Kassai Ujság, 1925. december (87. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

LXXXVII. évf. 272. szám ■»«erheiiiiftiég é, madohnaiai: Kosice-Kassa, Fő­ n. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185. o­o­o­n­o­o ’‘'ejr'eienlb naponta, o e o o­o­o Lapunk mai száma 12.Mai.Kedd, 1925. december 1. „ ElSIIzetéat dl­ah helyben és sídében: Egy egész évre 216 Felelős szerkesztő: D»’ KÖVES ILLÉS borona, tízévre 108 borona, negyedévre 04 borona, egy hónapra so koron­a. — Egyes szám­ ara 1 borona* fllnikáék pozsonyi demonstrációja nyugodtan folyt le Elkészült az új csehszlovák kormány listája Két miniszteri tárcát megszüntetnek. — Kállay és Hoúzsa maradnak. - Dr. Fajner táblaelnök az uj igazságügyminiszter. P­ága, nov. 25. (Saját tudósítónktól.) Bár minden előké­születet megtettek már, hogy az új parla­­m­ent a Rudolfineumban összejöhessen, mégis a parlament megnyitásának napját eddig nem tették közé A pártok állandóan tanácskoznak, hogy a maguk belügyeit és a kormányhoz való helyzetét tisztázzák. Az új koalíció nehéz helyzetéről írnak az összes koalíciós lapok, amely nemcsak abból állt elő, hogy a kormány­nak nincs elegendő többsége a parlament­ben, hanem leginkább abból, hogy a régi koalíciós pártok, amelyek a választásokon veszítettek, nem engedik, hogy a többi diadalmasan bekerült pártok őket vissza­­nyomják és azt követelik, hogy a kor­mányban ugyanazt a jelentős szerepet ját­­szák, mint eddig. Emiatt a követelések miatt nem tudta eddig Svehla miniszter­­elnök kormányát megalakítani. Arról is beszélnek, hogy Svehla némely nagyfon­­tosságú tárcát szakembereknek ajánl fel, így pénzügyminiszternek Englist, belügy­miniszternek Csernyt, a volt hivatalnok­kormány minisztp­elnökét akarja meg­nyerni, sőt az se, lehetetlen, hogy vasut­­ügyi és köz­ igyi minisztérium élére is hivatalno­­kar állítani. A nemzet­gyűlés első­, újból Tomaseket vá­lasztjákú alelnökök számát ötre emeli­ linden koalíciós pártnak ioitjoof, fip . “ , KáMay megmarad to­v<­­szkói teljhatalmú minisz­­té SQUQAtf .g" mszkói képviselők közül —5A'[pol­y­a a meglepő vereségre, a* 'XI -^jeuBso y* Szlovenszkón és Ru- Oa 3apzgv - csak egy kap miniszteri Wola nég pedig Hodzsa, aki to­TPl­Afgd •£­­ r.arab földmivelésügyi mi­­TS^ejfvsooq­kintettel a Szlovenszkón vafldAiQipAi elvégzett földreform-mun­káiFsojre ^ gei­­Az ellenzék is mozog. A német mezőgazdák szövetsé­gének az a szándéka, hogy megalakítsa az egységes ellenzéki frontot. Ennek meg­beszélést e hét péntekjén tartják meg. Nagy nehézségek az új kormány összeállításánál. A Nar. Listy értesülése szerint a kabi­net összetételére vonatkozólag a követ­kező megállapodás jött létre: az eddigi 17 miniszteri tárcát 15-re csökkentik oly mó­don, hogy a közélelmezési és az unifiká­­ciós minisztérium­oka megszüntetik. A megmaradó tárcák közül 4-et szakembe­rekkel töltenek be, míg 11 tárcán a koalí­ciós pártok osztoznak meg. Az új kabinet összeállítása ezek szerint az alábbi volna: Miniszterelnök: Svehla (agrár). Belügyminiszter: Cerny (szakember). Nemzetvédelmi: Stribrny (nemz. szoc.) Külügyminiszter: Dr. Beneš (nemz. szoc.) Kereskedelmi: Dvorafek (nemz. dem.) Földművelésügyi: Hodza (agrár). Közoktatásügyi: Dr. Fajnor (szakemb.) Vasútügyi min.: Bec­yne (szoc. dem.) Pénzügyminiszter: Nősek (ősi. néppárt.) Közmunkaügyi: Miíoch (iparospárt.) Népjóléti min.: Dr. Winter, (szoc. dem.) Egészségügyi min. Sram­ek (ősi. népp.) Szlovenszkói min.: Dr. Kállay (szakemb.) A régi kabinet tagjai közül a kormány­ban megmaradnának tehát: Svehla, Sri­­brny, Beneš, Hodna, Sramek, Winter és Kállay. üt. Fajnor igazságü­gyminiszteri kineve­zésével a kabinet szlovenszkói miniszte­reinek száma gyarapodik. A lista még most sem­ végleges. Óráról­­órára merülnek fel újabb nehézségek és kérülmek új nevek forgalomba s ezért való­színű, hogy a kormány kinevezése néhány napot késni fog. Az állandó bizottság ülése. A parlament állandó bizottsága tegnap délután Tomasek képviselőházi elnök el­nöklete alatt ülést tartott. Dr. Haiti (nemzeti demokrata) a locar­­noi szerződésben a békeszerződések elleni taktikát lát. Bejeelnti, hogy a szavazásnál a nemzeti demokrata párt, mint a koalíció egyik tagja nevében Benes expozéjának elfogadása mellett fog szavazni, de csak ama föntartással, hogy az nem jelenti Oroszország de jure elismerését. Dr. Sou­­kup (esi. szoc. dem.) és Salvicek (nemzeti szocialista) felszólalása után Benes a kö­vetkezőket mondotta: “ Most új kormány alakul, amely e problémával szemben körvonalazni fogja álláspontját Szovjetoroszország elismeré­se ellen nincsen külpolitikai indok. A kér­dés csak az, hogy a mai orosz rezsimet el lehet-e ismerni, vagy nem, Oroszország elismerésének kérdését e szempontból fog­juk kezelni. Az állandó bizottság Benes expozéját elfogadta. ! A politika egészen különleges mező,­­ amelyen szerintem éppúgy, mint a had­viselésben a siker mindent betakar és igazol. Ha egy csapatvezér a háború­ban önállóan és szabálytalanul járt el, siker esetén Mária Terézia­ rendre volt kilátása, ha ellenben a legszabálysze­­rűbben megverték, gyorsan penzióba lovagolt. Kétségtelen azonban az, hogy e téren némi fogalomzavar volt a hábo­rúban, ami nagyon sok drága magyar vérbe került. Sok volt az önálló véle­­ményű­ úr, aki magyar bakái bőre árán pályázott a Mária Terézia-rendre és ezekkel sem történt más, mint hogy konstatálták rajtuk a közveszélyes sza­márság tüneteit és elküldték őket is penzióba. A politikai küzdelemben a döntő szin­tén a siker kérdése s valaki eljárhatott akár illojálisan is. ha ténykedéseit siker koronázta, azt mondták reá régebben, hogy az övé a cinc s a kérdés elintéző­dött. Az itten sajnos elkeseredett test­vérharccá fajult korteshadjárat harcme­zején ma az eredmény Szent-Iványt látszik igazolni. Tekintélyesen megsza­­­porodott párttal oly pártszövetségben áll, amely körülbelül 570 000 szavazat­nak megfelelő képviselőivel, erő tekin­tetében a hatodik helyen áll. Ha tehát a momentán sikert nézzük, egyelőre­­ az övé a cipó. Mi, a keresztényszocialista párt, élet­­halálkü­zdelem árán megtartottuk a bir­­tokállományt, eddig is négy képvise­lőnk volt, ezután is annyi lesz. Az adott viszonyok között mi tudjuk, hogy ez nagy és nehéz munka gyümölcs... mert­­ egyszerre háromfelé kellett védekezni: 1 A Leilei-csoport pártbontó és hatalmi törekvései életérdekein­kben támadtak meg, mert ha e fölött a testvérharc fö­lött nem leszünk úrrá, mi járhattunk volna ugy, ahogy Leilei járt most, hogy mandátumhoz nem jutván, maradék sza­­vazataink a kormánypártok javára es­nek. A második front a kormány által támogatott rolnickár és Neumann— Friedmann-féle köztársasági „ősma­­gyar“ gazdapárt felé való védekezés volt. Végül a végső harc idejében a Szent-Ivány féle új pártalakulás, m­ely minden szép és lojalitási nyilatkozat el­lenére, ha nem irányult egyenesen elle­nünk, de ellenünk vitték keresztül, döfte oldalunkba a bicskát. Megjegyzem, hogy tudomásom szerint a politikában a szentimentalizmusnak nem sok helye van s rendszerint annak szokott igaza lenni, aki a cipőt elviszi, mégis talán le­hetett volna velünk szemben, akik több éven keresztül első­sorban élveztük a korm­ány ellenséges indulatát, méltá­­nyosabb és talán gavallérabb módon el­­járni. Szent-Ivány József talán nem fog­­ja letagadni azt a tényt, hogy a küzdő front első vonalában öt éven át mi ál­lottunk, ő relatíve nyugodtabb vizen evezett, a mi laniainkat tiltották