Kassai Ujság, 1921. október-december (83. évfolyam, 219-276. szám)

1921-10-27 / 229. szám

LXXXIII. évfolyam, 229. szám. (Kaschauer Zeitung) Habsburg Károly puccsa megbukott A csszt. félhivatalos a puccs teljes likvidálását követeli. — Ellentmondó hírek Károly internálási helyéről. — Románia is elrendelte a részleges mozgósítást. ♦ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Andrássy Gyula és Gratz Gusztáv a Markó­ utcai fogházban? A CTK hivatalos hírei. Károly királynak Magyarországon való hirtelen megjelenését a teljes kudarc kísérte. Oly hatalmas és egyöntetű ellenállásra talált a Habsburg restauráció a nagy- és kisantant­­nál, hogy a Bethlen kormány kénytelen volt az exkirály csapatával szembeszállni, hacsak nem akarta egész Magyarországot idegen meg­szállás kellemetlenségeinek és roppant meg­alázásának kitenni. A magyar kormány ellenállása sikerült. Károly exkirály csapatait szétverték, a vezé­rek gyászos futásban keresnek menedéket. Károly maga pedig a nagyantant foglya.­­ Egyenlőre ma még Tatán tartózkodik, hogy innét hová viszik még mindig megbeszélés tárgya. A magyar kormány tagjai tárgyaltak ebben az ügyben a nagyantant képviselőivel és eleinte az az ötlet merült fel, hogy Károlyt, Zitát kíséretükkel együtt egy angol dunai monitorra fogják internálni, később azonban ezt a tervet elejtették és azt határozták el, hogy Károlyékat a Balaton mellett fekvő Tihany-kolostorba fogják elhelyezni. Károly lemondott a magyar trónról. Még Tatán való tartózkodás alkalmával az erőskezű Bethlen kormány, amely állandóan ura maradt a helyzetnek, energikusan felszó­lította Károlyt a következő feltételek telje­sítésére : 1. lemond véglegesen a magyar trónról és elismeri a pragmatika szankciónak megszű­nését ; 2. személyét az angol követ rendelkezésére bocsátja ; 3. a magyar kormány törvényes eszközök igénybevételével vonhassa felelősségre mind­azon politikai és katonai személyeket, akik­nek részük van a puccs előidézésében. Károly exkirály a feltételeket elfogadta. Ezzel a Károly-ügynek összes aktáit lezárt­nak tekinthetjük. Az összes magyar lapok is Károly vállalkozását meghiúsultnak mondják. Egyöntetűen örömmel állapítják meg, hogy az ország kormánya ebben a nagyon kritikus érákban nem veszítette el a fejét. Helyén maradt és oly eréllyel lépett fel, hogy Károlynak minden törekvése, hogy a magyar trónra visszajusson,­­ füstbe ment. Ezzel Magyarországot fenyegető nagy vesze­­d­­­em befejezést nyert. Ugyanez a véleménye a bécsi jugoszláv követnek, aki a „Neues Wiener Abendblatt“ munka­társa előtt úgy nyilatkozott, hogy a jugoszláv politikai körökben az a nézet uralkodik, hogy a Habsburg restauráció kérdése egyelőre elintézést nyert. De nehogy ezt az ügyet bármilyen oldalról s újból előhozzák, Jugoszlávia fel fogja hasz­nálni a mostani alkalmat arra, hogy Magyar­­országgal minden tekintetben végezzen és hogy kierőszakolja a trianoni békeszer­ződés teljes végrehajtását. A jugoszláv kormány Magyarország ellen irányuló akciónak az élére fog állani s mindennek előtt azt fogja követelni, hogy a magyar hadsereg létszáma leszállíttassék. Ugyancsak újból felvetik a baranyai kérdést, mert M­agyarország nem tett eleget ígéreté­nek és nem szállította le azt a szénmennyi­séget, amelyet Magyarország a szerződés értelmében tartozott volna Jugoszláviának rendelkezésére bocsátani. Jugoszlávia egyebek­ben fel fog lépni a velencei szerződés ellen és arra fogja kényszeríteni Magyarországot, hogy a trianoni békeszerződést eredeti és betű szerinti szövegében hajtsák végre, hasonló vélemény uralkodik. Az osztrák nemzeti tanács ugyanis tegnap tárgyalta a szociáldemokraták sürgős interpellációját, amelyben a kormányt felszólították, hogy adjon felvilágosítást arra nézve, hogy mit hajlandó tenni az osztrák köztársaság érde­kében és jogainak védelmében, tekintettel a középeurópai krízisre, amely Habsburg Károly puccsával előállott. Schober szövetségi kancellár kijelentette, hogy messzemenő intézkedéseket tettek a köztársaság védelmére, a nyugalom és rend biztosítására, valamint arra az esetre is, ha a kis antant és Magyarország között kon­fliktusra kerülne a dolog, hogy Ausztria ne lehessen hadszíntér, vagy a hadseregeknek átvonuló területe. Különben