Kassai Ujság, 1922. július-szeptember (84. évfolyam, 149-222. szám)
1922-09-27 / 219. szám
Mi, prevrat előttiek (szóval ezek az igaziak! Szerk.) nem fogjuk hátunkat tartani a néppártnak, ha az izgat a csehek ellen, s aztán, ha megtámadják, ránk hivatkozik. Eddig hallgattunk, de ez nem jelenti, hogy mindent jóváhagytunk és hogy ezentúl is tűrni fogunk mindent. Mi legkevésbbé sem akarjuk megbontani a fegyelmet, de ha e fegyelem meg van bontva, nincs okunk továbbra is tartalékban maradni és tétlenül nézni, hogy hervad el a szlovák nynkus, hogy bukik el a szlovákság, aminthogy a szlovák néppárt pozitív programmja csak a csehek elleni istentelen izgatásban merül ki. Aki ma azt állítja, hogy a szlovákoknak a magyarok alatt jobb dolguk volt, mint a csehek alatt, az csal és félrevezeti a világot. Mert először is nem vagyunk a csehek alatt, hanem velük egyenrangúak vagyunk(???) és ha a csehekkel való testvéri együttélésbe a magyaron hatalombitorlók nem tudnak beilleszkedni, arról mi nem tehetünk. Akinek a magyar kedvesebb, mint a cseh, aki a népgyűléseken nyilvánosan szólítja fel a népet, hogy kaszákkal kell a csehek ellen menni, az nem lehet jó szlovák, az magyar áruló, legyen az akár a „Slovák“ szerkesztője, akár pedig a „néppárt vezére“. Azt hisszük, hogy ezek után Hlinka minden összeköttetést megszakít Szamekékkel és megadja nekik a méltó választ A fó-Kassandra, a „St. Dennik“ sem marad el az újabb bomlási hírekkel és ezúttal Dr. Gazik képviselőre hivatkozik, aki szíve mélyéből elítélve Tukáék tevékenységét, a legközelebbi időben lemond mandátumáról és formálisan is kilép a néppártból, amely „hűtlen lett eredeti programmjához“. Dr. Gazik példáját állítólag mások is követni fogják. 4 Kubovcsik Andor öngyilkossági kisérlete a fogházban" Megírtuk, hogy az ungvári törvényszék négyes tanácsa halált okozó súlyos testi sértés miatt három évi börtönre ítélte Kubovcsik Andort. Szombaton délután az a hír terjedt el a városban, hogy Kubovcsik Andor a törvényszék fogházában öngyilkosságot követett el. Kubovcsik ugyanis egy nyitott ablak előtt hirtelen kiugrott kísérői közül és átvetette magát az ablak párkányán. A börtönőrök azonban résen voltak és az utolsó pillanatban elkapták Kubovcsik bokáját, aki fejjel lefelé csüngött a 4—5 méteres mélység fölött. Az őrök ezután cellájába kísérték az elkeseredett embert, akire ezután majd kettőzött éberséggel vigyáznak. A nagyzalacskai gyilkos vádlottjai 5 évi börtönre siették (Saját tudósítónktól.) A nagyzalacskai gyilkosság ügyében tegnap éjszaka fél 2 órakor hirdette ki az esküdtbíróság ítéletét. A tárgyalás érdekessége az orvosszakértők és az ügyész vitája volt. Az orvosszakértők kihallgatásánál ugyanis dr. Cisek és dr. Ákos a vádlottakra kedvező véleményt adtak. Többek között azt mondották, hogy 2—3 del. a kohol elfogyasztása után az ember beszámíthatatlan állapotban van. Bármennyire logikusnak látszók is cselekedetei, mégsem bírálhatók el úgy, mint egy józan emberé. Az ügyész élesen kikelt ez ellen a vélemény ellen, ami heves vitát idézett aztán elő. A védőbeszédek elhangzása után a bíróság meghozta verdiktjét, amelyben a feltett kérdésekre igennel válaszolt. A szakbíróság ennek alapján öt évi börtönre ítélte Markuska Jánost. A védők felebbezést jelentettek be az ítélet ellen.