Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)

1921-07-24 / 165. szám

nyolcvanharmadik évfolyam, 165 szám (Kaschauer Zeitung) _ és kiadóhivatal: KoSwre, Fő­ utca 64. szétu. L (Nemzeti szinházzal axemben.) Telefonszám: 1&5. sV­r ^ naponta reggel. *»«« pmm Megjelenik FELELŐS SZERKESZTŐ: DR KÖVES ILLÉS Előfizetés: dijai: kdyben és Trétrico: Egy «gésa 210 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 kp egy hónapra 10 korona. — Egyes széni ára 1 ka Új pártalakulás előtt kibontják pár nap múlva talán a liberális pol­gári pártnak zászlaját. Örömünk nagy. Mert mi a legelső perctől kezdve arról voltunk meggyő­ződve, hogy a polgárság nem lehet méltatlan őseihez, azokhoz az ősökhöz, akik a szabadság­­jogoknak állandó tisztelői, ápolói és fenntartói voltak, akik soha sem szűntek meg harcolni a politikai egyenlőségek ellen, akik egymásra szorulva és egymás támogatására kényszerülve a legliberálisabban kezelték a testvériségnek elvét. Feltevésünkben, a most élő polgárságnak ne­mes és modern gondolkodásában nem csalódtunk, városunk polgársága megmozdult, mert — amint ő mondja — szükség van olyan liberális pártra, amely a szó szoros értelmében vett polgárosz­tálynak társadalmi, politikai és gazdasági érdek védelmét szívén viseli. Még­pedig nem az egyes polgároknak, nemcsak a keresztény vallásban felnőtteknek érdekéért kíván ez az új párt har­colni, hanem mindenkiért, bármely felekeze­thez és nemzethez tartozzék is az illető, mert a polgárság évszázados küzdelmeiben megtanulta már, hogy az egységben, az egyesülésben van az erő. És épen az a legérdekesebb a dologban, hogy amíg minden társadalmi osztály szervez­kedett, nemcsak a munkások, a proletárok hanem még az ezerholdas gazdák és az oligarchák is, addig a polgárság akárfelé szétesett, éppen azért, mert eleinte nem liberális jelben kereste a maga különböző érdekeinek védelmét. Mert bármily függetlennek, szabadnak és erős­nek higyjük is a polgárságot, mégis a mai dúló minden rétegében megszervezett osztályok har­caiban a polgárságnak is közös akciót kell foly­tatnia társadalmi, gazdasági és politikai érdekei­nek megvédésére. Tulajdonképen ezt a hármas érdeket nem is lehet szétválasztani. Oy egysé­gesen forrott össze, hogy ha valaki az egyiket támadja meg, okvetlenül megsérti a többit is. Vegyük csak a kosicei Vyborban történt ese­ményeket, amikor a polgárság vállára egy kéz­legyintéssel, egy egyszerű szavazással hihetetlen terhet raktak. Miért történhetett ez? Mert a pol­gárság politikailag nem szervezkedhetett, ezért képviselőit nem küldhette a város közgyűlésbe, így az ő képviselete nélkül a kinevezettek, a felelősség nélküliek a polgárságot gazdasági ér­dekeiben támadták meg annyira, hogy a polgárság nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is tönkremegy. Már pedig éppen társadalmi szempontból nézve a dolgot, minden elfogulatlan embernek el kell ismernie, hogy a városi polgárság minden országnak legértékesebb eleme A polgári fog­lalkozás, az iparnak és kereskedelemnek azése már magával hozza, hogy az emberi szellemet állandóan foglalkoztassa, hogy újabb és újabb eszmékkel megismerkedjék, hogy a kultúrának magasabb foka után áhítozzék. Nem véletlen az, hogy a múltban a városok gazdasági erőforrá­sok és kulturális középpontok voltak. Ennek a polgári társadalomnak a jelenben is össze kell tartania, hogy mint kulturális tényezők szerepel­jenek a művelődési szükségletek kielégítésében. S amíg a falvak alig tudják előteremteni a kul­túra legelső intézményeit: az elemi iskolát és a templomot, addig a városi polgárság a saját erejéből létrehozta és megalkotta a közvilágí­tást, az utcaburkolatot, a