Kassai Ujság, 1924. október (86. évfolyam, 225-250. szám)

1924-10-01 / 225. szám

LXXIVI. évfolyam, 225. szám. IiIMIWIWi mm.....m ...................I ........ 11 Hl (Kaschauer Zeitung) Szerda—Csütörtök, október 1—2 Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSIce-Kassa, FS-n. 6«. földszint. (Nemzeti színházzal szemben) Telefon: 183. o­o­o­o­o­o Megjelenik naponta, o­o­o­o­o­o Felelős szerkesztő: DÍL KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 64 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1 korona. Májusban lesznek a csehszlovák képviselőválasztások A csongrádi bűnpör elsöpri Rakovszky külügyminisztert ? — Hisztériás őrület Bécsben Castiglioni miatt. — Időszakos őrültségben szenvedő vőlegény. — Kassára irányuló leányke­reskedelemet lepleztek le Miskolcon Kis képek a nagy politika sötét berkei! 31 Kramárnak igaza van, amikor azt követeli, hogy Szlovenszkó és Ruszin­­szkó mindazon községeiben, ahol képviselőtestületekben az ellenzéki pár­­­tok vannak túlnyomó számban, ott a községek autonómiáját fel kell függesz­teni. Mert világos, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón demokrácia uralkodik. A demokrácia a legteljesebb szabadsá­got jelenti. Vagyis a népnek szabadsá­gában áll azt akarni és kívánni, amit a kormány ráparancsol Minden egyéb: bűn, vétek, hazaárulás és az állam biz­tonsági pillérei ellen intézett gonosz tá­madás. S miután minden ellenzék gya­nús, megbízhatatlan és fokozottabb mértékben gyanús és megbízhatatlan a nemzeti kisebbségekből álló ellenzék, ezért világos, hogy Kramár nem tehet egyebet, jól felfogott mint a köztársaság, az állam érdekében hogy az ellenzéket szét azt követelni, kell verni, községek autonómiáját fel kell függesz­­­teni és a nemzeti kisebbségeket mérés­re kell tanítani . . . M0: * Sokan azt mondhatnák erre, hogy Kramár felfogásában és követelésében valami alaphibának kell lennie, mert a törvény világosan előírja, hogy a városi és községi képviselőtestületekben poli­tizálni nem lehet és hogy a hozott hatá­rozatokat a kormány bizalmi közegei felebbezés útján megsemmisítheti. Ez mind sötét beszéd. Mert nem is a politi­ka, a politikai állásfoglalás ellen szól Kramárék nótája, hanem az úgyneve­zett „erős kezet“ kívánják a községek és városok adminisztrációjában. Mert az csak világos, hogy minden öntudatos Kramár-pártinak arcába kergeti a pirt, amikor azt látja, hogy például a kassai városházán még néhány régi uralom­­beli magyar tisztviselő dolgozik. Erős kéz kell ide, aki őket kihajítja. Hogy Kassa város közönsége magyar, az nem számit, akik előtt pedig mégis szá­mit, azok hazaáruló magyarónok, akiket vasvillával kell kiszórni a város admi­nisztrációjából . . .* A román királyi pár Európában kör­útra indult. Meglátogatta az összes ba­rátságos államokat. Nem kerülte ki te­hát a kis­ Svájcot sem, amely bár rop­pant barátságban él Romániával, még­is meglepő barátságtalans­ággal fogadta az ünneplést váró királyi párt. S a svájci lapok nem árultak zsákban macs­kát, a románok orra alá dörzsölték, hogy cseppet sincsenek elragadtatva ama politika miatt, amelyet a kisebbség ellen folytatnak, sőt ezt embertelennek, kegyetlennek bélyegezték. A román királyt ez a szemrehányás bántóan érintette s hazajövet utasította Bratianut, hogy valamit csináljon, hogy a külföldi közvélemény valahogyan megnyugodjék. Erre Bratianu gondol­kodni kezdett, mi az oka annak, hogy az ő kisebbsé­g politikáját mindenütt gyalázzák, míg a szomszédos Csehszlo­vákia kisebbségi politikáját mindenütt magasztalják, védik és demokratikus­nak nevezik, holott lényegében a két politika hajszálnyira egyezik egymás­sal. Itt is, ott is bezárják a kisebbségi iskolákat, vígan virul a cenzúra, a bör­­tönök tele politikai foglyokkal, 80 száza­lékos magyar és német városokból pár év alatt 90 százalékos román, illetőleg csehszlovák városokat