Munkás, 1934 (27. évfolyam, 18. szám)
1934-11-01 - 1934-11-11 / 18. szám
r■K . h) 2. oldal. A pozsonyi munkásság akcióegységéért Pozsony. A pozsonyi üzemek képviselőinek konferenciája, melyről a »Munkás« már megemlékezett, nagy visszhangot keltett Pozsony dolgozói között. Hétfőn, november 5-én az üzemi és szakszervezeti csoportok 19 képviselője tanácskozást tartott, melyen elhatározták, hogy a legrövidebb időn belül széles, választott delegátusokból álló konferenciát fognak összehívni a pozsonyi üzemek között. Az üzemi bizottságokat és Pozsony munkásságát felhívjuk, hogy ezt a konferenciát már most készítsék elő üzemi gyűléseiken. A dolgozók harci elszántságát és egységfrontakaratát kiemelve a »Ceské slovo« szlovák melléklete is rövid hírt közölt erről a konferenciáról és pedig a következő figyelemreméltó cím alatt: »Pozsony munkássága egyesült. Annál nagyobb felháborodást keltett a szocialista munkások között az a tény, hogy sem a »Népszava«, sem a »Robotnícke noviny« nem tartották méltónak, hogy a pozsonyi munkásságnak ezzel a harci egység felé vezető fontos lépésével komolyan foglalkozzanak. És ellenkezőleg: gáncsolják a »Ceské slovo«-t, hogy mint »jól informált« lap hírt adott erről a munkáskonferenciáról, aRobotnicke noviny«, melyet nagyon kínosan érintett, hogy a szocialista munkások a reformista titkárok minden tilalma ellenére is magukévá tették az egységfront gondolatát, ezt a fontos munkásügyet szeretné nevetségessé tenni. Persze eredménytelenül. Mert ha a »Robotnicke noviny« hasábjain kételkedésüknek adtak kifejezést azirányban, hogy ennek a konferenciának összehívásában a Ludwig-malom üzemi bizottsága is közreműködött, úgy a reformista szakszervezeti titkár urakat csakhamar kitanította egy pékmunkás delegáció, hogy igenis, a konferencia előkészítésében a Ludwig malom reformista üzembizottságának vezetője is részt vett Az előkészítő megbeszélésen kijelentette: »A Ludwig malom munkásai látják, hogy az üzemi terror ilyen megnyilvánulásai (a Barázdovics-ügy Schindler-Sedlinékről) ellen együttesen kell eljárniok a többi munkásokkal. Ezért csatlakoznak a pozsonyi üzemi munkások képviselőinek konferenciájához és részt fognak venni ebben a mozgalomban. Ez a kijelentés egészen félreérthetetleníí" fja a Ludwig-üzem munkásságának képviselője a konferencián mégsem vett részt, annak bizonyára egész más okai voltak, mint az egységakarat hiánya. A »Robotnicke noviny« urainak minden berzenkedése ellenére is azt hisszük, hogy ez a munkástársunk esetleges előítéleteit a legrövidebb időn belül le fogja küzdeni s a proletár harci egység lelkes harcosává válik. Minden esetre a szociáldemokrata vezér uraknak már is be kell látniok, hogy sem szitkozdás, sem fenyegetés, de még a nevetségessé tevés sem tartóztathatja fel az akcióegység előretörését és ha nem akarják, hogy félretolják őket, eddigi elutasító álláspontjukon nemsokára változtatni kell. Thalmannért akciókra ösztönözni. A pozsonyi üzemi bizottságok képviselőinek október 28-án tartott konferenciája is a Schindler és Jedlinék fasiszta üzemi terrorja fölött való viharos felháborodás és a tömegvédőharc előkészítésnbe, ahol francia, svájci és saarvidéki delegátusokkal együtt mindent elkövettek, hogy Thälmannt meglátogathassák. Az eredmény az volt, hogy az egész delegációt letartóztatták és visszatoloncolták! Egy fontos tapasztalatot azonban mégis hoztak magukkal a delegátusaink: a bánna hóhéroknak nasének jegyében folyt le. Ez irányban számos éles gyón az idegeire megy a nemzetközi világproleta- határozatot is hoztak riátus állandó, éber őrködése Thälmann személyei fölött! Valóban: csak a nemzetközi proletariátus harca szabadíthatja ki Thälmann elvtársat a vérszomjas