csatornázást, vízveze­téket, a vágóhidat, közlekedési eszközöket, für­dőket, szegényházakat, kórházakat, középiskolá­kat, főiskolákat, múzeumokat stb. stb., amelyek nélkül ma már egy művelt ember, egy művelt társadalom sem tud meglenni. Minden helyes vágányon haladó politikának tehát olyannak kell lennie, hogy a polgárságot el ne nyomja, hanem szabadon engedje fejlődni, mert egyedül a liberális polgárság az a társa­dalmi osztály, amely magánvagyonából szívesen támogatja a közt, amely az ő pénzéből olyan intézményeket létesít, amely nem csak az ő társadalmához tartozó egyéneknek válik hasz­nára, hanem a közösségnek és alkotásainak áldásaiból senkit sem zár ki. Ez nem mondható a többi társadalmi osz­tályokról. Az arisztokrácia szigorú elzárkózott­­ságában, kivételes helyzetének tudatában, maga­­sabbrendű előhivatottságának üres elképzelésé­ben magán kívül senkit nem ismer. Nem hall, nem lát más embert. Büszke palotájának magas ormairól csak parancsolni tud, de az általános emberi kötelezettségeknek engedelmeskedni nem is próbál. Ugyanilyenek a proletárok is. Még csak tár­gyalni sem ülnek le a zöldasztalhoz a más osz­tályok szülötteivel, nem hogy az egész emberi­séget érdeklő és az egész emberiségnek hasznára való alkotásokra gondolna. Épp így vagyunk politikailag is. Az arisztokrácia reakciós. Görcsösen ragasz­kodik a meglévő állapotokhoz, pusztán azért, mert minden újítás, minden reform az ő privilé­giu­mokkal körülbástyázott boldog állapotát ve­szélyezteti A proletárság meg forradalmi han­gulatú. Az összes meglévő állapotoknak lerom­bolja. Csak a mára gondol, holnapra nem ügyel. Ez a két szélsőséges elem összetűzése csak az embervért fagyasztja nagyobb mennyiségben, anélkül, hogy ebből a sok vérből éhségen és betegségen kívül egyéb teremne. A polgárság egyedül az az osztály, amely tiszteli a múlt hagyományait, a jelent óvatos, megfontolt haladással élő, hogy az annál szebb és boldogabb jövőt biztosítsa a maga és az egész emberiség számára. Nem véletlen, hogy az emberiség gondolkodói, megváltói az ács­mesterek, szobrászok, egyszerű polgároknak fiai, mert már otthon megtanulták, hogy nem csak magukkal szemben vannak kötelességeik, hanem másokkal, a közösséggel szemben is. Ugyanezen kiegyenlítő, a két szélsőséges fel­fogást áthidalni, összeegyeztetni akaró magas­­rendű hivatása lesz a jövőben is a polgárság­nak a politikai terén. De ezt csak úgy érheti el, ha a szabadság és emberi jogokat tisztelő liberalizmus alapján áll, mert ez adhat neki csak módot arra, hogy minden embert megért­sen és testvérként szeressen. S mert a mi lelkünkben a liberális eszmék soha sem halványodtak el, üdvözöljük melegen a liberális polgári alakulást. Már csak azért is, mert ez alakulásban nem a kiváltságosak akar­ják a szót vinni, hanem maguk a polgárok : a kisemberek: Sámsonyok, Pintérek, Jasszuschok, Friedmann Ábrisok és Helyeiek, ezekhez hasonlóak. Nem kell tehát leborulniok tekinté­lyek előtt, hanem mindig lelkes harcosai lehet­nek az igazságnak Soha sem szűntünk meg biztatni a polgár­ságot, hogy a maga szent érdekeinek védelmére ezt a liberális pártot megalkossa. Nemcsak álta­lános emberi szempontból, hanem a speciális szlovenszkói viszonyok miatt is. Azt hisszük, hogy ez az új párt előbbre viszi a megva­lósulás felé a mi ideálunkat: az egységes politikai pártot. Mert ha a helyi, a városi poli­tikában a polgárságnak kell a maga ügyeiben döntenie, úgy másrészt arra is kell törekednie, hogy az országos politikában is megtalálja a maga érdekeinek megfelelő védelmét. Egyedül, magára maradva azonban gyenge ahhoz, hogy kiverekedje­ magának a szóhoz jutást Önként adódik a testvériesülés