Kassai Ujság, 1924. október (86. évfolyam, 225-250. szám)
1924-10-01 / 225. szám
LXXIVI. évfolyam, 225. szám. IiIMIWIWi mm.....m ...................I ........ 11 Hl (Kaschauer Zeitung) Szerda—Csütörtök, október 1—2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSIce-Kassa, FS-n. 6«. földszint. (Nemzeti színházzal szemben) Telefon: 183. oooooo Megjelenik naponta, oooooo Felelős szerkesztő: DÍL KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 64 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1 korona. Májusban lesznek a csehszlovák képviselőválasztások A csongrádi bűnpör elsöpri Rakovszky külügyminisztert ? — Hisztériás őrület Bécsben Castiglioni miatt. — Időszakos őrültségben szenvedő vőlegény. — Kassára irányuló leánykereskedelemet lepleztek le Miskolcon Kis képek a nagy politika sötét berkei! 31 Kramárnak igaza van, amikor azt követeli, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó mindazon községeiben, ahol képviselőtestületekben az ellenzéki pártok vannak túlnyomó számban, ott a községek autonómiáját fel kell függeszteni. Mert világos, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón demokrácia uralkodik. A demokrácia a legteljesebb szabadságot jelenti. Vagyis a népnek szabadságában áll azt akarni és kívánni, amit a kormány ráparancsol Minden egyéb: bűn, vétek, hazaárulás és az állam biztonsági pillérei ellen intézett gonosz támadás. S miután minden ellenzék gyanús, megbízhatatlan és fokozottabb mértékben gyanús és megbízhatatlan a nemzeti kisebbségekből álló ellenzék, ezért világos, hogy Kramár nem tehet egyebet, jól felfogott mint a köztársaság, az állam érdekében hogy az ellenzéket szét azt követelni, kell verni, községek autonómiáját fel kell függeszteni és a nemzeti kisebbségeket mérésre kell tanítani . . . M0: * Sokan azt mondhatnák erre, hogy Kramár felfogásában és követelésében valami alaphibának kell lennie, mert a törvény világosan előírja, hogy a városi és községi képviselőtestületekben politizálni nem lehet és hogy a hozott határozatokat a kormány bizalmi közegei felebbezés útján megsemmisítheti. Ez mind sötét beszéd. Mert nem is a politika, a politikai állásfoglalás ellen szól Kramárék nótája, hanem az úgynevezett „erős kezet“ kívánják a községek és városok adminisztrációjában. Mert az csak világos, hogy minden öntudatos Kramár-pártinak arcába kergeti a pirt, amikor azt látja, hogy például a kassai városházán még néhány régi uralombeli magyar tisztviselő dolgozik. Erős kéz kell ide, aki őket kihajítja. Hogy Kassa város közönsége magyar, az nem számit, akik előtt pedig mégis számit, azok hazaáruló magyarónok, akiket vasvillával kell kiszórni a város adminisztrációjából . . .* A román királyi pár Európában körútra indult. Meglátogatta az összes barátságos államokat. Nem kerülte ki tehát a kis Svájcot sem, amely bár roppant barátságban él Romániával, mégis meglepő barátságtalansággal fogadta az ünneplést váró királyi párt. S a svájci lapok nem árultak zsákban macskát, a románok orra alá dörzsölték, hogy cseppet sincsenek elragadtatva ama politika miatt, amelyet a kisebbség ellen folytatnak, sőt ezt embertelennek, kegyetlennek bélyegezték. A román királyt ez a szemrehányás bántóan érintette s hazajövet utasította Bratianut, hogy valamit csináljon, hogy a külföldi közvélemény valahogyan megnyugodjék. Erre Bratianu gondolkodni kezdett, mi az oka annak, hogy az ő kisebbség politikáját mindenütt gyalázzák, míg a szomszédos Csehszlovákia kisebbségi politikáját mindenütt magasztalják, védik és demokratikusnak nevezik, holott lényegében a két politika hajszálnyira egyezik egymással. Itt is, ott is bezárják a kisebbségi iskolákat, vígan virul a cenzúra, a börtönök tele politikai foglyokkal, 80 százalékos magyar és német városokból pár év alatt 90 százalékos román, illetőleg csehszlovák városokat