fasiszták hóhérkarmai közül! A Tilalmaimért folyó harcnak egy pillanatra sem szabad lankadnia, sőt egyre fokozódnia kell! A történelmi országokban már hetek óta fiatal- más aláírási akció folyik Thälmann érdekében. Ebbe az akcióba Szlovenszkónak is a legintenzívebben bele kell kapcsolódni! Gyűjtsetek aláírásokat Thalmann szabadon bocsátáséért! A tiltakozó íveket mindenkinek alá kell írnia, akiben csak szikrája él a proletár öntudatnak, az emberi becsületnek! Thalmannért küzdeni annyit jelent, mint a fasizmus, a hábor Német konzulátus Prága. A KCsP (a III. internacionálé szekciója) rozsnyói területének konferenciája legélesebben tiltakozik a német munkásosztály vezérének, Thälmann Ernőnek fogvatartása és a fasiszta vésztörvényszék elé való állítása ellen. Legélesebben követeli azonnali szabadlábra helyezését. Magyar konzulátus ..... Pozsony. A KCIP (a III. internacionále szekciója) rozsnyói területének konferenciája legnagyobb felháborodással tiltakozik Rákosi Mátyásnak, első Tamácsmagyarország népbiztosának jogtalan fogvatartása ellen és követeli azonnali szabadlábra helyezését. f **■* V« a fasiszta üzemi terror ellen Mint ahogy már jelentettük, Barázdovics elvtárs esete, akit azért bocsátottak el a Schindler és Jedlin üzemből, mert a törvényszék előtt egy elbocsátott munkásnő mellett az igazsághoz híven tanúskodott, a munkásság jogos felháborodását váltotta ki. Nemcsak a Danubius, a Cérnagyár, a Matador, a Kiinger, a Kábelgyár, az idénymunkások, szociáldemokrata pékek szakszervezete, a munkanélküliek és mindenek előtt a Schindler és Jedlinüzem munkássága stb. tiltakozott az igazgatóságnál és követelték Barázdovics visszavételét, hanem sok gyűlésen száz meg száz munkás által aláírt tiltakozó határozatokat hoztak, melyekben azzal az ultimatív követeléssel fordulnak az igazgatósághoz, hogy ha Barázdovicsot nem veszik vissza, többé semmit sem fognak a cég üzleteiben vásárolni. Ilyen tiltakozó nyilatkozatokat hoztak az idénymunkások és a munkanélküliek is. A Matador munkásai is részt vettek ebben az akcióban, azonban az Igazgatóság 2 aláírási ívet elkobozott és ezzel nyíltan kimutatta a Schindler és Jedlin céggel való szolidaritását. Ez a tény, mely a kizákmányolók Mint ahogy már jelentettük, október 19-én összetartásáról tanúskodik, fogja a dolgozókat is Csehszlovákiából is munkásdelegáció utazott Bér- A még erősebb, még egységesebb szolidáris tényeg-a cég Már csakhamar pedig ennek a következményeit keserűen tapasztalná! A KDNP parlamenti klubja a parlamentben Interpellációt szándékozik benyújtani a népjóléti miniszterhez, melyben a Schindler és Jedlin-cég kenyerét, főkép pedig a munkanélküliek számára sütött kenyerét fogja szóvá tenni. Ez is csak rágalom és kitalálás részünkről? Vad verekedés a csehszlovák szociáldemokrácia magyar szekciójának taggyűlésén. — Szociáldemokrata munkásokat, akik a kommunistákkal való egységfrontot követelték, a szociálfasiszta titkárok klikkje véresre vert. Pozsony. — Október 21-én a Venturuccai _ ______________ párthelyiségben a magyar szociáldemokrata párt ra, a barbárság, a legvéresebb reakció ellen küz- taggyűlést tartott. A gyűlés folyamán egy régi, dentiszer és tízezerszámra érkezzenek az aláírások a nemrég még pártfunkciókat is viselt párttag Stivin a Thalmann-bizottság kezéhez. A tiltakozó aláírásokkal teli íveket a következő címre kell küldeni: Senátor F. Nedved, Praha X., Královská 13. nek a »Právo lidu«-ban megjelent cikkével kapcsolatban (melyben Stivin kijelentette, hogy a cseh szociáldemokrácia vezetői nem fogják elfogadni a II. Internacionálé egységfronthatározatait, hanem továbbra is mai politikájukat fogják folytatni) kérdést intézett a vezetőséghez az