lehetősége a kisgazda és kisiparosok pártjával Ez a párt hatalmas, erős, liberális, s ugyanazt teszi a falukon, amit a polgári párt a vá­rosokban. Ők is azt akarják, hogy a falukban a kisemberek, a kisgazdák és kisiparosok döntse­nek őket érdeklő dolgokban. A kisgazda­­pártban a városi polgárság testvérei tömörültek ugyanazon politikai célokért. Még csak érdekösszeütközésről sem lehet szó, mert amint a polgár nem akar kimenni a faluba, hogy a falu ügyeibe beleüsse magát, ép­pen úgy nem jön be a kisgazda sem a városba, hogy a városi ügyekbe beleártsa magát. Orszá­gos érdekeik azonban egyek, legelsősorban az, hogy ennek a demokratikus köztársaságnak min­den lakója igazán szabad, valójában független legyen, kiket az áldozatos testvéri szeretet fűz össze egy elszakíthatatlan lánccá! Lengyel-francia titkos szerződés Róma, julius 23 (Saját tud. távirata.) Olasz lapok Varsóból azon információt ka­pták, hogy a lengyel francia titkos szer­ződés létrejött. Eszerint Lengyelország kötelezi magát 600 000 főnyi hadsereget fenntartani, melynek költségeihez Francia­­ország naponta és fejenként egy arany frankkal járni hozzá. Felsősziléziai kérdés kedvező mego­dása ellenében Lengyel­­országban Franciaországnak bányakon­­cessziókat ad és egyes bányákba befek­tetett német tőke 40 százalékát. Vasárnap, 1921 Julius 24 Cáfolják Károly exkirály magyarországi tartózkodását A volt király szigorú ellenőrzés alatt él Svájcban. London, Jul. 23. (Budapesti tudósítónk távirata.) Több lap közli, hogy Károly volt király elhagyta Svájcot abból a célból, hogy újra Magyarországba menjen. Bécs, jul. 23. (Saját tud. táv.) Az összes illetékes helyen erélyesen cáfolják Károly volt király újabb utazásának hírét A lapok rámutatnak arra a körülményre, hogy a volt csácsár Hartensteinban szigorú ellenőrzés alatt él és kastélyát katonai kordon zárja körül, azt csak a hatóságok engedélyével hagyhatja el. Bern, jul. 23. (Saját tud. táv.) A külföldi sajtó minden ellenkező híresztelésével szemben­ a svájci távirati iroda megállapítja, hogy Károly még mindig a Luzern melletti Hartenstein­ban tartózkodik. Budapest, jul. 23. (Saját tud. táv.) Károly exkirály magyarországi utazásáról a külföldi sajtóban elhelyezett hírek rugóiról a Magyar Távirati Iroda következő értesüléseit közli: A hírek egyik rugója politikai momentum, a másikra rávall azon körülmény, hogy tegnap már a bécsi tőzsdepalota helyiségében kifüg­gesztették a táblát, hogy Károly király Buda­pestre érkezett. E híresztelés miatt a magyar korona jegyzésébe­­ nagyobb hanyatlás állott be. Számot kell tehát vetni azzal, hogy ilyen hírek terjesztésében gazdasági célzatok is szerepet játszanak, melyekkel szemben a magyar kor­mány nem tehet egyebet, minthogy ismételten rámutat arra, hogy a királykérdést az aktu­­lis kérdések közül kikapcsolta. Az orosz szovjet biztosok menekülésre készen állanak Az orosz kormány Kievbe teszi át székhelyét. — Tömeges lőszergyártás Lengyelország és Románia számára. Révai, julius 23. (Saját tudósitónk távirata.) Az »Est Europa” hiteles forrásából jelenti, hogy az orosz szovjet körök már számolnak azon eshetőséggel, hogy kénytelenek lesznek Oroszországt elhagyni. Már intézkedések is történtek az irányban, hogy a kommunista párt régi kipróbált tagjai­nak menekülése Reval és Kovnó felé biztosíttassék. A meneküléshez szükséges pénz nagyobb részét már a szovjet svájci megbízottjához juttatták, hogy ezekért délamerikai pénzt szerezzen. Tarnopol, július 23 (Budapesti tudósítónk távirata) Az orosz szovjet kormány legközelebb Kievbe teszi át székhelyét, mert a helyzet országszerte a kolera­járvány miatt mind elviselhe­tetlenebbé