Kassai Ujság, 1920. október-december (82. évfolyam, 224-296. szám)

1920-10-22 / 242. szám

2 oldal • *........ Wc**«SB »I­rwWHWWSimmutM*«■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]HMMMMMinmmniaMMMi Inog az uj szinai jegyző trónja Többször írtunk már azokról a viszá­lyokról, amelyek az ab­auj szinai jegyző­­ség betöltése körül felmerültek. A köz­ség régi jegyzőjét — amint ismeretes — Reichman Bertalant a zsupáni hivata felfüggesztette s helyetteséül Vasvári Dezső körjegyzőt nevezte ki, akit azon­ban a község lakossága erőszakos fel­lépése miatt nem szeretett s küldöttsé­­gileg kérte a volt jegyző, Reichman Bertalan visszahelyezését. Ma azután elementáris erővel tört ki az elkesere­dés s Vasvárit fegyveresen, fütykösök­kel eltávolították hivatalából. A hir vé­tele után Bugán Ferenc járási főszolga­bíró kiment Abaujszinára s igyekezett az ellentéteket kiegyenlíteni. Felkeres­tük a főszolgabírót, aki a következőket mondotta: “ Szó sincs arról, hogy a jegyző el­­len valami komolyabb incidens történt. Egyes elkeseredett emberek szóváltásba elegyedtek Vasvári jegyzővel, azonban tettlegességre nem került a sor. Tekin­tettel azonban arra, hogy a vizsgálat folyamatban van, az ügy részleteiről fel­világosítást nem adhatok. Arról sem nyilatkozhatom, váljon az eset után hi­vatalában marad-e Vasvári jegyző. Reichman visszahelyezését csak a zs­i­páni hivatal rendelheti el, a felfüggesz­­tést elrendelő utasítást is onnan adták ki. Uj témák: Brazi­lás tévé! Hiú remények. Szegény ország, cifra főváros. Rendszabályok az idegenek ellen. Fantasztikus drágaság. Mintegy harminc millió embert szálli­­tott el családi tűzhelye mellől a háború alatt a kötelesség szava. Sokan ott ma­radtak közülök a becsület mezején, hogy sose lássák többé elhagyott fészküket, sokan hadifogságban sínylődnek mai nap is, de mintha azok, akik hazakerül­tek, vagy otthon maradtak, sem visel­nék a szükséges türelemmel és kitartás­sal a háború utáni idők nehézségeit: sokan gondolnak arra, hogy elhagyják a hazáj­ukat, neki­vágnak a bizonytalan­ságnak. Igy­ van ez nemcsak a legyőzött or­szágokban, hanem a győztes államokban is. Franciaországban a kivándorlási láz olyan erős, hogy a kormánynak már komoly aggodalmakat okoz, annál is inkább, mert a tapasztalatlan és a túl­­nyomó részben kalandvágyó fiatalok, igen rövid idő múlva már kétségbeesve folyamodnak régi hazájukhoz s kérik a visszaszállításukat. . Különösen sok francia akart kivándo­rolni Braziliába, miért is a »Temps« kiküldötte oda egyik munkatársát, Louis Guilaine-t, tapasztalatok hogy a helyszínen szerzett alapján számoljon be az ottani viszonyokról. A tudósító két terjedelmes és nagyon érdekes cikkben írta le megfigyeléseit, melyek elolvasása után bizonyára alább hagy a franciák kivándorlási vágya. A cikkek ismertetését tanulságosnak tart­juk a magyar közönség számára is, melynek egy részében szintén meg van a hajlandóság, hogy csalóka remények kedvéért vándorbotot vegyen a kezébe. Brazília területe több mint 8 millió négyzetkilométer, tehát tizenötször ak­kora, mint Franciaország és majdnem annyi, mint Európáé. Ez az óriási terü­let túlnyomó részben kietlen vadon, egyes vidékei még föl sincsenek kutatva s a térképek fehér folttal jelzik. Lakosainak számát pontosan senki sem ismeri, 25— 30 millióra becsülik. Most akarnak nép­­számlálást tartani , az utcákon öles plakáto­k hivják fel az embereket, aki hazáját szereti, nem vonja ki magát­­ népszámlálás alól. úgy látszik, az ál­lampolgári kötelességek iránt még na­gyon csekély az érzék Brazíliában. A főváros, Rio­ de­ Janeiro (ejtsd Rio de Hanejru), európai méretű, de csak külsőleg. Legalább a város