Kassai Ujság, 1926. július (88. évfolyam, 146-170. szám)
1926-07-01 / 146. szám
LXXXVIII. évf. 146. szám. Lapunk mai száma 12 oldal. Stitiu vedeckí kulZnvica v Kc-nioUcfc /A/y.1:33281 Csütörtök, 1926. július 1. zorfresztfigetrég kiadóhivatal: HOSICe-MaSSa, FŐH. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185. oooooo Megjelenik naponta, oooooo Felelős szerkesztő: DR. KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és sídőben: Egy egész évre 210 korona, félévre 108 korona, negyedévre 04 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1 korona. Forradalom süpri el a spanyol diktatúrát Az ij állampolgársági törvényhez írta: Dr. OSVÁTH GYULA. Az uj törvény lényegében nem egyéb, mint a békeszeződésnek, az 1920. évi 326. sz. állampolgársági törvénynek és a magyar községi törvény illetőségi paragrafusainak magyarázata. Lényegileg nem statuál semmiféle új jogalapot. Formailag azonban konstitutív, tehát joglétesítő jellegű, azaz mindazoknak, akik a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság ismeretes álláspontja szerint nem kaphattak állampolgárságot, — mert eszerint 1910 január 1-én csak azok bírtak községi illetőséggel, akik valamely község által kifejezetten fel lettek véve a község kötelékébe és erről előző illetőségi községük értesítve lett, — most megadja a csehszlovák állampolgárságot, ha eziránt öt éven belül kérvényt adnak be. Formailag tehát új jogalapot létesít azáltal, hogy egy közigazgatási aktustól, a kérvény beadásától illetőleg a belügyminiszter határozatától teszi függővé az állampolgárság létrejövetelét. Az adófizetés elejtése. Ismétlem azt, hogy az új törvény, mint a régebbi, fentebb felsorolt törvények jogkiterjesztő magyarázata teljesen kielégítő. Ugyanis míg a régi magyar illetőségi törvény adófizetést is megkívánt, az új törvény ezt elejti. Ami pedig nem kis jelentőségű, mert hosszadalmas keresésektől és bizonyítási bonyodalmaktól mentesít. Igaz ugyan, hogy a magyar közigazgatási bíróság prakszisa is megelégedett, ha az illető csak egyetlen egyszer is és ha csak egy fillérrel is hozzájárult a közterhekhez, de sokszor — különösen köztisztviselőknél — ez sem volt meg. A csehszlovák közigazgatási hatóságok prakszisa pedig a községi közterhekhez való négyévi folytonos hozzájárulást követelt meg már azon idő előtt is, amikor még a Legf. Közigazg. Bíróság szigorúbb praxisa létre nem jött, amely már a községi kötelékbe történt, 1910 január 1. előtti kifejezett felvételt kívánt a csehszlovák állampolgárság megszerzéséhez. Mert ne feledjük el, hogy a békeszerződés — az 1920. évi 326. sz. csehszlovák törvény is —, de még új törvényünk is még mindig az 1910 január 1-i állapotot veszi irányadóul, mint kritikus időpontot az állampolgárság megszerzésére. Ebben az irányban tehát nem történt semmi új, csupán a régi törvények a közvéleményt kielégítően kerülnek alkalmazásra. Nagy könnyebbséget jelent mégis, hogy sem felvételt nem kell bizonyítani, sem pedig adófizetést. Ellenben megmaradt a 4 évi egy községben való lakás bizonyítása. Sőt mint egy plusz járult hozzá, ami eddig, törvényeinkben nem volt meg, hogy igazolni kell azt is, hogy 1910. óta is folytonosan itt lakott, a köztársaság területén. A köztisztviselők. Ami a fentieknek igazolását illeti, ismét a volt köztisztviselőkre hátrányos az új törvény. Már maga az 1910. jan. 1-e előtti 4 évi egyhelyben-lakás is nagy nehézségeket ró a köztisztviselőkre, amit még tetéz az 1910-től 1924-ig a köztársaság területén való lakás köztisztviselőket, — úgy az kimutatása. A államiakat, mint még a vármegyeieket — a magyar regime alatt is dobálták egy helyről a másikra. Kivételt taláán csak a járási és városi tisztviselők képeztek. Már most, ha az új törvény el is tekintett az adózás kimutatásától, amit pedig még a magyar törvény, valamint a magyar közigazgatási bíróság praxisa is megkívánt, a köztisztviselőkre nézve kivételt statuálhatott volna és megelégedhetett volna az 1906. és 1918. évek között