Schober kijelen­tette, hogy a magyar kormány a leghatározot­tabban ellenállott Károly vállalkozásának és katonaságával Budapest előtt olyan erősen szembeszállott Károly katonáinak, hogy a Károly-féle vállalkozást meghiúsultnak lehet tekinteni. Ezen Az osztrák politikai körökben Román vélemény. CTK. A lapok mind igen nagy figyelem­mel kisérik a magyarországi eseményeket. „Dimineata“ c. lap Károly merészségét a velencei tárgyalásokra vezeti vissza és ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy Magyar­­országon addig nem lesz béke, míg a fehér terrort demokrata kormány nem váltja fel. Az „Advertl" erősen hangoztatja a kis­­antánt együttműködésének szükséges voltát, majd azt hangoztatja, hogyha Horthy nem törekszik arra, hogy a monarchista mozgal­makat elnyomja, akkor Romániának legelső sorban kötelessége, hogy Magyarországba bevonuljon. „Dácia“ a legerélyesebben követeli, hogy Magyarország ellen rögtön katonailag kell eljárni. De bármilyen fenyegető hangon írnak is a román lapok, általános bizakodás tölti el a szíveket, amit legjobban igazol az a körül­mény, hogy e magyarországi híreknek igen csekély befolyásuk volt a bukaresti börzére. A börzén ugyanis az az optimista nézet uralkodik, hogy minden hamarosan jól fog végződni. nyilatkozatot az osztrák nemzeti Csütörtök, 1921 október 27 hí é* kiadtólkcmSen­: iCoSce­ KatóR, f^otc» 64. AtiUzinL ffleBMüfi szinkiixjiS­ezemben.) Teleloafis&iB: 165. moo o­o­oo­o Megjelenik naponta, ooooooo» FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- KÖVES ILLÉS EUGulcii <!i­ak helybe* és ndélto: Egy ejm­éra« 216 korosa, félévre 103 korosa, negyedévre 54 korosa, egy hónapra 13 korona. — Egyes »rém éra 1 korona., Benes miniszterelnök nyilatkozata A csehszlovák köztársaságban a szenátus­ban került szőnyegre a Károly-féle kisérlet, ahol a szenátorok bírálat tárgyává tették a cseh-szlovák kormány eddigi intézkedéseit. A napirendre való áttérés előtt dr. Benes, külügyminiszter emelkedett szólásra, aki nyi­latkozatában Prasek elnöknek köszönetet mond megnyitó szavaiért és értékelte a szenátorok egységes megnyilatkozását. — Elmondhatom uraim, hogy nyugodtan lehetünk. A kormány megfontolással és nyu­galommal jár el. Meg vagyok arról győződve, hogy úgy a köztársaság, mint a demokrácia is a jelen esetben teljes biztonsággal meg lesz védve. Tekintettel a napról-napra válta­kozó eseményekre, lehetetlen ma ezen ese­mények egyes fázisainak politikai áttekintését nyújtanom. Dr. Benes ezután kijelentette óhaját, hogy az ülés a holnapi napra legyen összehíva, amidőn is nyilatkozni fog mindarról, ami az eseményeknek az utóbbi időben történt ki­­fejlődését illeti és jelenteni fogja egyúttal a kormány álláspontját is ezen eseményekkel szemben. (Hoszantartó taps.) Ezután a szenátus hozzáfogott Benes nyilatkozatának megvitatásához. Dr. Jellinek, német képviselő, a kormány megszegte takarékossági ígéretét. Heller képviselő pártjának ama kívánságát terjeszti elő, hogy a Habsburg-család minden bűnös tagja megfelelő büntetésben részesül­jön. Chlumeky kommunista szenátor a kormány ellen nyilatkozott, míg Favaras néppárti az összes kioalizált pártok nevében fejezte ki bizalmát a kormánnyal szemben, kijelentve, hogy a kormány háta megett az egységes cseh nemzet áll. S bár nincsen különbség a polgárok között a Habsburgok elleni gyűlö­letben, mégis arra kéri a kormányt, hogy kerüljön minden vérontást. A kormány nyilatkozatát az összes cseh­szlovák pártok a németek és a kommunisták kivételével elfogadták. Tüntetések a kormány mellett. Nemcsak a szenátus ülésén hangzottak el bizalmi nyilatkozatok a kormány mellett, hanem a csehszlovák köztársaság minden nagyobb városában élénk tüntetést rendeztek a Habsburgok ellen és a köztársaság érdekében. Bratislavában az összes csehszlovák po­litikai pártok, valamint a csehszlovák légio­nárius egyesületek és a Slovenska Lida gyűlést tartottak a Prímási téren, ahol a csehszlovák szoc. dem. munkáspárt nevében dr. Markovics, a legionárusok nevében Lackó, a nemzeti és földmíves párt nevében dr. Szlavik, a nemzeti szocialisták nevében Rosol, a szlovák néppárt nevében Juriga képviselő és a szlovák nemzeti párt nevében dr. Ivánka tartottak beszédet. Az egybegyűltek a köztársaság