egységfront ügyében: »A szociáldemokrata vezetőség régebben mindig azzal az ürüggyel tért ki az egységfront problémájának megtárgyalása elől, hogy az egységfrontot csak a II. és III. Internacionále, nem pedig az egyes országok pártjai köthetik meg, most viszont, mikor a két internacionále tényleg tárgyalni kezd, hivatalosan kijelentik, hogy a II. Internacionále egységhatározatait nem tekintik kötelezőnek magukra nézve. Ennek az ellentmondó politikának láttára minden szocialista munkásban felvetődik az a kérdés, hogy foglalkozott-e hát a pártvezetőség komolyan az egységfront ügyével, mi ebben az ügyben az álláspontja és mit szándékoznak tenni a dolgozók egységfrontja érdekében?« A tárgyilagos, világos és kétségtelenül igen sok szocialista munkás óhaját kifejező kérdésre Schulz Ignác válaszolt a szocdem titkárokra annyira jellemző hangnemben. A felszólalást egyszerűen »zagyvaságnak« minősítette és ahelyett, hogy a kérdésre nyíltan feleletet adott volna, személyeskedni kezdett, a felszólaló szavait kicsavarta, oly kijelentéseket adott a szájába, melyeket az nem mondott és végül vad rágalmakkal és fenyegetésekkel uszított az egységfrontot követelő szociáldemokrata tagok ellen. Számos közbeszólás hangzik el, a lárma egyre jobban nő, egyre többen követelik az egységfrontot, mire felugrik Fehér Ferenc titkár és a legélesebben kikel az egységfronttal szimpatizáló tagok ellen. »Ezeket az embereket ki kell innen kergetni, én fogom beadni ellenük a kizáratási indítványt, csodálom, hogy még szólásjoguk van!« Weil nagyfuvaros, akiről a munkások mondják, hogy Pozsony leggonoszabb munkásnyuzói közé tartozik, vad sértegetésekkel siet a segítségére (»kommunista bérencek menjetek oda, ahol fizetnek!«) és mikor ezt az illető szocialista munkások energikusan kikérik maguknak, ő, egy Gábor nevű nyomdász és a vezetők néhány csatlósa ököllel támadnak az egységfrontot követelők csoportjára s a legbrutálisabb módon kiverik őket a teremből. Jelen Mihály, a Munkásakadémia volt titkára, több ökölcsapást kapott a fejére, egy másik szocialistát úgy fejbevágtak, hogy kábultan elterült, ám mikor magához tért, tovább verték és csak az egységfronttal szimpatizáló proletárok vetettek véget a Weil-féle »szocialisták« verekedésének. Kell ehhez hosszú kommentárokat fűzni? Schulznak, Fehérnek, Weilnak és a többi hasonló alaknak már nincs más érvük, mint a durva erőszak és brutális, göringi (vagy hogy stílusosak maradjunk: noskei) módszerekkel járnak el azokkal a becsületes szocialista dolgozókkal szemben, akiknek a munkásosztály ügye a szívükön fekszik. Ehhez azonban a többi szocialista munkásnak is kell, hogyszava legyen. A II. Internacionále november 13-án a III. Internacionáléval való proletár egységfront megteremtéséről fog tárgyalni. A szocialista munkásoknak taggyűléseiken el kell határozniok, hogy az ilyen Schulzokhoz és társaikhoz semmi közük sincsen és hogy követelik kommunista munkástársaikkal a fasizmus elleni egységfrontot s ezt a követelésüket el kell juttatniok a II. Internacionáléhoz. Mindenek előtt azonban közös taggyűléseket kell rendezniük többi munkástársaikkal, egységbizottságokat kell teremteni és kommunista társaikkal kezet fogva kell küzdeniök közös követeléseikért. Még ha ez nem is tetszik a szociálfasiszta titkároknak, akkor is. Vigyázat! Provokátorok! Biztosítsátok a pártmunkát! Az álladóan erősbödő fasizálás kiváló bizonyítékait szolgáltatják a provokációk, kémkedések és hasonló eszközök, melyekkel a burzsoázia és az államapparátus szervezeteinkhez és elvtársainkhoz akar férkőzni, hogy munkájukat megbontsa. Ma kétféle eseményről akarunk beszámolni. A modori járásban a járási főnök egészen hallatlan merészségekre vetemedik. Többek