* A mai esküdtbírósági tárgyaláson Havlicsek törvényszéki bíró elnökölt, a vádat Stary államügyész képviselte A bíróság a kolonitzi rablótámadás ügyét tárgyalta. A vádirat szerint 1922. február 7-én éjszaka Vasziov József és Kendzia Stanislav lengyel munkások behatoltak Ehrlich Herrmann Kolonitz községbeli kereskedő lakásába. A kamra ablakait bezúzták, berohantak a szobába, azután fejszékkel agyba-főbe verték Ehrlich Hermannt és feleségét. Az öreg házaspár vérbefagyva terült el a földön, a rablók erre a lakás kifosztásához láttak. Pénzt, ezüst- és aranyneműéket és negyértékű ingóságot vittek el. A tetteseket a csendőrség letartóztatta, azóta vizsgálati fogságban vannak. A vádirat felolvasása után a bíróság e vádlottak kihallgatására tért át. Vasziov és Kendzia is beismerik a bűncselekményt, csupán az öreg házaspár bántalmazását igyekeztek egymásra tolni. Ehrlich Hermen vallomásában Kendzia Stanislavot nevezte meg bántalmazójául. Felesége hasonló vallomást tett. A bíróság ezután a kérdések megszövegezésére vonult vissza, majd Stary ügyész tartotta vádbeszédét, melyben minősített rablás bűntettében kéri a vádlottakat bűnösnek kimondani. Dr. Fülöp Dezső és Dr. Simkó védők beszédei után az esküdtbíróság verdikthozatalra vonult vissza. Lapzártakor a tárgyalás még folyt. A kormány intézkedései a tömeges munkás elbocsátások korlátozására Kassán ez évben több mint ezer bérkeresetet tárgyalt az iparhatóság. (Saját tudósítónktól.) A Csehszlovákiában pusztító krízisnek egyik legsúlyosabb megnyilvánulása volt az üzembeszüntetésekkel kapcsolatban eszközölt tömeges munkáselbocsátás. Máról holnap a csehországi és szlovenszikoj gócoknak a gazdasági krizisnek egy-egy erősebb lökése miatt ezrével bocsátották el a munkásokat és sokszor a felmondási időt sem respektálták. Az ipari üzemek leromló anyagi helyzete bár érthetővé, de semmiesetre sem tette indokolttá a törvényellenesen történő munkás elbocsátást. Konjcén a gazdasági krízis itt vázolt következményei szintén jelentkeztek. munkaadók az ipartörvény kifejezett rendelkezései ellenére a törvényes felmondási idő betartása nélkül számtalan esetben bocsátották el munkásaikat és alkalmazottaikat. Csak az elsőfokú iparhatósághoz érkezett be jóval több, mint ezer bérkereset. Keresetek túlnyomó részében megállapítható volt, hogy az elbocsátott munkás vagy alkalmazott jogos követelést támasztott munkaadójával szemben. Az iparhatóság ezernél több bérkeresetben hozott ítéletet, melyet a munkaadók, dacára annak, hogy az ipartörvény kétségbevonhatatlanul igazolhatta az ítélet jogoságát, időnyerés céljából megfelebbezték. A munkaadóik egy részének törvényellenes eljárásával szemben a munkások és alkalmazottak sok esetben szintén túlzott igénnyel, őket meg nem illető felmondási idő vagy végkielégítés iránti követeléseket támasztottak. Már régóta esedékesnek mutatkozott a mai viszonyokra alig alkalmazható ipartörvény bérrendelkezéseinek megváltoztatása. A kormány úgy látszik számolt az adott helyzettel és az egyre növekedő munkanélküliség veszélyétől tartva, elhatározta, hogy az ipartörvényt kiegészítő rendeletet bocsát ki, melyben precizírozni fogja a munkás elbocsátások kérdését, különös tekintettel az ipari krízis következtében előállott helyzetre.Prágai jelentés szerint