bizonyos rövidebb ideig — mondjuk két évig — való szlovenszkói vagy ruszinszkói hivatali működéssel. Hiszen sok külföldi illetőségi törvény is, minden köztisztviselőt odavaló illetőségűnek tekint, ahová jogérvényesen ki lett nevezve, vagy megválasztva és ahol tényleg hivatali működést — ha csak egy napig is — kifejtett. Az egyhelyben lakás. A lakóhely folytonossága alóli kivételek különben is nagyon szűkmarkúan lettek megállapítva. Éppen a háborúban történt meg gyakran, hogy orvosok áttették rendelőjüket oda, ahol katonai szolgálatot teljesítettek; kereskedők, ügynökök elvitték feleségüket, családjukat oda, ahol katonai szolgálatot teljesítettek s ez a hely sokszor a mai Csehszlovákia területén kívül esett. A lakóhely fogalma nincs pontosan megállapítva. A törvény olyan, hogy félreértésre adhat szövegezése alkalmat. Nevezetesen ledegretálni látszik a lakóhely fogalmát a tartózkodási hely fogalmára. A lakóhely fogalmában nemcsak fizikai momentum van, mint a tartózkodási helyében, hanem lelki, pszichikai is. Nevezetesen az, hogy az illető még ha másutt tartózkodik is hosszabb ideig, mégha állandó lakást is szerez másutt, családját is elviszi, mégis visszatérési szándéka mindig fennmarad. A kizárási okok közül kifogásolható a b) alatti, t. i. hogy önként eltávozott a csehszlovák köztársaság területéről és ellenséges érzületet tanúsított azzal szemben, — ez a pont nem alkalmas bírói döntésre, roppant elasztikus. A nyugdíjasok. Új törvényünk az állampolgárság megszerzésének egyéb jogalapjairól nem szól, tehát e tekintetben is érvényben marad a régi jogállapot. E tekintetben de lege ferenda az a megjegyzésem, hogy teljesen új törvényre van szükség és hogy az új törvényben egyes kategóriák, például a lelkészek részére valóságos közigazgatási alanyi jogot kell teremteni az állampolgárságra. E kérdésről bővebben más alkalommal. Végül de lege lata ,még az a megjegyzésem van, hogy senki sem gondolt azon szegény nyugdíjasokra, akik maguk itt élnek, illetőleg elhalt férjük Szlovenszkón vagy Ruszinszkóban élt, talán éppen 1910 óta vagy talán már 1907 óta, csaknem 1906. óta, de azelőtti időben ők, illetőleg elhalt férjeik nem Szlovenszkón, illetőleg nem Ruszinszkóban szolgáltak, vagy csak éppen utolsó állomáshelyük nem Szlovenszkón vagy Ruszinszkóban volt. Ezek nagyon szomorú helyzetben vannak. Itt egy hozandó új törvény szempontjából azt javasolnám: döntő momentumként az tétessék meg, hogy bizonyos ideig 1906. és 1918. között Szlovenszkón vagy Ruszinszkón fekvő pénztárból húzták nyugdíjukat. Még ezzel sem volna áttörve a békeszerződés alapelve. Ugyancsak de lege lata kifogásolom, hogy azokra a köztisztviselőkre, akiknek a magyar törvény és a magyar közigaz gatási bíróság gyakorlata szerint volt 1910 január 1-én illetőségük és akiket csak a csehszlovák Legfelsőbb Közigazgatási Bíróságnak a magyar törvénynek félreértésre alkalmat adó szövegezésére támaszkodó gyakorlata fosztott meg az illetőségtől és akik egész vagyonukat elköltve sokat nélkülöztek, — nincs visszaható ereje az új törvénynek. Egy új törvény szempontjából... Még csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha már az adófizetéstől, tehát a magyar törvény szerinti hallgatólagos illetőség megszerzés conditio sine qua non-jától eltekintettek, akkor áttérhettek volna ugyanazon a jogászi alapon a 2 évi egyhelyben tartózkodásra, amely határidőt ugyancsak a magyar községi törvény illetőségi paragrafusai állították fel és amely két esztendőnek az a jelentősége volt, hogy aki két évig lakott valamely községben és a községi közterhekhez is hozzájárult, ha ellene a község kifogást nem tett, úgy nem is tagadhatta meg felvételét. Ismétlem ugyanezen a jogászi alapon ezen §§-ra is lehetett volna áttérni, ami a volt köztisztviselőkre ismét könnyítés lett volna, ha már külön intézkedéssel nem lehetett megemlékezni róluk. Csehszlovákia volt budapesti követe ma sem hisz a vámháborúban „Magyarország már két év óta gátat emelt a cseh