Kassai Munkás, 1910. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)

1910-07-02 / 27. szám

4. oldal KASSAI MUNKÁS 27. szám. van, melynek árából egy pár amolyan Mária évekig járhatna iskolába. Ilyen agguszth runggal azonban még nem lehet ám a kis szüzet útjára ereszteni. Kell hozzá magyarázat is, olyan ajánlás féle. Hát van az is. Egy keretbe foglalt nyomtatványt látunk ott, melyen ilyesmik állnak: Három napi ájtatosság a kisded Szűz Mária tiszteletére, valamely különös kegyelem elnyeréséért. E hosszú cím után a három napi ájtatosság három pontba van foglalva, melyek közül a legvelősebb az első. Ebben a pontban a bűnös lélek esdekel a kis Máriához, hogy az Úristennél eszközöljön ki számára egy kis kegyelmet és áldást. A második pont már valamivel lágyabb. Itt már csak arra kéretik a kis szűt, hogy az óhajtást közve­títse az Istenhez. A harmadik pont pedig már egészen lágy. Csak arról van benne szó, hogy a kicsike egy kis fohászt vigyen fel az egek urához. Annál csattanósabb azonban a vége, mely ekép szól: Óh édes kisded! ki már oly sok csodás kegyelem által méltóztattál azon óhajodat nyilvánítani, hogy tisz­­teltessék a te szent gyerekséged, vagyis életednek azon időszaka, mely szeplőtlen fogantatásod kiváltságainál fogva oly nagy volt Isten szemeiben — Óh te egyet­len Éva leányai között! fordísd felém irgalmas és kegyes tekintetedet (persze a kis szűz oda se néz!) és mint hathatós közbenjáróm és szószólóm, eszközöld ki szá­momra azt az áldást és segélyt, melyért oly bensőleg esedezem ! Végül kérlek, óh Mária! eszközöld ki nekem és mindnyájunknak a te szent gyermekséged iránt a valódi áhitatos szellemet és a szent állhatatosság meg­becsülhetetlen ajándékát. Ámen ! Üdvözlégy Mária! Hogy pedig mindez nem egyéb, mint az emberi együgyüséggel való bűnös üzérkedés, az mindennél fényesebb. És nincs hatóság, amely ezt a kufárkodást betiltaná. Sőt. Állami és városi támogatásban részesülnek. Lemondott!... Nem a miniszterelnök ! De nem is a sziámi király, hanem Holló úr a Felvidéki Újság felelős szerkesztői állásáról. Búcsújában azt mondja, hogy a szervezete, idegei kifáradtak a „munkában“ s orvosa ajánlatára válik meg a laptól. Hát mi belenyu­godunk a változhatatlanba s a visszavonulás indokolá­sában sem kételkedünk. Miért is kételkednénk ? Hadd legyen egyszer neki is igaza. Azonban arra vagyunk kiváncsiak, hogy a múlt heti vezércikkünkben feltett kérdéseinkre miért nem adott még búcsúzója előtt fele­letet? Talán ennek a megírása teljesen összezúzta volna az idegeit? Bő aratás lesz ebben az esztendőben a magyar rónán. A hivatalos termésbecslés szerint 54 millió méter­mázsa búzára van kilátás. Ilyen termés rég nem volt Magyarországon. Mintha csak valami különös hála­érzettel volna eltelve az emberekkel szemben a vén anyaföld. Mindebben azonban nagyon kevés öröme telik a föld népének Mert minden kaszasuhintásnál eszébe van, hogy a nagy aranysárga táblák mind-mind az uraságé vagy a papoké, és ők, akiknek tengernyi verejtéke elfolyik és mérhetetlen sóhajtásuk elszáll a testet ölő munkában, csak a tizenkettedik keresztet kapják. Boldog aratásról tehát, bármilyen jó is a termés, nem lehet mindaddig beszélni, míg a learatott élet árát lusta ingyenélők lumpolják el drága fürdők és nyaraló­helyek hűs árnyékaiban. Jászóújfalu pusztulása. Jászóujfalu abaúji köz­ségre irtózatos Péter-Pál napja virradt ebben az esz­tendőben. Szerdán délután a többnyire szalmafedeles házakból álló falu eddig ismeretlen okból kigyuladt és teljesen