a rendelet tervezete már elkészült s a következő lényeges pontokat tartalmazza: 1. Ha egy munkaadó, aki 1922. január 1-én üzemében legkevesebb 20 munkást vagy alkalmazottat (állandó) foglalkoztatott, üzemét jelentékenyen redukálni vagy teljesen beszüntetni akarja, tartozik ezen szándékáról az illetékes iparfelügyelőséget értesíteni és tartozik a tervbe vett üzembeszüntetés vagy redukálás keresztülvitelének módjáról az üzemi tanáccsal vagy a bizalmi férfiakkal azonnali tárgyalásokat kezdeni. Amennyiben a munkaadó és munkás közötti viszont szakszervezet által aláírt kollektív szerződés szabályozza, a munkaadó köteles a szakszervezet képviselőit is bevonni a tárgyalásba. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a munkaadó a munkabéreket vagy fizetéseket le akarja szállítani. 2. Ha a munkaadók és munkások, illetve munkásszervezet képviselői közötti tárgyalások nem végződnek eredménnyel, a felek bármelyike az üzemi tanácsokról szóló törvény alapján működő döntőbírósághoz fordulhat. 3. A harmadik pont a döntőbíróság kompetenciáját határozza meg. 4. A döntőbíróság megkísérli a tárgyalófelek közötti békés megállapodást létrehozni. Különösen kötelessége a döntőbíróságnak, hogy az üzemi termelés korlátozását, amennyire azt az üzem gazdasági helyzete megengedi, megakadályozza, másrészt, hogy az üzem alkalmazottjai legalább részben továbbra is megmaradjanak a vállalatnál oly módon, hogy a munkát a hét egyes napjaira vagy a nap bizonyos óráira korlátozzák. Ha az alkalmazottaknak a munkából való elbocsátása kikerülhetetlen ,a döntőbíróság feladata lesz elbocsátandó munkások számát és az elbocsátás módját illetően megfelelő megállapodást létesíteni. 5. Ha a döntőbíróság nem képes a feleket egyezségre lelni, akkor a döntőbíróság a célirányosnak látott intézkedésekről önálló véleményt készít, amelyet 3 napon belül kikézbesít mindkét félnek. A rendelet további pontjai a döntőbíróság utasításainak végrehajtásáról szólnak, valamint a 7. §. hangsúlyozza, hogy ez a rendelet nem alkalmazható állami üzemeknél. A rendelet keresztülvezetésével a népjóléti minisztret bízzák meg. Berlinben Berlin, szept. 24. (Saját tudósítónktól). Oderbergnél léptem át a német határt. Az első érdekes látvány, hogy azok az utasok, akik Csehszlovákiában harmadosztályú gyorsvonattal utaztak, most könnyed eleganciával elsőosztályú kocsiban igyekeznek Berlin felé. Nem is csoda a kényelem utáni vágyakozás. Hiszen 732 márkáért (nem egészen 17 csehszlovák korona) a leggyorsabb német vonaton, D. vonaton juthat el Berlinbe a csehszlovák halandó. Nagy könnyedséggel szállhatnak föl azért is, mert majdnem mindenki csomag nélkül jön. A jó valutájú utasok arra számítanak, hogy majd Berlinben finoman kiöltözködve és nagy csomaggal mennek vissza a határon. A számításukba azonban néha egy kis csalódás vegyül, mert némelyik utasnak az útlevelébe a finánc vagy azt írja be, hogy bőrtáskával utazik, vagy pedig, hogy nem volt az utasnak csomagja. A német fővárosban. A tizenhét csehszlovák koronáért egész éjszaka lehet utazni s reggel felé robog be a vonat a Friedrich-pályaudvarra.Ma Berlinről beszélnek legtöbbet az egész világon. A militaristák nemrégiben mint az imperializmus központját emlegették, ahonnan dirigálni fogják a félvilágot, — most, négy