között a minap csendőrök keresték fel egyes elvtársainkat és azt tudakolták tőlük, hogy kik a pártszervezet vezetői és felelős funkcionáriusai. Ezeknek a faggatásoknak semmi törvényes alapjuk nincsen! A KDNP formálisan legális párt és épp úgy mint a többi pártot, a mi pártunkat sem lehet arra kényszeríteni, hogy a hatóságoknak felvilágosításokat adjon tagjai és szervezeteiről (nem is beszélve arról, hogy minden kommunistának magától értődő, szigorú kötelessége, hogy pártügyekben minden körülmények között a legteljesebb titoktartást őrizze meg). Minden hasonló kérdezgetést, történjen az bárki részéről, minden párttagnak a leghatározottabban vissza kell utasítania. Ily kérdések megválaszolása, mely törvényesen teljesen indokolatlan, akár a hatósági személyekkel, akár más, nem párttaggal szemben is, egyenlő a párt elárulásával és ennek megfelelően azt súlyossága szerint esetleg kizárással kell büntetni. Gyakran megtörténik, hogy egyes elvtársakat, főkép pártfunkcionáriusokat, egyes emberek keresnek fel, akik magukat más helységekből való párttagoknak adva ki, vezető elvtársakkal akarnak megismerkedni, vagy egyes szervezetek, a Komszomol, Vörös Segély stb. után kérdezősködnek, esetleg vezető elvtársakra hivatkozva támogatást kérnek. Vannak esetek, mikor régi — s mivel ezeket egy év óta bevonták, rég érvénytelen — pártigazolványokat mutatnak elő. Ezeket az embereket, minthogy rendesen a csendőrség vagy a rendőrség veszedelmes provokátorairól és kémeiről van szó, a legszigorúbban el kell utasítani! Csak olyanoknak szabad információt adni, akiket ismert és politikailag mindenkép megbízható elvtárs vezet be, vagy akit a pártvezetőség járási, körzeti és területi szervei által igazolt és az illető információ átvételére felhatalmazott A konspirációs előírásokkal minden esetben a legszigorúbban be kell tartani. A politikai vezető elvtársak személyesen felelősek azért, hogy a párt munkája minden körülmények között biztosítva legyen. A formális pártlegalitásban való könnyelmű bizakodás már ma is súlyos vétek a forradalmi mozgalommal szemben és a legrövidebb idő alatt szigorúan likvidálandó. Minden kémkedést és provokációt minden esetben részletesen és sürgősen jelenteni kell, hogy figyelmeztethessük a többi pártszervezetet és elvtársat is. Fokozott elővigyázat és éberség a provokációkkal és kémkedésekkel szembeni Biztosítsátok a párt munkáját minden körülmény esetére! Nem építenek, de rombolnak! Pozsonyban rettentő lakáshiány dühöngött Ezért a módosabb munkások és akik köcsönt tudtak felvenni, Pozsony perifériáján a városi építési bizottság engedélyével felépítették szűkös lakásaikat. Az építkezők javarésze nem kapott írásbeli, csupán szóbeli építkezési engedélyt. Ezt a helyzetet most felhasználja a városi főjegyzői hivatal és sorra felszólítja az ilyen lakások tulajdonosait, hogy 30 napon belül rombolják le házaikat, különben hatóságilag fogják lebontani. Egyik ilyen áldozat Csonka Mihály 70 éves rokkant munkás, aki hosszúéves munkája megspórolt koronáiból felépítette a felső-ludeni dűlőben szoba konyhából álló lakását. Egész életén keresztül keményen dolgozott és éhezett, hogy öreg korára saját háza legyen. A sír szélén álló embertől most elveszik egész élete munkájának a gyümölcsét. Nem elég felháborodni ezen, az összes ilyen lakások tulajdonosait ugyanezen veszély fenyegeti, azért egységesen valamennyinek tiltakozni kell a lakásaik lebontása ellen. Pozsonyban 600-on felül van az ilyen lebontásra ítélt lakások száma. 600 család egzisztenciáját akarja a főjegyzői hivatal tönkretenni a háziurak és a lakásuzsora érdekében. Csak az érdekeltek egy■séges tömegfellépése segítheti Tömegtiltakozást, tüntetést az ilyen antiszociális városi politika ellen! Szervezzétek a munkanélküliek harcát! Nő a munkanélküliség! A munkaközvetítő hivatalok jelentései szerint október 31.