csinálnak, nagy­szerűen folynak a telepítésre­, dolgozik az adóprés, folyik a kiutasítás, a va­gyonelkobzás, az állampolgárság meg­vonása stb. stb. . . . És mig így tű­nődik Bratianu, eszébe jut, hogy Benes ügyesebb, mert ő vizet prédikál és bort iszik, demokráciát szaval és antidem­­kratikusan kormányoz. Bratianu erre meghagyta az összes kormánypárti lapoknak, hogy a nem­zetiségi békéről írjanak nagyszerű sza­vakat, statisztikai adatokkal bizonyít­sák, hogy milyen liberálisan kezeli a kormány az iskolakezdést, rendeletet ad ki a hivataloknak, hogy Románia minden polgárával egyenlően bánjanak nyelv- és valláskülönbség nélkül, a bel­ügyminiszterrel pedig megszünteti, hogy hajlandó a magyarokkal tárgyalni, csak előbb a mostani vezetőket kergessék el s azokat fogadják el vezetőknek, akiket a román kormány kijelöl . . . És a csehszlovák módszer lassan ér­vényesül Romániában is . . . A román királyi pár legközelebb nyu­godtan mehet Svájcba, nem fognak ott már kellemetlenkedni neki, hiszen lesz már Romániában is demokrácia — pa­píron és a politikusok, államférfiak szá­jában. Ez megnyugtatja majd a svájciakat is! Száz csszl. korona Zürichben 15.65 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0068 (esett) 10.059 magyar kor. Prágában 4.13 (esett) Egy dollár Prágában 34.00—33.92V­ Í (esett) Egy csszl. kor. Budapesten 2285—2394 (esett) TERMÉNYPIAC: Egy n búza a bratislavai terménytőzsdén , 190—19S Egy­­ búza a budapesti terménytőzsdén 420—425.000 Az orosz intellektuellek borzadalmas sorsa Hihetetlen rossz a közigazgatás. — A tisztviselők nyu­galmát nem szabad zavarni. — A burzsuj egyetemi hallgatók üldözése. Európából nézve az orosz viszonyokat, az ember inkább a képzeletére van utalva s mi­után Soha nem látott viszonyokat bajos el is képzelni, bizonyos rosszul képzeli el az orosz viszonyokat is. Azzal tisztában voltam, mielőtt Oroszországba mentem, h­ogy valami egészen mást fogok találni, mint amilyen az a világ, amelyet Európának nevezünk, sőt neveznek az oroszok maguk is s amibe Oroszországot nem értik bele. Hát bizony egészen mást találunk. 5 neon mondhatom, hogy az Európában mindenütt ta­lálható orosz emigránsok elbeszélése zavart volna meg. Ez a lehetőség nálam nem merült fel, mivel egyetlen orosszal sem találkoztam. Csak éppen tudtam, hogy sok százezer orosz intellektuel van európaszerte valóságos diaspo­­rában. Sokszor gondoltam számkivettségem­ alatt sajnálattal arra, hogy milyen szerencsét­lenség arra a sok százezer emberre nézve ez az állapot. Amikor aztán Oroszországba jutot­tam, látnom kellett, hogy milyen szerencsét­lenség ez Oroszországra nézve. A proletárforradalom alaposan végzett az intellektuellek­kel, amikor kitűnt, hogy ezek vo­nakodnak a proletárdiktatúra szolgálatába ál­­llni. Tudvalevőleg soká voltak intellektuel­ek a polgári háborúk alatt s az üldözés csak ak­kor kezdődött, amikor az engedelmességet meg­tagadták, sőt az ellenforradalmat támogatták. Erre a forradalmi kormány eltávolította őket a hivatalokból, sokakat lakóhelyükről. Az eltávozott tisztviselők részben az ellenforradalmi seregekben keres­tek oltalmat, részben külföldre szöktek. Voltak azonban olyan foglalkozási ágak, amelyeknek rokonszenves volt a forradalom s igy meg­maradtak Oroszországban. Azok közt, akik az ellenforradalmi hadsereghez csatlakoztak, vagy külföldre menekültek, a legnagyobb számban jogászok s bank- s egyéb tisztviselők voltak. Viszont éppen azért, mert az országban pol­gári háború dúlt s orvosokra a polgári háború frontjain szükség volt, legkevésbbé ezek szök­hettek meg. A proletárdiktatúra az orvosokat egyszerűen szolgálatába kötelezte. Arról szó sem lehetett, hogy valaki megtagadja a szolgá­latot. A legszabadabban mozogtak eleinte a mérnökök, mert a termelés mindenütt szünetelt. A jogászok helyét a forradalmárok maguk foglalták el. Er­ről a foglalkozásról az volt a forradalmárok