Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)

1923-04-01 / 76. szám

LXXXV évfolyam, 76 szám Ára 2 korona 1923. Húsvéti szám. JearsonxJőség és kiadóhivatal: Koíice-KosM, Fő­ utca 64. AtessiaL (Nem­esi szinházzal szemben.) Telefonax&m: 183. t ■ •­o­­­o­s­e Megjelenik naponta: oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR KÖVES HI­AS Előfizetési díjak helyben és vidéken: f^p egén 216 korona, félévre 10« korona, negyedévre 3+ koronás egy hónapra 20 korona. — Egyes szám Ara 2 korona. ■ Ill Win III.......«min­—in BMimrl Mai számunk huszonnégy oldalas különálló ünnepi melléklettel 34 oldal A világpolitika útja A heti politikai elmefuttatásunkat újból Lloyd George cikkének kivonatos közlésé­vel kezdjük meg. Lloyd George ugyanis a ma élő politikusok legnagyobbika, így minden szava roppant súllyal nehezedik a világ politikai életének serpenyőjébe és legalább­is illik róla gondolkodni Lloyd George legutóbbi cikkében az angol választásokkal kapcsolatosan a választási rendszerekről elmélkedik. Bevezetésként a demokráciá­ról beszél, amelyet „modern kísérletnek“ nevez. Anglia 1917-ben próbálkozott csak meg evvel a demokráciával. Amíg ugyanis az Egyesült Államokban, Franciaország­ban és Olaszországban már hosszú évtize­dek óta bevezették az általános, titkos, egyenlő választójogot, addig Angliában csak a gyarmatokon merték bevezetni, míg az anyaállamban most sem vitték tel­jesen keresztül, bár 1917-ben nagy lépés történt a demokrácia irányában. Az 1832-iki választási reform előtt a lakosságnak csak három százaléka volt választó. Az 1832-iki törvény hosszú harcok után 4,5 százalékra emelte fel a választók számát. Ez a szám nevetségesen kigúnyolja a demokráciát. Egy Disraelinek kellett jönnie, hogy végre 9 százalékot tegyenek ki a választók. Gyű­lölték is ezért a forradalmi tettéért Disrae­­lit az arisztokraták. Gladstone hatalmas zsenije és bátorsága 16 százalékra emelte fel a választók számát. Majdnem állásába került. Ez a szám megmaradt a világhábo­rúig. Tehát a lakosság 16 százaléka által a parlamentbe küldött képviselők döntöttek 1914-ben a háború felett, vagyis a lakos­ságnak egyhatoda, a felnőtteknek egyhar­­mada. Milliók harcoltak és millióknak nem volt egy szavuk annak az országnak kor­mányzásában, amelyért szenvedtek és meghaltak. Ezen akart segíteni a kormány, amikor 1917-ben kiterjesztette a választó­jogot. A nagyobb szám nagyobb közönyt váltott ki; amíg 1910-ben a választók 92 százaléka jelent meg az urnák előtt, addig 1918-ban a választóknak csak 64 százaléka szavazott, tehát a választói jogosultsággal bírók közül éppen ötmilliót annyira nem érdekelte hazája sorsa, hogy még szavazni sem helyzet tartotta szükségesnek. Ugyanez a Amerikában. Franciaországban még rosszabb viszonyok uralkodnak. Olaszországban meg pláne megdöbbentő a közöny. A németeknél 89 százalék szava­zott le. Ez a közöny gondolkodóba ejti Lloyd Georgot. Mert a mai angol parla­mentet az összválasztók egynegyede vá­lasztotta meg. Ez roppant groteszkül hat. Egy jól megszervezett politikai párt, még ha kisebbségben is van, egyrészt agilitásá­val, másrészt a választók közönye útján Anglia nyakára ülhet és olyan törvénye­ket hozhat parlamenti többségével, amelye­ket Angliában a lakosság tömege egyálta­lában nem akar. Erre példát is hoz fel Lloyd George. A munkáspárt egyik leghangosabb képviselője a magántulajdon megszüntetésére adott be javaslatot. Ez a javaslat ma még megbukott, De tekintettel arra, hogy ép­pen a szocialista választók száma a leg­utóbbi négy év alatt milliókkal szaporo­ És elsötétült az Égbolt, mert az Isten­nek Fia meghalt, hogy harmadnap fel­támadjon! Mert az igazság győz és a szeretet örök! S azóta köztünk él! Hitünk fejedelme és szenvedéseink megváltója lett! S az ő példája, a mi igazi hitünk! Óh milyen borzasztó volna e hit nél­kül! Hiszen akkor nem világosodnék meg soha az égbolt s lelkünkben soha se lenne tavasz! E nélkül a hit nélkül nem látnánk meg soha, hogy a megváltás nagy munkája egy percre sem állt meg, hogy azokat a jókat, akik az emberiség megváltásán fáradoznak az a szeretet