esztendő múlva pedig úgy emlegetik, mint az idegenek Eldorádóját.Minő különbség a Zenith és Nadir között. A berlini hadimúzeumban láthatjuk még a militarizmus vezéralakjait, tábornokokat és más nagy katonákat,továbbá ágyukat és katonai repülőgépeket, a múzeum képei még nagy csatákat ábrázolnak, ha azonban a múzeum ablakán kitekintünk, órahosszat sem láthatunk az utcán egyenruhás embert. A munkának, a békének, a belföldiek összegyűjtött keserűségének központja és a külföldiek örömtanyája ma ez a város, amely a sok ellentét között is haladni fog a jobb sors s a megérdemelt boldogulás felé. A külföldiek paradicsoma. A mulatók,bárok, színházaik tömve vannak külföldiekkel. Amikor az ember az utcán sétál, mindenütt hallani hangokat, amelyek a drágaságot emlegetik. A berliniek általában azt gondolják, hogy az elkövetkező tél borzalmai semmivel sem maradnak alant a háborús télnél. 1600 márka a dollár, kiáltja a rikkancs és ez a kiáltás azt jelenti, hogy a kereskedők ismét emelik az árakat. A jó valutájú külföldi azonban nem törődik ezzel. 6000 márka a pezsgő ára a bárban. Nem tesz semmit. A külföldi vendég egy jó szórakozásért nyugodtan kifizeti az ötvenezer márkás cechet, amikor félig meztelen táncosnőket láthat. A berlini ilyenkor dühében a fogait szívja, hiszen neki a puncsra is alig telik. A külföldiek az'állami operaház jegyeit csak háromszoros árért kaphatják. Idegennek egy állóhely ára rendszerint 1000 márka. Még ezt sem sokalják a boldog idegenek, hiszen az aznap esteli előadásokra a háromszoros árak mellett sem lehet jegyet kapni. A komoly előadásoknak leginkább berlini a nézőije. Az állami drámai színházban Per Gynt játszik, az operettszínházban nagy sikere van a Madame Pompadournak. Az idegenek szívesebben mennek el a cielekbe (tánchelyek) vagy pedig a színházakba, mert orfeumokban és varietékben bizony gyakran gúnyolják őket. Berlinben szóbeszéd tárgya, hogy a berlini saját szülővárosában sem tudja már megtalálni az utcákat, mert mindenütt orosz -és másnyelvű felírások vannak. A vicclapok gúnyosan ábrázolják a külföldi franciát és belgát, akik rongyos ruhában jönnek át a határon, visszafelé azonban már mint világfiak mennek. A berlini szállodákban valóban gyakran találni eltépett és rongyos ruhadarabokat, amelyeket a külföldiek hagynak ottan. A hotelekben sokat elkérnek a külföldiektől. Volt olyan csehszlovákiai illetőségű nászpár, amelyik egy napi szállásért 4000 márkát is fizetett. A 3000 márkás szobaár pedig mindennapi dolog. Ezeket az árakat azonban csak olyan idegenek fizetik, akik szórhatják a pénzt. A szerényebbek penziók után néznek. Charlottenburgban például a Penzion Knopban, amely meglehetősen elegáns hely, jó ellátásért és lakásért 350 márkát ikérneik, ami nem több naponta mint 8 csehszlovák korona. Általában elegáns helyeken 400—450 márkáért meg lehet vacsorázni és ebédelni. A szövetek és iparcikkek árát dollár és az angol font után számítják. Még így is olcsók az árak, de természetesen csakis a külföldinek. A belvárosban a legnagyobb szabócégnél angol szövetből való öltöny 50.000 márkába kerül. A legfinomabb felöltőt 42.000 márkáért készítik. 5400 márka az ára az elsőrangú cipőnek. Bőrkertyűt 1250 márkáért kapni. Egy féltucat nyakkendőt adnak 6700 márkáért. 