ipar elé“. — Csehszlovákia békebeli exportjának csak címét tudja Magyarországra vinni. A Népszövetségnek nincs beleszólása a vámháborúba. Bécs, június 30. (Saját tudósitónk tól)’. A magyar csehszlovák vámháború küszöbén Vavrecka volt budapesti, most bécsi csehszlovák követ, aki budapesti megbízatása alatt a közös magyar—cseh gazdasági problémákat jól megismerte és a két állam között folyó kereskedelmi tárgyalásokban is tevékeny részt vett, a következőképpen válaszolt az őt meginterjúvoló újságíróknak a két ország gazdasági konfliktusáról. Mi idézte elő a feszültséget? — Magyar felfogás szerint a magyar— cseh feszültséget az a körülmény idézte elő, hogy a csszl. agrárvámok elsősorban pedig a lisztvámok kereteit a törvény pontosan megállapítja és azokat minimális vámoknak tekinti. Magyar részről arra utalnak, hogy azok a magyar vámok, amelyek Csehszlovákiát érdekelhetnék, a kereskedelmi tárgyalások során tetszés szerint leszállíthatók, míg a csehszlovák tárgyalófeleknek nincs módjuk arra, hogy a lisztvámot leszállítsák. Ezzel szemben a csehszlovák részről megállapítják, hogy az eddigi kereskedelmi tárgyalások során nyert tapasztalatokból kiderült, hogy a magyar ipari vámok szintén szilárdak, jóllehet ezt a szilárdságot nem a törvény, hanem egyszerűen a gyakorlat teremtette meg. — Magyarország két évvel ezelőtt a régi behozatali rendszer helyett autonóm vámtarifát léptetett életbe. Ez a vámtarifa magas védelmi vámokat rendel el és az egyes tételek magasságát nyomatékosan azzal motiválták, hogy ezek csupán a kereskedelmi tárgyalások alapjául fognak szolgálni s hogy a kereskedelmi szerződésben jelentékeny leszállítások lesznek. A csehszlovák delegáció azt tapasztalta, hogy a magyar azonban részről felajánlott leszállítások csupán néhány százalékra rúgnak s így éppen azoknál az árucikkeknél, amelyek Csehszlovákiát érdeklik, a tárgyalások során jelentékenyebb enyhítéseket elérni nem lehet Csehszlovákia 5-szörös, Magyarország 20-szoros vámmal védekezik« — Az agrárvámok abszolút magassága tisztáza csehszlovák belpolitikai kérdés, amelyet a vámtörvényjavaslat elfogadása után törvényhozás után szabályozhat. Ami azonban a Magyarországhoz való viszonyt illeti, erre meg kell jegyezni, hogy Magyarországon hasonlóképen vannak védő és tiltó vámok, méghozzá magasabbak, mint Csehszlovákiában. A magyar ipari vámok a háború előtti időkhöz viszonyítva abszolút és relatív mértékben egyaránt sokkal magasabbak, mint Csehszlovákiában a gabona- és a lisztvám. Csehszlovákia a búzavámot ötszörösen, a lisztvámot négy és félszeresen valorizálta, ezzel szemben Magyarországon az ipari vámok valorizálási együtthatója átlag 15—20. A kész termékeket a magyar vámtarifa sokkal magasabban valorizálta, mint a félgyártmányokat, ami a kiviteli lehetőségeket természetesen rontja. A csehszlovák ipar a magyar védvámok miatt ma mindössze 20 százalékát exportálja Magyarországra annak a mennyiségek, amelyet a háború előtt helyezett el a magyar piacon, míg Magyarország nagyjában ugyanannyi gabonát és lisztet ad el Csehszlovákiának, mint a háború előtt. Így aztán az a vélemény alakult ki, hogy Magyarország részéről sohasem lehet jelentékenyebb vámengedményeket remélni, mivel magyar részről túlontúl politikai szempontból ítélik meg a kérdést. — Lehetséges, hogy ez a felfogás túlzott, azonban a tárgyalások menete után lélektanilag érthető. Itt is az a jelenség merült fel, melyre nemrégiben a Népszövetség egyik bizottsága is utalt. A „Comité des crises économiques“ óva intett attól, hogy az úgynevezett tárgyalási vámokat bármely állam életbeléptesse mindaddig, amíg más államokkal folytatott tárgyalásainak eredményeit nem tekintheti át. Az ilyen vámokat egy időre fel kellene függeszteni, hogy olyan sorompók legyenek, amelyek a tárgyalások meghiúsulása esetén bezáródnának. Máskülönben ugyanis megmérgezik a levegőt, a tárgyalások megkönnyítése helyett súlyosan megnehezítik azokat. Ugyanez volt a helyzet Magyarországon is, ahol