Kassai Ujság, 1926. május (88. évfolyam, 99-121. szám)

1926-05-01 / 99. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: MoLice-Kassa, FŐ­Q. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185«­o­o­o­o­o­o Megjelenik naponta, o­o­o­o­o­o Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 64 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám­ára 1 korona. Felelős szerkesztő: DR. KÖVES ILLÉS Az apa és szerelő vallomása a Leirer-perben A szokolhamisitó Mészáros tanárt nem adta ki Törökország A római birodalom kísérlete komor gigantikus árnyával rá­nehezedik a világtörténelemre. Kirá­lyok, császárok, hadvezérek és diktáto­rok álma a régi Róma és ha a határai a valóságban meg is szűntek, a Birodalom ideája ma is él. Most Mussolini az, aki az emberiség elé vetítette a káprázatos álmot. Ez a gondolat olyan lenyűgözően ha­talmas, hogy nem lehet az aktuális poli­tika szempontjaiból vizsgálni. Nem le­het állást foglalni mellette vagy ellene, itt csak érezni lehet a kor hősies és ro­mantikus szelét, a század elejének egy csodálatos megmozdulását, amely Na­póleon óta legizgalmasabb jelensége a nyugtalan Európának. Róma dicsősége oly nagy és múlha­tatlan, hogy bizonyos tisztelettel néz­zük a feltámadását. Ez nem jelent csat­lakozást, de jelenti annak az elismeré­sét, hogy a huszadik század nagy szín­­­játéka indul meg az olasz félszigeten. A kultúrák örök ismétlődését látjuk, s kis szorongással gondolunk Spengler jósla­tára, amely szerint minden kultúra el­múlását a cézárizmus felbukkanása előzi meg. És mi két cézárizmust is látunk Európa fölött, az északit és a délit. És e két cézárizmus lesz az, amely e világ­rész sorsát megállapítja. De ugyanez a cézárizmus bukkan fel gazdasági alapon az Atlanti óceánon túl. Va­jon igaza lesz-e Spenglernek, nem tudjuk. De ma, amikor Rómát akarják feltámasztani, érezzük, hogy századunknak „mars­­rutása“ adva van. Már láthatók azok a pólusok, amelyek körül az emberiség új problémái és új harcai fognak csoporto­sulni. A csodák százada A nagy korszakoknak egységes lélek­tana szokta a jellemrajzot megadni: az ókor, a középkor nagy vonásokban ad képet szereplőinek egyéniségéből — történelmi hivatásának távlatában. Za­varban lesz az a történetíró, aki a hu­szadik századról akarna majdan egysé­ges képet adni. Csodálatos század! A szélsőségek harmóniája! Mint egy re­mek wagneri disszonancia: találkozik benne léhaság és mélység, hősiesség és elpuhultság, fény és nyomor, új ötlet és üresség, feltalálás és hétköznapi reny­­heség. A csodák százada­ — a maga rádió­jával, fejlett aviatikájával, legkülönbö­zőbb patentjeivel, gépeivel és miniatűr remekeivel, a művészeti és irodalmi is­kolák forradalmi új irányaival — beil­leszti egyúttal a keleti népek titkos ta­nait is a modern ember lelkébe: az ok­kultisták divatszázadává teszi korun­kat; a hipnózis, telepátia, spiritizmus, delejezés, távolbalátás és reinkarnáció k szent madár Gyűjtik figyelemmel a felbukkanó híreket? Repülőgépek készülődnek, hogy megkísértsék az északi sarkot. London­ból indult a négyszáz lóerejű repülőgép, hogy elérje az álmokba hanyatló pó­lust. Most megint az olvassuk, hogy Japán sarkkutatói is rászánták magukat északi útra, de tudunk Amundsen vállalkozásáról is, valamint Németország is jelentkezik