mozgatja, amit ő hozott le nekik a földre! „Egyik le­törül egy könnyet, másik előre tolja a tudományt, harmadik öntudatra éb­reszti alvó nemzetét, negyedik homok­szemet hord a tökéletesedés nagy mű­véhez“. E nélkül a hit nélkül a halál egy bor­zalmas valóság lenne, amely eltemet mindent, ami Ige, ami eszme, s mind­azt, amit a szeretet alkot! E nélkül a hit nélkül nem találnánk a kétségbeesés óráiban vigasztalást hott, jól szervezettségükkel hamarosan többséget alkotnak a parlamentben, átve­szik az uralmat és olyan törvényeket hoz­nak, amelyek csak a szocialista munkások­nak a kommunizmussal kacérkodó része előtt kedves, míg Anglia lakóinak nagy többsége a magántulajdon alapján áll. Ily kegyetlenül bosszulja meg magát a közöny, amely a választók egy részét eltölti és az urnáktól távoltartja. Lloyd George elme­futtatását minden józan politikusnak meg kell szívlelnie. A választásokról szóló fej­tegetés után egészen természetesnek talál­ja mindenki, hogy a jugoszláv választások által eredményezett helyzettel foglalkoz­zunk. Pasics ugyanis „radikális párt“ néven alakította meg kormánypártját. Ez a párt többséget kapott ugyan, de nem abszolút többséget, úgy hogy Pasicsnak most vala­melyik nagyobb párttal koalícióban kell egyesülnie. A pártja bukását Pasics annak köszönheti, hogy mindig csak ígért, de nagyhangú ígéreteiből semmit sem váltott be. Ennek az lett az eredménye, hogy csak Szerbiában szavaztak pártjának jelöltjeire, míg a nemzetiségi vidékeken mindenütt csúfosan megbukott, így most Pasiccsal szembenáll a horvát párt Radiccsal, a szlo­vén-német párt Koroseccel s a muzulmán párt Spahóval az élén. Nagy pártjuk van a demokratáknak is, akikkel a választások előtt együtt kormányozták a SHS­ államot. De a két párt annyira összeveszett egy­mással és annyira gyűlölik egymást, hogy Pasics már végigtárgyalt az összes nem­zetiségi pártvezérekkel, de a demokraták­kal még nem állott szóba. A magyarok megint politikai baklövést követtek el. Ki­mondották a passzív rezisztenciát és nem állítottak sehol jelöltet, így a magyarság­nak a most lefolyó politikai tárgyalásokon semmi szerepe sincs. Ha csak néhány kép­abban, hogy erények szeretetét, a bűnnek üldözését, az erkölcs tisztaságát s kö­telességeit egyik nemzedék a másiknak adja át „mindig szaporítva a nemzeti szellem kincseit és a tapasztalásnak okulásait“. E nélkül nem hinnénk a feltámadás­ban! Pedig a feltámadás igaz, amint hogy igaz az, hogy holnap van! A test elvál­tozik és uj szervezetnek ad életet! A lélek felszabadul az anyag bilincseitől s megjelenik az utódok előtt mint oku­lás, mint vigasz, mint kötelesség, sze­retet! Megjelenik, hogy valóra váltsa az igazság győzelmét és megtartsa a maga örökéletűségében a szeretetet. — Ne féljetek tehát meggyötört lel­kű testvéreim! Ő feltámadott. S az ő feltámadásával úrrá lett a jó, a földön! Ne féljetek ti kishitű emberek. Örök szenvedés nincs! A gonoszság, az ár­mány, a bűn győzelme mindig csak lát­szólagos, csak pillanatnyi, mert van feltámadás, mert az igazság mindig győz és a szeretet örök! (Rimavska Sobota-Rimaszombat). viselője volna is a magyarságnak, akkor ezek a képviselők most akár a kormány­párt, akár az ellenzék oldalán vízumukat igen drágán értékesíthetik. A magyaroknak most csak egy reményük van, hogy Pasics kénytelen lesz hamarosan újból kiírni a választásokat, mert szinte lehetetlenség elképzelni, hogy Pasics a nemzeti kisebbségek bármelyik csoportjával meg tudjon egyezni. Minden párt ugyanis a választásokba legszélsőbb soviniszta követeléseit vitte be. Pasics a szerbeket, Radics a horvátokat és így mindegyik pártvezér a maga nemzetiségét lázította fel a másik ellen. Ha most például Pasics és Radics kiegyeznének egymással, saját népük felgerjedt haragja sodorná le őket a vezéri polcról. Ezért Pasics nem fog tudni megfelelő többséget összehozni a par­lamentben és kénytelen lesz új választáso­kat­ kiírni, amely választások alkalmával a pártok úgy fogják programmjukat össze­állítani, hogy egymással blokkban egyesül­hessenek. Ezen a választáson a magyarok is részt fognak venni, annál is