csinálnak, nagyszerűen folynak a telepítésre, dolgozik az adóprés, folyik a kiutasítás, a vagyonelkobzás, az állampolgárság megvonása stb. stb. . . . És mig így tűnődik Bratianu, eszébe jut, hogy Benes ügyesebb, mert ő vizet prédikál és bort iszik, demokráciát szaval és antidemkratikusan kormányoz. Bratianu erre meghagyta az összes kormánypárti lapoknak, hogy a nemzetiségi békéről írjanak nagyszerű szavakat, statisztikai adatokkal bizonyítsák, hogy milyen liberálisan kezeli a kormány az iskolakezdést, rendeletet ad ki a hivataloknak, hogy Románia minden polgárával egyenlően bánjanak nyelv- és valláskülönbség nélkül, a belügyminiszterrel pedig megszünteti, hogy hajlandó a magyarokkal tárgyalni, csak előbb a mostani vezetőket kergessék el s azokat fogadják el vezetőknek, akiket a román kormány kijelöl . . . És a csehszlovák módszer lassan érvényesül Romániában is . . . A román királyi pár legközelebb nyugodtan mehet Svájcba, nem fognak ott már kellemetlenkedni neki, hiszen lesz már Romániában is demokrácia — papíron és a politikusok, államférfiak szájában. Ez megnyugtatja majd a svájciakat is! Száz csszl. korona Zürichben 15.65 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0068 (esett) 10.059 magyar kor. Prágában 4.13 (esett) Egy dollár Prágában 34.00—33.92V Í (esett) Egy csszl. kor. Budapesten 2285—2394 (esett) TERMÉNYPIAC: Egy n búza a bratislavai terménytőzsdén , 190—19S Egy búza a budapesti terménytőzsdén 420—425.000 Az orosz intellektuellek borzadalmas sorsa Hihetetlen rossz a közigazgatás. — A tisztviselők nyugalmát nem szabad zavarni. — A burzsuj egyetemi hallgatók üldözése. Európából nézve az orosz viszonyokat, az ember inkább a képzeletére van utalva s miután Soha nem látott viszonyokat bajos el is képzelni, bizonyos rosszul képzeli el az orosz viszonyokat is. Azzal tisztában voltam, mielőtt Oroszországba mentem, hogy valami egészen mást fogok találni, mint amilyen az a világ, amelyet Európának nevezünk, sőt neveznek az oroszok maguk is s amibe Oroszországot nem értik bele. Hát bizony egészen mást találunk. 5 neon mondhatom, hogy az Európában mindenütt található orosz emigránsok elbeszélése zavart volna meg. Ez a lehetőség nálam nem merült fel, mivel egyetlen orosszal sem találkoztam. Csak éppen tudtam, hogy sok százezer orosz intellektuel van európaszerte valóságos diasporában. Sokszor gondoltam számkivettségem alatt sajnálattal arra, hogy milyen szerencsétlenség arra a sok százezer emberre nézve ez az állapot. Amikor aztán Oroszországba jutottam, látnom kellett, hogy milyen szerencsétlenség ez Oroszországra nézve. A proletárforradalom alaposan végzett az intellektuellekkel, amikor kitűnt, hogy ezek vonakodnak a proletárdiktatúra szolgálatába álllni. Tudvalevőleg soká voltak intellektuelek a polgári háborúk alatt s az üldözés csak akkor kezdődött, amikor az engedelmességet megtagadták, sőt az ellenforradalmat támogatták. Erre a forradalmi kormány eltávolította őket a hivatalokból, sokakat lakóhelyükről. Az eltávozott tisztviselők részben az ellenforradalmi seregekben kerestek oltalmat, részben külföldre szöktek. Voltak azonban olyan foglalkozási ágak, amelyeknek rokonszenves volt a forradalom s igy megmaradtak Oroszországban. Azok közt, akik az ellenforradalmi hadsereghez csatlakoztak, vagy külföldre menekültek, a legnagyobb számban jogászok s bank- s egyéb tisztviselők voltak. Viszont éppen azért, mert az országban polgári háború dúlt s orvosokra a polgári háború frontjain szükség volt, legkevésbbé ezek szökhettek meg. A proletárdiktatúra az orvosokat egyszerűen szolgálatába kötelezte. Arról szó sem lehetett, hogy valaki megtagadja a szolgálatot. A legszabadabban mozogtak eleinte a mérnökök, mert a termelés mindenütt szünetelt. A jogászok helyét a forradalmárok maguk foglalták el. Erről a foglalkozásról az volt a