polgármes­tere, Carlos Sampaio, már pedig annak ismernie kell, így jellemzi Rio­ de-Ja­­neirot (melyet röviden, becézve csak Rio-nak neveznek) . Olyan, mint egy szép kisasszony, aki kifelé pompásan van öltözve, de többi ruhadarabjai leg­ alább is hanyagolt. A hivatalos nyelv a portugál, amely mellett azonban csaknem mindenki be­szél franciául is. Egy rendelet most megtiltotta, hogy a cégtáblákon idegen nyelvű felírást alkalmazzanak, valamint kimondotta azt is, hogy a tanítás csak portugál nyelven történhetik. Az ország déli részén német kolónia van, melynek lakói a franciák nagy bosszúságára, élénk kereskedést folytat­nak. A háború alatt Brazília tudvalevő­leg szintén hadat­nak, a gyűlölködés üzent Németország­azonban most már tűnőben van s az »Imparcial« címü lap j igy irt legutóbb a németekről. A világ­­­­háború legcsodálatosabb jelensé­ge Né­metország küzdelme, mely négy éven­­ keresztül állt ellen az egész világnak. Az árak fantasztikusan magasak, íme,­­ néhány ad­at: egy­ kilogramm belföldi gyümölcs 240 korona, félórai út kocsin 800, levélpapír és boríték 200 korona. Nem csoda, ha ilyen árak mellett a francia nagykövetség személyzete egyre­­másra kér fizetésemelést a kormányától. A brazíliai köztársaság jelenlegi elnö­ke, Epitacio Pessoa, igen népszerű em­ber, ami ott nem csekély dolog, mivel felnőtt, gyerek, férfi, asszony ott mind bele van keveredve a politica nem forga­tagába, ami alatt anyagi érvényesülést a személyeskedő, hajhászó, kijáró politizálást éritik. Az elnök azonban föl­keltette a brazíliai nemzeti öntudatot,­­ zászlóra írta az idegen befolyás meg­szüntetését, sikerrel képviselte hazáját­­ a békekonferencián, úgy, hogy ha az­­ utcán megjelenik, valóságos üdvrivalgás­­ fogadja : Éljen a nemzeti elnök ! SBSSBILHR&SS&BM XBBBBKfLMTtB Az Ébredők a független magyar királyságért ! A Landau-ü­gy a parlamentben. — Windischgrätz tisztázni akarja magát. (CTK) Budapest: Az Ébredő Magyarok szövetsége tegnap ülést tartott, melyen az országos kormányzó jóváhagyása után elhatározták, hogy csak független magyar királyság kiépítése mellett foglalnak állást s a királyi trónra esik olyan személyiség juthat, aki az ébredő magyarok programmji értelmében garanciát nyújt a jövőben keresztény rezsimre. (CTK) Budapest: Az ismert Landau ügyben Ruppert képviselő interpellált a parlamentben s szóvá tette az ezzel kap­csolatos zsarolási ügyet is. Dobó Nándor ugyanis 1 millió koronát követelt Landau­­től él­tben maradása fejében Dobónak sikerült bizonyos katonai szervekkel ös­­­szeköttetésbe lépni, akik annyira vissza­élek hatalmukkal, hogy Landau Adolf és bátyja oly kínokat szenvedett, melyeknek végül Landau áldozatul is ese­t Az inter­pellációra gróf Teleki miniszterelnök ki­jelentette, hogy a minisztertanács foglal­kozik a ka­s­nai hivatalok illetékességének kérdésével, a Landau esetet illetőleg pedig­­ bevárják a jelentéseket, de a vizsgálat már el van ren­delve s a bűnös tisztek felfüg­gesztett­k.­­ A minister válaszát tudomásul vették. (CTK) Budapest A parlament tegnapi­­ ülésén tárgyalás alá került Windischgrätz Lajos herceg parl­menti bizottság kikül­­­­dése iránti javaslata, melynek feladata Lnne közélelmezési miniszteri működését, a béketárgyalásoknál mint külügyminisz­­­­teri delegátusnak kifejtett tevékenységét, további a forradalom idején tanúsított eljárását megvizsgálni. A vilnai puccs elítélését követelik­ a nagyhatalmak (CTK) London: A francia és angol kormány közös jegyzéket intézett Lengyel­­országhoz, melyben követelik, hogy Lengyelország elítélje a vilnai esetet, amennyiben az a fegyverszünet feltételeivel és mindazon garanciával ellenkezik, melyet a