Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)

1922-05-14 / 110. szám

2. oldal. nak segítségével ráerőszakolni, akkor hova jutna ez az amúgy is szegény Magyaror­szág? És ki tagadhatja, hogy elképzelhetet­len az, hogy az utódállamok magyarsága va­laha is egy táborba tömörüljön és ugyanegy akaraton és véleményen legyen. Mindig lesz­nek az utódállamok magyarjai között olyanok, akik a mindenkori magyar kor­mány barátai és olyanok, akik annak ellen­zékét alkotják. Elképzelhetetlen tehát olyan magyar kormány, amely ellenzékét nemcsak magában az országban, hanem az utódálla­mok magyarságában is fel ne találná. Ez az ellenzék minden utódállamban más és más természetű lesz, amely folytonos tiltakozásá­val és beavatkozásával a kormányzás nyu­godt menetét lehetetlenné tenné. Ezért kell már az első külföldi beleszólást, származzék ez bármilyen aggódó szívből is, még ha az utódállamok magyarságának alaká­ról hangozzék is el — lehetetlenné tenni. A kosicei orsolyarendi női gazdasági tanintézet sorsa A gazdasági tanintézet 3 év óta vasúti fogyasztási szövetkezeti rak­tár. — Mikor adják vissza az inté­zetet eredeti hivatásának? (Saját tudósítónktól.) Akik ismerik a nőgaz­dasági tanintézetet, azok igen jól tudják, hogy az intézet célja megadni általában növendékeknek mindama ismereteket, képes­­­ségeket és jártasságot, mit a családi, háztar­tási, gazdasági és társadalmi élet az intelli­gens nőtől — mint leánytól, feleségtől, anyá­tól, háziasszonytól — a gyakorlatban megkö­vetel. A kassai nőgazadsági tanintézet a társa­dalom magasabb értelmiségű rétegei igényei­nek s életviszonyainak szemmeltartásával szerveztetek. E célra létesült az orsolya­rendi apácák költségén és tulajdonukat ké­pező 20 hold területen az intézet, mely a nö­vendékek legnagyob részére nézve nemcsak tanintézet, de egyúttal internátus, otthon is, úgy hogy a tanultakat, miként azt otthonuk­ban kell, mindjárt gyakorlatilag meg is való­sítsák. Az elméleti tantárgyak anyaga következő volt: a hit- és társadalomtudomány, nevelés­tan, egészségtan, háztartástan, háztartási szám- és könyvvitel, házte chemia és techno­lógia, állattenyésztéstan, kertgazdaságtan. A háztartási gyakorlati tárgyak a sütés­főzés, mosás, vasalás és h­ázirendtartás anya­gát ölelték fel. A gazdasági gyakorlatok körébe a kert­gazdasági gyakorlatok, majori gyakorlatok, fehérneművarrás és szabás s a felsőruhavar­rás tartoztak. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy ez kitűnő tanintézet jelenleg a tételenségre van a kárhoztatva, mivel az intézet helyiségeinek nagy részét a csehszlovák vasutasok fo­gyasztási szövetkezetének raktárai (!) és vasutas-lakosok foglalja el már a harmadik év óta. A nagyarányú állami építkezések követ­keztében remény van arra, hogy a lefoglalt helyiségek rövid időn belül felszabadulnak s az intézet ismét eredeti hivatására lesz fel­használható, különösen, ha a liberális gondol­kodású Ruman zsupán megértésével fog az ügy találkozni. úgy értesülünk, hogy addig is, amíg a he­lyiségek felszabadulnak, az orsolyarend je­lenlegi agilis főnö­knője, Hornyaik Mária Ágnes a polgári iskolából kikerülő leányok részére gyakorlati továbbképzést óhajt biztosítani f. évi június hó elsejével, ahol az urileányok varrásban, szabászatban, kézimunkában­, sü­tés-főzésben, kertgazdaságban és egyéb ház­tartási ismeretekben kiképzést nyerhetnek a régi kipróbált tanerők felügyelete alatt. Érdeklődők forduljanak az orsolyarend fő­nöknőjéhez Kosice, Fő-utca 72. sz. alatt. STINNESÉK A RIMAMURÁNYBAN. Bécs, május 13. (Saját tud. táv.) A bécsi la­pok Iközi a Stinnes-csoport ama nyilatkoza­tát, amely iszerint a Stinnesélk érde­ke­ltsé­get vál­lalnak a Rim­mamurán­yi Vasúttársaságnál. Ezzel szem­ben más lapok ezt tagadják és arról tudnak, aasmütársaság hogy három nagy csehországi tárgyal a Rimamurányiival az együttműködésről. Franciaország