véleménye, hogy jobban értik, mint az orosz csinovnikok (hivatalnokok) s ezért nagyrészt ők ültek be a csinovnikok helyére. A jogász­foglalkozást egyenesen gyűlölték s mint stú­diumot az egyetemen eltörölték. Csak a leg­újabb időben állították vissza, de a nevét ma sem fogadják el s társadalmi fakultásnak neve­zik az egyetemen. Nem csoda, ha ma nem szeretik, mert ennek a fakultásnak hallgatóival van legtöbb bajuk. Amikor a főiskolákat a rendes évi csisztka (tisztítás) alá veszik, rendesen ezek k­özül tá­volítanak el legtöbb hallgatót azon a címen, hogy politi­kilag megbízhatatlan, hogy szár­mazása burzsuj. Az elmúlt tanévben, amelyben a csisztka áprilistól szeptemberig tartott, állí­tólag 20.000 diákot tisztítotak ki az­­ összes orosz főiskolákról. Sokan vannak a bolsevik vezetők közül, akik ellenzik ezt a mesterséges intellektuel-proletár gyártást, de nem sok eredménnyel. Ennek az eljárásnak azonban nem annyira politikai, mint pénzügyi okai vannak, mivel a főiskolák ös­­­szes hallgatói internátusban vannak elhelyezve s ezt a nagy terhet az állam nem bírja el. A csisztkát azokkal a hallgatókkal szemben is foganatosítják, akiknek politikai meggyőző­dése közönyös, j>sd. az orvostanhallgatók ellen. Az orvostani szak két részre van osztva: or­vos- s felcser-szakra. Mind a két csoportba be lehet iratkozni középiskolai képzettség nélkül is. A kétféle képzettségű hallgatók közt nagy a féltékenység, ami sokszor vezet a magasabb képzettségűeknek az egyetemről való kitisztítá­sára, mert a magasabb képzettség sokszor ele­gendő annak megállapítására, hogy az illető burzsuj. Ez a jelleg pedig a legnagyobb bűnök egyike, amelyet valakire nézve meg lehet álla­pítani. Az egyetemre s más főiskolákra nem szüksé­ges előképzettség, de­ ma már nagyrésze munkásegyetem elvégzése után mennek a tulaj­a­donképpeni egyetemre. Az orvosi fakultás aránylag sokkal kevesebbe látogatott, mint a lobbi fakultások, mert a régi egyetemet végzett orvosok elhelyezkedése is nagyon kérdéses. Az orvosok legnagyobb része tisztviselő lett. A szovjetrendszernek velejárója ugyanis, hogy mindenki az állam szolgálatában áll, ennek kö­vetkeztében betegség esetére biztosítva is van. Az orvosokra nézve ennek aztán az a követ­kezménye, hogy egynéhány orvostanárt ki­véve, senki sem folytathat magángyakorlatot. Aki tehát nem kap állást valamelyik beteg­­■­egélyzőpénztárban, az foglalkozását nem űz­heti. Miután minden államosítva­ van, a szabad kereskedőket s iparosokat kivéve, mindenki állami alkalmazott vagy eset­leg szakszervezeti alkalmazott. Szabad ügy­véd is alig van, csak aki büntető védelmet lát el, a többi ügyvéd vagy tröszt, szindikátus stb. alkalmazottja. Az alkalmazottaknak e tömege folytán aztán a közigazgatás hihetetlen rossz. Bárhova megy az ember, legelső felvilágosítás vagy utasítás, amit kap: „Podajtye zajivlenyie! Adja be írásban!“ Emellett háromnegyed része nem tud írni Moszkvában sem. Ha az ember szerencsétlenségére jogász, akkor a legnagyobb bajba jut, mert a hivatalok­ban minden jogi fogalmat a forradalom szelle­mének megfelelően átreformáltak s a jogász ezt a reformot nem veszi be, így pld. a legegy­szerűbb fogalmat sem szabad úgy érteni, mint a forradalom előtt vagy mint valamely bur­­zsuj országban. Erre nézve a következő esetem ■ volt: miután mindenki alkalmazott, mindenki­nek van munkakönyve, de a munkakönyv előtt csak ideiglenes igazolványt adnak ki. Ez az igazolvány három hónap alatt megújítandó. Én a három hónap lejárta előtt vagy egy héttel elmentem a megújítás végett. A rendőr nacsal­­nik vagy főnök kikérdez s nyugodtan jegyzi feleleteimet, egyszer csak belenéz az igazol­ványba, lecsapja s rámkiált: „Nem tud ol­vasni?“ Én csodálkozva bámulok rá, mire ugyancsak kiabálva folytatja: „Nem látja, hogy GALBAVY Iftlft világhírű cigányprímás © kr. 1-től ismét az EURÓPA éttermében muzsikál.

Next