inkább, mert ezen a választáson megbukott a jugoszláv állameszme. Kitűnt ugyanis, hogy a szerbek, szlovének, horvátok, magyarok, németek, románok, dalmaták, muzulmánok, montenegróiak, al­bánok és olaszok területéből nem lehet egy­séges államot alkotni, legfeljebb konföderá­ciót. Ez a konföderáció három népre tá­maszkodik: a szerbre, horvátra és szlo­vénre, úgy azonban, hogy a nemzeti kisebb­ségek is teljes szabadsághoz jutnak. Ezt nem akarja megérteni Románia. S bár az ő országa is számos nemzetiség­ből áll mozaikszerűen összetoldva, mégis a románok akarnak erőszakkal a többi fölé kerekedni. Ezt a célt szolgálja az új alkot­mányreform, amelyet a kamarában nagy botrányok, veszekedések és verekedések után elfogadtak. A kormánynak sikerült ezt a javaslatot minden legkisebb változtatás nélkül keresztülhajszolni. A román közvé­lemény most abban bízik, hogy a király nem fogja ezt a nagy skandalumok árán megszavazott törvényjavaslatot szentesí­teni. Ez a remény azonban igen gyenge ala­pokon nyugszik, mert nem valószínű, hogy Bratianu ne kérte volna ki előre a király jóváhagyását ilyen roppant fontos törvény­­javaslathoz. A király tehát ráüti a pecsétet. Egészen más kérdés azonban, hogy milyen pecsétet ad a gyakorlati élet próbája és milyen irányba fordítja a belső állami élet rendjét. Ha nem válik be, papiroson marad. Ez a nagy és erőszakos törvények sorsa. Amíg Keleteurópában a győző államokat pusztán a nemzetiségi, a kisebbségi kérdés foglalkoztatja, addig a legyőzött államok minden igyekezete abban merül ki, hogy az ország rendjét megteremtsék, így Bulgáriában nagy gondot okoz a különféle terrorista frakciók és­ akciók fékentartása és elnyo­mása. Az egyes anarkista csapatok még Szófiában is incidenseket idéznek elő, az ország területén pedig egyenesen terrori­zálják a lakosságot. A szófiai rendőrség a nyugtalankodó és másokat nyugtalanító elemeket le akarta tartóztatni, azonban ezek an­yira ellenszegültek a rendőrség­nek, hogy összeütközés keletkezett közöt­tük és a rendőrség között. Jangoriban for­mális csata támadt közöttük, amelynek az lett a szomorú eredménye, hogy az anar­­kisták közül tizenegyen, a rendőrök közül egy meghalt. Többen mindkét oldalon sú­lyosan megsebesültek. A kormány szigorú parancsokat adott ki a rend és nyugalom biztosítására. Magyarországon az egyetemi hallgatók okoznak gondot a kormánynak. Bethlen miniszterelnök teg­nap délben fogadta az egyetemi ifjak kül­döttségét Nádassy országos főkapitány je­lenlétében, akikkel közölte a miniszterelnök a március hó 15-én történt incidens ügyé­ben megindított vizsgálat eredményét. Az egyetemi ifjak vezetősége az eddigi pana­szokat újakkal toldotta meg, kérve a mi­niszterelnököt, hogy nyújtson védelmet az egyetemi ifjaknak utcai támadások ellen. Ez azt jelenti, hogy az u. n. tányérsapká­soknak ma nem igen nyílik alkalmuk a rend felbontására. Éppen ez a körülmény, vagyis az ország belső békéjének biztonsá­ga, viszi Bethlen miniszterelnököt arra, hogy körutazást tegyen a különféle hatal­maknál. Az első útja Prága lesz, hogy előkészítse ott egy külföldi kölcsön­nek felvételét. Erre a külföldi kölcsönre Magyarországnak égető szüksége van. Prágából majd Párisba és Londonba uta­zik Bethlen és csak azután kerül a kisan­­tant többi államainak látogatására a sor. Érdekes, hogy Bethlennek Prágába való utazásának hírét elsőnek a „Kassai Újság“ közölte, melyet kevésbbé jólértesült lapok megcáfolni törekedtek, ma azonban ők is kénytelenek elismerni, hogy Bethlen ko­molyan gondol Prágának meglátogatására. Oroszországban is igen megnehezült az idők járása. ’Lenin komolyan megbetegedett. Legutolsó táv­irataink szerint elméje teljesen elborult. A jobb karja és jobb lába megbénult. Feltámadáskor írta: ÜK. TÖRKÖLY 1ÓZSEF. szétküldések! Ajánlja dnsass felszerelt raktárát speciális cikkekben. SSCISZALSMÓ és más brueyes gyári szánva kalapok. SZOLID ÁRAK! :: WEISS es ADLER URI DIVATt­ZLET UZHOROD UNGVÁR Pontos kiszolgálás! Férfi selyem fehérnemű a legizlé­­sesebb kivitelben. Vállalja complett kelengyék elkészítését mérték után. Állandó újdonságok!

Next