és Anglia között a szakítás elkerülhetetlen Londonból jelentik. A „Times“ közli Gé­ni­­ából, hogy Franciaország és Anglia nyílt szakítás felé gravitál. A két állam közötti el­lentét Oroszországot és Németországot egy­más karjaiba hajtja. Ha a szakítás véglege­sen bekövetkezik, akkor ez a körülmény igen könnyen megváltoztathatja Európának a versaillesi békében megrajzolt új térképét. Franciaországban a legutóbbi politikai ese­mények következtében igen félnek attól, hogy az angol rokonérzés nagyrészben az orosz-német szövetség oldalára áll. Ha Oroszország és Németország meg­értik egymást és Anglia rokonszenvét is sikerül a maguk számára megnyerni, ak­kor Franciaország helyzete egyenesen kétségbeejtő. Mert egy esetleges német támadáskor Franciaország már nem szá­míthat annyira támogatására, Amerika is határozottan ellenséges érzülettel visel­tetik, úgy igazán nem csoda, ha Francia­­ország minden erejével azon van, hogy Ruh­rvidéket azonnal megszállja. Az angol király nem megy Párisba. Berlin, máj. 13. (Saját tud. táv.) Az angol király Brüsszelből való hazautaztában nem fogja üdvözölni Millerand-ot és Poincare-t. Lloyd George megkérte az angol királyt, hogy a génuai konferencia időtartama alatt politikailag ne­ érintkezzék a francia kormány képviselőivel. A francia kiküldöttek nem tárgyalhatnak az oroszokkal. Párisból jelentik: (Havas) A francia kikül­döttek azt az utasítást kapták, hogy Szovjet­­oroszországgal sem közvetett, sem közvetlen tárgyalásokba ne­m szabad bocsátkozniok. A konferencia programmja. d­a Genua, máj. 13. (Saját tud. táv.) A konferen­legközelebbi programmja: 1. az orosz kérdés megvizsgálására kiküldött bizottság megalakítása; 2. a cannesi határozatok átdol­gozása; 3. az orosz bizottság munkálatainak befejezése; 4. egy újabb konferencia előké­szítése. Az olaszok az orosz memorandum mellett. Genua, máj. 13. (Saját tud. táv.) Schanzer olasz külügyminiszter a helyzetről a követ­kezőképpen nyilatkozott: „Az oroszok saját érdekükben jobban tették volna, ha a vitát az első memorandum alapján indítják meg és a már megkezdett uton haladnak tovább, így hát egészen más választ kaptunk, mint ami­lyent a megindult vita alapján vártunk. A pénzügyi konzorciumot a szükséges anyagi eszközökkel akartuk ellátni, hogy Oroszor­szág gyors felépítése lehetővé váljék. Az oro­szok azonban erről nem akartak tudni, hanem a kormányoktól hiteleket követeltek. Azon­ban nekik be kell látniuk, hogy ez teljesen le­hetetlen mindaddig, amíg Oroszország iránt a bizalom vissza nem tér. A válaszjegyzék polemikus része dicséretére válik Csicserin­­nek. De a polemikus részen kívül pozitív rész is van a szakértői bizottság kiküldésére vo­natkozó javaslatban, amelyet a hatalmak tár­gyalni fognak. Úgy a magam, mint Facta elnök nevében kijelentem, hogy a válaszjegyzéket nem lehet megvizsgálás nélkül visszautasí­tani. Általában mi azt reméljük, hogy a ga­ranciális békeszerződést meg lehet csinálni!“ Franciaország Oroszországért. Páris: A Havas ügynökség jelenti: Bár Poincare arra utasította Barthout, hogy az orosz küldöttséggel szakítson meg minden érintkezést, mégis felhatalmazta Barthout annak kijelentésre, hogy Franciaország ennek ellenére tevékenyen akar részt venni Orosz­ország újjáépítésében. Az oroszok által javasolt szakértői bizott­sághoz Franciaország hozzájárult. Ez a bi­zottság nem Génuában és nem azonnal fog összeülni, hanem kizárólag a szövetségesek és semlegesek fognak benne helyet foglalni. Meghívják az Egyesült Államokat is. Barthou azonban kikötötte, hogy Oroszor­szág ideiglenesen járuljon hozzá a békeegyez­ményekhez. Felszámolás, Bécs, máj. 13. (Saját tud. táv.) A génuai konferencia eddig Olaszországnak több mint 50 millió lírájába került és ezért az olasz kor­mány felszólította a különböző delegátusokat, hogy költséges életmódjukat változtassák meg. Zemplén­ megyében 6000 