-én 598.989 munkanéküli jelentkezőt tartottak számon a szeptember 30.-i 576.267 főnyi létszámmal szemben, így tehát a hivatalos jelentések szerint is a munkanélküliség a köztársaság területén egy hónap alatt 22.722-vel nőtt Természetesen ezekben a számokban nincsenek benne azok a tízezrekre menő munkanélküli tömegek, akiket a hatóságok nem ismernek el. De a rohamosan növekedő munkanélküliség ténye, a százezreket fenyegető éhínség sem tudta rávenni a burzsoáziát és az agrár-szocdem vezérek kormányklikkját arra, hogy az éhező nép segítségére siessenek. Épp ellenkezőleg, így pl. az épp benyújtottállami költségvetésben a fehérgándista orosz és ukrán emigránsoknak 3 millió Ké szubvenciót írnak elő, a katolikus papoknak 64 milliót, a görög-katolikusoknak 8 milliót az evangélikus egyháznak 12.6 milliót a zsidó rabbiknak 1.6 milliót az ezen kívül egyházi célra előírt 5.4 miiió Ké-vel együtt tehát összesen 91.6 millió Ké-t fordítanak a nép vallás elbutítására, de a népjóléti költségvetésen, azaz a munkanélküli segélyeken 50 millió hé-t akarnak megtakarítani! A munkanélkülieknek dolgozó üzemi munkástársaikkal együtt azonnal egységes harcot kell indítaniuk a teljes állami munkanélküli segélyért, elegendő szükségmunka azonnali elkezdéséért, az állami járulékoknak a körös szakszervezetek pénztárába való sürgős visszatérítéséért és a fokozott élelmiszerosztásért minden szűkölködő számára! Napi tizennyolc órát dolgoznak a pékmunkások, de a reformista szakszervezeti boncok szabotálják az üzemek ellenőrzését. Pozsony. Október 18-án a reformista pékmunkás szakszervezeti szövetség taggyűlést tartott, melyen Hrutka prágai titkár is részt vett. A taggyűlésnek az volt a feladata, hogy új kollektív szerződést dolgozzon ki és a péküzemeket szigorú ellenőrzés alá vegye, nehogy ott a munkát törvényellenesen túl korán kezdjék el. Noha választottak is egy embert annak az ellenőrzésnek elvégzésére, az üzemekben épp úgy hajnal előtt (gyakran már éjfélkor kezdik a munkát, mint eddig. A munkások között azt beszélik, hogy Bejyl a készülő ellenőrzést mindig előre bejelenti a főnöknek: Holnap kijövünk, nehogy túl korán elkezdjék a munkát! Hogy milyen viszonyok uralkodnak az üzemekben, azt a legjobban a következő példa mutatja: A Dobos-cégnél gyakran este 10 órától másnap este 7—8 óráig, tehát 21—22 órán át dolgoznak. A tanoncok 18 órát robotolnak! A munkások 3—3.50 kó órabért kapnak, Dobos úr pedig milliókat keres, anélkül, hogy csak a kisujját is megmozdítaná. És ez nem kivételes eset, Pozsonyban egész csomó ilyen üzem van, anélkül, hogy a hatóságok, vagy a reformista szakszervezeti vezérek csak egy kicsit is törődnének a dologgal. A Frankl-pékség munkásai valóban minden kritikán aluli viszonyok között dolgoznak. Bejyi titkár úr a munkások tudta nélkül oly szerződést kötött a céggel, mely kimondottan törvényellenes. Az 1 évnél régebben a cégnél dolgozó munkásokat 14 napi, az 1 évnél kevesebb idő óta dolgozókat 1 heti, a félévnél rövidebb idő óta dolgozó munkásokat 24 órai felmondási idővel kirúghatja a cég az üzemből, anélkül, hogy azoknak bármiféle kártérítési igényük lenne. A cég így használta ki a gyűlésen mondottakat (Bejvl úr valószínűleg alaposan informálta a főnököt) és a munkásokat arra kényszerítette, hogy oly szerződést írjanak alá, mely helyzetüket lényegesen rosszabbá teszi. Mi, pékmunkások, elhatároztuk, hogy kommunista munkástársainkkal együtt vállvetve harci egységben fogunk küzdeni követeléseink kivívásáért! Egy pozsonyi pékmunkás, a reformista szakszervezeti szövetség tagja.