Zeppelinjeivel. Gyűjtik figyelemmel, képzelettel e híreket? Alvó madár mozdul az emberiség fölött... Látják a tüneményes csudát? Most emli az egyik szárnyát Amerika felöl, rebben a másik szárnya át a Japán-operenciákon és lelkendezik, emel­kedik megannyi szárnya, Londonban, Stockholmban, Friedrichshafenben. Látják a fantasztikus szent madár megborzongását, felcihelődését, amint kibontott szárnyaival nekilendül és fölszárnyal az elájult géniusz? ... Annyi pólusról a pólusért: ez a föl­támadó ember, aki a mindenfelől meg­táviratozott mozdulataival úgy tetszik, mintha megölelné az életet. Röpül, fürkészve röpül, kiszabadul lesújtott önmagából... változatos elméletei lesznek zsur­­témákká oly emberek között, akiknek csak a pénz és jólét kell különben és közben hírek jönnek szenttéavatások­ról, római és limpiasi csodákról, mint a középkorban. Mintha hisztériás lenne ez a század! Szeszélyes, kegyetlen, érzel­gős, meghatott, anyagias és önfeláldozó, véres és lelkesült, háborgó és letargi­kus­ — egyszerre. Olyan, aminő az ember, amikor azt mondják róla, hogy vesztét érzi. És a nagy mélységek és nagy ürességek között egy valaminek a kérdése izgatja a legkevésbbé az em­bereket: maga az élet. Az nem fontos. A legmélyebb anyai szeretet egyesül e korban a leghatártalanabb cinizmussal. A szélsőségek százada! Csoda-e, ha a század gyermekei is oly szélsőségesek, szeszélyesek, beszámíthatatlanok? Ki fogja valaha megírni a huszadik század jellemrajzát és lélektanát? ... tása is. Egyikben sem­ találunk tehát egyet­len szót sem arról, hogy a magyar, né­met anyanyelvű közalkalmazottaktól ed­dig már — számtalan esetben ismételen — megkívánt nyelvvizsgának valami hatása volna. A minisztérium nézete. Valamint a nyelvrendelet, úgy a végre­hajtási utasítása semmiféle rendelkezést sem tartalmaz abban a tekintetben, hogy a már letett nyelvvizsgán kívül „különle­ges“ vizsgát is kell-e tenniök a közalkal­mazottaknak. A minisztériumok illetékes előadói a következő hiteles tájékoztatást adták: A múltban letett nyelvvizsgákat tarts •rendelkezések kívánták meg s nem a nyelvrendelet s­ ezért nem fogadhatók el eme vizsgák eredményei végleges kvalifi­kációnak. Ha egy hivatalnokról köztudo­mású az, hogy az államnyelvet elsajátí­totta, úgy ezt a körülményt a hivatalfőnök a hivatalos, külön erre a célra készült jegyzékben megállapítja : az ilyen közal­kalmazott nem köteles vizsgát tenni. Olyan rendelkezés is van továbbá a nyelvrende­letben és a végrehajtási utasításában, hogy Egyes közalkalmazottak kérhetik a kü­lönleges nyelvvizsga elengedését. Ezt a kérelmet a hivatalfőnök véleményezi. ❖ A nyelvrendelet illetékes paragrafusai­nak s a végrehajtási utasítás intézkedései­nek hosszadalmas bírálata nélkül is meg­állapíthatjuk, hogy ezek a lehető legna­gyobb mértékben antidemokratikusak. Ha meggondoljuk ugyanis azt, hogy a nyelvi képesítés felmutatásához rendkívül súlyos érdekek fűződnek, úgy nem tudjuk meg­érteni, hogy a kormány milyen alapon ru­házza fel a hivatalfőnököket oly hatalom­nál, hogy azok egy kézvonással tehetnek tönkre hosszú életeredményeket. Ugyancsak végtelenül különös a kor­mánynak amaz okoskodása, hogy a régeb­ben letett nyelvvizsgákat nem­ a nyelv­rendelet, hanem más intézkedés alapján tették le a hivatalnokok. Egy