Általános sztrájk Budapesten. A koalíciós szélhámosok 2 és fél éves uralma szakadatlan láncolata a munkásság szervezetei ellen intézett merényletnek. A kozák uralmat betetőzte az, hogy kedden délután felfüggesztették a vas és fémmunkás szövetség központját, összes szakosztályait és az asztalosok szakosztályát. A szakszervezetek képviselői és a szociáldemokrata párt szerdán erre a merényletre kimondták, hogy rokonszenvüknek és harci készségük beigazolására a csütörtöki nap folyamán az egész fővárosban beszüntetik a munkát. Ezen határozatnak Budapest munkássága, körülbelül 80.000 ember engedelmeskedett és a politikai tömegsztrájkot, a legteljesebb mértékben alkalmazta. Andrássy merényletére ez volt a legjobb válasz- A koalíciós uralom apránként akarja tönkre tenni szervezeteinket. Télvíz idején ezer és ezer embert megfosztani a hajléktól, a szabályszerű segélytől — csak úriember, csak mágnás képes. Budapest munkássága erre a durva támadásra visszaütött. Felelt a koalíciónak. Azt felelte: Jussunk van az élethez; emberek vagyunk és nem szolgák; lerázzuk azokat a láncokat, amelyekkel az urak megvasaltak és ha kell, ütésre készen tartjuk ökleinket. Nem tudjuk még, váljon az urak megértették-e a választ. De egyet tudunk: ha a politikai tömegsztrájk nem téríti észre az urakat és folytatják bilincsverő aknamunkájukat, akkor arra kényszerítik a magyar proletariátust, hogy orosz módra harcoljon. Ez veszélyesebb. De csak az urakra Mert a proletár nem veszíthet, csak nyomorúságot, szenvedést, szolgaságot, de nyerhet, nyerhet egy egész világot. HÍREK. A kutyaszövetség közgyűlése. Most is, miként a múlt évben, karácsonykor tartották meg a munkásság koldussá tételére szövetkezet kassai építőiparosok közgyűlésüket. Egy év előtt viszhangzott a város az uszitók lármájától; most már csendesebbek. Sőt akad a felszólalók közt olyan is, aki a közgyűlést követő banketten munkásaira ürítette poharát. Sokat tanultak ezek az urak egy esztendő alatt. Megtanulták, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ahogy főzik. Megtanulták, hogy a harcban nemcsak a minden oldalról támadott munkásságnak, hanem a támadó munkáltatóknak is van, sőt mint a kizárási harc megmutatta, csak nekik van mit veszíteni. Az építőipari munkásságnak nem volt mit, tehát nem is veszített semmit. Annál többet veszítettek azok a munkáltatók, akik elég ostobák voltak az érdekelt uszitóknak felülni. A közgyűlés különben elég érdekes képet nyújtott. Balogh János szereplése nagyon viszketett s ezt ösztönszerüleg megvakargatta. Mint a szövetség „tisztes“ alelnöke kérdést intézett egy 400 koronás kiadási tétel hovafordításáról az elnökséghez, vagyis önmagához. Erre önmagától és elnöktársától azt a feleletet kapta, hogy ezzel az összeggel fizették ki a katonai hatóságtól kikölcsönözött pokrócok és egyéb holmik árát, amit a tisztességes józan sztrájktörők elkezeltek és valószínűleg beittak. A nem várt kérdés és a még kevésbé elfogadható felvilágosítások harci zajában Balogh úr elpárolgott a közgyűlésről. A közgyűlés kimagasló pontját képezte továbbá a munkáltatók Demosthenesének, Balló kályhagyárosnak díszszónoklata, amit Répászky díszelnök élettörténetéről mondott. Hatvan esztendővel ezelőtt — úgymond — egy szegény özvegy asszony vándorolt Kassára két gyermekével. Az egyik gyermek szeretett elnökünk volt, aki szalona és kenyér mellett tanult, tanult és megint tanult. Csak Balló úr nem tanult és úgy belegabalyodott a szónoklat refrénjébe, hogy ezen kitűnően mulattak hallgatói. A közgyűlésen a városi tanácsot Varga, dr. Ékes és Kossuth tanácsos képviselte. Hogy ezek az urak mit kerestek itt, nem tudjuk. Avagy talán már a városi tanács is beállott a kutyaszövetségbe pártoló tagnak ? A közgyűlés méltó befejezése volt a rendezetlen vallású végrehajtó bizottsági tagok egy részének kidobálása a vezetőségből, amit este a Schalkházban bankett követett. 3. oldal A kassai munkásság midőn hírül vette Andrássy vakmerő brutalitását, megdöbbent és kész volt csatlakozni az általános sztrájkhoz, sőt mást is akartak elkövetni ... A vezetőségnek azonban sikerült visszatartani őket, mert egyelőre nincs szükség a vidéki munkásság akciójára. Ha eljön az ideje , ott leszünk és elől leszünk és hogy az általános sztrájknál meg nem állunk, azt tudjuk, mert ha kényszerítenek, még másképen is meg tudjuk védeni a proletárok érdekét, jogát és kenyerét.