elhamvadt. Leégett a templom is, sőt a torony faalkotmánya is a tűz martalékává lett. Az iszonyú katasztrófában a legborzasztóbb az, hogy 5 ember oda­veszett. A tűz meggátlására persze gondolni sem lehe­tett, mert az egész környéken nincsen tűzoltóság. Természetes, a katasztrófa nem lett volna ilyen nagyarányú, ha Jászóújfalun rendes zsindelyes vagy cserepes házak lettek vala. De hát honnan telték a szegény népnek az ilyesmire ? Beadták a kassai petíciót. A Blanár Béla meg­választatása ellen elkészült petíciót csütörtökön adta be egy bizottság a Kúriához. A petícióban 133 vesztege­tési eset van megnevezve. Ezenkívül még számtalan olyan dolog van e kérvényben felsorolva, amely egész biztossá teszi a kassai mandátum megsemmisítését. Az új kórház helye. Az új kórház ügye ma már abba a stádiumba jutott, hogy a hely kijelöléséről van szó. Ez még nincs eldöntve. Annyit azonban már meg­tudtunk, hogy a kiküldött bizottság a város déli részét, a Pesti-út környékét tartja alkalmasnak az új kórház helyéül. Ez pedig nagyon helytelen, mert eltekintve attól, hogy a Pesti-út környéke sivár pusztaság, ami már magában véve is kellemetlen hatással van a bete­gekre, ott épülnek fel a gyárak és így nincs kizárva, hogy az új kórház 20 év múlva kéményerdő közé jutna. Sokkal kellemesebb ennél a város északi része. Ott van a gazdasági akadémia mellett elterülő gyönyörű telek. Lehet azon minden kívánalomnak megfelelő kór­házat építeni És ami a legfontosabb, lehet terjeszkedni is. De figyelemre méltó körülmény az is, hogy az a táj csupa báj, lankás dombok és szép erdők váltják fel egymást, ami már magában véve is kellemesen hat a beteg lelkületére. De elesik az a kifogás is, hogy messze van. Hiszen a város központjától ez a hely sincs messzebb, mint a Pesti-út­olsó vége. Helyesen tehát akkor jár el a bizottság, ha az előbbi tervezet mellőzé­sével az utóbbit igyekszik diadalra juttatni. Keveslik az ötven koronákat. Hogy kik és milyen ötven koronákat, az mindjárt kitudódik. Azok, akik nem rég vándoroltak be Galíciából és akik még ma is olyan köpönyeget viselnek, mint régente a lengyel nemes. Ezek az emberek keveslik azokat az ötven koro­nákat, amelyeket a beavatottak szerint — Blanár Béla pártja adott nekik voksaikért. Ne gondoljuk azonban, hogy ezek a jó bácsik újabb ötven koronákat akarnak kapni és azért akcióba léptek. Nem. Egyszerűen csak azt akarják, sőt már követelik is Blanártól, hogy a szombati hetivásárt tegye át péntekre, miután a mostani istendicsérés a jelenlegi állapotok mellett nagy vesztes­séget okoz nektek. Ezt annál is inkább merik számon­­kérni, mert hallomásunk szerint Blanár megígérte nekik. Nem tudjuk, Blanár hogyan tesz majd eleget a követeléseknek. Egy azonban bizonyos: A megvásárolt ■atyafiak zúgolódnak. Keveslik az ötven koronákat. A kapitalizált művészet. Amerikában 100 millió dollárral egy óriási részvénytársaság alakult, mely egy év lefolyása alatt 250 színházat fog építeni, úgy hogy minden amerikai városban, melyben legalább 25 ezer ember él, állandó színház lesz. A társaság meg fogja vásárolni az összes értékes darabokat, még­pedig azzal a kikötéssel, hogy azt más színházban nem adhatják elő. Természetes, hogy ilyen körülmények közt mai színhá­zak nem is létezhetnek. A kapitalizmus tehát nemcsak a petróleumot, vasat, szenet stb. sajátítja ki, hanem a művészetet is. Természetes, hogy ez a kisajátítási folyamat is csak addig tarthat, amíg a kapitalista termelési rend­szert a szocialista termelési rendszer váltja fel.

Next