Kassai Ujság, 1923. április-június (85. évfolyam, 76-147. szám)
1923-04-01 / 76. szám
LXXXV évfolyam, 76 szám Ára 2 korona 1923. Húsvéti szám. JearsonxJőség és kiadóhivatal: Koíice-KosM, Fő utca 64. AtessiaL (Nemesi szinházzal szemben.) Telefonax&m: 183. t ■ •oose Megjelenik naponta: oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR KÖVES HIAS Előfizetési díjak helyben és vidéken: f^p egén 216 korona, félévre 10« korona, negyedévre 3+ koronás egy hónapra 20 korona. — Egyes szám Ara 2 korona. ■ Ill Win III.......«min—in BMimrl Mai számunk huszonnégy oldalas különálló ünnepi melléklettel 34 oldal A világpolitika útja A heti politikai elmefuttatásunkat újból Lloyd George cikkének kivonatos közlésével kezdjük meg. Lloyd George ugyanis a ma élő politikusok legnagyobbika, így minden szava roppant súllyal nehezedik a világ politikai életének serpenyőjébe és legalábbis illik róla gondolkodni Lloyd George legutóbbi cikkében az angol választásokkal kapcsolatosan a választási rendszerekről elmélkedik. Bevezetésként a demokráciáról beszél, amelyet „modern kísérletnek“ nevez. Anglia 1917-ben próbálkozott csak meg evvel a demokráciával. Amíg ugyanis az Egyesült Államokban, Franciaországban és Olaszországban már hosszú évtizedek óta bevezették az általános, titkos, egyenlő választójogot, addig Angliában csak a gyarmatokon merték bevezetni, míg az anyaállamban most sem vitték teljesen keresztül, bár 1917-ben nagy lépés történt a demokrácia irányában. Az 1832-iki választási reform előtt a lakosságnak csak három százaléka volt választó. Az 1832-iki törvény hosszú harcok után 4,5 százalékra emelte fel a választók számát. Ez a szám nevetségesen kigúnyolja a demokráciát. Egy Disraelinek kellett jönnie, hogy végre 9 százalékot tegyenek ki a választók. Gyűlölték is ezért a forradalmi tettéért Disraelit az arisztokraták. Gladstone hatalmas zsenije és bátorsága 16 százalékra emelte fel a választók számát. Majdnem állásába került. Ez a szám megmaradt a világháborúig. Tehát a lakosság 16 százaléka által a parlamentbe küldött képviselők döntöttek 1914-ben a háború felett, vagyis a lakosságnak egyhatoda, a felnőtteknek egyharmada. Milliók harcoltak és millióknak nem volt egy szavuk annak az országnak kormányzásában, amelyért szenvedtek és meghaltak. Ezen akart segíteni a kormány, amikor 1917-ben kiterjesztette a választójogot. A nagyobb szám nagyobb közönyt váltott ki; amíg 1910-ben a választók 92 százaléka jelent meg az urnák előtt, addig 1918-ban a választóknak csak 64 százaléka szavazott, tehát a választói jogosultsággal bírók közül éppen ötmilliót annyira nem érdekelte hazája sorsa, hogy még szavazni sem helyzet tartotta szükségesnek. Ugyanez a Amerikában. Franciaországban még rosszabb viszonyok uralkodnak. Olaszországban meg pláne megdöbbentő a közöny. A németeknél 89 százalék szavazott le. Ez a közöny gondolkodóba ejti Lloyd Georgot. Mert a mai angol parlamentet az összválasztók egynegyede választotta meg. Ez roppant groteszkül hat. Egy jól megszervezett politikai párt, még ha kisebbségben is van, egyrészt agilitásával, másrészt a választók közönye útján Anglia nyakára ülhet és olyan törvényeket hozhat parlamenti többségével, amelyeket Angliában a lakosság tömege egyáltalában nem akar. Erre példát is hoz fel Lloyd George. A munkáspárt egyik leghangosabb képviselője a magántulajdon megszüntetésére adott be javaslatot. Ez a javaslat ma még megbukott, De tekintettel arra, hogy éppen a szocialista választók száma a legutóbbi négy év alatt milliókkal szaporo És elsötétült az Égbolt, mert az Istennek Fia meghalt, hogy harmadnap feltámadjon! Mert az igazság győz és a szeretet örök! S azóta köztünk él! Hitünk fejedelme és szenvedéseink megváltója lett! S az ő példája, a mi igazi hitünk! Óh milyen borzasztó volna e hit nélkül! Hiszen akkor nem világosodnék meg soha az égbolt s lelkünkben soha se lenne tavasz! E nélkül a hit nélkül nem látnánk meg soha, hogy a megváltás nagy munkája egy percre sem állt meg, hogy azokat a jókat, akik az emberiség megváltásán fáradoznak az a