be és a Prágai Magyar Hírlapot is addig koboz­­gatták el sűrűbben, amig még keresz­tényszocialista lapnak gondolták s a kormány legagresszivebb támadása a mi vezérünk. Körmendy-Ékes ellen irá­nyult — őt kellett mindenekelőtt elhall­gattatni. Én, ismétlem, nem szentimen­­tálskodom, tényeket akarok leszögezni s ezek abban konkludálnak, hogy ha mi ilyen nehéz viszonyok között nem rop­pantunk végleg össze, úgy bizalommal nézhetünk a jövő elé, mert életképesek vagyunk, de konstatálom azt is, hogy minden realisztikus politikai felfogás mellett is vannak fegyverek a politikai harcokban éppúgy, mint másutt és van­nak helyzetek, — a poltikai életben épp­­úgy, mint másutt — amelyeket még a siker sem igazol s amelyeket magyar ember nem szokott magyar emberrel szemben használni, illetve kihasználni. Szinte eszébe jut az embernek a régi Deák Ferenc-féle anekdota a pipázás­­ról. Szabadni szabad, de tisztességes ember nem szokott. Néhány nappal ez­előtt cikket írtam­ a „Nép“-ben, mert a Prágai Magyar Hírlap közös mivolta el­lenére elzárkózik, ha lehet, olyan cik­kek közlése elől, amelyeknek polémikus fle Szent-Ivány ellen irányul. Ezen cikkben világosságot követelek abban az irányban: ki okozta a közös lista bukását? Én ma — Jabloniczky és Szent-Ivány cikkei után­­— sem látok egész tisztán s haladva a magam utján, tovább követelem a felelősség megálla­pítását s egyben reá mutatok azokra a helyekre, ahol szerintem homály van. Például Szent-Ivány azt állítja, hogy a keresztényszocialista vezetőkkel meg­­állapodott a közös listára nézve, a jelö­lési arányokat bőven fejtegeti a lista nevét precíze nyilatkozatában nem ta­lálom. Ha meg volt állapítva a lista neve is, ebben bent kellett szerepelnie a két, szocialista jelzőnek is, akkor miért kel­lett Szüllő és társainak Prágában a né­metekkel tárgyalni, azokkal Szent-Ivá­­nyék feladata kellett hogy legyen en­nek megállapítása. De végleg nem ér­tem azt, hogy ha a megállapodás meg­volt, minek kellett tovább tárgyalni s ha a németek a lista elnevezését csak tárgyalási alapnak jelezték. — Szent­­ivány szerint ..es wurde vorgeschla­gen“ — hogyan fejlődött, illetve fejlőd­hetett a dolog a Törköly által aláírt ulti­mátumszerű követelésig, amely a ke­resztényszocialista jelzőnek a közös lis­táról való elmaradását coditio sine qua non-nak minősítette. Szent-Ivány azt mondja, hogy a számarány tekintetében formulázott ke­resztényszocialista követeléseket, az ő pártja a közös lista ellen való merény­letnek minősítette s amilyen az „adj Isten“, olyan a „fogadj Isten“. Ebből te­hát a józan ész világánál meg kell ér­teni azt a sajnálatos tényt, hogy a Szent­ Ivány pártja az állítólagos me­rénylettel szemben, még erősebb me­rénylettel felelt, mert hiszen nyilván­való, hogy egy párt, amely nagyon ne­héz viszonyok között se adta fel a ma­gyar nemzeti gondolatot, semmiféle in­ternacionalizmusért, pedig ha csak ol­csó babérokra pályáztunk volna a né­met keresztényszocialisták* 1 * *r­ az egye­sülés, a magyar nemzeti gondolat elho­­mályosítása révén, valószínűen lehető lett volna, amelynek sem múltjában, sem jelenében szégyelni valója nincsen, ilyen megalázást el nem fogadhat.­­ Ezen kérdés körül van szerintem az a homály, amelyet nem lehet hangos böffenettel elintézni. A sokat emlegetett lojalitással szemben legyen szabad álli­ Világosságot követelek! Ma: MOLNÁR BÉLA dr., volt magyar országgyűlési képviselő. HEG Hl! az 515 did osztály sorsjátékban résztvenni. A húzások egész december 1S-ig tartanak V< Ke 66*- V« Ke 133-- - Az összeg előzetes beküldése ellenében azonnal küldVIII BaffiUZ sorsjegyosztálya. — Sürgöny­eim : WALDOVA. Telefon: 480 A sorsjegy már a küldés nap­ján részt vesz a játékban.

Next