szövet­ségeseknek és nemzetek szövetségének nyúj­ottak. (CTK) Kovno: A litván távirati iroda jelenti, hogy Drumont a nemzetek szövet­ségének vezértitkára kijelente­te a litván külügyminiszternek, hogy a nemzetek szövetségébe való felvé e­ről nov. 15 én­­ Jenuában fognak külügyminisztériumot tárgyalni s a litván felszólítják, hogy nevezett időre írásban jelentse be a nem­zetek szövetségének a l tván állam függet­lenségét s más államok által való elis­merését. (CTK) Moszkva : A központi végrehajtó­­bizottság e hó 23 ikára rendkívü­l ülést híva­t össze, hogy a Leng­e­országgal és Finnországgal kötött előzetes békeegyez­­ményt ratifikálja. Kelet és nyugat határán Paderevszki „nemzeti“ szállodája. — A hotel árai: Vaksötét a város. V­a­r­s­ó, október hó. A fantasztikumok városa ez, roman­tika és naivitás és egymásra torlódó ellentétek. Az oroszok, amíg a Citadel­lából kormányozták a várost, felépítet­ték itt a maguk orosz templomát, kike­resték a város központját, a Platz Saski enyhe emelkedését, hogy mindenünnen látható legyen az a ház, amelyben cár őfelsége imádja az oroszok külön pravo­szláv istenét. Minek volt ez jó ? Provo­­kálás, kihívás, gyerekesség, amely sok millióba került. A lengyelek a Hotel Bristollal válaszoltak. Paderevszki, aki tehát nemcsak muzsikus, miniszterelnök, nagykövet és agitátor, hanem üzletem­ber és vállalkozó is, nagy pénzcsopor­tot hozott össze, amely az ötemeletes Bristolt felépítette lengyel nemzeti szál­lónak. • Minden köve, minden bútordarab­ja, minden szőnyege és minden darab vászna Lengyelországból való, itt készült, itt dolgozták fel és innen adták hozzá a pénzt. És ha az orosz templom hagyma­­tornyját éppúgy mindenünnen lehet látni Varsóban, mint a Frauenkirche két ég­nek emelkedő csúcsát Münchenben, ak­kor nem kerülheti el a szem a Bristol tetejére épített gloriettet sem. Csak eg pár lépésnyire a nagy templomtól, város kellő közepén itt áll ez a nemzeti­­ hotelpalota, amelynek a vendégei Pade­­rewskit, a milliomos vállalkozót gazda­gítják, mert a vállalkozás jó és a részvények többségét a kiváló Ignacius a Crédit Lyon­nais sa fetében tartja. A lengyel nemzeti mozgalomhoz ugyan e pillanatban már nem sok köze van a Pri­lóinak, de annál több Varsóhoz, s ebben a habban, ezekben a szobákban fut össze Varsó életének minden szál . Nyugat felől az előkelő negyed lakói idejönnek ötórai teára és itt rendelik meg a bankettszerű vacsorákat; a ko­­csik és az autók idehozzák az Ujazdov­­ska tájékáról azokat, akiknek még telik jó ruhára. A centrumból a lánckereske­­dők, a Schieberek, az üzletesek itt ütik fel a tanyájukat és délutánonként épp­úgy ellepik a Bristol szőnyegtelen hall­ját, mint a Grand Hotelt a bécsi tánco­sok. Ide húzódtak meg a menekültek ; a­z egyik asztal mellett a varsói opera volt orosz igazgatója issza rezignáltan a ká­ I vóját, a másik mellett orosz szerkesztők,­­ orosz tisztek, orosz menekültek politi­­­­zálnak és beszélnek Leninről és Wran­­t­gélről, míg a harmadik asztal mellől orosz kokottok várják az uj alkalmakat, j És az idegenek. Katonai missziók és­­ diplomaták, tisztek és újságírók egész j­raja. Valójában ezeké a hotel. Ezek az »erős valutájuak«, ezek a kivételesek, a hatalmasok. Egy kávé, sütemény, vaj és egy pohárka konyak — mindez csak kétszáz márka, francia frankban pót dm­­ság. Miss Viola, a kis magyar kokott, százezreket érő bundában jelenik meg, nyolcszáz dollár, ez csak nem sok egyy prémért ? A hotel nemzeti dacból épült és Pade­­rewskié, a mesteré. De azért minden nap úgy megcsal a pincér a számlánál, mint annak a rendje, a portást vagy tömöd pénzzel vagy kdöknek a szobád­i bér és a kiszolgálás menete csak azóta