nyelvvizs­gánál ugyanis nem az a lényeges, hogy milyen rendelet alapján tették azt le, ha­nem az, hogy ki milyen mértékben tudta igazolni a nyelvtudását. Ha pedig a kor­mány bölcs nyelvtudósai úgy vélik, hogy az egyes közhivatalnokok nyugodtan me­hetnek neki az újabb „különleges“ nyelv­vizsgának, ha régebben már vizsgáztak az államnyelvből, úgy nagyon helytelenül­­ és tévesen gondolkodnak. Jól tudjuk ugyanis, hogy az újabb vizsga újabb tanulást je­lent, mert a nyelvtan, ezer apró szabályát könnyen elfelejti az, aki azzal külön nem foglalkozik s meggyőződésük az, hogy nem egy miniszteri tanácsos úr megbuk­nék, ha olyan szigorú — nem is különleges — nyelvvizsgának vetnék alá a cseh nyelv­ A közalkalmazottakat újabb nyelvvizsga elé bocsátják A hivatalidnak bírálja el, hogy elég-e a már letett nyelvvizsga. — Az újabb vizsga elengedését k­érni kell. A nyelvrendelet végrehajtási utasítása. A nyelvtörvény végrehajtási rendelete meglehetősen homályos intézkedéseket tartalmaz a közalkalmazottak nyelvi ké­pesítésére vonatkozólag. A nyelvrendelet végrehajtási utasításából az tűnik ki, hogy a közalkalmazottaknak újabb nyelvvizs­gát kell tenniök még abban az esetben is, ha előzőleg a lehető legjobb eredménnyel tették le a vizsgát az államnyelvből. Mit­ mond a nyelvrendelet? A nyelvrendelet hatvankettedik szaka­sza oly módon intézkedik a közalkalma­zottak nyelvi képesítéséről, hogy az ál­lamnyelv ismerete igazolható valamely nyilvános tanodának a bizonyítványával, ha feltehető, hogy a nyilvános állásra pá­lyázó az iskola befejezése óta nem felej­tette el az államnyelvet. A második be­kezdés szerint a nyelvi képesítés igazít­ható valamely gyakorlati, hivatalnoki szakvizsgának a bizonyítványával, ha azt államnyelven tették le, végül a harmadik bekezdés szerint a „különleges­ vizsgáló­­bizottság előtt letett sikeres vizsgálatról szóló bizonyítvánnyal. Ugyanilyen módon igazolják nyelvi ké­pességeiket a már alkalmazásban levő hi­vatalnokok is, még­pedig a kormányren­delet hatálybalépése utáni hat hónapon belül. A végrehajtási utasítás rendelkezései. A pénzügyminisztériumnak 644 prés 1956. számú határozata a nyelvrendelet tizenkettedik fejezetének a végrehajtási utasítását tartalmazza. Eszerint az összes közalkalmazottak 1926. évi augusztus ne­gyedikéig kötelesek eleget tenni a kor­mányrendelet fentebb vázolt rendelkezé­seinek, vagyis kötelesek felmutatni egy ilyen iskolai bizonyítványt, amelyből ki­tűnik, hogy cseh, szlovák, vagy csehszlo­vák tanítási nyelvű iskolát végeztek, vagy pedig igazolják azt, hogy a közalkalma­zotti szakvizsgát (ilyen a könyvtárnoki, irattárnoki, államszámviteli stb.) állam­nyelven tették le. Akik ezt nem tudják igazolni, külön bizottság előtt „különleges“ nyelvvizsgát kötelesek tenni. Azonos értelemben rendelkezik az igaz­ságügyi minisztérium végrehajtási utasí­t Rozsnyói vasas-gyógyfürdő és hidegvíz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, 3899 Rohiava-Rozsnyó, (Szlovenszfeé) Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 méternyire a tenger színe felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz. Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel napi 32*­­ ke. Posta, távirda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál a Fürdőigazgatóság.

Next