válik. Berlin, julius 23. (Saját tudósítónk távirata.) Gorkij Maxim legközelebb Berlinbe érkezik, hogy megkezdje segítő akcióját az éhínségben szenvedő orosz kormányzóságok érdekében Páris, julius 22. (Budapesti tudósítónk távirata.) A Petit Párisién jelenti, hogy a francia lőszer­gyárak szakadatlanul szállítják a hadianyagot Lengyelország és Románia számára, hogy lehe­tővé tegyék a két országnak Szovjetoroszország éhséghajtotta csapatai elleni védekezését. Berlin, július 23. (Saját tudósítónk távirata.) Németországban hatalmas arányú társadalmi mozgalom indult meg, amelynek az a célja, hogy az éhező Oroszországon segítsen, a nagy­szabású segélyakciót a német kormány is teljes erejéből támogatja. Magyarország a világháborúért csak másodrendű adós • Bánffy külügyminiszter Budapest, Júl 23. (CTK) A nemzetgyű­lésen Bánffy gróf külügyminiszter válaszolt S Herényi báró kérdésére a kártérítésre vonatkozólag. A jóvátételi bizottság meg fogja vizsgálni a gazdasági helyzetet, a kártérítés megítélésénél fontos szerepet fog játszani a román megszállás által okozott károk megállapítása. Magyarország nem úgy jön tekintetbe, mint közvetlen, h­aem mint másodrendű adós és pedig abban nyilatkozik a jóvátételről. — az esetben, ha nem lesz, képes a repa­rációt fizetni. Budapest, Jul. 23 (CTK) Bánffy kül­ügyminiszter kijelentete: M­agyarország köteles a békeszerződés értelmében a Jók­vátételre. H­a árazott összeg megáll* pili­séről nem lehet beszélni, mert mint Lord Carson kijelentette, a magyar rparíclónál tekintetbe kell venni Magyarország nagy területi veszteségét is. Amikor a csehszlovák államvasutak a jóvátételi bizottságra hivatkoznak A MÁV- on feladott lisztszállítmány. — A csehszlovák államvasutak, mint a MÁV jogutódja. — A jóvátételi bizottság szerepe. — Jogok o­o­o és kötelezettségek. — Érdekeseiről döntés. o­o­o (Saját tudósítónktól) Egy magyar kúriai döntvény szerint az államvasút, amennyiben árut szállít, kereskedőnek tekintendő és a ke­reskedelmi törvény vonatkozó paragrafusai szerint bírálandó el Kétségtelen, hogy ezer kereskedőnek nincsen annyi pere, mint a vas­útnak. Békében ritkaságszámba ment egy-két per, amelyet az államvasutak ellen indítottak. Az októberi forradalom eseményei, az új ál­lamalakulattal összefüggő kijegecesedési ne­hézségek különösen érezhetők voltak a­­ vas­utaknál, ahol milliókra menő károkat okoztak részben a bekövetkezett új viszonyok, rész­ben az egyes alkalmazottak hiányos felelős­ségérzete. A csehszlovák államvasutak a Szlovenszkó területén volt magyar államvasutak és a kas­sa oderbergi cs. kir. szab. vasút jogutódjává váltak és ennek folytán a perekben is a cssz. államvasutak szerepelnek alperes fél gyanánt A bíróságok az államvasut ellen indított pe­reket épúgy tárgyalják le, mint a többi keres­kedelmi vonatkozású pereket és azokkal telje­sen egyenlő elbírálás alá esik. Épúgy elma­rasztalják bíróságaink a vasutakat, mint a töb­bi pervesztes kereskedőt. A perek során érdekes megfigyeléseket volt alkalmunk tenni. Rengeteg per van, ahol a felperes azért indított keresetet, mert feladott áruja eltűnt, vagy teljes egészében, vagy csak egy része. De gyakran nemcsak az áru össze­gét peresítik, hanem az elmaradt hasznot is. Azt meg lehet állapítani, hogy a csehszlovák államvasutak a perek nagy részét elveszíti . Védekezése a perekben inkább csak formai je­lentőségű s főként a kárösszeg minimálisába megállapítására szorítkozik. A perek közt tallózva, kétségtelenül sok ér­dekeset találunk közöttük. Ilyen az alábbi is: Az Amsterdam S. és Fia cég még a cseh­szlovák megszállás előtt — 1918. évi decem­ber hó 20-án — nagyobb lisztteherszálit­nál irt

Next