gyorsabb kissé, amióta egy-két megdühödött amerikai az egész személyzetet megverte. A széles folyosókon esténkint könnyű női kacagás hullámzik végig, ruhasuho­gás,, suttogás. Nyugaton a hotelekben nem tűrik a kokottot, Keleten külön stammkokottjai vannak a hotelnek. A negyedik emelet és az ötödik egy része a hölgyeké. A szobaszámot könnyen megtudhatod a portásnál. Volt idő, ami­kor körülbelül egyedül maradtunk az ágyúdörgés, amikor a gloriettről lát­ a Hotel Bristolban, hírlapírók és kokottok. Amikor már tiszta időben ide hallatszott­uűk Mokrit égni és hamvadni a láng­, borult Modrint. Tízkor csend volt a városban, halotti csend, csak az elvonuló tüzérkolonok alatt dübörgött meg a Krkkovieski Przedmiescie burkolata. Most megint tele van élettel a Hotel Bristol és akinek van miből, az szóra­kozhatok is, ha kedve tartja: hatszáz márkáért már lehet kapni egy üveg bort. Olcsóbban nem. És muszáj bort inni, mert Istenem, mit tegyen az ember most Varsóban ? Ebben a másfélmilliós­­ kisvárosban, a Hotel Bristol mégis k­ul­­tursziget, itt még lehet legalább embe­reket látni. Színház ? Meg akarod néz­ni lengyelül a »Víg Özvegy«-et ? Az operába nem mindig tanácsos elmenni egyszer »Madame Butterfly «-nek pezs­gőspalackokat dobáltak fel részeg ango­lok , ezek a korrekt fiúk, akik otthon olyan előkelőek, itt úgy érzik magukat,­­ mintha valami gyarmaton lennének. Va­rieté ? Volt ön már, nyájas olvasó, Zágrában vagy Nisben varietében ? Ez az. A Tátra-mulató, de tánc nélkül és­­ cigányzene nélkül és minden nélkül,­­ egyszerűen a Tátra-mulató előadása, s aztán tessék hazamenni a Bristoliba. A­­ kávéházak... Ismét a fentnevezett váro­­­­sokra kell az olvasót emlékeztetnem, a­­ piszkos pincérekre, a piszkos asztal­terítőkre, az elnyűtt és zsíros emberek­re... Sivár és kietlen lett ez a vá­ros, amelyről alig hiszi az em­ber, hogy valamikor majd ki­csattant az életkedvtől és a temperámé tűmtől. Nem, hiába láttunk még itt-ott barokk palotácskát és hiába hozták ide Nyugat nélkül való építkezési formáit: itt, a lakóházainak ízléstelen és jellegzetesség Bristolban az élet mégis csak keleti, ha nem is orosz, de oroszos és valószínű­leg sok, sok időbe fog tartani, amíg a salakot, amit az orosz hódító itt hagyott, kisöprik Varsóból. Amíg a Belvedere felé vezető úton nem fognak vaksötét éjszaka lámpa nélkül nyargalászni az autók, kevesebb amikor a hölgyek kora délelőtt ékszerrel fognak megjelenni az utcákon és­­ amikor a Nalevkin ke­vesebb rongyokba öltözött embert lehet majd látni. A varsói színházi élet. A magyar vidéki Tátra Huszonhat igazgatói koncesszió. Kis társulatok. Budapest, október 20. (Kiküldött munkatársunktól.) Végvára lett a magyar színészetnek Győr, Mis­kolc és Szeged. De a magyar kultúra él és a magyar színészet derék fájának törzsöké, bárha megtépték lombját, dönt­­hetetlenül áll és életadó gyökere a szí­vünkig ér. Érdeklődtünk a magyar vi­déki színészet mai állapota iránt és a kultuszminisztérium illetékes ügyosztá­lyában a következő felvilágosítást kap­tuk róla : — A már kiadott huszonhárom igaz­gatói koncesszióhoz még hozzá kell szá­mítani az elintézés alatt levő három en­gedélyt, úgy, hogy a vidéki színészet a most induló évadban huszonhat igaz­gató vezetésével folytatja működését. Az igazgatók személyét Haller miniszter úgy válogatta meg, hogy a mai idők szellemének megfelelő képviselői legye­nek. A vidéki színészet híven alkalmaz­kodik a nemzeti irány követelményeihez és az idáig rendelkezésünkre álló ada­tok szerint elmondhatjuk, hogy az egyes társulatok anyagilag is elég jól prospe­rálnak, noha az általános drágaságból kifolyóan roppant nehézségekkel kell küzdeniük.

Next