elnökét éltették és a nemzeti himnuszok eléneklése után befejezték a népgyűlést. A tömeg a gyűlés befejezése után a kor­mány épülete elé vonult, ahol dr. Micsura, teljhatalmú miniszter tartott nagyobb beszé­det a néphez. Hasonló tüntetés zajlott le tegnap Kosicén is, ahol a csehszlovák Dom kertjében volt gyűlés. Ezen a gyűlésen az összes csehszlo­vák politikai pártok és jelentős nemzeti és kultúra-testületek képviselői beszéltek. A meg­nyilatkozásokban a kormány iránti bizalmat tolmácsolták a monarchisztikus veszedelemmel szemben tanúsított magatartásában és hang­súlyozták, hogy a csehszlovák nép erősen kitart kormánya mellett és törhetetlen hűség­gel kész megvédeni saját államát bármilyen körülmények között. Az összejövetel után a Főutcán tüntető menetet rendeztek, nevezete­sen pedig a katonai parancsnokság, a zsapa­­ratus és a városháza épülete előtt a köz­társaság és a hadsereg mellett tüntettek. Presovban hasonló megnyilatkozás történt a csehszlovák köztársaság mellett, a Félhivatalos vélemény magyar ügyekre^. Bár Benes dr. nem nyilatkozott a sze­nátus tegnapi ülésén a magyarországi ese­ményekről, de hogy körülbelül milyen fog lenni a csehszlovák kormánynak hivatalos véleménye Magyarországban most lefolyt eseményekről, erre élénk világosságot vet a félhivatalos „Ceskoslovenska Republika“ mai cikke, amely azt írja, hogy Magyarországon a játéknak csak az első felvonása van be­fejezve és hogy szükséges meg­tudni, hogy ez a befejezés általá­nos megnyugváshoz vezet-e? Mindamellett hibásan fogják fel a dolgot, ha azt hinnék, hogy az egész problémának békés és könnyű megoldása már végleg befejezést nyert. A magyarok most már jól látják, hogy mily helyzetben vannak. Látják, hogy kelepcében vannak, amelyből csak feltétlen meghódolás által szaba­dulhatnak ki. A magyarok illega­­litásukkal minden igényüket el­veszítették a kíméletre és arra, amit nekik a velencei egyezmény hozhatott. A „Cas“ lap vezércikkben konstatálja, hogy Károly volt királynak fogságba ejtésé­vel még nincsen likvidálva kalandjának bűn­ténye. A rossznak a gyökerét is el kell távolítani. Nem nyughatunk meg ez újabb Habsburg-puccs felületes likvidálásával, ha­nem ez ügynek tökéletes és végleges be­fejezését kénytelenek vagyunk kérni. Ezt a likvidációt annál inkább végrehajtjuk, mert nemcsak mi akarjuk, hanem a külföld is.“ Kormányintézkedések. A csehszlovák kormány örömmel vette tudomásul, hogy a köztársaság lakossága a mozgósítás kihirdetése alkalmával a köztársa­ság iránt való bizalmát fejezte ki. Az is nagy megnyugtatásul szolgált, hogy gazdasági intézkedések tekintetében is teljes nyugalmat és komolyságot tanúsított és csak nagyon kevés esetben ragadtatta magát a lakosság félelmében olyan vásárlásokra, amelyek he­­lyenként kimerítették az élelmi készleteket és növelték a keresletet, ezzel lehetővé tették az uzsorát. A kormány megállapította, hogy az élelmi­szerek, nevezetesen: gabona, liszt, hús, zsír és egyéb élelmiszerek a köztársaság területén­­ olyan mennyiségben vannak, hogy minden attól való félelem, hogy az élelmezésben szükség fog beállani, teljesen indokolatlan. A kormány a legszigorúbb parancsot adta ki, hogy az uzsorásokat a legkérlelhe­­tetlenebbül kell büntetni és üldözni, egyben elhívja a lakosságot, hogy minden áruuzso­rát azonnal jelentsen be, mert ahol nincsen vádló és tanú, ott bíróról sem lehet szó. Ugyancsak erős rendeletet ad ki a kor­mány a szeszes italok élvezése ellen és az alkoholos italok kimérését korlátozni fogja. A csehszlovák kormány dr. Klivos Wla­dimir liptószentmiklósi főszolgabírót Komá­romba kormánybiztosnak nevezte ki, hasonló intézkedés fog megtörténni II. Zamki (Érsekúj­vár) városában. Károlyt kiutasítják Svájzból. Amíg a magyar és a szomszédos kor­mányok minden erejükkel azon vannak, hogy mindazon romokat, amelyet Károlynak Ma­gyarországon való megjelenése okozott, az útból eltakarítsák, addig Svájcnak azon fáj a feje, mit csináljon Károllyal, ha megint Svájcban akarna letelepedni ? A szövetség­­tanács hosszú vita után elhatározta, hogy Károly exkirályt udvartartásával együtt kiuta­sítja Svájzból, feltéve, hogy az udvartartás néhány tagjának jelenléte­­ nem okvetlenül szükséges Svájzban. A gyermekek azonban.

Next