szeretet mozgatja, amit ő hozott le nekik a földre! „Egyik letörül egy könnyet, másik előre tolja a tudományt, harmadik öntudatra ébreszti alvó nemzetét, negyedik homokszemet hord a tökéletesedés nagy művéhez“. E nélkül a hit nélkül a halál egy borzalmas valóság lenne, amely eltemet mindent, ami Ige, ami eszme, s mindazt, amit a szeretet alkot! E nélkül a hit nélkül nem találnánk a kétségbeesés óráiban vigasztalást hott, jól szervezettségükkel hamarosan többséget alkotnak a parlamentben, átveszik az uralmat és olyan törvényeket hoznak, amelyek csak a szocialista munkásoknak a kommunizmussal kacérkodó része előtt kedves, míg Anglia lakóinak nagy többsége a magántulajdon alapján áll. Ily kegyetlenül bosszulja meg magát a közöny, amely a választók egy részét eltölti és az urnáktól távoltartja. Lloyd George elmefuttatását minden józan politikusnak meg kell szívlelnie. A választásokról szóló fejtegetés után egészen természetesnek találja mindenki, hogy a jugoszláv választások által eredményezett helyzettel foglalkozzunk. Pasics ugyanis „radikális párt“ néven alakította meg kormánypártját. Ez a párt többséget kapott ugyan, de nem abszolút többséget, úgy hogy Pasicsnak most valamelyik nagyobb párttal koalícióban kell egyesülnie. A pártja bukását Pasics annak köszönheti, hogy mindig csak ígért, de nagyhangú ígéreteiből semmit sem váltott be. Ennek az lett az eredménye, hogy csak Szerbiában szavaztak pártjának jelöltjeire, míg a nemzetiségi vidékeken mindenütt csúfosan megbukott, így most Pasiccsal szembenáll a horvát párt Radiccsal, a szlovén-német párt Koroseccel s a muzulmán párt Spahóval az élén. Nagy pártjuk van a demokratáknak is, akikkel a választások előtt együtt kormányozták a SHS államot. De a két párt annyira összeveszett egymással és annyira gyűlölik egymást, hogy Pasics már végigtárgyalt az összes nemzetiségi pártvezérekkel, de a demokratákkal még nem állott szóba. A magyarok megint politikai baklövést követtek el. Kimondották a passzív rezisztenciát és nem állítottak sehol jelöltet, így a magyarságnak a most lefolyó politikai tárgyalásokon semmi szerepe sincs. Ha csak néhány képabban, hogy erények szeretetét, a bűnnek üldözését, az erkölcs tisztaságát s kötelességeit egyik nemzedék a másiknak adja át „mindig szaporítva a nemzeti szellem kincseit és a tapasztalásnak okulásait“. E nélkül nem hinnénk a feltámadásban! Pedig a feltámadás igaz, amint hogy igaz az, hogy holnap van! A test elváltozik és uj szervezetnek ad életet! A lélek felszabadul az anyag bilincseitől s megjelenik az utódok előtt mint okulás, mint vigasz, mint kötelesség, szeretet! Megjelenik, hogy valóra váltsa az igazság győzelmét és megtartsa a maga örökéletűségében a szeretetet. — Ne féljetek tehát meggyötört lelkű testvéreim! Ő feltámadott. S az ő feltámadásával úrrá lett a jó, a földön! Ne féljetek ti kishitű emberek. Örök szenvedés nincs! A gonoszság, az ármány, a bűn győzelme mindig csak látszólagos, csak pillanatnyi, mert van feltámadás, mert az igazság mindig győz és a szeretet örök! (Rimavska Sobota-Rimaszombat). viselője volna is a magyarságnak, akkor ezek a képviselők most akár a kormánypárt, akár az ellenzék oldalán vízumukat igen drágán értékesíthetik. A magyaroknak most csak egy reményük van, hogy Pasics kénytelen lesz hamarosan újból kiírni a választásokat, mert szinte lehetetlenség elképzelni, hogy Pasics a nemzeti kisebbségek bármelyik csoportjával meg tudjon egyezni. Minden párt ugyanis a választásokba legszélsőbb soviniszta követeléseit vitte be. Pasics a szerbeket, Radics a horvátokat és így mindegyik pártvezér a maga nemzetiségét lázította fel a másik ellen. Ha most például Pasics és Radics kiegyeznének egymással, saját népük felgerjedt haragja sodorná le őket a vezéri polcról. Ezért Pasics nem fog tudni megfelelő többséget összehozni a parlamentben és kénytelen lesz új választásokat kiírni, amely választások alkalmával a pártok úgy fogják programmjukat összeállítani, hogy egymással blokkban egyesülhessenek. Ezen a választáson a magyarok is részt fognak venni, annál