magyarral van kevesebb Királyhelmecen 90, Nagykaposon 60 százalék a magyarság. Királyhelmecz, máj. 12. (Saját tudósitónktól.) Dr. Szlávik zempléni zsupán a félhivatalos lapoknak adott inter­júja kapcsán nyilatkozik a legutóbbi nép­­számlálás eredményeiről. Nem vártunk semmi jót a magyarság szá­mára, de hogy ennyire lesújtó legyen, ezt miég se hiiettu­­k volna. Beszéljenek helyettünk a szá­mok. Dr. Szlávik Mihály zsupán által közrebo­csátott adatok szerint a magyarság Zemplén megye csaknem valamennyi járásában erő­sen megfogyatkozott. A legnagyobb ár a gál­­szécsi járásban tátong, ahol egymagában 2800 magyarral van kevesebb, mint volt 1919-ben. Utána a homonnai járás követke­zik, ahol 1400, majd Szobránc, ahol 1000, azután Szinna 700, Mezőleborát 200, Nagy­­mihály 120 és Sztropkó 100 magyar fogyat­kozással. Csupán a szlovenszkó-ujhelyi járás mutat fel 510 és a varannói 30 szaporulatot úgy, hogy mindent egybevetve 6000-rel ke­vesebb magyart mutat ki az uj, mint az 1919. évi statisztika. Tekintettel pedig arra, hogy a megyében összesen 55.945 magyar lakik. A zsupár­i adatok szerint Zemplén megyének most kb. 13.000-re­ kevesebb lakosa van, mint volt 1919-ben. „Az apadás azzal magya­rázható, — mondja a zsupán — hogy két köz­ség Podkarpatska Russhoz csatoltatott és a kivándorlás folytán is megfogyott a lélek­szám. Ez tehát semmi esetre sem érinti a magyarságot, mert hisz köztudomású az, hogy leginkább a felső járások elszegénye­dett szlovák és russzin népe próbál boldogu­lást keresni Amerikában. A hiányzó magyar­ság jelentékeny része tehát ma is Zemplén­­megyében lakik, csak éppen a hivatalos sta­tisztikában szerepelnek más — leginkább zsidó — elnevezés alatt. Ez azonban egyál­talában nem jelenti azt, hogy a magyarul be­szélők száma is épp oly nagy mértékben fo­gyatkozott volna meg, miként a népszámlá­lás azt kimutatja. Az eredményt lényegesen módosítani fogja az, ha majd nyilvánosságra kerül az anyanyelvre vonatkozó statisztika is. Mert azt, hogy a zsidók nagy része zsi­dónak nevezte magát, nem szükséges külön hangsúlyoznunk. Ám mindezek dacára tényként megállapít­ható az is, hogy a megye lakosságának egy jelentékeny része — kb. egyötöd része —még ma is magyar, sőt vannak járások, melyekre bátran rámondhatjuk, hogy tisztán magya­rok, így pl. a királyhelmeci járásban a ma­gyar 90 százalékot meghalad, 2 százalék szlo­vák és fél százalék orosz lakja. A hátralékos 7 és fél százalék magyarul beszélő zsidók, vagy zsidóul beszélő magyarok. A nagyka­­posi járásban már csak 60 százalék a magyar, de viszont a szlovák, cseh tisztviselő és orosz együtt­véve csupán 31 és fél százalék, tehát itt is marad egy kérdőjeles 8 és fél százalék. A megyében jelenleg 55.945 olyan ember lakik, akik minden körülmények között ma­gyarok. És ennek az 55.945 magyarnak az egész megyében nincs egyetlen egy közép­iskolája sem. Még csak egy polgári, vagy kereskedelmi iskolája sincs. Gimnáziumról pe­dig ne is beszéljünk. Nincs egyetlen szakisko­lája, sőt az elemi iskolák száma is sokkal ke­vesebb, mint amennyit joggal igényelhetné­nek. Pedig bizony egy demokratikus állam­ban csak egyféle kultúra van, amely minden polgárának kincse és amelynek elnyeréséhez minden polgárnak egyforma joga van még akkor is, ha nem az állam nyelvét beszéli. A kormánynak tehát kötelessége lenne gon­dolni az 56 ezer elszakított magyar kultur­­szükségletére és megfelelő iskolákat építeni számukra .Figyelembe kell venni, hogy sehol a szomszédos városokban nincs megfelelő számú magyar iskola. Ungvár és Beregszász magyar iskoláiban a russzin államnyelv köte­lező,­­ ennek elsajátítása pedig semmi eset­re sem lehet érdeke egy szlovenszkói lakos­nak, akinek a szlovák nyelvre van szüksége. A kassai gimnáziumban nincs elegendő hely a kassai magyar deákok számára (ugyanez a helyzet a russzin iskolákban is) úgy, hogy ha valamelyik zempléni