forradalmárok véleménye, hogy jobban értik, mint az orosz csinovnikok (hivatalnokok) s ezért nagyrészt ők ültek be a csinovnikok helyére. A jogászfoglalkozást egyenesen gyűlölték s mint stúdiumot az egyetemen eltörölték. Csak a legújabb időben állították vissza, de a nevét ma sem fogadják el s társadalmi fakultásnak nevezik az egyetemen. Nem csoda, ha ma nem szeretik, mert ennek a fakultásnak hallgatóival van legtöbb bajuk. Amikor a főiskolákat a rendes évi csisztka (tisztítás) alá veszik, rendesen ezek közül távolítanak el legtöbb hallgatót azon a címen, hogy politikilag megbízhatatlan, hogy származása burzsuj. Az elmúlt tanévben, amelyben a csisztka áprilistól szeptemberig tartott, állítólag 20.000 diákot tisztítotak ki az összes orosz főiskolákról. Sokan vannak a bolsevik vezetők közül, akik ellenzik ezt a mesterséges intellektuel-proletár gyártást, de nem sok eredménnyel. Ennek az eljárásnak azonban nem annyira politikai, mint pénzügyi okai vannak, mivel a főiskolák összes hallgatói internátusban vannak elhelyezve s ezt a nagy terhet az állam nem bírja el. A csisztkát azokkal a hallgatókkal szemben is foganatosítják, akiknek politikai meggyőződése közönyös, j>sd. az orvostanhallgatók ellen. Az orvostani szak két részre van osztva: orvos- s felcser-szakra. Mind a két csoportba be lehet iratkozni középiskolai képzettség nélkül is. A kétféle képzettségű hallgatók közt nagy a féltékenység, ami sokszor vezet a magasabb képzettségűeknek az egyetemről való kitisztítására, mert a magasabb képzettség sokszor elegendő annak megállapítására, hogy az illető burzsuj. Ez a jelleg pedig a legnagyobb bűnök egyike, amelyet valakire nézve meg lehet állapítani. Az egyetemre s más főiskolákra nem szükséges előképzettség, de ma már nagyrésze munkásegyetem elvégzése után mennek a tulajadonképpeni egyetemre. Az orvosi fakultás aránylag sokkal kevesebbe látogatott, mint a lobbi fakultások, mert a régi egyetemet végzett orvosok elhelyezkedése is nagyon kérdéses. Az orvosok legnagyobb része tisztviselő lett. A szovjetrendszernek velejárója ugyanis, hogy mindenki az állam szolgálatában áll, ennek következtében betegség esetére biztosítva is van. Az orvosokra nézve ennek aztán az a következménye, hogy egynéhány orvostanárt kivéve, senki sem folytathat magángyakorlatot. Aki tehát nem kap állást valamelyik beteg■egélyzőpénztárban, az foglalkozását nem űzheti. Miután minden államosítva van, a szabad kereskedőket s iparosokat kivéve, mindenki állami alkalmazott vagy esetleg szakszervezeti alkalmazott. Szabad ügyvéd is alig van, csak aki büntető védelmet lát el, a többi ügyvéd vagy tröszt, szindikátus stb. alkalmazottja. Az alkalmazottaknak e tömege folytán aztán a közigazgatás hihetetlen rossz. Bárhova megy az ember, legelső felvilágosítás vagy utasítás, amit kap: „Podajtye zajivlenyie! Adja be írásban!“ Emellett háromnegyed része nem tud írni Moszkvában sem. Ha az ember szerencsétlenségére jogász, akkor a legnagyobb bajba jut, mert a hivatalokban minden jogi fogalmat a forradalom szellemének megfelelően átreformáltak s a jogász ezt a reformot nem veszi be, így pld. a legegyszerűbb fogalmat sem szabad úgy érteni, mint a forradalom előtt vagy mint valamely burzsuj országban. Erre nézve a következő esetem ■ volt: miután mindenki alkalmazott, mindenkinek van munkakönyve, de a munkakönyv előtt csak ideiglenes igazolványt adnak ki. Ez az igazolvány három hónap alatt megújítandó. Én a három hónap lejárta előtt vagy egy héttel elmentem a megújítás végett. A rendőr nacsalnik vagy főnök kikérdez s nyugodtan jegyzi feleleteimet, egyszer csak belenéz az igazolványba, lecsapja s rámkiált: „Nem tud olvasni?“ Én csodálkozva bámulok rá, mire ugyancsak kiabálva folytatja: „Nem látja, hogy GALBAVY Iftlft világhírű cigányprímás © kr. 1-től ismét az EURÓPA éttermében muzsikál.