3050 márkáért ugyancsak féltucat harisnyát kaphat a vevő. 3100 márkáért hat darab selyemzsebkendőhöz juthat az elegáns külföldi, öt darab finom puhagallér 1250 márka. Zefiring 2800 márka. Orvosi műszerek és általában olyan dolgok, amelyek nem a mindennapi életszükséglethez tartoznak, bámulatosan olcsóak, így egy hőmérő 125 márkába kerül, ami nem több, mint 2 és fé. csehszlovák korona. Az idegenek általában a Friedrichstrassén vásárolnak. Ezek a kereskedők azután nagyszerűen tudják, hogyan fizettessék meg áruikat. A külföldi persze minden árat megfizet, hiszen neki akármilyen sokat is számít a kereskedő, még mindig minden olcsó. A száguldó autók is külföldieket visznek. Valóban a legkényelmesebb dolog öt csszl. koronáért a legmesszebb fekvő vidékre eljutni Magyarok Berlinben. A békeállapothoz képest most kevés magyar tartózkodik Berlinben. A diákok a rossz magyar valuta miatt nem tudnak még a német márkával sem versenyezni -és inkább Bécsben tanulnak. Emigránsok sem igen vannak itt. Érdekes,hogy a kormány, amely az orosz emigránsoknak a legteljesebb mozgási szabadságot megadta, milyen tartózkodóan viselkedik a magyarokkal szemben. Egyszerűen nem tűrik meg őket. Csakis államának útlevelével tartózkodhatik itten az idegen ember. Találni itt azért nevesebb magyarokat is. Így Zádor Dezső, a budapesti operaház művésze, a nagyoperának vendége. A legkeresettebb festők egyike a siketnéma Tihanyi. Mátray eredeti bábjátékaival még mindig szórakoztatja a berlinieket. Herczog Györgyöt, a budapesti zeneakadémia legkiválóbb volt növendékét is mindenütt ismerik. Amit nem mindenütt láthatunk. Az éjjeli Berlin rendkívül érdekli a külföldit. Ez nem is olyan, mint másutt. Az utcán kóborló külföldit magával cipeli a Schlepper — a baccaratjátékhoz, a „fehér macskákhoz“ (meztelen táncosnők) és az ópiumbarlangba. Ezeket a helyiségeiket a rendőrség, ha tudomása van arról, rögtön bezáratja, aminek arc után eredménye az, hogy máshol ütik föl tanyájukat. Kívülről mintha egy fehérneműüzlet volna, betuszikolja azonban a sohilepper az egyik ajtón a külföldit és máris ott van, ahol a belépés maga 15—20 ezer márkába kerül. A baccaratnál azonban, ott hagyhatja utolsó márkáját is. A forradalom óta a homoszexuálisok egész szabadon mozognak. Lapjuk is ivan, a Freundschaft.Kevés berlini lap van, amelynek olyan sok hirdetése volna, mint éppen ennek a lapnak. A homoerotikusok Berlin legelegánsabb cukrászdáiban, kávéházaiban és klubjaiban találkoznak. A homoszexuálisok bálja, külön érdekessége a fővárosnak. Férfiak jelennek meg ezeken a bálokon, kifestve és női ruhába öltözve s ugyancsak férfivel festik a sdhimmyt. Viszont nők férfiruhában jelennek meg és a hasonló neműekkel foglalkoznak. Éjjel egy óra tájban pedig különösen a Friedrichstrasséni férfiak várják, hogy valamelyik homoszexuális férfi megszólítsa őket... Nemzetközi város ma Berlin. -Lépten-nyomon idegen nyelven beszélnek az emberek. Valaha örültek itt a nagy idegenforgalomnak, ma más világ van. Elkeseredve mondják a németek, hogy kénytelenek már maguk is a vendéglőkben idegen kiejtéssel s rosszul beszélni németül, ha azt akarják, hogy a pincér őket rendesen kiszolgálja... Dr. Strauszmann József. szues- UZEN A MEDVÉHEZ PC-wtoa no. A p&MKit menta mellett Stőrm«ánrk legolcsóbb bevásárlási forrása. OO 9621