is inkább, mert ezen a választáson megbukott a jugoszláv állameszme. Kitűnt ugyanis, hogy a szerbek, szlovének, horvátok, magyarok, németek, románok, dalmaták, muzulmánok, montenegróiak, albánok és olaszok területéből nem lehet egységes államot alkotni, legfeljebb konföderációt. Ez a konföderáció három népre támaszkodik: a szerbre, horvátra és szlovénre, úgy azonban, hogy a nemzeti kisebbségek is teljes szabadsághoz jutnak. Ezt nem akarja megérteni Románia. S bár az ő országa is számos nemzetiségből áll mozaikszerűen összetoldva, mégis a románok akarnak erőszakkal a többi fölé kerekedni. Ezt a célt szolgálja az új alkotmányreform, amelyet a kamarában nagy botrányok, veszekedések és verekedések után elfogadtak. A kormánynak sikerült ezt a javaslatot minden legkisebb változtatás nélkül keresztülhajszolni. A román közvélemény most abban bízik, hogy a király nem fogja ezt a nagy skandalumok árán megszavazott törvényjavaslatot szentesíteni. Ez a remény azonban igen gyenge alapokon nyugszik, mert nem valószínű, hogy Bratianu ne kérte volna ki előre a király jóváhagyását ilyen roppant fontos törvényjavaslathoz. A király tehát ráüti a pecsétet. Egészen más kérdés azonban, hogy milyen pecsétet ad a gyakorlati élet próbája és milyen irányba fordítja a belső állami élet rendjét. Ha nem válik be, papiroson marad. Ez a nagy és erőszakos törvények sorsa. Amíg Keleteurópában a győző államokat pusztán a nemzetiségi, a kisebbségi kérdés foglalkoztatja, addig a legyőzött államok minden igyekezete abban merül ki, hogy az ország rendjét megteremtsék, így Bulgáriában nagy gondot okoz a különféle terrorista frakciók és akciók fékentartása és elnyomása. Az egyes anarkista csapatok még Szófiában is incidenseket idéznek elő, az ország területén pedig egyenesen terrorizálják a lakosságot. A szófiai rendőrség a nyugtalankodó és másokat nyugtalanító elemeket le akarta tartóztatni, azonban ezek anyira ellenszegültek a rendőrségnek, hogy összeütközés keletkezett közöttük és a rendőrség között. Jangoriban formális csata támadt közöttük, amelynek az lett a szomorú eredménye, hogy az anarkisták közül tizenegyen, a rendőrök közül egy meghalt. Többen mindkét oldalon súlyosan megsebesültek. A kormány szigorú parancsokat adott ki a rend és nyugalom biztosítására. Magyarországon az egyetemi hallgatók okoznak gondot a kormánynak. Bethlen miniszterelnök tegnap délben fogadta az egyetemi ifjak küldöttségét Nádassy országos főkapitány jelenlétében, akikkel közölte a miniszterelnök a március hó 15-én történt incidens ügyében megindított vizsgálat eredményét. Az egyetemi ifjak vezetősége az eddigi panaszokat újakkal toldotta meg, kérve a miniszterelnököt, hogy nyújtson védelmet az egyetemi ifjaknak utcai támadások ellen. Ez azt jelenti, hogy az u. n. tányérsapkásoknak ma nem igen nyílik alkalmuk a rend felbontására. Éppen ez a körülmény, vagyis az ország belső békéjének biztonsága, viszi Bethlen miniszterelnököt arra, hogy körutazást tegyen a különféle hatalmaknál. Az első útja Prága lesz, hogy előkészítse ott egy külföldi kölcsönnek felvételét. Erre a külföldi kölcsönre Magyarországnak égető szüksége van. Prágából majd Párisba és Londonba utazik Bethlen és csak azután kerül a kisantant többi államainak látogatására a sor. Érdekes, hogy Bethlennek Prágába való utazásának hírét elsőnek a „Kassai Újság“ közölte, melyet kevésbbé jólértesült lapok megcáfolni törekedtek, ma azonban ők is kénytelenek elismerni, hogy Bethlen komolyan gondol Prágának meglátogatására. Oroszországban is igen megnehezült az idők járása. ’Lenin komolyan megbetegedett. Legutolsó távirataink szerint elméje teljesen elborult. A jobb karja és jobb lába megbénult. Feltámadáskor írta: ÜK. TÖRKÖLY 1ÓZSEF. szétküldések! Ajánlja dnsass felszerelt raktárát speciális cikkekben. SSCISZALSMÓ és más brueyes gyári szánva kalapok. SZOLID ÁRAK! :: WEISS es ADLER URI DIVATtZLET UZHOROD UNGVÁR Pontos kiszolgálás! Férfi selyem fehérnemű a legizlésesebb kivitelben. Vállalja complett kelengyék elkészítését mérték után. Állandó újdonságok!