apa elég vakmerő ahhoz, hogy fiával középiskolát akar végez­tetni, akkor a­kár akarja, akár nem, kénytelen őt magyarországi intézetbe küldeni. Ez pedig szerény véleményünk szerint — államrezon­­nak sem mondható. Az egyetlenegy lehetőség tehát: magyar gimnáziumot kell létesíteni Királyhelmecen, vagy Nagykaposon, mely községek egyfor­mán színmagyar községek és kétségtelenül magyaros vendégszeretettel fogadnák a kör­nyék magyar diákjait. Elsősorban a kormány kötelessége ez — önmaga és állampolgárai iránt — de kötelessége a magyar társada­lomnak is a cél érdekében mindent elkövetni. A dél-zempléni gimnáziummal a magyarság­nak, a magyar kultúrának egy oly hatalmas bástyája épülne föl, amely megérdemel min­den áldozatot. NAPI PROBLÉMÁK, írja: KELLER IMRE. (A nő rosszra hajlandó.) Talán már unják is olvasóim az ugyanazon egy téma körül való folytonos szaladgálást, de én a hozzám írt levelek némelyikében még min­dig találok olyan új szempontokat, melyek a Me­tafizikus által felvetett nagyon fontos és égető társadalmi kérdést más és más oldaláról világít­ják meg, hogy éppen a nagy­közönség ellen el­követett bűnnek tartanám, ha e levelek egyné­­melyikével nem ismertetném meg olvasóimat. „Objektív“ álnevet használó komoly gondol­kodású férfiú például azt a nagyon merész té­telt állítja fel, hogy minden nő kapható a rosszra. Objektív bizonyít. Bizonyítékait Shakespeareoól meríti, aki egyik színdarabjában ezeket mondja: „A nő tehát ostromolható, a nő tehát legyőzhető“ objektív szerint Shakespeare ezt nem a mai, a vi­lágháború utáni, a modern nőre értette, hanem az ő korabeliekre, sőt a még régebben élőkre, akik semmiben sem különböztek a Ma nőjétől. Objektív tovább megy bizonyítékaival. Vis­­­szamegy a talmud korára, s a talmudból idézi e szavat: „Nagyobb kéjingere van a nőnek, mint a férfinek; a férfi azt külsőleg nem rejtheti, a nő viszont belsőleg titkolni tudja.“ (Talmud-Babli) „Ne beszélj sokat a nőrel, mert az a gyehennába vezet.“­­­ (Pirke-Abot) „Az első idézetből megállapíthatjuk tehát — mondja Objektiv, hogy a nőnek nagyobb vágya van a rossz iránt, mint a férfinek, de titkolja ezt Belül is, küzd önmagával. Kacérkodik, hogy a férfi őt bűnbe csalja, s ekkor zokogva mondja: a férfi csábította el. Ezért figyelmeztet bennünket a bölcs, hogy ne beszéljünk a nővel sokat, mert mindég mi leszünk a bűnbakok, mindig­ bennün­­ket okol és szid.“ A talmudban előfordul egy nő: Beruri nevű, aki Reb Meiernek volt a f­lesége. Evvel történt a következő eset: Reb Meier tanítványaival ta­nulta a bölcsek azon megállapítását, hogy min­den nő kapható a rosszra. Beruri erre tagadóan intett. Reb Meier, hogy ezt feleségének bebizo­nyítsa, felbérelte egyik tanítványát, hogy csá­bítsa el Berurit. Ez megtörtént. A tanítvány oly ügyesen forgolódott az asszony körül, hogy a nő beleszédült az ifjú karjaiba és megcsalta az urát. A tanítvány ekkor bevallotta, hogy Reb Meiernek, a férjnek parancsából csábította el, hogy bebizonyítsa, hogy nincs kivétel az asszo­nyok között. A férj diadallal és megnyugodva hajolt meg a bölcsek szentenciái előtt, nem úgy az asszony, aki szégyenében öngyilkos lett.“ Objektív mindezen idézeteket elegendőknek tartja arra, hogy megállapítsa ama általánosítá­sát, hogy a nő mindenkor kapható volt a rosszra és természetesen mindig kapható is lesz arra. Bár a nők egy része — amint Dóczi Mar­gitnak múlt vasárnap közölt erős hangú levele igazolja — kikéri magának azt, hogy mi, fér­fiak jóakaratúlag gyámkodjunk fel­ettük és őket párt­fogásunkba és védelmünkbe vegyük, mégis Ob­jektiv véleményét szó nélkül hagynunk nem le­het. Mert, igen tisztelt Dóczi Margitok, ne gon­dolják, hogy csak az Objektiv urnak van ilyen le­sújtó véleménye a nőnek könnyen ostromolható Ha sisép és ölesé fealapot akar, es A KATONA ICÁNÁLheti be PUT* Koéice, Szathmirf­fiyörgy­ utca 4. szám alatt. -13­ ag 9119

Next